2020. július 8., szerda

Vadon élő orchideánk - Kislevelű nőszőfű



Kislevelű nőszőfű


A vadon élő orchideák hazánkban is meglelték otthonukat, és mindannyian természetvédelmi oltalom alatt állnak. Egyedi szépségük, különleges megjelenésük és fejlődésük magával ragadó. 
A természetnek hála a mi vidékünkön is élnek fajai, és minden egyes megadatott találkozást a naplómba vezetek. Pontos feljegyzést készítek élőhelyeikről, és évről-évre meglátogatom őket. Június közepétől az egyik legapróbb és legjobban rejtőzködő orchidea faj bontogatja aprócska szirmait. Igen valóban nagyon apró virágokkal áldotta meg őt a természet, melyek laza fürtöt alkotnak az alacsony, vékony száron. Mivel klorofillban szegényes faj, könnyen beleolvad a környezetébe, az erdő vastag avarjába. Nagyra nyitott szemmel kell járnom azt az erdőrészt, ahol évről-évre szirmaikat bontogatják, mert észrevételük nem könnyű. Mivel kevés fénnyel is beérik, ezért az erdő sötét mélyén, ott ,ahol a lombkorona teljesen zárva van fejecskéik felett élik, nyugodt, békés életüket. 
A kislevelű nőszőfűvek a vastag avarral gondosan betakart, nyirkos talajú, gombafonalakkal gazdagon átszőtt erdőkben lelték meg otthonukat. Ahol ezeket a feltételek megtalálják ott több egyedük is megfigyelhető. Tömegesen nem elterjedtek, csak szálanként tarkítják az erdőt. 
A fényképezőgépemnek hála, sokszoros nagyításban, Nektek is meg tudom mutatni, hogy aprócska virágai mennyire tökéletes, mennyire egyedi kis teremtmények. 


 Kislevelű nőszőfű

2020. július 6., hétfő

Csodás életű csodáspók



Csodáspók nőstény és kokonja, melyben petéi lapulnak

A rétek, mezők, erdei tisztások növényekkel dúsan borított rengetege, ezernyi titkot és különleges megfigyelési élményeket rejtenek. Én nagyon szeretek a kis erdei tisztáson barangolni. Akár órákat el tudok tölteni azzal, hogy lakóit figyelem, hiszen mindig, minden alkalommal érnek meglepetések. A fényképezőgépemnek hála, egészen közelről betekintést nyerhetek a füvek népének titkos életébe. Ilyenkor pedig különleges titkokra derül fény, mely titkoknak köszönhetően még közelebb kerülhetek lakóihoz, még jobban megismerhetem őket. Feltárják előttem életüket, nem mindennapi szokásaikat, és egyedülálló kinézetüket. 
Legutóbbi barangolásom alkalmával a csodáspókok életébe tudtam egy kicsit bepillantani. Már a nevük is különleges, melyet a hímek rendkívül díszes mintázatáról kaptak. Szép termetes pókok, hosszú kecses lábakkal, akik előszeretettel pihennek a növények levelein, miközben a nyári nap meleg sugarai cirógatják őket. Jelenlétük hamar szembetűnik, de óvatosan kell megközelíteni őket, mert hamar menekülőre fogják, és egy szempillantás alatt nyomuk veszik. 
Ezen a szép nyári napon több egyedével is sikerült találkoznom, melyek mindegyike nőstény volt. Az ő színezetük szolidabb, mint a hímeké, mint általában az lenni szokott, a környezetükbe való tökéletesebb beleolvadást biztosítja. Ez pedig nagyon fontos a számukra, pláne ebben a nyári időszakban, amikor a nőstények már a petéikkel teli kokonjukat cipelik, védelmezik, melyben az új élet reményei lapulnak. Négy nőstényből háromnál figyeltem meg a pókhálófonalból gondosan elkészített gubót, mely úgy néz ki, mint egy kis labda. A gubók belsejében pedig jelenleg még a petéik lapulnak, a gondos mamák pedig óvón, átkarolva védelmezik őket, hiszen ők számukra a világ legfontosabb kincsei. 
Ha a természet is úgy akarja, talán láthatom még az előttem álló hetekben egészen picike utódaikat is, akik az első vedlésükig összetartva élik majd napjaikat. Ha így lesz, megmutatom Nektek is a csodáspókok aprócska pókocskáit. 


