A szajkók fészekanyag gyűjtése.

Kertem egyik rendszeres vendégei a szajkók. Ilyenkor tavasszal őket is, mint a többi madarat teljesen elvakítja a szerelem, és az amúgy óvatos mátyások ilyenkor szeleburdibbá és vakmerőbbekké válnak. Erdei sétáink alatt, csak ebben az időszakban hallhatjuk halk éneküket, mely főként más madárhangok utánzásából áll. De nem csak a madarakat tudja kitűnően utánozni, hanem a kutyaugatást, a macskanyávogást, a kocsikerék nyikorgását, és még sorolhatnám. Amit a szajkó egyszer meghall, és az megtetszik neki, azt a hangot utána a sajátjának tekinti, és repertoárjába szőve a későbbiekben is előszeretettel használja. Emiatt, az egyedi szokása miatt illetik őt, a legkiválóbb hangutánzó madár jelzővel. Már engem is többször megtévesztett, hiszen legnagyobb erőssége az egerészölyv hangjának az utánzása, melyet viszonylag gyakran hallat, és, ha nem ismerném ezt a szokását, akkor el is hinném, hogy egy ölyv kiálltja „hié, hié” strófáit a fák ágai között, mint ahogy eleinte el is hittem.

A szajkók erdőlakó madarak, éberek, óvatosak és nagyon figyelmesek. Amikor a párok kialakulnak, a szerelemtől ittas, szeleburdi viselkedésüket újra az óvatosság, és a megfontoltság váltja fel. És ettől kezdve egyre ritkábban tűnnek fel a szemeink előtt, hiszen az erdő fáinak levelei, elrejtik életüket, és csak recsegő, riasztó hangjukat hallhatjuk, amint éberen őrzik az erdő ösvényeit. A szajkók évente egyszer költenek, és ilyenkor áprilisban kezdenek neki a fészkük megépítésének. Eddig még egyszer sem volt szerencsém látni, hogy miként gyűjtögetik a fészkükhöz felhasznált anyagokat. Azonban éppen a napokban, a meggyvágók mellett, ők is feltűntek a sziklakertemben, hogy a számukra megfelelő növényi részeket összeszedegessék. Nekik is elnyerte a tetszésüket a száraz kúszónövényem maradványai, de emellett még a földből kiálló apró gyökereket is megpróbálták kihúzgálni, és sikerrel is jártak. A fészek készítésében a tojó és a hím is fontos szerepet vállal, közösen, közös erővel készítik el otthonukat. Ezek az otthonok lombos, vagy tűlevelű fákon épülnek meg, mindig a törzs közelében, és körülbelül 6-8 méteres magasságban. A fészekhez vékony gyökereket, növényi szálakat, puha mohadarabokat és faleveleket használnak fel. Ha minden jól alakul, akkor a tojó pár nap múlva letojja a tojásait, mellyel megkezdődik a kotlási időszaka. A tojásokat csak a tojó melengeti, párjuk pedig időről-időre finom falatokkal kedveskedik majd neki.

Bízom benne, hogy mintegy másfél hónap múlva pedig, az új nemzedék fiatal szajkói is megtisztelik a kertemet a jelenlétükkel, úgy, mint az tavaly nyáron is tették. Én pedig szemmel követhetem ismerkedésüket a nagyvilággal.