Őszi muzsikus

 Pirregő tücsök nőstény

  Pirregő tücsök nőstény

Ha figyelmesen járjuk a természet ösvényeit, és ismerjük a benne végbemenő változásokat, akkor több esemény is jelzi a számunkra az évszakok változását. Ha nyitott szemmel és füllel követjük ezeket a változásokat, eseményeket akkor naptár sem kell hozzá, hogy tudjuk, épp melyik hónapban járunk. 

Van egy rovar, akinek a messze hangzó muzsikája az ősz közeledtét hirdeti. Általában augusztusban kezdi el hallatni mélabúsnak tűnő előadását, és egészen októberig örvendezteti meg azt, aki nyitott füllel hallgatja a természet neszeit. Az ő neve nem más, mint a pirregő tücsök, akit gyakran őszi bogárnak is neveznek, éppen azért, mert a muzsikájával az ősz közeledtét jelzi. Általában naplemente tájékán, és az azt követő esti időszakban figyelhető meg leggyakrabban az előadása. Ez az előadás, ez a fülbe mászó muzsika a nőstényeknek szól, így próbálnak a hímek párt keresni maguknak. Az udvarlás náluk pedig igazán szép szerenáddal történik. 

A természetnek, hála esténként én is hallhatom a pirregő tücskök “krí-krí-krí” muzsikáját, mely számomra a múló nyár, és a várva várt ősz egyik fontos hozzátartozója. Azonban találkozót, még nem hozott velük össze a természet, saját szememmel még nem tudtam őket megfigyelni. De ez a tegnapi nap megváltozott, hiszen a természetnek hála, a fák rengetege között megbújó erdei tisztás növényei között, egy eddig még nem látott, igazán különleges megjelenésű rovaron akadt meg a tekintetem. Egészen kicsi volt, és először valamilyen különleges szöcskének gondoltam, hiszen szép méretes csápokat viselt. Később azonban, amikor még alaposabban szemügyre vettem, láttam, hogy ő bizony nem más, mint az őszi bogár, a pirregő tücsök nősténye. Meglepődtem, hogy milyen kicsi, nagyobbnak gondoltam. A lómenta levelén pihent, így mulatva idejét. Szerencsére a zöld levélen hamar feltűnt barnás felöltője, így annak ellenére, hogy nem nagy testtel áldotta meg a természet, hamar megakadt rajta a tekintetem. Óvatosan közeledtem felé, hiszen nem tudtam mennyire zavarja őt a jelenlétem és a közelségem. Boldog voltam, hiszen egyáltalán nem bánta, hogy fotózom őt, és gyönyörködök különleges kinézetében. 

Hálás vagyok neki és a természetnek, hogy ismét, egy eddig nem látott rovar megfigyelésével lehetek gazdagabb. Nekem ezek a pillanatok kincset érnek, örömet lopnak a szívembe, és elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy akkor, abban a pillanatban épp megpillantottam őt.      

  

  Pirregő tücsök nőstény