Erdei fülesbaglyok

A tavasz beköszöntével megkezdődik a madarak nászidőszaka. A hímek messzire hangzó énekükkel jelölik ki a revírjeiket, és próbálják meg elnyerni a tojók kegyeit.

A téli hónapok alatt csapatokba verődött tollasok elkezdenek párokra szakadozni, ezzel megkezdve szerelemtől ittas, nászidőszakukat.

Jelen történetem az erdei fülesbaglyokról fog szólni, akiknek csapatokba verődött, társas életük a március beköszöntével elkezd felbomlani. Az erdei fülesbaglyok társas madarak, a költési időszak kivételével kisebb-nagyobb csapatokba verődve töltik a napjaikat. Ősztől egészen tél végéig szorosan összetartó közösséget alkotva élnek. Ezekben a hónapokban, előszeretettel tanyáznak falvak, városok belterületein álldogáló fákon, főként lucfenyőkön. A világos nappali órákat pihenéssel, míg az éjszakai időszakot vadászattal töltik. Ha nyugodt, nem háborgatott helyre bukkannak, ahol a közelben bőséges táplálék is a rendelkezésükre áll, akkor oda évről-évre visszatérnek, mint telelő vendégek.

A tavasz közeledtével azonban ezek a csoportok elkezdenek felbomlani, tagjai párokra szakadva válnak ki, és megkezdik önálló, életüket a párjuk oldalán. Ebben az időszakban, egyre sűrűbben hallatják a hímek rövid „hu” hangjukat, főként az esti órákban, mellyel revírjeik határait jelölik ki. A territóriumot mindig a hím választja meg, mely fával, ligetesen borított területeken helyezkedik el. Az erdei fülesbaglyok kerülik a zárt erdőségeket. Amikor a hím madár társra talál, akkor már a tojó dönti el, hogy hol érzi biztonságosnak a fészek helyét. Több varjak vagy szarkák által elkészített fészket is szemügyre vesz, és a neki legmegfelelőbbet választja ki, ahová március vége felé le is rakja a tojásait.

A tavasz beköszönte elkezdi a madarak szívét is lángra lobbantani, hogy újra élettel, hangokkal és boldogsággal teljen meg a természet.