Hófehér liliomok a tölgyfák védelmében

 Ágas homokliliom

Július második felében, amikor a nyár kiteljesedik, elkezdik szirmaikat bontogatni az ágas homokliliomok. A homokos talajjal gondosan befedett, meredek hegyoldalon élő tölgyfák óvó védelmében lelték meg otthonukat. 

Az idei esztendő tavasza és nyara széles időt tartogatott és tartogat a mai napig is az erdők, mezők lakóinak. Szinte egyetlen egy nap sem telik úgy el, hogy ne támadna fel hol kevésbé, hol pedig egészen erősen a szél. Van, hogy gyengéden simogatja, könnyedén táncoltatja a fák leveleit. Van, amikor pedig dühösen, minden finomság nélkül csavarja az ágakat, a vékony gallyakat, melyeken a levelek rémülten zizegnek. A szél a mindennapok hozzátartozója lett. 

Tegnap kora délután a tölgyerdő déli,  napsütötte oldalán szedtem a lábaim, hiszen itt lelték meg otthonukat a homokliliomok, és őket mentem meglátogatni. Izgatottan várom évről-évre a velük való találkozást, mert igazán egyedi megjelenésű erdőlakók. Hosszú nyúlánk szárukon, hófehér szirmokat viselő virágok díszlenek. Akiket, még a leggyöngédebb szélek lágy simításai is könnyedén meghajlítják. Egyedi szépségüket minden évben megörökítem, de az idei esztendőben nincsen könnyű dolgom, hiszen a szél folyamatosan játszik velük. Türelmem azonban határtalan, így kivártam azt a pillanatot, amikor pár másodpercig egy helyben tudtak állni.

Az idei nyáron ez az első virág, amit most Nektek is megmutatok, de többen is lesznek, sokuk azonban még bimbósan álldogál. Körülbelül két hét, és a tölgyfák óvó védelmében makulátlanul fehér virágok igazi kis mezeje fogja a tájat még szebbé tenni.

Boldog vagyok, hogy évről-évre láthatom őket, és megbecsülöm a társaságunkban töltött pillanatokat. Még ha csak egy tő virítana, én akkor is nagyon boldog lennék, és neki is nagyon örülnék.