Gondolataim a természetről.

Ezen világ melybe élsz egy csodálatos hely, ahol rengeteg szépséget megtalálsz és ezeket a szépségeket keresned sem kell, hiszen a természet életed minden pillanatában megajándékoz velük. Láthatod a színpompás virágokat, a levegőben táncoló pillangókat, a szikrázóan kék eget díszítő fehér felhőpamacsokat. Hallhatod a madarak gyöngyöző dalait, a kis patak halk csobogását, a rovarok döngicsélését. Érezheted a tavaszi szellő édes illatát, a bőrödet simogató nap sugarát és, hogy ezek a kincsek szívedet melengetik életed minden egyes pillanatában. Éld át ezeket a pillanatokat, örvendj nekik , becsüld meg őket és meglátod mennyivel boldogabb lesz az életed!
Miskolczi Tímea

Zöldike / Carduelis chloris

 Zöldike fióka

Minden madárbarát bizakodva és örömmel várja a tavaszi és nyári időszakot, hiszen évről évre ezekben a hónapokban kelnek ki és kapnak szárnyra az új nemzedék aprócska fiókái. Aki kertjét madárbaráttá alakítja ki az talán még nagyobb izgalom keríti hatalmába, mert az ősszel kirakott és kitakarított odúknak szeretné, ha tollas kis lakói lennének, akik az ő kertjében látnák meg a napvilágot és cseperednének fel. Ezzel én is így vagyok minden év tavaszán. Napról napra egyre izgatottabban figyelem kik lesznek az odúijaim albérlői és amint meglátom a készülődést és az építkezést szívemet boldogság tölti meg. Tudom, hogy ezek a madárszülők, ha természet nem szól közbe biztonságban fel tudják nevelni fiókáikat. Júniusra a kikelt fiókák annyira megerősödnek, hogy szüleiket követve szépen sorban kirepülnek a nagyvilágba, ahol ezentúl madáréletüket fogják élni. Ha ebben az időszakban figyelemmel követjük a természetet, bárhol megpillanthatunk aprócska madárfiókákat. Erdők, mezők, rétek ilyenkor fiókák könyörgő csipogásától hangos, amint táplálékért esedeznek szüleiknek. Azonban a városok fás, bokros területeink is megfigyelhetünk frissen odú hagyott kismadarakat. A fészket elhagyott apróságokról szülők még napokig vagy akár hetekig is tovább gondoskodnak, addig míg azok teljesen önállóvá nem válnak, ez az önállóvá válás minden fajnál más és más ideig tart. 

A természetnek hála mai napon munkahelyemnél is egy ilyen frissen odú hagyott fiókával volt szerencsém találkozni. Kétségbeesett csipogó hangjára lettem figyelmes s keresve a hang forrását egy vaskerítésen sikerült is megpillantanom egy pelyhes kis Zöldike fiókát. Azonban nem volt egyedül, mert a közeli akácfán testvére ugyanolyan kétségbeesett hangon csacsogott szüleit hívva. A madárszülők élelemszerző úton lehettek, hogy az apróságok hasát finom falatokkal tudják megtömni, mert hiába néztem sehol nem láttam őket. Percek teltek el, mely a kicsiknek nagyon hosszú időnek tűnhetett és fel is tűnt a Zöldike mama, csőrében finomabbnál, finomabb falatokkal. Én pedig gyorsan magára hagytam a kis családot, hogy a szülők nyugodtan etetni tudjanak, mely falatoknak köszönhetőben a kicsik hamar megerősödnek és szép nagyra cseperednek.

 Járjátok Ti is figyelmesen az utatokat és a természet ösvényeit, mert soha nem lehet tudni, hogy hol és melyik pillanatban kedveskedik nekünk természet és ajándékoz meg minket szebbnél szebb élményekkel, mely élményekkel egyre gazdagabbak leszünk.

