Festő rekettye
Réti margaréta
Repcsényretek
Terebélyes harangvirág
Réti kakukkszegfű
Réti boglárka
Kora délután indultunk el a Medves-fennsíkra egy könnyed
tavaszi sétát tenni. Szerettem volna egy kicsit bolyongani az illatos zöld
fűben, melyet szebbnél-szebb színes virágokkal tarkít a természet.
Sajnos már több mint egy hónapja nem esett felénk az eső,
valahogy mindig elkerültek minket, az éltető csapadékot adó fellegek, és ennek
a hatását a fennsíkon is érezni lehetett. A nyárias melegben és a vele társuló
szárazságban a hatalmas rétet, mely mintha vég nélkül terülne el, megkókadt,
vízért sóvárgó fűszálak és növények takarták be. A talaj porzott a lábaink
alatt, mely már mély, súlyos ráncokat viselt magán, a komoly szárazság jeleit.
A friss zöld fűnek, a tavaszi üdeségnek nyoma sem volt, pedig most kellene a
legzsengébbnek lennie a növényeknek, hisz nem is olyan régen csalta elő őket a
természet téli álmukból. Az időjárás azonban ezen a tavaszon, nem áldotta meg
itt a tájat, aranyat érő esőkkel, mely a legszebb pompájukban éltetné őket.
Azért a szárazság és meleg ellenére voltak a fűszálak között
megbújva virágok. Sőt voltak akik, sudár szárakat növesztve, túlnőtték a többi
növényt, és úgy kémleltek szét a hatalmas rónán. Réti margitvirágok, mezi
boglárkák felfelé ütött fejeikkel nézelődtek, mintha a mennyboltot kémlelték
volna, nem e közelítenek valahonnan a távolból, az eső cseppjeit rejtegető
fellegek. Harangvirágok arcocskáikat lehajtva búslakodtak, mert a margaréták, a
boglárkák nem hozták meg számukra a jó hírt, hiába fürkészték az eget, csak
fehér felhőpamacsokat láttak, akik nem tudtak nekik éltető vizet adni. Élénk
rózsaszín réti kakukkszegfűk gyenge szirmait borzolta a szél, mely minta
percről-percre egyre erősebben süvített volna. Miközben szaladt, szárnyaira
kapta és repítette tova a mezei pacsirták kedves énekét, a mezei tücskök
muzsikáját és a virágzó akácok édes illatát. Láthatatlan kezeivel pedig hol
jobbra, hol balra simította a fűszálakat, akik minden ellenvetés nélkül hagyták
magukat kellemesen ringatni, mint amikor a tenger hullámain himbálódznak a
hajók. Fenn a magasban egerész ölyv keringett, csapott kettőt-hármat a
szárnyaival, majd könnyedén úszott, lebegett a hatalmas puszta felett, árgus
szemeivel a talajt kémlelte, nincs e valami, a csőre alá való finom falatra
kilátás. Mi csendesen haladtunk előre az utunkon miközben hallgattuk a rét
lakóinak oly kellemes és andalító duruzsolását.
A talajt hosszú hetekkel ezelőtt, amikor még volt némi
nedvesség a földben vaddisznók túrták fel. Patáik nyomai szinte kővé keményedve
díszlettek a rögökön, melyeket orrukkal turkáltak fel, és ezekből a kisebb
nagyobb tömör kupacokból repcsényretkek törtek maguknak utat. Pár centis
száraikon, melyek a vízhiánya miatt nem tudtak szép nagyra nőni, halványsárga
szirmokat viseltek. Nem messze tőlük, a fű sűrűjében apró, élénksárga színű
festőrekettyék csoportosultak, mint akik összebújva titkos megbeszélést
tartottak volna. Talán ők már éreztek valamit, és a közelgő vihar hírét
suttogták egymás fülébe, mert észak felől egyre komorabb fellegek kezdtek
tornyosulni az égen. Ekkor a szél már nem csak a fennsík lakóinak előadásai
repítette, hanem a messzi távolból elhozta mennybolt robaját is, az egyre
közelítő égi áldás reményét. Egyre hevesebben-egyre dühösebben szalad, mint
akit kergetnek, és sűrű száraz porral telítette a levegőt, mely, mint egy
könnyed fátyol szűrte meg a nap sugarait. Pár perc nem telt bele, az égbolton a
sötét felhők teljesen átvették a hatalmat. A villámok fényes csóvái cikáztak,
majd újra és újra megdörrent a menny. Lépteinket egyre gyorsabban szedtük,
miközben az első, félénk esőcseppek halkan, egymást követve koppant a vízért
sóvárgó talajon.
Megvárt miket a vihar, míg a parkolóban álldogáló autóhoz
értünk, de sajnos a fekete felhők nem sok esőcseppel áldották meg a földet, és
a bennük élő szomjazó növényeket. Még annyi csapadék sem hullott alá, hogy a
víz apró tócsákká sokasodjon. Így a természet lakóinak tovább kell várniuk az
aranyat érő májusi esőre.
Nyújtózkodó róna
A közelgő vihar komor, de mégis oly szép fellegei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése