Nagy fakopáncs fiatal példány
Elérkezett az idei esztendő tavaszának utolsó napja. A
természet ösvényeire már a réteket, mezőket virágszirmokba öltöztető június kér
bebocsátást.
A mögöttünk álló kikelet üde zöld levelekkel fedte be
gondosan a fák és bokrok ágait, az erdők rengetegére mosolygóan zöld fátylát
terítette. A búcsúzó május fehér virágünneplőbe öltöztette a bodzabokrokat,
halvány rózsaszín virágokkal áldotta meg a csipkebokrokat, és fehér, kellemesen
illatozó felöltőt kaptak az akácfák ágai. Csupa illat az erdő, a virágok
mosolygó kelyheinek mámorító illatában fürdenek a szerteágazó ösvények.
Boldogan zümmögő méhek hada duruzsol a sudarakban, serényen töltögetik kis kosárkáikat.
Madarak szerelmes dalát repíti az enyhe szél, a fészekből pedig az új nemzedék
fiókáinak esdeklő könyörgése hallatszik. Cinegék, csuszkák, harkályok, rigók
utódai reppennek félősen a védelmező ágak rejtekében, még gyámoltalanul,
bátortalanul követik szüleiket, miközben arra várnak, hogy finom falattal
lepjék meg őket.
A kéklő égbolton bárányfelhők követik egymást, lassan,
ráérősen andalognak, mint akinek semmi dolguk sincsen. Le-le pillanatnak az
alattuk elterülő világra, ahol már a nyár, a terméseket érlelő, virágszirmokat
bontogató és az új nemzedék apróságait féltőn óvó nyár készülődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése