Az erdő mélyén

Az erdő mélyén, az üde zöld, kellemesen illatozó fák védelmében élnek a madárfészek kosborok. Bő két hete már megmutattam Nektek őket, de akkor még csak bimbóikat dédelgették. Mára már gyönyörűen kibontották szirmaikat, és teljes pompájukban díszítik az erdő rengetegét. Fejecskéjük felett terebélyes fává cseperedett egybibés galagonyák, bimbós fürtöket viselő közönséges fagyal bokrok és délcegen álló tölgyfák állnak. Hiába kevés a fény, ők jól érzik magukat, hiszen mivel nem tartalmaznak klorofillt így életükhöz és fejlődésükhöz nem szükségszerű a nap fénye. Ők a gombákkal állnak szoros kapcsolatban, nekik köszönhetik életüket. A fejlődésükhöz szükséges tápanyagokat tőlük szerzik be. 

A sűrű erdő védelmében igazán különleges látványt nyújtanak ezek az egyedi megjelenésű, vadon élő orchideák. 

   

Az erdő mélyén

Mélyen az erdő sűrűjében, a nap fénye elől elzárva élik az életüket a madárfészek kosborok, akiket évről-évre meglátogatok. Azonban furfangos növények, mert nem mindig ugyanott szökkennek szárba, ahol azt az előző évben tették, így alaposan át kell fésülnöm a környéküket, hogy rábukkanjak az, az évi virágzatukra.

A madárfészek kosborok megtehetik, hogy az éltető napfény elől szinte teljesen elzárva éljenek, hiszen életüket, és életben maradásukat a gombáknak köszönhetik. A földben lapuló magjaik tavasz végén vagy kora nyáron kezdenek el kicsírázni, melyhez elengedhetetlen a gombákkal való kapcsolat. De nem csak fiatal korában szorul rá a gombák segítségére, hanem az egész virágzás alatt is, hiszen a kifejlett, virágait nevelő növény élete teljes egészében a gombáktól függ. Ez a kapcsolat csak a kosbornak jó, hiszen a tőle beszerzett tápanyagokért ő semmit sem ad cserébe, tehát a gombán élősködik. Egy-egy madárfészek kosbor akár több gombával is kapcsolatban állhat, mely gombák között mindig akad olyan, aki a környezetében élő fa gyökérzetével él kapcsolatban, ezért visszavezetve a kosbor a tápanyagának egy bizonyos részét a fától szerzi be. Tehát érdekes élet az övék, mely a gombákon való élősködésükön alapul.

Az idei esztendőben is, éppen úgy, mint az elmúlt években felkerestem a madárfészek kosborok élőhelyét. Sokáig kutattam őket, alaposan átvizsgálva azt a területet, ahol a tavalyi esztendőben is virágait bontogatták. Nehezen bukkantam rájuk, mert még annyira kicsik voltak a föld feletti hajtásaik, hogy szinte elvesztek a földet betakaró avarpaplan között. De nagy örömömre ott voltak. Ha a levegő elkezd melengeti, és végre beköszönt az igazán jó idő, akkor szépen lassan egyre nagyobbra és nagyobbra nőnek, mígnem egy szép tavaszvégi napon elkezdik kibontogatni virágszirmaikat. 

A fák a fejük felett szinte már teljesen zárt lombkoronában állnak, így hozzájuk fény szinte alig jut el, de nincs is szükségük rá, hiszen zöld színanyagot, klorofillt nem tartalmaznak, ezért nem is fotoszintetizálnak. Észrevételük is igen nehézkes, hiszen barnás színük, teljesen beleolvad az erdő avarjában. Amikor pedig sikerül megpillantani őket elszáradt növény érzetét keltik. De, ha egyszer megadatott a velük való találkozás, akkor soha többé nem tudjuk elkerülni a figyelmünkkel, mert tudni fogjuk, hogy ők nagyon is élő növények, és nem is akármilyenek, hanem az egyedi szépségű, vadon élő orchideák.

  

Élet az erdő mélyén

 Madárfészek kosbor az erdő mélyén

Neki csak ritkán adatik meg a napsugarak simítása

Az erdő mélyén él, ahol a napnak csak egy-egy kósza sugarát ismeri, akik lopva és oly félősen osonnak be a fák sűrű sudarai között, mintha tudnák, őket zárt ajtók fogadják. Neki csak a fény gyöngéd pászmája jut, mely kedvesen és gyöngéden játszik szirmain.  Ha felnéz a magasba, fejecskéje felett csak a fák elterülő sűrű lombját látja, és apró, kíváncsi szemei elé csak oly ritkán kerülnek azok az apró kék foltok, melyek az égbolt kicsiny részletei. Ő soha nem látja meg a mennybolt szikrázóan kék, egybefüggő tengerét, melyen nappal a felhők, éjszaka a csillagok úsznak tova. Az ő otthona a fákkal és cserjékkel tarkított rengeteg, melynek lakói szorosan fonják össze kezeiket, hogy közéjük senki se állhasson, védelmezve, óvva egymást.

  Madárfészek kosbor

Kosbor az erdő sűrűjében

 Madárfészek kosbor születése

 Madárfészek kosbor születése

Az erdőben, a fák védelmező ölelésében otthonra lelt virágok legtöbbje, a kora tavaszi napsugarak első langyos simítására ébredezni kezd téli álmából. Mindezt pedig azért teszik, hogy megelőzzék a fák lomfakadását. Hisz miután a sudár fák magukra öltik üde zöld leveleiket, és a fejeik felett a lombsátor bezáródik, és ezután a nap éltető, oly kellemesen cirógató sugarai már csak nagyon ritkán tudnak behatolni a talajra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tavasz végi erdőket járva ne találkoznánk színes szirmaikat bontogató virágokkal, csak sokkal kevesebben vannak, mint tavasz elején vagy közepén.

A lombfakadás után virágba boruló növényeknek kevesebb napfény is elegendő pompájuk kiteljesedéséhez, sőt olyanok is akadnak, akinek a nap éltető erejére egyáltalán nincsen szükségük, ilyenek többek között a madárfészek kosborok, akik korhadéklakó növényeink, és a teljesen árnyékos erdőkben is virágozni tudnak. Azonban ezek a virágok nem élősködők, ők a gombákkal élnek együtt, és az ő segítségükkel jutnak táplálékhoz. A madárfészek kosbor egyáltalán nem tartalmaz zöld színanyagot, ezért a növény egész föld feletti része, beleértve a leveleit, a szárat, és a virágokat világosbarna színezetűek.

A tavasz végi, nyár eleji erdei ösvényeket járva kerülhet utunkba ez a különlegesen szép kinézetű védett orchideafaj. Azonban nyitott szemmel kell haladnunk az utunkon, mert rejtőzködő színe miatt, képes egészen beleolvadni az erdő talaját gondosan betakaró avarba.

Az idei esztendőben is szerencsével jártam az erdőt, hisz ezen a tavaszon is sikerült madárfészek kosborokkal találkoznom, akiket minden áldott nap meglátogattam, hogy megörökítsem fejlődésüket. A nyárias melegben napról-napra egyre több apró virága bontotta ki szirmait, és mostanra már az egész fürt teljes pompájában álldogál az erdő mélyén, ahová a nap sugarai csak egészen ritkán, és akkor is csak rövid őre kapnak bebocsátást.

 Madárfészek kosbor születése

 Az első kinyílt szirmok

Madárfészek kosbor.

Szinte nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy nem lépnék rá a természet ösvényeire. Túráim hol rövidebbek, hol hosszabbak, ahogy időm engedi. Szerencsésnek érzem magam, mert a kiskertem mögött hatalmas erdő áll, aki mindig szeretettel és élményekkel fogad, bármikor is teszek látogatást nála. A négy év alatt minden egyes kis szegletét bejártam, de mind a mai napig rejteget még meglepetéseket és titkokat, melyeket ez idáig még nem sikerült felfedeznem.

Nem oly régen a szokott, még viszonylag könnyen járható ösvényen túráztam, mely ösvényre két éve találtam rá. Ezen idő alatt nem is tudnám összeszámolni hányszor jártam már végig. És nincsen olyan napszak amit, ne töltöttem volna itt el. A sok látogatás ellenére is, mind a mai napig tud számomra újat mutatni. Állandó lakó mellett akadnak új látogatók is, melyek évszakonként mások és mások. Ennek az erdőnek van egy olyan része, melyben a fák szellősen állnak egymás mellett, kellő helyet hagyva a nap sugarainak és a fénynek, így lombfakadás után is különféle virágok és növények tarkíthassák és varázsolhassák szebbé a talaját. Ilyenkor júniusban virágzik még fehér virágaival büszkélkedő közönséges derecevirág, a hagymaszagú kányazsombor, ebben a hónapban kezdi meg szirmait bontogatni az ugyancsak fehér virágzatú kónya habszegfű, élénk rózsaszín színével a tekintetet csalogató enyves szegfű, és a különleges, egyedi megjelenésű madárfészek kosbor. Ez utóbbi virággal, mely az orchidea félék családjába tartozik, itt a mi vidékünkön ez idáig még nem találkoztam. A tavalyi esztendőben, a Mátrában sikerült először megfigyelnem, és akkor magával ragadott különleges szépsége. Éppen hazafelé tartottam, amikor letértem a szokott ösvényről úgy döntve, hogy a domboldal egy másik részén ereszkedek le. Lehet talán megérzés volt, vagy csak egy véletlen találkozás, de éppen előttem álldogált a madárfészek kosbor. Amikor először találkoztam vele, hirtelen azt gondoltam, hogy éppen elvirágzóban van. Sárgás barna színe miatt teljesen azt a benyomást kelti, hisz a növény klorofillt nem tartalmaz de, ha alaposan szemügyre vesszük, jól láthatjuk, hogy elvirágzásról szó sincsen, csak a zöld szín hiány téveszti meg a szemlélőjét. Először alig hittem a szememnek, hisz ebben az erdőben még soha nem találkoztam vele, de nem csalt a szemem, ő volt az. Szép sudár termetével és tömött, hengeres fürtű virágzatával igazán csinos növény, és nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy a májusi erdő legszebb lakója. Ezen a kirándulásomon is megajándékozott a természet egy újabb kedves élménnyel, mely élmény a jegyzeteim közé kerül, és jövő tavaszra újra meglátogatom az erdőnek ezen részét, hogy újra megcsodálhassam a kosbor szépségét.     

Tavaszutó a Mátrában.

 Madárfészek kosbor

 Olocsáncsillaghúr

 Szagos müge

Veronika féle

 Nehézszagú gólyaorr

Hagymás fogasír

Réti kakukkszegfű

 Réti kakukktorma

Az elmúlt napok, kellemesen meleg időjárással kedveskedtek mindenkinek, aki a természet ösvényeit járta. A nap szinte zavartalanul onthatta fényét, és egyre perzselőbb sugarait. Azonban szombat délutántól a meteorológusok heves zivatarok eljövetelét jósolták. Napok óta terveztük, hogy kilátogatunk a Mátrába, mert ilyenkor május végén sorra kezdik bontogatni szirmaikat a tavaszutó szebbnél-szebb virágai. Délutánra terveztük a túránkat, de reggel ébredés után mégis úgy döntöttünk, hogy inkább előrehozzuk a kirándulást, mert talán így megúszhatjuk a jósolt viharokat. Kora délelőtt indultunk útra, a nap hét ágra sütve szórta fényét, a levegő pedig kellemes melegen cirógatta bőrünket. Csodás napnak néztünk elébe. Amikor megérkeztünk a hegyek ölelésébe, üde zöld levélpompa fogadott minket. Legutóbbi látogatásunkkor még csak éppen, hogy zöldülni kezdett a táj, akkor az avarból előbújó színpompás virágoké volt a főszerep. Mostanra azonban sokat változott az erdő, a zöld levelek hatalmas lomkoronává sokasodtak, és szinte teljesen elzárták a fényt a talajtól. Ennek ellenére azonban, azok a növények melyek kevesebb fénnyel is beérik, szebbnél szebb színekben pompáztak. Kékeslila virágszőnyeget terített lábaink elé a indás ínfű, ugyancsak kék színével csalta a tekintetünket a veronika kedves kis virágai, rózsaszín színével törte meg a kék összhangját a nehézszagú gólyaorr, és mintha hintve lettek volna, mindenhol ott virítottak a szagos mügék fehér kis fürtjei és az olocsáncsillaghúrok csillagvirágai. A patakparton sétáltunk végig, amikor a párom tekintete megakadt azon a virágon, mely miatt elsősorban kilátogattunk ebbe a hatalmas erdőbe. Barnás sárga színével, szinte láthatatlanul húzódott meg az avarban, és alig lehetett észrevenni. Az egyedi szépségű madárfészek kosbor, mely az orchideák egyik kedves képviselője nem tartalmaz klorofillt, így színével nem csalja a tekintetet, de virágfürtjei viszont minden színhiányát kárpótolják. Nem messze tőle halványlila színű, sudár termetű hagymás fogasír és sárga árvacsalán és gumós nadálytő csoportok álldogált. Az erdei réteken réti kakukkszegfűk, enyves szegfűk, réti kakukktormák, és réti boglárkák szépítették az amúgy is csodásan festő zöld fűszőnyeget. Túránk alatt a madarak kedves dalai szegődtek mellénk, és kísérték végig utunkat. Kakukkok, erdei pintyek, cinegék, fekete harkályok, és még sorolhatnám, mennyi kis tollas dalát repítette az egyre erősebben fújó szél. Kora délutánra egyre csak sokasodtak a felhők, és a messziből egy-egy halk dörgés moraja szűrődött be a fák közé. Közeledett az előre jósolt vihar, de szerencsére megvárta míg hazaértünk, és nem sokkal utána meg is érkezett nagy villámlás, és mennydörgés közepette.      

 Gumós nadálytő

 Kardos madársisak

 Indás ínfű

 Kerek repkény

 Réti boglárka

 Sárga árvacsalán