Kóbor ékesboglárka / Everes argiades

Ma délelőtt végre a nap sugarai előbújtak a felhők mögül, sajnos ez az idilli nem tartott sokáig, mert pár óra elteltével visszavették az uralmat a komor fellegek és ez a napsütéses idő tiszavirág életű lett. 

Azonban a szép fényeket kihasználva szétnéztem a fűszálak között és nagy örömömre egy hím Kóbor ékesboglárkát sikerült  megfigyelnem és pár fotót készítenem róla. Égszínkék színben pompázó fonákja repülés közben szinte vonzza a tekintetet, nyugalmi helyzetben pedig a fonákot díszítő fekete szegély is jól megfigyelhető. Ezen lepkefajnak tavasztól őszig három nemzedéke repül, jó időjárás esetén még októberben is találkozhatunk velük. Jelenleg a második nemzedék példányaiban gyönyörködhetünk, melyek mérete már nagyobb 24-26 mm, mint az első, tavaszi egyedeké. Színbeli eltérés azonban nem figyelhető meg a nemzedékek között. 

Bízom benne, hogy hamarosan visszatér az igazi nyár és vele együtt a lepkék ismét szárnyra kapnak a meleg, napsütéses időben.

Váratlan vendégem.

Június 23-át írunk, mely napra vastag betűvel lesz beírva egy váratlan vendégem a megfigyelési naplómba. Ha tovább olvassátok a bejegyzésemet Ti is megfogjátok tudni miért is írtam ezt. 

Az időjárás ma sajnos nem kényeztetett el minket jó idővel, egész nap hol esett, hol elállt az eső, komor felhők takarták az égboltot, a nyári nap sugarainak nyoma sem volt. A hőmérséklet 15 foknál meg is állt, egy tapodtat sem mozdulva felfelé, olyan érzésem volt mintha  hirtelen az őszbe cseppentem volna. Azonban ebben a borús, esős időben ma olyan csodás meglepetést kaptam a természettől, melyre szinte szavakat sem találok. Ennek a meglepetésnek voltak már előjelei,  kis kikapart lyukak a kerteben, melyet valamilyen mancsos állat hagyott maga után, mert a tappancsának a nyomát jól meg lehetett figyelni a saras talajon. De nem csak a talajon találtam lyukakat, hanem a kerítésen is, a csirkehálós kerítést olyan aprólékosan bontotta meg, hogy emberi kéz sem tenné különbül. Napok óta minden délután a látogatóm által kibontott kerítést drótoztam vissza, mire ő másnapra újabb lyukat készített magának . Ez a csiki csuki így megy jó pár napja, de kedvét soha nem veszem vele, hogy eltüntetem fáradtságos munkájának gyümölcsét, azaz a bejáratot a kertembe. Sokat gondolkodtam rajta ki lehet ilyen ügyes és profi a kerítés bontásban, aki mindenképpen mancsokat visel. A vaddisznók nem lehettek, mert patásak, a láblenyomat bizonyíték nem őket igazolja. Tavaly nyáron a nyestkutyát több alkalommal sikerült megfigyelnem a kertemben a cseresznye és az alma érése idején, így hát az első számú gyanúsítottam ő volt, hiszen a fű most is tele van pirosra érett cseresznyével, talán a korgó gyomra idén is becsábította őt. A második számú gyanúsítottam a róka volt, kit már több alkalommal megfigyeltem itt az erdőben és mint köztudott nagy mestere a csirkehálós kerítések szétbontásának, viszont ő a cseresznyét nem szereti. A két lehetőség között tipródom napok óta, míg ma megpillantottam az eddig kilétét jól titkoló négylábú látogatómat. Késő délután, a sötét felhők miatt olyan érzésem volt, mintha lassan a szürkület szállna a kertemre, amikor is egy vöröses rókát pillantottam meg, aki olyan otthonosan mozgott, hogy látható volt nem először járt nálam. A fűben szagolgatott, hosszú fehéres vörös orrával, majd a madarak itatójába is benézett. Pár percig tartott félénk látogatása  és olyan hirtelen ahogy felbukkant, úgy el is tűnt. Ha nem látom el sem hiszem hogyan távozott, a kerítésen átmászva, ügyesen és fürgén, majd az sűrű fák között eltűnt szemem elől a kis erőben. Ezzel a megfigyeléssel választ kaptam arra, hogy ki is az aki a sötét éjszaka leple alatt kiskertemet látogatja.