Csodáspók nőstény és kokonja, melyben petéi lapulnak

2020. július 2., csütörtök

Erdei esztendő - A madarak búcsúkoncertje



 Meggyvágó, fiatalkori tollruhájában

A nyár második hónapja egyre csendesebben halad előre az útján. Az erdők, mezők ösvényei napról-napra némábbak, olykor már hosszú percek telnek el úgy, hogy utamat csak a csönd kíséri. Pedig a madarak ott vannak körülöttem, a fák sudaraiban, a bokrok ágai között, de már szinte észrevétlen motoznak. Néha kapcsolattartó hangjukat hallatják, jelezvén egymásnak vagy veszély esetén riasztó csicsergésüket küldik a tikkasztó nyári levegőbe. 
Főként pirkadatkor és alkonyatkor még most a hónap első felében hallani a vörösbegyek szolid strófáit, még felcsendülnek a fekete és az énekes rigók fuvolázó énekei, az erdei pintyek előadásai. De már az ő napjaik is meg vannak számlálva. A madárkórus lassan az idei utolsó előadására készül. Természetesen kivételek még lesznek, de a legtöbb tollas énekét már csak jövő tavaszra hallhatjuk. Kedves énekükben, hosszú hónapok múlva tudunk újra gyönyörködni, amikor a madarak hatalmas kórusa újra összeállva zengi majd örömódáját. 
A legtöbbjüknek véget ért vagy a végéhez közeledik a költési időszaka. Fiókáik már a körülöttük elterülő nagyvilággal ismerkednek, a fészkek már üresen, lakók nélkül álldogálnak. A hímeknek már nem kell csengő énekükkel családjukat és fészkelő területeiket védelmezniük, így már ők is csöndesen élik a napjaikat. 
A költési időszak végével, amikor a fiókák már teljesen önállóvá válnak, lassan megkezdődik az énekes madarak vedlési időszaka. A hímek fokozatosan lecserélik impozáns nászruhájukat, a tojók pedig megviselt tollaikat újakra váltják. 
Azonban hiába csöndesebbek júliusban az erdők ösvényei, ilyenkor is megéri nyitott füllel haladnunk utunkon. Hiszen ezekben az előttünk álló hetekben, kiválóan meg tudunk ismerkedni tollas barátaink fajra jellemző kapcsolattartó és riasztó hangjaikkal. Ha pedig nagyra nyitott szemekkel kémleljük a fák sudarát, a levelek sűrű védelmében megpillanthatjuk a madarak fiókáit, akik még fiatalkori, olykor egészen különleges tollruhájukat viselik. 

2020. június 30., kedd

A nappali pávaszem varázslatos élete


 Kifejlett nappali pávaszem


 Nappali pávaszem hernyója
Sajnos sok ellenség leselkedik rájuk, ezért kemény szőröket növesztettek, melyek, mint  önvédelmi fegyverek szolgálnak a számukra.


