Az erdőt könnyed hópaplannal takarta be gondosan az öregesen ballagó December. Nem volt vastag, nem volt áthatolhatatlan, csak, mint könnyed melengető takaró terült el a fák rengetegében és az erdei tisztáson. A hópihék mindenhol megpihentek. A fák, a bokrok ágacskáin, az aszott fűszálakon, a kidőlt fák törzsein. De a December parancsára a bokrok tövét mindenhol érintetlenül hagyták. Ott csak az avar paplanja pihent, ami alatt ezernyi apró élet szunnyadt. Tudta jól a December, hogy a kis tollasok szeretnek a bokrok védelmező szoknyája alatt keresgélni, tudta jól, hogy rovarság, bogárság egész hada húzódott el oda előle. Bokrok pedig bőséggel éltek az erdőn. Zöld levelekkel büszkélkedő, különc vadszeder bokrok, csipkék, kökények, fekete bodzák, galagonyák.
Kora hajnalban, amikor még aludt az erdő, a sötét fellegek tova robogtak, szépen sorban, egymást követve. Mögülük pedig aprócska lámpások fénye kandikált elő. Milliónyi csillag szórta fényét, szemük pedig kedvesen csillant az éj sötétjében. A tájat kémlelték. Az elevenebbek fénye egészen a Földig osont, szelíden csillanva a hó fehér kristályán.
Ahogy a Pirkadat elkezdte az erdő rengetegét járni, a csillagok fénye sorra elhalványodott, majd kialudt. A keleti égen egy kósza, rózsaszín felhőpamacs jelezte, hogy bizony eljött az új nap. Egyhelyben rostokolt, esze ágában sem volt megmozdulni, pedig mögötte már a Napocska ébredezett. Halk suttogás hallatszott, majd a felhő lassan odébb állt, szófogadóan, mögüle pedig előtűnt a Napocska mosolygó arca. Ásított egy nagyot, pedig jól kipihente magát, sugarait pedig sorba kinyújtóztatta. Az erdő rózsaszín fényben úszott, az ébredő Nap fényében. A hópihék csillogni kezdtek és csöndesen kacagni, ahogy a Napocska simogatta őket.
A vadszeder bokor tövében, az avar puha paplanja között barna folt motozott. Alig volt még fény, de az éhség nagy úr, így az aprócska Ökörszem korán kezdte a napját. Mint egy aprócska egér úgy osont, de az is a fürgébb fajtából. Eleven tekintetével mindent átvizsgált, benézett a levelek alá, bekukkantott az ágacskák hónaljába, akik ilyenkor kedvesen kacagni kezdtek, mert nagyon csiklandósak voltak. De most szótlanul tűrték az aprócska madár neszezését, hiszen mélyen aludtak. Hópihék hullottak a piciny tollas nyakába, ahogy a sűrűséget járta.
A kismadár egy pillanatra sem állt meg, keresett - kutatott, fogyni nem akaró lelkesedéssel. Kitartó munkájának pedig mindig meglett a fizetsége, hol egy szunnyadó pók, hol egy bóbiskoló szúnyog került terítékre. Gyorsan nyakon csípte őket, és a szempillantás tört része alatt tűntek el a csőrében, szépen sorban. Mindeközben a Napocska egyre feljebb ballagott égbolt otthonán. Kíváncsi szemeivel az erdőt kémlelte. Látta, hogy csöppnyi madár motozik a szederbokor ágacskáinak a rengetegében. A zöldellő levelek között óvatosan bebújtatta egyik sugarát. Az aprócska Ökörszem tollain hópihék csillantak, ahogy a Napocska kedvesen végigsimította testét. A bokor mellett fadarab álldogált, puha, zöld mohával gondosan befedve. A kis tollas aprócska szárnyait széttárta és sután, ügyetlenül a hívogató fára szállt. Kényelmesen elhelyezkedett rajta és várt. A Napocska egyik sugarát a másik után szórta rá, szeretettel, gondossággal cirógatták a testét. Sötét szemei boldogan csillogtak, barna mellénykéje alatt szíve hevesen zakatolt, öröm és hála járta át minden porcikáját. Állt, állt türelmesen állt. Ritka pillanat ez, a folyton - folyvást eleven madárkától. De a Napocska nem bírt várni, nem tudott megállni, bármennyire is szeretett volna. Tovább kellett indulnia. Az erdő fái között épp, hogy csak megmutatta magát, és már indult is vissza nyugat felé. Az Ökörszem is hazafelé indult, otthona az erdei patak partfalában lapult, a gyökerek védelmező rejtekében. Fürgén bereppent hajlékába, kényelmesen elhelyezkedett piciny fészkében, tollait gondosan felborzolta, fejecskéjét pedig szárnya alá rejtette. Szemeire lassan álom szállt, miközben a patak egészen halkan neszező, kedvesen duruzsoló hangját hallgatta. Az erdőt néma csend ülte meg, mindenki megpihent, mindenki mély álomba szunnyadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése