Október az erdőben

 Összebújva

 Kalapja alól kukkoló 

Csertölgymakk

Október van, az ősz második hónapja, melyben kiteljesedik a természet színpompás szépsége. Az erdők ösvényein délcegen álló fák koronájába, az egyre hűvösebb éjszakák leple alatt utánozhatatlan színeket fest a természet, láthatatlan ecsetjével. 
Szombaton, a mi vidékünkön, szinte egész álló nap kövér cseppek hullottak alá a komor, szürke fellegekből. Nagy szükség volt a csapadékra, mert a nyár és az ősz elmúlt hónapjai, hetei nem sok égi áldással öntözték meg a természet lakóit. Ezért minden csepp nedvesség nagyon sokat számít nekik, hogy szomjukat tudják oltani, mielőtt téli álmukba szenderednének. 

Vasárnap reggelre a szürke felhők sokasága tovarobogott, a kék égbolton csak pár fehér pamacs díszlett, akik kelet felé andalogtak, messze elkerülve a nap szikrázó korongját. A természet minden egyes teremtménye cseppruhába öltözve várta a melengető sugarakat, a hűvös éjszaka után. Amikor pedig elérte őket, ruhájuk úgy csillogott, mintha gyémántokkal lett volna kirakva. Szeretem az eső utáni tájat, hiszen szépsége magával ragadó. Kora délután, volt egy kis időm, hogy egy könnyed sétát tegyek az erdőben. Ekkora a levegő már kellemesen enyhe volt, olyan igazi őszies, amikor már nem izzad az ember, de nem is fázik, tökéletes kirándulóidő. Az ösvényt szegélyező fák leveleinek a nagy része még zölden himbálózott a gyenge szél simításra, de egyre több sárga, barna, vörös szín megannyi árnyalata pihent meg köztük. A színes levelek védelmében pedig termések lapultak, egyik-másik pedig épp akkor indult útjára, halk koppanásuk messzire osont a csöndes ösvényén. 

A természet az idei őszön is bőségesen megterítette az asztalát melyen, többek között bodzák, kökények, galagonyák, csipkék, makkok várják éhes vendégeiket. Utamon haladva nem csak a termések sokszínűségében, a fák leveleinek pompájában, hanem az avar védelméből, a moha párnák közül előkandikáló aprócska gombákban is alkalmam volt gyönyörködni. Ilyenkor ősszel, amikor bőséges csapadékot tartogat az időjárás, kisebb-nagyobb kalaposok kezdik el növeszteni termőtestüket, hogy az erdők talaját kedves jelenlétükkel tegyék még színesebbé. Miattuk is szeretem annyira az ősz hónapjait. 

 Színesednek a tölgyfák levelei

 Hamvas szeder

Vadszeder 

Készül a természet az őszre

 Ágas homokliliom

Ágas homokliliom

 Pelyhes kenderkefű

Tölgymakk

Kökény

Gímszarvas tehén

 Júdásfülegomba

Gímszarvas tehén

Szeretem a kora reggeleket, amikor a nap sugarai még a hegyek ormai mögött készülődnek az új nap köszöntésére, majd szép lassan előbújnak egymást követve, hogy fényükkel beragyogják az erdőket és mezőket. Ezekben az órákban, ilyenkor nyáron is barátságos az időjárás. A levegőben még tisztán érződik a hajnal üde lehelete, a fűszálakon az éjszaka könnyei pihennek, az erdő fáinak védelmében pedig oly jól érződik az avar fanyar, de mégis kellemes illata. Ilyenkor nyugodt és békés a táj. A nappali életét elő állatok ilyenkor kezdik szemeikből kitörölni kedves álmukat, az éjszakai vadászok pedig ebben az időszakban húzódnak vissza pihenő vackukba. Amikor időm engedi kora reggel indulok sétámra, hogy a napkelte első simítása a fák rengetegében érjen.

Az elmúlt hetekben szinte nem telet el úgy egyetlen nap sem, hogy ne áztatta volna csapadék a tájat. Nagyon nagy szükség is volt az éltető vízre, hiszen a természet lakói már szomjasan és tikkadtan tengődtek a nyári forróságban.
Amikor utamra indultam a fák közt még félhomály ült. A bodzabokrok ágai közt vörösbegy ébredezett. Kedves csettegését a gyenge szél láthatatlan karjára kapta és vitte, repítette tova. Ő volt az egyedüli aki megtört az erdő csendjét. A fák levelei közé a közelgő ősz már egyre több sárga szint lop. Ezek a sárga levelek pedig egymást követve hullnak a talajra, hogy a tavalyi barna avart üde foltokkal díszítsék.

Szemmel láthatóan készülődik a természet a bőség idejére. A nyári nap már érleli az erdők terméseit, hogy mire eljön az ősz, asztala finom falatokkal legyen teli. A vadszeder bokrok zöld levelekkel díszített rengetegében már fényes érett bogyók lapulnak meg, a csipke termései szépen kezdenek pirulni, akárcsak a galagonya bokrok aprócska bogyói. A fekete bodza bokrokon is már fényes fekete terméseket rejtenek zöld leveleik között, ahol a nap érlelő sugarai sokat melengetik őket. Az erdő azon részén, ahol a napsugarak csak ritkán tudnak belopakodni ott még zöldek a termések, de mire elérkezik az ősz, ők is bérnek, hogy tollas vendégeiket jól tudják lakatni. A hegyoldal egyik részén kökénybokrok leltek otthonra, akik tavasszal fehér virágaikat dédelgetik, ilyenkor nyár vége felé pedig kéklő terméseik érlelik.

Szeretem az erőnek ezt a részét, hiszen itt nem csak bőséges eleséget kínáló cserjék élnek, hanem szebbnél-szebb virágok is otthonra leltek. Július végén, augusztus elején van a hegyoldal egyik legszebb virágának a pompája, ő az ágas homokliliom. A tavalyi esztendőben nagyon sokan voltak, büszkén nyúltak a fűszálak fölé, hogy szépségüket tisztán látni lehessen. Idén azonban közel sincsenek annyian, sőt az olykor vadul tomboló viharok a nagy részüket meg is tépázták. Egy-két szál álldogált csak a tölgyfák védelmében. De nem csak bennük okoztak károkat a viharok. Sok fát taszítottak a talajra, egyeseket gyökerestől kicsavartak, másokat derékba törtek az orkán erejű szelek.

A bőséges csapadék nyomait elevenen őrzi a föld, az ösvények sarasak, gödrök kis tavakká változtak, a fák odvaiban pedig vízrejtekek lapunk. A fák sudarában ezernyi eső csepp pihent az előző napi csapadékból, amikor a pajkos szél pedig a sudarakba osont sorra taszította őket a talajra. Halk muzsikájuk betöltötte az erdő minden szegletét.

Már hazafelé tartottam, amikor az akác erdő ösvényén nem messze tőlem szarvastehén álldogált. Pillanatok teltek el, de ő nem mozdult, majd hátat fordított és elindult. De hirtelen újra megállt, felém fordult és figyelt. Ő engem, én pedig őt néztem. Gyönyörű állatok a szarvasok, fenséges tartásuk, szép nagy termetük számomra csodálni való. Ezen a kora reggelen újra megajándékozott a természet, hogy láthattam őt. Szép lassan végül tova ballagott, nem sietett, patáit büszkén szedte egymás után, majd eltűnt a szemeim elől. Az akác erdőben is látni lehetett a vihar nyomait. Letört ágak, földre taszította fák hevertek szerte szét. Az egyik mohás, korhadt fa törzsén az erdő apró fülei hallgatóztak. A júdásfülegombák általában a fekete bodza ágai között lelnek otthonra, de gyakran sikerül korhadt akácfa törzsein is megfigyelnem őket. Egész évben találkozhatunk velük, egy a lényeg a számukra, mint a többi gomba számára is, a csapadék áldás. Rajtuk kívül még más apró gombákat is láttam, de őket nem ismerem, viszont kedves kis fotó alanyok.

Ezen a reggelen tudtam még gyönyörködni a pelyhes kenderkefüvek, az erdei fejvirágok szépségében is, és a természetnek hála ismét kedves emlékekkel a szívemben tértem haza.

 Egybibés galagonya

 Fekete bodza

 Vadrózsa vagy csipkerózsa

Vadrózsa vagy csipkerózsa

Üdvözöllek ősz!

 Nagy őzlábgomba

Színesedő lomkorona

Beköszöntött a szeptember, és vele együtt az ősz első hónapja. Ahogy egymást követve telnek a napok, egyre jobban észrevehető, hogy reggelenként a nap izzó korongja tovább lustálkodik, este pedig hamarabb tér nyugovóra. Napkelte után, a nap sugarai még kellemesen melengetik a tájat, de az éjszakák sötét leple alatt egyre hűvösebb levegő lengi be a természet szerteágazó ösvényeit. Hajnalra a rétek és a mezők fűszálai, könnyed harmat ruhát öltenek magukra, melyek a kora reggeli napsugarakban, mint apró gyémántok úgy csillognak. Utánozhatatlanul varázslatosak tudnak lenni a hűvös, őszi reggelek, melyben, ha szerencsénk van, tisztán hallhatjuk a nászukra készülő szarvasbikák orgonáló előadását.

Szeptemberben még csak itt-ott láthatunk színesedő leveleket, de az ide forró, és csapadékban szegény nyár után, már egyre több fa álldogál színesedő lombruhában. A zöld levelek között napról-napra egyre több sárga szín rajzolódik ki, ha pedig a gyenge szél a sudarakba oson, könnyed tánccal hullni kezdenek, egyre vastagabb és vastagabb avarpaplannal fedik be a talajt. 

