Ősszel újra dalra fakadnak.

Házi rozsdafarkú

 

Házi rozsdafarkú hím

 Hantmadár fiatal példány

 

Munkahelyem, és annak környéke egy igazi kis madárparadicsom. Házi rozsdafarkúak, tövisszúró gébicsek, hantmadarak, fekete és énekes rigók, szajkók, cinegefélék, zöldikék, barátposzáták, csilpcsalpfüzikék, vörösbegyek és még sorolhatnám azokat a fajokat, melyek itt, a közelemben élik a mindennapjaikat. Talán a sűrű bokrok védelme, a patak közelsége, mely szépen lassan csörgedezik medrében, teszi olyan vonzóvá számukra, ezt a területet. A bokrok féltő karjaikkal nem csak fészkeiket védelmezik, hanem még egy fontos dolgot is biztosítanak a számukra, mégpedig ilyenkor ősszel a folyamatos és biztos táplálékforrást. A fekete bodza, a csipke, a kökény ilyenkor szeptemberben, bogyóktól roskadozó, terített asztallal várj tollas kis vendégeit.

Az itt előforduló madarak közül többen vonuló fajok, akik tavasztól őszig tisztelnek meg a jelenlétükkel. Ide térnek haza, itt építik meg fészküket, nevelik fel az utódaikat, és ilyenkor ősszel az itt élő bokrok csemegéi biztosítsák számukra a szükséges energiát, hogy teljesíteni tudják a hosszú és viszontagsággal teli vándorútjukat.

Évről évre figyelemmel követem az életüket, tudom, hogy melyik faj hol fészkel, ki mivel táplálkozik, és a nyár végén melyikük kezdi meg elsőként a a nagy utazását. A hantmadarak, a tövisszúró gébicsek, az énekes rigók, már ez évre elhagyták a költési területüket, de a barátposzáták, a csilpcsalpfüzikék és a házi rozsdafarkúak még mind a mai napig jelen vannak. Sőt mi több, nem csak, hogy jelen vannak, de újra és újra dalra fakadnak.

Ma reggel borongós időre ébredtem, az eső sűrű cseppekben hullott alá a talajra. Az égbolton komor szürke fellegek robogtak, egymást követve, és úgy nézett ki, hogy ez a nap így esősen fog eltelni. De előrelátásom nem igazolódott be, mert mire munkába értem az eső elállt, és az egybefüggő felhők közötti apró réseken, kíváncsian, sejtelmesen a kéklő égbolt kezdett kikandikálni, majd megjelent a nap első sugara is. Sok időt azonban nem engedtek neki a felhők, mert újra ők vették át az uralmat. Az egész délelőtt így telt el, hol kiderült, hol beborult, de a levegő kellemesen enyhének, már-már fülledtnek érződött. Az egyik derült, napfényes időszakban, kedves ének törte meg a csendet. Nem is kellet nekem több, gyorsan szedtem a lábaimat, és kimentem az udvarra, hogy tisztán hajam azt a kedves reszelős nótát, melyet a villanyoszlopon álldogáló házi rozsdafarkú hím adott elő. Percekig figyeltem őt, közben pedig boldogság öntötte el a szívemet, hogy részese lehettem andalító előadásának. Ilyenkor ősszel, amikor a madarak már csendesen élik a napjaikat, egy-egy madárdalos pillanat igazi kincsen ér.
Délutánra aztán ideért az újabb égi áldás, és vele együtt a hidegfront, mely véget vetett a madarak dalos kedvének.

A vonulás időszakában, szeptemberben és októberben nem csak a házi rozsdafarkúak énekében, hanem a barátposzáták, a vörösbegyek és a csilpcsalpfüzikék búcsúzó nótájában is gyönyörködhetünk. Kívánom, hogy Nektek is legyen alkalmatok átélni, a hosszú tél előtt még ilyen madárdalos pillanatokat.        

 Tövisszúró gébics hím

Feketerigó tojó

 Barátposzáta hím

Rég nem látott kedves vendégek.