Szerintem a lepkék élete, fejlődése maga a csoda. A teljes átalakulás egy varázslatos folyamat. Hiszen gondoljuk csak el, hogy az egészen apró petékből hosszú hetek, akár hónapok leforgása alatt gyönyörű lepkék fejlődnek ki. Azok a színpompás lepkék, akiket kora tavasztól egészen őszig láthatunk a rétek, mezők ösvényein. 
A lepkék nőstényei, a nászuk után petéiket növényekre rakják le. Minden lepkefajnak megvan a maga tápnövénye, tápnövényei, melyeket a petékből kikelő hernyók fognak fogyasztani. A lepke anyák gondos szülők, hiszen azt szeretnék, hogy utódaik a kikelésük után szép nagy és egészséges hernyóvá tudjanak cseperedni, melynek feltétele az, hogy jól tudjanak lakni, azaz a fejlődésükhöz szükséges kellő mennyiségű tápanyagot tudjanak magukhoz venni. Hiszen a petékből kikelő hernyók igencsak falánk kis teremtmények, akik szinte egész álló nap csak rágnak és rágnak. A sok finom falatnak hála gyorsan növekednek, így a testüket borító kitint gyorsan kinövik, melyet bizony nagyobbra kell cserélniük. Egy hernyóöltő alatt többször is vedlenek, többször is lecserélik kinőtt ruhájukat. Hogy melyik hernyó hányszor vedlik a bebábozódás előtt az fajonként eltérő. 
Az erdő fái között megbújó eredi tisztás árnyas peremén, hatalmasra nőtt csalánsereg álldogál. Ilyenkor a nyár első hónapjának a vége felé, már teljes harci díszben, szúrós tüskékkel felfegyverezve élik a napjaikat. Minden egyes látogatásom alkalmával közéjük kell merészkednem, és minden egyes alkalommal össze is szurdosnak. Azonban ez az aprócska kellemetlen érzés pillanatok alatt tovatűnik, és helyébe megannyi kedves élmény lopakodik. Számomra ők is hozzátartoznak a tisztás életéhez, fontos tagjai a növényvilágának, akiket több élőlény is kedvel. Sőt mi több, életük függ tőlük. Ilyen például a nappali pávaszem hernyója, akikkel az elmúlt napokban találkoztam több alkalommal is. 
A nappali pávaszem tápnövénye a csalán, melynek leveleire a nőstény lepkék a petéiket rakták le hetekkel ezelőtt. A csillogó, feketés színezetű hernyók a csalán leveleit eszegetik, egyiket a másik után. A sok finom falatnak hála szépen növekednek, mígnem egy szép napon rejtett helyre húzódva bebábozódnak, a bábokból pedig színpompás lepkék bújnak majd elő egy meleg nyári napon.
A természetnek hála láthatom őket különleges kinézetű hernyóként, és lelki szemeim előtt azt is látom, hogy milyen csodaszép lepkék lesznek belőlük. Hiszen a természet már nagyon sok alkalommal megajándékozott a látványukkal, hogy kifejlett alakban csodálhattam őket. Hernyóként most először találkoztam velük, és talán megfigyelhetem őket bábállapotukban is. Ez csak egy aprócska álom, hogy megvalósul e, nem tudom, ez a jövő és a természet titka. De mindenesetre, ha így történne, mindenképp megosztanám Veletek azt az élményem is.
A nappali pávaszemről fontos tudni, hogy természetvédelmi oltalom alatt álló lepkefaj!


Nappali pávaszem hernyóinak elhagyott, kinőtt "ruhája"

  Nappali pávaszem hernyója

2020. június 28., vasárnap

Különleges égi jelenség








Különleges gomba alakú felhő - Üllős zivatarfelhő (Cumulonimbus incus) 
Ritka pillanatok egyike, hogy nincsen nálam a fényképezőgépem, de ezt a különleges látvány meg kellett örökítenem, így maradt a mobiltelefonom.
Egy kis nyomozás után rátaláltam mi is ez a jelenség valójában, ha időtök engedi mégéri elolvasni:
A zivatarfelhő (Cumulonimbus, nemzetközi jele: Cb) függőleges felépítésű, sűrű felhő, melyből jelentős mennyiségű csapadék: záporeső, jégeső, télen hó eshet. Magassága elérheti a 12, kivételes esetben a 18 kilométert is, azaz felnyúlhat a sztratoszférába, míg alapja 2000 méter alatt található. Belsejében a függőleges áramlatok sebessége elérheti az óránkénti 100 kilométeres sebességet is. Alsóbb részein a légnedvességből kicsapódott vízcseppekből áll, de az igazán magas zivatarfelhők fölső részén ez megfagy, és jégszemcsék keletkeznek, ezek, ha csökken a föláramlás, csapadékként jégesőt, vagy ha esés közben megolvadnak, esőt hoznak létre. A zivatarfelhő elsősorban nyáron jön létre, helyi jelenségként a gomolyfelhők további növekedésével, de létrejöhet hidegfrontok előtt is (ritkán, amikor a markáns hidegfront enyhe időjárásra következik, télen is). Tetején gyakran jelenik meg egy többé-kevésbé kifejlett üllő, melyet a magassági szelek messze sodorhatnak. Különleges változata a szupercella (cbpower) amely több órán át fennáll, heves jelenségeket okozva, esetenként tornádót is.
Forrás: Wikipédia


