Az ősz legszebbjei

Őszi kikericsek

 

Őszi kikericsek

 

 

Nem is oly rég számoltam be Nektek az őszi kikericsek birodalmában tett látogatásunkról. Az akkori ottlétünk alkalmával, mindössze egyetlen őszikével hozott össze találkozást a természet. Pár nappal ezelőtt ismét útra keltünk, bízva benne, hogy az őszi napsütés, mely igazán kellemes meleggel kényeztette a szeptemberi nappalokat, több virágnak is kedvet adott szirmaik bontogatásához. A természetnek, a jó időnek hála pedig így is lett. A hatalmas mezőn több tucat halványlila virág fogadott minket, akik varázslatos szépségükkel ragyogták be az alkonyatba forduló tájat. Ahogy lábaikat csöndesen egymás után szedtük, a Nap izzó korongja épp nyugovóra tért az égbolt peremén, melynek köszönhetően kellemes fények, lágy színek ölelték át a rétet. A sárguló fűszálak közül pirregő tücskök andalító muzsikája szűrődött ki, miközben a bogárság tagjai már pihenni készültek. A mező szélén húzódó hatalmas erdőség fái közül, a gímszarvas bikák orgonáltak, szerelemtől ittas hangjuk betöltötte a tájat, a levegőt szinte reszketett erőteljes hangjuk nyomán. Nagy levegőt véve szívtam magamba az ősz utánozhatatlan illatát, fülemet nagyra nyitva hallgattam az ősz legszebb muzsikáját, szemeimmel pedig a tájat kémleltem, melyben az ősz legszebb virágai már mind elfoglalták a helyüket. Ilyenkor úgy érzem enyém a világ, melynek szépségével soha nem tudok betelni, hiszen annyi, meg annyi csodát rejt a természet. 

 

 

Őszi kikericsek

Őszi kikericsek

 

 

Őszikék

Van egy halványlila szirmokkal büszkélkedő virág, melynek pompája hamisítatlanul az ősz beköszöntét jelzi. Az ő becsületes neve őszi kikerics, melyen kívül még sok más névvel is illetik, többek között őszike, ami számomra igazán kedves megszólítása ennek a törékeny kis növénynek. A törékeny, sebezhető külső azonban méregerős belsőt takar, mely szó szerint igaz. Hiszen az egész növény a gyökerétől a szirmokig erősen, esetekben halálosan mérgező.

Az őszike nedves nyirkos réteken, üde kaszálókon lelte meg otthonát, ahol, ha kedvező feltételeket talál életéhez, akár egész nagy területeket képes benépesíteni. Ilyenkor szeptemberben pedig halványlila szirmaival, csodaszép virágszőnyeggel fedik be a pihenni térő réteket, mezőket, mely méltó búcsút jelent a hosszú tél előtt.

Ennek az őszi szépségnek igazán különlegesnek mondható a fejlődése, hiszen míg a legtöbb hagymagumós növény tavaszra időzíti virágzását, ő ezzel szemben az ősz beköszöntekor bontogatja szirmait. Zöld levelei áprilisban kezdenek el fejlődni, és mire a növény szeptemberben virágba borul, azok addigra teljesen elszáradnak. A virágai nem tartósak hiszen mihelyst a szorgos kis méhek, dongók elvégzik a beporzásukat, a szirmok el is kezdenek szépen lassan hervadozni, majd a száruk megnyúlik, és véget is ér pompájuk.

A mi vidékünkön is élnek a természetnek hála kikericsek, melyeket idén is, mint minden esztendőben meglátogattam. Tavaly sokkal többen voltak, most közel annyi egyedet sem sikerült megfigyelnem, és a virágzási csúcsukat is lekéstem. Ennek ellenére, azért akadt pár lila virág, akik még várták a pollenjeiket gyűjtögető méheket, az ő szépségüket pedig meg is tudtam örökíteni.    

  

Őszikék

Őszi kikericsek

Évről-évre minden ősszel izgatottam várom, az egyik kedvenc virágom szirmainak a bontogatását. Mely virág az ősz igazi beköszöntét jelzi, és az ő pompája az utolsó, a pihenni térő természetben.

