Oldalak

2020. április 5., vasárnap

Különleges találkozás


 Festékhiányos meggyvágó






Lassan lépked előre útján a rügyeket bontogató április. Nyomában madarak dalai csengnek, rovarok halk duruzsolása oson, a fák és bokrok ágain apró levelek nyújtózkodnak, az avar puha dunnája alól pedig színes szirmokkal büszkélkedő vadvirágok dugják elő fejecskéiket. Ezerféle hangtól népes az erdő, édes kökényvirág illat lengi be a fák rengetegét, a felhőtlen kék égbolton pedig a nap mosolygó arca tündököl.
Az elmúlt napokban az éjszakák kemény mínuszokat tartogattak, ezért madárbarát kertem etetőiben még finom falatok várják tollas kis vendégeimet. Ahogy ma reggel a nap korongja a keleti égbolt peremén ébredezett, meg is jelentek az elő vendégeim. A fekete rigók, a vörösbegyek és az énekes rigók voltak az elsők, ők ébredtek a legkorábban, mint ahogy azt minden áldott nap teszik. A kertem fái között még a pirkadat puha leple pihent, de ők már talpon voltak. A hideg, fagyos idő nem szegte a kedvüket, csengő dalukat fuvolázták, az új, reményekkel teli napot köszöntve. A dalolás után pedig következett a jól megérdemelt reggeli. Apró rovarokat, laktató gilisztákat, és a talajra hullott napraforgómag finom darabkáit csemegézték. Ahogy a nap egyre magasabbra osont a felhőtlen égen, a többi tollas vendégem is egymást követve érkezett meg. Erdei pintyek, fenyő pintyek, cinegék, csuszkák, nagy és közép fakopáncsok, szajkók, a magányos erdei szürkebegy és a hegyi fakusz pár is betért, és ahogy azt minden áldott nap teszik meneteltek a cseresznyefámon felfelé, egymást követve, betevő után kutatva. Ma reggel a szokásosnál is több meggyvágó tisztelte meg a kertem. Nagyon sokan voltak összesen 46 egyedet sikerült megszámolnom, de a számolás közben hirtelen elakadtam. 

Egy egészen furcsa, fehér madáron akadt meg a tekintetem. Gyorsan a fényképező gépemért nyúltam. Messziről megismerem kertem vendégeit, de ezzel a madárral valami nem stimmelt. Nagysága meggyvágó méretű volt, de a tollazata, főként a fején, fehér színben pompázott. Kúpos csőre is világos volt, halvány hússzínű. Amikor a gépemmel ráközelítettem, akkor szembesültem vele, hogy ez bizony egészen különleges madárka, aki nem más volt, mint egy meggyvágó, de nem a szokványos tollruhában. Kezemben remegni kezdett a fényképező gépem, a szívem pedig a torkomban dobogott, hiszen oly sok év madármegfigyelés után, most életemben először láthattam egy ilyen csinos, igazán egyedi megjelenésű festékhiányos madarat. Gondolatban arra kértem őt a távolból, hogy egy picit maradjon, egy picit időzzön el a fám ágai között, hogy meg tudjam örökíteni. Pár pillanatig marad, ez idő alatt egy videó felvétel készült róla, de amilyen hirtelen felbukkant úgy el is tűnt. A többi meggyvágó boldogan csipegetett, talán mit sem sejtve arról, hogy milyen különleges fajtársuk keveredett közéjük. Egész reggel a kertem pásztáztam, izgatottan várva, hátha újra feltűnik a meggyvágó. Kora délelőtt volt, amikor ismét megjelent. Az etetőmbe reppent, és a napraforgó magot kezdte falatozni, egyik szemet a másik után. Ismét a gépemért nyúltam, ekkor már fotótat és videót is tudtam róla készíteni, igaz nem a legjobb minőségben, mert igencsak távol volt tőlem, de most nem is az volt a lényeg, hanem az élmény, mely percek egész életemre a szívemben maradnak. Látogatása pár percig tartott, és miután jóllakott, szárnyait széttárta, és eltűnt az erdő fáinak a védelmében, mit sem sejtve róla, hogy valakinek, milyen csodás perceket okozott a látványa.