2020. június 26., péntek

Az erdő titkai



Müller nőszőfű

Müller nőszőfű

 Gímszarvas nyoma


Bármikor is lépek rá a természet ösvényeire, mindig kedves pillanatokkal, megfigyelési élményekkel lépnek meg lakói. Két éve, az erdő mélyén, ahol a talaj kellemesen nyirkos, a levegő pedig párás, egy addig még nem látott vadvirággal hozott össze találkozót a természet. Amikor megpillantottam egyedi szépségét tudtam, hogy ő egy orchidea faj, azon belül pedig az egyedi megjelenésű nőszőfüvek egyik képviselője. Hamarosan ki is nyomoztam, hogy a kecses, törékeny megjelenésű, müller nőszőfűvel sikerült találkoznom. Neki hála, újabb orchidea fajjal bővült a fotó gyűjteményem és a megfigyelési élményem.
A tavalyi esztendő júniusában újra keresni kezdtem őt az erdő mélyén, ott és annak a helynek a környéken, ahol már találkoztam vele, de mindhiába kutattam szemeimmel, nem találtam. Idén azonban ismét meglepett jelenlétével. 
Az elmúlt hetek bőséges csapadékkal öntözték meg a természet szerteágazó ösvényeit. Szinte egyetlen nap sem telik úgy el, hogy ne osonnak fölénk kisebb-nagyobb zivatar, melynek szürke fellegeiből olykor egyszerre több milliméter csapadék is a talajra hullik. A növények boldogok. Az aszályos tél és tavasz után, most visszanyeri a föld is a nedvességet, és benne lapuló életek szomjukat tudják oltani. 
Amikor időm és az időjárás engedi, elindulok az erdő rejtekébe. A hatalmas fák üde zöld lombsátra között, a borús napokon szinte alig van fény, de nekem mégis nagyon hangulatos az erdő sötét ösvényein ballagni. A madarak kórusa még mindig gyönyörűen dalolja énekét. Strófáik közé egyre több és több cingár hangocska lopakodik, a frissen fészküket hagyott fiókák vékonyka csivitelése teszi még szebbé előadásukat. A csapadéknak hála, az erdő ösvénye most rengeteg titkot rejt. A sáros talajon az erdő vadlakóinak nyomai mesélnek. Felfedve a rejtélyt, kik szedték előttem erre a lábaikat. Vaddisznók, őzek, szarvasok patáinak lenyomatai, melyek között idén született fiatalok aprócska nyomai is megbújnak. Az éjszaka leple alatt vörös bundás róka szaladt végig az ösvényén, akit kicsinyei követtek. Tisztán láttam csepp mancsuk helyét. Az erdei ösvény mellett, több helyen is, vadon élő gyümölcsfák adnak árnyat és élelmet az arra járó lakóknak. Ilyenkor a nyár elején a vadcseresznye és a meggyfák zöld lombsátrának védelmében, mosolygóan piruló gyümölcsök lapulnak. A talajon pedig hátrahagyott magvaik árulták el nekem, hogy itt már valakik bizony lakomát csaptak a finom termésekből. Utamat végig kísérték a vadak emlékei, én pedig sorban azt fejtegettem, kik jártak azon az úton, amin én is. Ekkor hirtelen az erdő fái közül vaddisznó jelent meg. Komótosan ballagott át a sűrű növényzettel gondosan betakart ösvényen. Testét védelmezőn takarták az üde zöld levelek, és csak egy kis részen tudtam megcsodálni őt. Szeretem a vaddisznókat, nagyon szeretem. Amikor pedig a természet megadja a velük való találkozást, azok a pillanatok számomra kincset érnek. Amilyen hirtelen feltűnt előttem, olyan gyorsan tova is ballagott. Sűrű sörtével fedett teste pedig újra a buja növényzet védelmébe került.  
Már az erdő sötét mélyén jártam, éppen ott, ahol két éve a müller nőszőfűvel találkoztam, amikor a természetnek hála ismét megpillantottam nem is egy, hanem két egyedét. Az egyik nagyobb, míg a másik kisebb volt, és mindkettőt még bimbók díszítették. A levelükről és egyedi megjelenésükről megismertem őket. Nem messze bújtak elő onnan, ahol két éve egy egyedét megtaláltam. Az időjárástól függően talán 10-12 nap és teljes pompájukban fognak ragyogni. Addigra szerintem elkezdik szépen sorban kibontogatni virágszirmaikat. Egy bő hét múlva ismét meglátogatom őket, és Nektek is megmutatom egyedi szépségüket.


Vaddisznó

Mosolygó cseresznyék

2020. június 22., hétfő

A viráglakó karolópók halálos ölelése




Nyár első felében nyílnak a mi vidékünkön az akácfák fehér virágai. Ezekben a hetekben, kellemes édes illatukban úsznak az erdő ösvényei, és az őket látogató méhek halk duruzsoló hangja oson a levegőben. 
Az idei esztendőben szegényes volt a virágzás. A tavaszi gyenge fagyok éppen elegek voltak ahhoz, hogy kora nyáron ne tudjanak a fák gyönyörű fehér virágünneplőbe öltözni. A legtöbbjükön szinte alig vagy egyáltalán nem volt virág. 
Szeretett erdőm több részét is díszítik akácfák, többek között, a kis erdei tisztás nyugati oldalát. Amikor időmet a fűszálak között meglapuló tisztáslakók megfigyelésével töltöttem mindig hallottam a kevéske virágot látogató méhek kedves zümmögő hangját. Többen nem csak az akácok pollenjét és nektárját gyűjtögették, hanem a tisztáson szirmaikat bontogató virágokat is szívesen látogatták. A szorgos kis méhek azonban mit sem sejtették, hogy valakik lesben állnak, és éppen rájuk vadásznak. A virágok kelyheiben, tárt karokkal várták őket a viráglakó karolópókok. A méhek semmi mással nem voltak elfoglalva, csak a küldetésükkel, minél több nektárt és pollen gyűjteni. Csak is ez lebegett szemeik előtt. A pókok pedig éppen ezt használták ki. Észrevétlenül, mozdulatlanul várakoztak, miközben első két pár, feltűnően hosszú lábaikat széttárták. Ilyenkor teljesen úgy néznek ki, mint akik valakit magukhoz akarnak ölelni. És ez így is van. Ölelésüket az áldozatuknak tartogatták, az éppen arra járó, vagy szálló figyelmetlen, vétlen áldozatuknak. Prédáik pedig leggyakrabban a méhek, akikből az elmúlt hetekben nem volt hiány. 
Több alkalommal is láttam és meg tudtam örökíteni, ahogy a virágokon vagy azok alsó felén méh zsákmányukat tartják a lábaik között. Azonban nem csak a méhek jelentenek eleséget nekik. Bármilyen, éppen feléjük tévedő rovarra képesek lecsapni, legyen az tőlük jóval méretesebb lepke, bársonylégy vagy éppen dongó. 
A tisztások, rétek, mezők fűvel és virágokkal benőtt rengetege számtalan titkot és csodát rejt, éppen ezért is szeretek olykor a derekamig érő fűben barangolni ilyen és ehhez hasonló élmények után kutatva.