Nagykeresztúr határában hatalmas mezők terülnek el, melyek számos élőlénynek szolgálnak otthonául. Sokféle színes virág, szebbnél-szebb lepkék, különleges kinézetű rovarok élik itt az életüket. Ezeken, az apró népeken kívül pedig őzek, szarvasok, vaddisznók, rókák mezei nyulak is itt találták meg a lakóhelyüket. De madarakban sincsen hiány, vonuló és állandó madárfajok tarkítják ennek a területnek az állatvilágát. Egyszóval ez a térség igazi kis földi paradicsom minden természetet szerető embernek, mely igazi kincseket rejt magában.   

Ebben az esztendőben az a jóslat, hogy az igazi ősz beköszöntét jelzi a kikericsek virágzása nem igazolódott be. Hisz, mind a mai napig nyáriasan meleg járja át a természet szerteágazó ösvényeit, az ősznek pedig esze ágában sincsen beköszöntenie. Éppen ennek a melegnek a következménye, hogy a hétvégi látogatásunkkor az őszikék nem, hogy szirmaikat kezdték volna bontogatni, hanem nagyon nagy részük már hervadásnak indult, vagy már el is hervadt. Nem sokon múlott, hogy lemaradjak ezeknek a csodaszép virágoknak a pompájáról, talán, ha pár nappal később érkezünk, még ennyi sem lett volna. De szerencsére pár szál még akadt, akiket a méhek még nem látogattak meg, hisz, miután ezek a szorgos kis rovarok beporozzák a virágokat, azok hamar elhervasszák, halványlila szirmaikat.

Az őszi kikericsek vagy kedves nevükön őszikék igazán különleges életű virágok. Ilyenkor ősszel, amikor hat sziromból álló, halványlila virágjaikat nevelgetik, levelek nem jelennek meg rajtuk. Fényesen zöld, húsos levelei tavasz közepén, áprilisban kezdenek el fejlődni. Ezek között a levelek között érlelődnek, az eleinte zöld, majd egyre jobban barnás színre váltó termések. A nyár első hónapjában érik el a toktermések a teljesen érett állapotukat, majd szépen lassan megszáradnak, éppen úgy, mint a levelek is. Mire elérkezik a növény virágzási ideje, addigra minden levél eltűnik, a kemény magok pedig a földbe térnek pihenni, várva a következő tavaszt, hogy ők is kihajthassanak. Ősz elején, a levelek által termelt, és a talajban pihenő hagymában raktározott tápanyagoknak köszönhetően, megjelenik a fehér szár, rajta pedig a virág. Az őszikék virágai főként halvány színűek, de találhatunk köztük sötétebb lila árnyalatúakat is, sőt ritka estben előbukkanhatnak színhiányos, azaz fehér példányaik is.

        

Őszi virágvadászaton.

 Őszi kikerics

Kúszó iglice

Ligeti zsálya

Borzas füzike

Szeretem az őszt, számomra a tavasz után a második legkedvesebb évszak. Tudom sokaknak az őszről az elmúlás, az egyre hűvösebb, ködös, esős idők, az egyre hamarabb beköszöntő esték jutnak az eszükbe. Ez mind igaz is, de mindemellett az ősz számomra a második tavasz, amikor a fák, a bokrok a legszebb és legszínesebb ünneplőjüket öltik magukra. Ezekben, a hetekben a természet egyik legszebb csodája tárul a szemeink elé, az őszi lomszíneződés mesébe illő csodája, mely októberben éri el a csúcspontját. Addig azonban még pár hét hátra van, de az idáig is számos csodával kedveskedik nekünk a természet.

Nagykeresztúr határában, hatalmas mező álldogál, melynek dús fűszálai között szebbnél szebb virágok bontogatják szirmaikat, még ilyenkor is, ősz elején. Immár három esztendeje annak, hogy éppen itt sikerült életem első őszikéjével találkoznom. Azóta minden szeptemberben ellátogatok, hogy újra és újra meg tudjam csodálni szépségüket.