Azonban ez a róka nem csak egy "vörös róka", hanem annál sokkal különlegesebb és ritkább. Ugyanis mint a fotómon is láthatjátok bundáján két szín keveréke figyelhető meg, ez pedig amiatt van, hogy egy vörös rókának  és egy szenes rókának a keveréke. Bízom benne, hogy ha a természet is úgy akarja fogom még őt látni és utunk még a jövőben összefut.

Tőkés réce vagy vadkacsa / Anas platyrhynchos

A mai nap reggele igen hűvös és borult idővel kezdődött, de délutánra továbbálltak a szelek szárnyán a sötét komor felhők és a napsütés vette át a főszerepet, melynek köszönhetően a hőmérséklet elérte a 20 fokot, mely ilyenkor június derekán nem mondható nyáriasnak. Azonban akármilyen is az időjárás a természet ösvényein bármikor szívesen sétálok, szemmel követve az eseményeket és a történéseket.

Előző bejegyzésemben örömmel számoltam be Nektek a tőkésréce apróságokról, melyek a napokban látták meg a napvilágot és boldogan követve mamájukat ismerkedtek újdonsült életükkel. Most azonban nem tudok ilyen örömteli hírekkel szolgálni, mert a mai sétám során nagyon nagy szomorúságomra a Tőkés réce mama csak az egyik utódjával volt látható, a másiknak pedig nyoma veszett. Nem tudom mi történhetett vele, de, hogy valami baj van az egészen biztos, hiszen egymagára nem hagyná a kiskacsáját.A tojó a kikelés után 50-60 napig gondoskodik és védelmezi az fiókáit, akik ekkora válnak röpképessé és teljesen önállóvá. Ez az apróság egy hetestől nem volt több, így sehol máshol csak is a mamája mellett lenne a helye. Pedig ott nem volt. A röpképtelen kiskacsák nagyon kiszolgáltatottak a ragadozókkal szemben. A mama ha veszélyt érez jelez a kicsiknek és a rejtekhelyük felé próbálja terelni őket, de sajnos ez nem mindig sikerül, mert aprócska lábaikkal gyorsan még nem tudnak tempózni, így könnyű prédájává válnak ellenségüknek. 

Szívem mélyén azt érzem, hogy ezzel az aprócska éppen csak világot látok kiskacsával is ez történt, azonban a remény hal meg utoljára és bennem még él a remény, hogy holnap megpillantanom a a tó vizén a két picurkát mamájuk kíséretében.

Tőkés réce vagy vadkacsa / Anas platyrhynchos

A természet a mai napra is csodálatos élményeket tartogatott a számomra. Délután kihasználva a napsütéses langyos időt, mely nagyon jól esett az elmúlt napok forrósága után a közelben lévő tónál sétáltunk egy jó nagyot. Rengeteg szitakötő és lepke kísérte utunkat. A tavasszal világot látott Tőkés réce utódok nagyon szépen cseperednek, de anyukájuk még mindig szemmel követi őket. Minden egyes tavi sétához hozzátartozik a kacsák etetése és ez ma sem volt másképpen. Amit az első kenyérfalatot a vízbe dobtam egyre több kacsa jelent meg körülöttem és boldogan falatoztak. Meglepetésemre feltűnt egy tojó és vele együtt két aprócska még pehelytollat viselő kiskacsa. Annyira picikék voltak, hogy szerintem nem olyan régen kellhettek ki a tojásaikból. A kacsamama későn tojhatott le, hogy az utódai csak így június közepére látták meg a napvilágot. A mamájuk ki egyedül neveli fel utódaikat, örömmel elfogyasztotta a kenyérfalatokat, a kicsik, pedig elevenen élelem után kutattak, hátha nekik is jutna egy két falat. A felnőtt kacsák mint tudjuk nem tudnak teljes testükkel a víz alá merülni, de ma saját szememmel lehettem tanúja, hogy a kicsik alámerültek a vízben és egy jó méternyire az eltűnési ponttól jöttek vissza a felszínre. Minden ami a csőrük elé került alaposan megvizsgálták lehetett az száraz falevél, aprócska bot vagy fűszál. Nekik minden dolog újdonság és mindennel meg kell ismerkedniük ebben a nagy világban, hogy később boldogulni tudjanak. Az ismerkedésben pedig vigyázójuk és tanítójuk a kacsamama, aki szemmel követi minden egyes mozdulatukat. Miután jóllakott a kis család otthagyták a többieket és ők így hármasban elhúzódtak a tó egyik rejtett és nyugodt kis zugába, ahol a kicsik biztonságban megpihenhetnek.