Van egy madárfaj, melynek kedves jelenlétében évekkel ezelőtt volt szerencsém gyönyörködni. Éppen akkor, amikor a blogomat elindítottam 2013-ban. Mivel vonuló fajról van szó, szeptemberben szárnyra kapnak, és a nálunk hideg, téli időszakot ők a meleg Afrikában töltik. Azonban hiába vártam a következő év tavaszát a hantmadarak, ez a becsületes nevük, nem érkeztek vissza a fészkelő területükre. Minden év elé bizakodva tekintettem, hátha sikerül újra találkoznom velük, évek teltek el, de az újabb találkozó sajnos nem jött létre. Körülbelül egy hete, a munkahelyem mellett végigfutó sínek között a természetnek hála megpillantottam a régen nem látott kedves kis ismerőseimet. Boldogságom határtalan volt, hogy újra láthatom ezeket a kedves kis madarakat, melyek a mi vidékünkön ritkaságnak számítanak. El is határoztam, hogy a fényképezőgépemmel együtt megfigyelem őket. Négy évvel ezelőtt a sínek mellett régi, megkopott talpfák sorakoztak egymásra rakva, melyeknek védelmében építette meg fészkét a tojó. A hantmadaraknál a tojó választja meg a leendő otthonuk helyét, melyet mindig a talaj közelében, kőrakások közé, farakások réseibe vagy földi lyukakba épít meg, önállóan a hím segítsége nélkül. Évente egyszer költenek, és a tojások felrepedése után mindkét szülő fontos szerepet vállal az utódok gondozásában. Miután a kicsik elhagyták az otthonukat, apró résekbe megbújva, szétszóródva várják, hogy szüleik tovább etessék őket. Hollétüket, vékonyka hangjuk hallatásával jelzik. Ahogy telnek a napok és a hetek, úgy lesznek egyre erősebbek, és a repülést is egyre jobban, ügyesebben elsajátítják. A hantmadaraknál gyakran megfigyelhető a bókolás, közben pedig farktollaikat széttárják. Kis megfigyelési utamon sikerrel jártam, és nem csak a felnőttekkel sikerült találkoznom, hanem az egyre ügyesebben repülő utódaikkal is. A kicsik már önállóan is próbálkoznak a zsákmányszerzéssel, ahogy láttam kisebb nagyobb sikerrel, de ettől függetlenül, a szülők még mindig szorgosan hordják nekik a főként rovarcsemegékből álló élelmet. A fiatalok pedig ki is követelik maguknak a betevőt, nekem pedig semmi más dolgom nem volt, mint követni a könyörgő hangjukat, így ügyesen rájuk is bukkantam. Az egyik kis siheder meghúzódva kukucskált rám a vastalp alól, majd látván nincsen mitől tartania előmerészkedett, és a sínen álldogálva várta, hogy könyörgését végre meghallja a mamája. És meg is hallotta, mert nem sokkal később, szárnyas rovarokkal megtömött csőrrel odaszállt fiókája mellé, aki mohón, az egyik finom falatot ki is vette anyja csőréből, majd pillanatok múlva a másikat is, a tojó pedig szárnyra kapva újabb betevő után kezdett vadászni. A kicsit étvágyát nagyon nehéz csillapítani, és az öt fióka mindegyike folyton folyvást rimánkodva könyörög, a szülők pedig azt sem tudják, éppen melyiknek a kedvére tegyenek. De ők minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy mire eljön az augusztus vége, mindegyik apróság ereje teljében legyen, hogy a hosszú és viszontagságos vándorutat mindannyian épségben és egészségben teljesíteni tudják. Addig még hosszú hetek vannak hátra, és bízom benne, hogy lesz még alkalmam megcsodálni őket. Abban pedig még jobban bízok, hogy a kis család minden egyes tagja szerencsésen eljut majd a telelő területére, és tavasszal újra itt a közelemben lelnek majd otthonra. Hálás vagyok, hogy az idei esztendőben újra találkozhattam velük, mely találkozásról készült fotóimat Veletek is megosztok, hogy Ti is lássátok milyen kedves kis madarak élnek közöttünk.  

Hantmadár / Oenanthe oenanthe

Hantmadár

• májusban költenek, fészküket közvetlen a talaj közelében építik meg üregekben vagy odúkban
• a fiókák kikelés után 14 nap múlva repülnek ki a fészkükből
• a szülőmadarak rovarokkal, pókokkal táplálják a kis utódokat
• áldozatukat kiemelkedő tereptárgyról ejtik el
• hazánkban márciustól októberig figyelhetőek meg nyílt szárazabb területeken
• a telet a trópusi Afrikában töltik

Egy kis érdekesség, tudtátok a hantmadár kiváló hosszútáv repülő?
Képesek Grönlandról az Atlanti - óceánt átszelve egészen Spanyolországig repülni leszállás nélkül.

Hantmadár / Oenanthe oenanthe

"Madarak versei
röpdösnek trillázva
erdőknek berkeknek
örökzöld áldása."

 (Király Ernő)

 Hantmadár

Madárszülők

 A talpfák közé építették fészküket a madárszülők

Előmerészkedettek a Hantmadár fiókák
 

 Testvérek

Napfürdőzés Hantmadár módra

A fiókák állandóan éhesek

A madárszülők lelkiismeretesen finom falatokkal látják el a fiókákat

 A finom falatoknak hála a fiókák szépen felcseperedtek