Szombaton délután gondoltam elérkezettnek az időt ahhoz, hogy meglátogassam az ősz legszebb virágát. A kék égen csak egy-egy kósza felhőpamacs úszkált, a nap sugarai pedig olyan meleggé varázsolták a levegőt, mintha visszacseppentünk volna a júliusba. A szél gyengéden fésülte a mezőt, növénylakói pedig engedelmesen hajladoztak, hol jobbra, hol balra. Olyan volt a tisztás, mint egy hatalmas nagy fűtenger, melynek lakói a színpompás virágok. Az elmúlt hetekben bőséges csapadék áztatta a természet ösvényeit, és ősz ide vagy oda, a növények újult erővel pompáznak nem úgy, mint a nyár derekán, amikor a forró, tikkasztó kánikula volt az úr. Serényen szedetem a lábaimat, egyiket a másik után a fél lábszári érő fűben, és a közöttük meglapuló szebbnél szebb virágok között. Óvatosan és odafigyelve kell járni, ilyen apró kincsekkel hintett mezőkön, hogy egyetlen lakójának se essen bántódása. Lakói pedig vannak szép számmal, köztük olyanok is, akikkel ez idáig még nem sikerült találkoznom. Az első ilyen virág a fenséges szépségű, üde rózsaszín színű kúszó iglice volt. Magassága nem volt több 5 centiméternél, és félősen, meghúzódva süttette magát az őszi napsütésben. A mező egyik leggyakoribb virág a ligeti zsálya volt. Nagyon hasonlít a kora nyáron virágzó rokonához a mezei zsályához, de neki a termete sokkal kisebb, és mély lila virágai is jóval apróbbak. A ligeti zsálya szépsége, kedvező időjárás esetén egészen októberig tarkíthatja a mezőket. A tisztást egy keskeny árok szeli ketté, éppen amikor a túl oldalára próbáltam át jutni, egy eddig még nem látott szép sudárra nőtt virágon akadt meg a tekintetem. Ő nem más volt, mint a kedves nevű, és igencsak csinos kinézetű borzas füzike. Élénk rózsaszín virágai szép nagyra nőnek, elérik a 2-2,5 centimétert is. Nem sokkal mellette pedig ott állt a hófehér szirmokat viselő fehér mályva. A fehér mályva is szép nagyra nőtt növény, magassága elérheti a 120 centimétert is. Szolid, méretes virágai pedig mágnesként csalják a tekintetet. A mező közepén jártam, amikor a magas fű öleléséből előbukkant az első halványlila szirmú őszike. Nem sokkal távolabb pedig, még többen voltak. Kicsit korainak találtam az időpontot, hogy meglátogassam őket, és nem is bíztam benne, hogy már virágba szökkenve fogom őket találni, de nem csak, hogy virágba szökkentek, nagyon részük már el is hervadt. Alig-alig volt olyan tő közöttük, melyek ne nyíltak volna még el. Az őszikéket a rovarok, főként a méhek porozzák be, és miután a szorgos kis munkások összegyűjtögették a nektárjukat, a virágok szirmai szépen lassan elernyednek, és hervadásnak indulnak. Utamat tovább folytatva még három kis csapat őszikével találkoztam. Közöttük is voltak már elnyíltak, de olyanok is akadtak, aki éppen akkor kezdték meg szirmaikat szétnyitni, mellyel megkezdték rövidre szabott pompájukat. Csinos külseje ellenére veszélyes növény, hiszen erősen mérgező.

Ez a hatalmas mező azonban nem csak a növényeknek ad otthont, hiszen ahol növények vannak, ott rovarvilág tagjai is jól érzik magukat. Lépteimet szépen kifejlett sáskák kísérték, és miközben szárnyukat széttárták, hol kék, hol piros színekben pompáztak. Dolgos méhek repkedtek virágról virágra, kihasználva a meleg, napsütéses időt, és természetesen a bőséges nektárkínálatot. Hétpettyes katicabogarak pihengettek a zsályák virágainak védelmező takarásában, lepkék perdültek táncra a tisztás meleg levegőjében, és ájtatos manók kulcsolták össze kezeiket, hogy elmormolják aznapi imádságukat. A növények pedig nem csak a rovarokat vonzzák, hanem a vadakat is. A mező legszélén, mely mögött dús lombokkal álldogáló fák alkotnak erdőt, egy őzsuta legelészett. Észrevette jöttöm, kíváncsi szemeivel figyelni kezdett, majd szépen lassan, kecses mozdulatokkal elindult a bokrok védelmező takarásába, és eltűnt a szemeim elől.

Ősz van, és, ha elolvastátok beszámolómat, és megtekintettétek a fotóimat, Ti is láthattátok, ennek az évszaknak a kedves arcát. Szedjétek lábaitokat Tik is a természet egyre színesebb ösvényein, és gyűjtsétek csokorba a kedves emlékeket, melyeket a természet megoszt veletek.   

 Fehér mályva

 

 Hétpettyes katicabogár

 

 Imádkozó sáska

 

    Barna tűzlepke

Búcsúzik az ősz!