Daliás cincér / Acanthocinus aedilis

Megjelenése:

• megjelenése nagyon feltűnő, melyet csápjainak köszönhet
• testének mérete 17-19 mm, mely szürkésbarna színezetű és egyáltalán nem hivalkodó
• a csápjainak hossza akár ötször is hosszabb lehet a testénél, így akár a 10 cm-t is elérheti

Előfordulása:

• hazánkban nem ritka rovar
• hegyvidéki és síkvidéki részeken is elterjedt

 Életmódja:

• lárvája elsősorban erdei fenyők kérge alatt fejlődik ki és táplálkozik
• a fejlődés második szakaszában bebábozódik, ugyancsak a fenyők kérgének a védelmében és ha az időjárás kedvezően alakul, azaz meleg az őszi időszak már ekkor a kifejlett Cincér előbújhat addigi rejtekéből
• ha azonban hideg napokkal telik az ősz akkor a téli időszakot a kéreg védelmében vészeli át és az első melegebb tavaszi napon kezdődik meg a kirajzása 

 Megfigyelése:

• főként fenyveserdőkben és erdőszéleken találkozhatunk velük
• megfigyelésére tavasszal és nyáron van a legnagyobb esélyünk, de meleg időjárás esetén ősszel is találkozhatunk velük

Strandolnak a madarak.

 Zöldike fiatal példány

Június második hetében járunk és szó szerint tombol a nyár. Napok óta a hőmérséklet a 30 fokot súrolja, de a következő napokra az előrejelzések szerint a 35 fokot is elérheti. Ebben a kánikulai melegben fokozottan oda kell figyelnünk nem csak a mi, hanem tollas kis barátaink folyadék bevitelére is. Már korábbi bejegyzéseimben is kihangsúlyoztam az egész éven át tartó madáritatás fontosságát, de ilyenkor a meleg nyári időben még nagyobb hangsúlyt kell rá fordítanunk. Hiszen ahogyan nekünk is jelez a szervezetünk, hogy több folyadékot vegyünk magunkhoz, úgy ők is a meleg napokon többször gondoskodnak a folyadék utánpótlásról. Segítsük őket kihelyezett itatókkal, hogy könnyebben át tudják vészelni ezeket a forró napokat. 

Fontos megjegyeznem, hogy az itatókba kihelyezett vizet lehetőségeinkhez mérten naponta több alkalommal cseréljük, hogy friss vízből tudják oltani a szomjúságukat. Ha elfoglaltságaink miatt ez nem megoldható akkor legalább naponta egyszer kerüljön friss víz a madarak itatójába, mert az állott víz hamar bealgásodik, melybe élősködők, kórokozók kerülhetnek és tollas kis barátaink akár meg is betegedhetnek tőle. 