A madaraknál is találkozhatunk festékhiányos állapottal, mely a színanyag képződés vele született zavara, és csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg, melyet a melanin nevű festékanyag hiánya okoz. Ez a madaraknál a tollak, valamint a csőr színezetében nyilvánulhat meg.
A meggyvágó a madarak osztályának, a verábalkúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó faj. Az egyik legtermetesebb a pintyek között. Kékesfekete szárnyain fehér keresztszalag található. Feje fahéjszínű, háta gesztenyebarna, testalja ibolyaszínű. Torkát fekete torokfolt díszíti. A tojók világosabb, fakóbb tollruhát viselnek, mint a hímek. Ez az egyed azonban teljesen más, a szokottnál jóval eltérőbb felöltőt kapott a természettől, mely igazán egyedivé varázsolta őt.

 Festékhiányos meggyvágó az etetőmben

 Festékhiányos meggyvágó az etetőmben









 Meggyvágó tojó szokványos tollruhában

Meggyvágó hím

2 megjegyzés:

  1. Kedves Tímea!
    Szeretném megtudni, hogy egy ilyen aprócska madár milyen távolságot tud repülni? Hogy miért kérdezem? Ma (04.08. 12:20 körül) Tahitótfaluban a kertünkben láttam egy ugyanilyen színű meggyvágót. Rendszeresen etetünk a viszonylag nagy madáretetőnkben, ahol 30-40 madárka eszik. Ma vásárolni kellett mennem, és amikor hazaértem, akkor lettem figyelmes arra, hogy az eddigi "megszokott" madárkáktól eltérően egy furcsa színű vagyis nem megszokott színű madárka eszik. Nem szálltam ki az autóból, hogy biztosan jól látom-e, hogy egy meggyvágót látok, de egészen világos színben. Nem szerettem volna elriasztani, így szemlélgettem, ami még érdekes volt, hogy sokkal félénkebb volt, végig nagyon körül tekintgetett. Ez is eltért, mert az eddig látott meggyvágók kicsit erőszakosak is a többi madárral szemben. Kb. fél percig evett és nagyon hamar elreppent. Köszönöm, hogy elolvasta az írásom.
    Sok szeretettel gratulálok a fantasztikus képekhez.
    Nekem kimondottan nagy örömöt jelentett, amikor összefutottam a cikkel, mert "igazolva" láttam, hogy valóban meggyvágót láttam.
    Üdvözlettel,
    Juharné Bulejsza Márta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Márta kérem ne haragudjon, hogy ilyen későn válaszolok Önnek!
      Örömmel olvastam a történetét, hogy nagy valószínűséggel Önnek is szerencséje volt egy ilyen különleges kinézetű meggyvágóhoz, mely akár még ugyanaz az egyed is lehetett, mint akihez nekem volt szerencsém.
      A kisebb testű énekes madarak vonulás alatt, akár nagyobb távolságokat is meg tudnak tenni, itt akár több száz kilométert értek, akár pihenő idő nélkül is. Azonban mivel nem tud nagy zsírkészletet felhalmozni a testük, így időről-időre megpihennek. Ezen idő alatt táplálkoznak, tollaikat tisztogatják, isznak és frissítő fürdőt vesznek. Ennek a pihenő időszaknak a hossza változó lehet. Akár pár órától, napokig is terjedhet.
      Az általam látott meggyvágó Öntől nem messze, bő száz kilométerre volt. Így nem elképzelhetetlen, hogy ott is megpihent egy kis időre. Én aznap, amikor fotóztam és a videó felvételeket készítettem láttam őt. Másnap, harmadnap és így tovább, a mai napig is élénken keresem őt a tekintetemmel, de azóta nem találkoztam vele. Aznap nagyon sok meggyvágó volt a keretemben, igaz a mai napig betér pár egyede, de ők itt is fognak a környéken költeni. Az akkori nagy számú csapat sejtésem szerint egy vonuló, vagy kóborló csapat lehetett. A meggyvágók jórészt állandó madaraink, de vannak köztük vonuló egyedek is, vagy akik itt hazánkban pihennek meg, úgymond átutazók.
      A megfigyelésem szerint, az általam látott festékhiányos egyed inkább magányos volt, egyedül is távozott, de, amikor az etetőben csipegetett, akkor mint a többi fajtársa, ő is vehemensen védelmezte a táplálékot, és magához közel nem engedte a többi meggyvágót.
      Szívből örülnék neki, ha Önnek is megadatott volna az általam átélt élmény, és miért is ne, szerintem nagy rá az esély. Boldog lennék, ha így lenne, de ezt biztosan nem fogjuk megtudni, de Önben és bennem is szerintem egy életen át emlékül maradnak az átélt pillanatok. Köszönöm a levelét!
      Üdvözlettel Timi!

      Törlés