 Őszi kikerics

 

 Erdei csillaghúr

 

 Nagy őzlábgomba

 

Elérkezett a november és ezzel együtt az idei ősz utolsó napja. Pár hónapra búcsút kell intenünk az ezerszínű erdei ösvényeknek, a madarak dalainak, a virágoknak, és a rovaroknak, hiszen a természet számos lakója téli álomra hunyta a szemét, hogy jövő tavaszig pihenjen.  
Az elmúlt őszi hónapok alatt rengeted kedves emléket, és megfigyelési élményt élhettem át a természet szerteágazó ösvényein, melyekből egy csokornyit szeretnék Veletek megosztani. 

 Őz

 Salgói vár

Búcsú szeptembertől!

Imádkozó sáska  

Erdei rabló

  Vízi csillaghúr

Ismét eltelt egy hónap, az idei ősz első hónapja, mely a szokottnál jóval enyhébb időjárással ajándékozott meg minket. A réteken még virítanak az ősz virágai, de ahogy telnek a hetek számuk úgy fogyatkozik, úgyhogy minden pillanatot ki kell használni, hogy szépségükben gyönyörködjünk. A rovarok is egyre kevesebben vannak, de sétáink alkalmával még találkozhatunk lepkékkel, szitakötőkkel, imádkozó sáskákkal, szorgosan gyűjtögető méhekkel és pókokkal, kik reggelre gondosan megszőtt hálókkal borítják be a rétek növényeit. 

Szeptemberben szinte még alig intünk búcsút a nyárnak, de a természet már jelzi a változást. Az erdő fái már egyre színesebb lombruhában pompáznak, a levelek üde zöldjét már csak kedves emlékként őrzi a szívünk. Ugyanúgy, mint a madarak csengő énekeit, akik közül sokan már útra kéltek telelő területeik irányába, hisz minden esztendő szeptemberében éri el a madárvonulás a csúcspontját. Aki alkonyat után a természet ösvényein töltötte az estéit, annak biztosan volt szerencséje hallani a gímszarvasbikák orgonáló muzsikáját, mely fontos hozzátartozója a kora őszi éjszakáknak. Azonban nem csak a szarvasok szépségében gyönyörködhettünk, hanem az egyre nagyobbra cseperedő pettyes bundácskájukat már elhagyó őzgidákban, kik anyukat követve járják az erdők és mezők ösvényeit, kihasználva a természet terített asztalát, hisz ilyenkor ősszel kell megerősödniük, hogy mire beköszönt a hideg, fagyos tél és vele együtt az ínségesebb időszak kellő erőt tudjanak gyűjteni, hogy a zord hónapokat át tudják szerencsésen vészelni. A mögöttem álló hónap ismét rengeteg szép pillanattal és megfigyelési élménnyel ajándékozott meg, melyet fotóimon keresztül Veletek is szeretnék megosztani. 

Őszi kikerics 

 Pelyhes kenderkefű

Szirmait bontogatja az őszike.

 

Pontosan egy éve annak, hogy a természetnek hála sikerült megfigyelnem az ősz legszebb virágát, az őszi kikericset. Akkor naplómba került róla egy bejegyzés, hogy pontosan mikor és hol találkoztam vele. Minden, számomra fontos eseményről naplót vezetek, amit bármikor elővehetek és fellapozhatok, így újra meg újra felidézhetem emlékezetemben az elmúlt megfigyelési élményeimet és kirándulásaimat. Ennek a naplónak az alapján pedig, minden esztendőben felkeresem azokat a helyszíneket, ahol az éppen adott virág bontogatni kezdi a szirmait. Bevallom, naplóm nélkül is tudom ezeket az időpontokat, hiszen alig várom, hogy március legelején a boszorkánykő sziklás oldalán, a fekete kökörcsin apró, puha bundás bimbói megjelenjenek, vagy április elején a Mátrában az odvas keltike, a madárfészek kosbor vagy éppen a tavaszi lednek virágzásnak induljon. Minden évszaknak megvannak a maga színpompás virágai, melyeket évről évre meglátogatok és megörökítek.