Június minden évben az új madárnemzedékről szól. Ebben az időszakban hagyják el a biztonságot adó fészket az első nemzedék aprócska és bizonytalan kis fiókái. Ha odafigyelünk a környezetünkre láthatjuk és hallhatjuk, hogy fiatalkori tollruhát viselő madárkák kicsit még esetlenül repkednek szüleik nyomában és táplálékért könyörögnek. A kirepülés után egyes fajok két vagy akár több héten keresztül is tovább etetik utódaikat, míg azok teljesen önállóvá nem vállnak. Viszont az ivásról és a frissítő fürdőről már saját maguk is gondoskodni tudnak. A kertünkben kihelyezett itatóinkat, ha figyelemmel követjük saját magunk is láthatjuk milyen ügyesen isznak és milyen boldogan pancsolnak a friss vízben. Hiszen az itatókat nem csak ivásra, hanem fürdőzésre is előszeretettel használják, hogy tollaik frissek és egészségesek legyenek. 

Zöldike fiatal példány

Meggyvágó fiatal példány

Gondolataim a természetről.

Az Erdő szeret Téged, megnyílik előtted és minden kincsét, a legapróbbtól a leghatalmasabbakig megmutatja Neked, hogy örömöd leld bennük. Hiszen Ő is örömét leli Benned, hogy megtiszteled és megbecsülöd minden egyes lakóját, hogy vigyázol rájuk és azt is nagyon jól tudja, hogy, ha bármelyikük bajba kerülne Te gondolkodás nélkül a segítségükre sietnél. Éppen ezért, ha az ösvényére lépsz boldogok, és kedvesen mosolyognak Rád, mert örülnek, hogy ismét köztük jársz!

Miskolczi Timi

 

Az Örvös légykapó látogatása.

A napokban kiskertemet egy eddig még nem látott madár tisztelte meg, aki nem más volt, mint a Örvös légykapó. A reggeli órákban arra lettem figyelmes, hogy az akácfámon kihelyezett odúmnál nagy a sürgés-forgás és a csipogás, mely hangok idegesnek és veszekedősnek tűntek. Gyorsan az ablakhoz siettem, hogy megnézzem ki és miért csap ekkora patáliát. Egy fekete fehér tollazatú madárka veszekedett a Széncinege tojóval az odújuk előtt. Azért írom, hogy az odújuk, mert tavasz elején az említett Széncinege tojó, párjával együtt birtokba vette az odút és benne alakították ki az utódok fogadására a fészküket. Azóta már az aprócska tojásokból kikeltek a fiókák és a madárszülők fáradtságot nem ismerve szorgosan táplálják őket. Szerintem napok kérdése, hogy elhagyják az eddigi otthonukat és kirepüljenek ebbe a hatalmas világba, ahol megkezdhetik újdonsült madáréletüket. Szóval a Széncinegék számára a Örvös légykapó egy betolakodó madár volt, aki elől hangosan és félelmet nem ismerve védelmezzék a fészküket és benne az utódaikat. A légykapó azonban nem tágított, neki is megtetszett az odú és ebben képzelte el párjával a költési időszakuk eltöltését. Hosszú percekig addig-addig repkedett egyik ágról a másikra, mígnem kihasználva a cinege szülők pillanatnyi figyelmetlenségét, az odújuk nyílásához szállt és bekukucskált rajta. Amint ezt megtette, a cinegék éktelen haragra gerjedtek és a légykapó feladva az odúharcot elrepült, talán másik költőhelyet keresve, ami nem foglalt és amiben párjával fel tudják majd nevelni fiókáikat. A cinegék amit elrepült a betolakodó, lassan megnyugodtak és elcsendesedtek, a tojó beszállt a fiókáihoz és jó ideig benn időzött, a hím pedig elreppent, majd néhány pillanat múlva csőrében egy jókora zöld hernyóval tért vissza, mellyel ő is eltűnt az otthonukban. Szép lassan visszatért minden a régi kerékvágásba, folytatva a szülők a keresést, a kutatást a táplálék után, hogy az utódaikat táplálni tudják, hogy azok szép nagyra és erősre cseperedjenek. 

Gondolataim a természetről.

A természet nem ismer szegény és gazdag embert, mindenkinek és mindenki előtt feltárja csodái és kincseit.

Miskolczi Timi