Az ősz elején már javában tart a madárvonulás. Költöző madaraink kisebb-nagyobb csoportokba verődve gyülekeznek, miközben hangosan csacsognak, mintha ez előttük álló hosszú utazás terveit beszélnék meg. Az erdőszéleken tápláló gyümölcsök kínálják magukat az éhes lakóknak és a vándorútra készülő madaraknak. Egyik legfontosabb táplálékuk a fekete bodza, mely vitaminban és tápanyagban gazdag. Fényesen fekete bogyóitól roskadoznak a bokrok, melyek ágai között rozsdafarkúak, fekete és énekesrigók, barátposzáták, csilpcsalpfüzikék töltik táplálkozó idejüket. A hazánkban telelő fajok is egyre jobban összetartva járják a fák és bokrok sűrűjét, újra kisebb-nagyobb csapatokba verődve élik a napjaikat és kutatnak betevő után. Ha figyelmesen járjuk az őszi erdő ösvényeit, tisztán hallhatjuk ezen csapatok egyedeinek a kapcsolat tartó hangjait, mellyel egymás között kommunikálnak.

A tölgyek, a bükkök némelyike lassan terméseit kezdi hullatni, de csúcspontjukat majd csak októberben érik el. Ennek ellenére a talajon pihenő makkok sorra csalják magukhoz a szajkókat, a mókusokat, az erdei egereket, a vaddisznókat, a szarvasokat és az őzeket. Hisz most jön el számukra a dőzsölés ideje, aki pedig előrelátó az nem csak a mának él, hanem előre gondol az ínséges téli hónapokra is. 

A mezők virágainak tündöklését a meleg és aszályos nyári napok már tovasodorták, de az őszikéknek, az ősz legszebb virágának a pompája majd csak most következik. Esős napok után pedig az erdők fái között sorra bújnak majd elő a csinos kalapokat viselő gombák, melyek között egészen különleges szépségűeket is felfedezhetünk.

Ha lehetőségetek van rá, kiránduljatok Ti is a természetben, és fedezzétek fel az ősz szebbnél-szebb kincseit.     

 Csertölgy makk

 Fekete bodza

A természet terített asztala

 Csertölgy makk

 Közönséges boróka

 Bükkmakk

Tölgymakk

Beköszöntött a nyár utolsó hónapja az augusztus, mely elhozta nekünk a forró, szinte már perzselő nappalokat és a kellemesen meleg éjszakákat. Bevallom Nektek ez a fülledt, kánikulai meleg nem tartozik a kedvencem közé, jobban szeretek fázni, mint izzadni, de nyár van, és ez ezzel jár.

Azonban nyár ide vagy oda, a természet már érzi és jelzi a közelgő változást, hisz szerteágazó ösvényein sorra érnek az ősz finomabbnál-finomabb csemegéi. Erdei sétáim alkalmával egyre több és több termést sikerül megfigyelnem a fák ágai között, a bokrok rejtekeiben vagy éppen a talajon, a fűszálak között meglapulva. A természet nekifogott megteríteni asztalát, az éhes lakói és vendégei számára.

A délcegen álló bükkfákról elkezdetek hullni a csinos kinézetű bükkmakkok, de nem csak ők engedik útnak aprócska gyermekeiket, hanem a tölgyek is, akik a legelevenebb, aprócska sipkás makkocskáikat potyogtatják. A fekete bodza bokrokon, fényes, éjfekete termések szoroskodnak, izgatottan várva éhes csőrű madárvendégeiket. A galagonya apró bogyói olyan szépen pirosodnak, mint a szégyenlős kisgyerekek arcocskája, a vadszedrek pedig lédús, édes gyümölccsel kínálják meg az éppen arra járó erdei vendégeket. A kökénybokrokon kék bogyók várakoznak, az oly távolinak tűnő, első őszi fagyokra, a fagyal sűrű levelei között  meglapuló termések pedig zöldről feketére változnak, ahogy a nap sugarai simogatják őket. A sűrű boróka bokrok ágain zöld és hamvas kék termések bujkálnak, a tavasz egyik legszebb virágával büszkélkedő vadrózsa cserjéken pedig lassan, de biztosan érni kezd a vitaminban gazdag csipke.

Ahogy telnek a nyár utolsó hónapjának  napjai, egyre több és több finom falat kerül majd a természet asztalára, hogy mire beköszönt az ősz, fenséges lakoma várja majd az éhes lakókat.  Akkor már nem csak a jelennek fognak élni, hanem előre gondolnak az ínséges hónapokra, és aki teheti szorgos gyűjtögetésbe kezd.        

 Egybibés galagonya

 Kökény 

Csipke

Vadszeder