A múlt hétvégén érkezett el az idő, hogy látogatást tegyek Nagykeresztúr határában, ahol a tavalyi esztendőben is lila virágszőnyeggé változtatták a nedves réteket az őszikék törékeny virágai. Az elmúlt hetek meleg időjárása megtette a hatását és a kikericsek szétnyílt szirmokkal fogadtak. A rét egyik árnyas részén, ahol a nap sugarai nem érik őket, ott még bimbós virágokkal sikerült találkoznom. Természetesen napra pontosan nem lehet megjósolni a virágzásukat, hiszen sok minden befolyásolja azt. Ilyenkor ősszel fejlődik ki a növény föld alatti hagymájából a szár és a halványlila virág. A virágok amint bontogatni kezdik szirmaikat, dolgos méhek és dongók kezdik el látogatni és elvégzik a beporzásukat. A beporzás után, a virág elkezd hervadozni. A magkezdemény a talajban telel át és majd jövő tavaszra fog csak terméssé fejődni, amikor is megjelennek a levelei. Ezek a levelek és a közöttük meglapuló toktermések a nyár második felére leszáradnak, kora őszre pedig kifejlődik a szár és a virág, melyek  a réteket lila virágtengerré változtatják.

Az ősz legszebb virága.

Ilyenkor októberben, már egyre kevesebb virág bontogatja szirmait, van azonban egy gyönyörű kis gyöngyszem, melynek ilyenkor ősszel van a virágzási ideje. Ez a virág pedig nem más, mint az őszike, ismertebb nevén őszi kikerics. 

A tegnapi nap délutánjáig a sors még nem hozott össze egy találkozót ezzel a halvány rózsaszín, a krókuszra szinte megszólalásig hasonlító, kedves kis virággal. Minden egyes kirándulásom alkalmával nyitott szemmel haladok a természet ösvényein, de hiába, őszikével nem volt szerencsém ezidáig találkozni.

Tegnap gyönyörű napsütéses őszi nappal ajándékozott meg minket az időjárás. Egy természetszerető ember, ha ideje engedi biztosan nem marad a négy fal között, ilyen napsütéses, kellemesen meleg időben, hanem útra kél friss levegőt szívni és élményekkel gazdagodni. Velem sem történt ez másként, nyakamba akasztva a fényképezőgépemet rejtő táskámat, útnak indultunk a párommal a Nagykeresztúri tóhoz, ahol nem csak a tó környékét, hanem a környező mezőket is be szerettük volna barangolni. Ennek a kirándulásnak titkos küldetése az őszi kikericsek megfigyelése volt. Már olyan régen szeretnék találkozni ezzel, az őszi mezők, rózsaszín szirmokkal büszkélkedő kis virágával. Sokszor olvastam már róla, hogy hol fellelhető, milyen helyeket kedvel és mikortól meddig tart a virágzási ideje. Ezen a tegnapi délutánon a természetnek hála minden feltétele adott volt, hogy megpillanthassam az őszikét és így is lett. Nagykeresztúr határától nem messze, egy hatalmas mezőn barangoltunk, térdig érő fűbe gázolva, amikor megpillantottam a fotókon és növényhatározó könyvekben oly sokat látott őszike halvány rózsaszín szirmokból álló virágát. Egyedül és magányosan álldogált  a hatalmas fűtengerben, de ahogy odébb léptem egyből megpillantottam társait is, akik csoportosan nőve hívogatták a beporzásukat végző rovarokat. Rovarok pedig akadtak bőséggel méhek, lepkék zsongták körül a szirmok között meghúzódó porzóleveleiket. Ahogy egyre beljebb haladtam a mező belseje felé, minden lépésem előtt gondosan odafigyelve, nehogy kárt tegyek valamelyikükben, egyre több virág volt látható, akadtak olyan helyek, ahol a kisebb fűben, szinte minden talpalatnyi területet elfoglaltak. Meg kell hagyni csodálatos látványt nyújtottak, és szívemet boldogság öntötte el, hogy részese lehettem virágzásuknak. A megfigyelési élmények mellett, pedig jó pár fotóval is gazdagodhattam, melyek örök emlékek maradnak a számomra. 

Az őszi kikerics virága ősszel fejlődik ki, mélyen a föld alatt meghúzódó hagymából. Virága halvány rózsaszín, de lilás árnyalatban is találkozhatunk velük. A hat sziromlevélből álló virágok, a beporzás után hamar elhervadnak és a téli pihenés után tavasszal megjelenik a növény levele és a termése. Ilyenkor ősszel a levek már nem megfigyelhetőnek, csak a virág hajt ki.

Az őszi kikerics egyre kevesebb helyen fellelhető, elterjedése egyre jobban visszaszorulóban van. A természetnek hála azonban nekem sikerült találkoznom ezekkel a bájos és törékeny virágokkal és jövő ősszel, ha a sors is úgy akarja ugyanitt ismét megfigyelhetem őket.