A tavasz beköszöntével megkezdődik a madarak nászidőszaka. A hímek messzire hangzó énekükkel jelölik ki a revírjeiket, és próbálják meg elnyerni a tojók kegyeit.
A téli hónapok alatt csapatokba verődött tollasok elkezdenek
párokra szakadozni, ezzel megkezdve szerelemtől ittas, nászidőszakukat.
Jelen történetem az erdei fülesbaglyokról fog szólni,
akiknek csapatokba verődött, társas életük a március beköszöntével elkezd
felbomlani. Az erdei fülesbaglyok társas madarak, a költési időszak kivételével
kisebb-nagyobb csapatokba verődve töltik a napjaikat. Ősztől egészen tél végéig
szorosan összetartó közösséget alkotva élnek. Ezekben a hónapokban, előszeretettel
tanyáznak falvak, városok belterületein álldogáló fákon, főként lucfenyőkön. A
világos nappali órákat pihenéssel, míg az éjszakai időszakot vadászattal
töltik. Ha nyugodt, nem háborgatott helyre bukkannak, ahol a közelben bőséges
táplálék is a rendelkezésükre áll, akkor oda évről-évre visszatérnek, mint
telelő vendégek.
A tavasz közeledtével azonban ezek a csoportok elkezdenek
felbomlani, tagjai párokra szakadva válnak ki, és megkezdik önálló, életüket a párjuk oldalán. Ebben az időszakban, egyre sűrűbben hallatják a hímek rövid „hu”
hangjukat, főként az esti órákban, mellyel revírjeik határait jelölik ki. A territóriumot mindig a hím választja meg, mely fával, ligetesen borított területeken
helyezkedik el. Az erdei fülesbaglyok kerülik a zárt erdőségeket. Amikor a hím
madár társra talál, akkor már a tojó dönti el, hogy hol érzi biztonságosnak a
fészek helyét. Több varjak vagy szarkák által elkészített fészket is szemügyre
vesz, és a neki legmegfelelőbbet választja ki, ahová március vége felé
le is rakja a tojásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése