Örvös légykapó látogatása

Tegnap délelőtt örvendetes esemény történt, újra tiszteletét tette kertemben, a frissen hazatért örvös légykapó. Hát éve tért be hozzám először egy hím egyede, azóta pedig évről-évre megtisztel jelenlétével. Három esztendeje pedig szinte napra pontosan jelenik meg nálam ez a gyönyörű, tarka madár. Most joggal kérdezhetnétek miért nevezem őt tarkának, hiszen mindösszesen két színt visel elegáns tollruhájaban. Nos pont ezért, mert a két szín, a fekete és a fehér, és azok elrendeződése, valóban takra megjelenéssel áldja meg őt. Ez a ruha pedig a hímek nászviselete. Nyugalmi tollazatuk sokkal fakóbb, szürkés színezetű, hasonló a tojókéhoz. 

Kertemben évről-évre, több odú is albérlőjét várja. Az egyik pedig nagyon tetszik az örvös légykapó hímek, hiszen minden évben megszemléli, megvizsgálja. Ezidáig azonban már vagy csuszkák vagy széncinegék sajátították ki. Idén kék cinege pár tüsténkedik ezen odú körül, de biztos nem vagyok egyenlőre benne, hogy ők is lesznek a lakói. 

Mintha évről-évre, újra és újra megismétlődnének az események, a légykapó az odút szemléli kívül, belül, kicsit nézelődik majd tova száll az erdő fáinak a védelme, és többet nem is látom őt abban az esztendőben. Idén is így történt, jött nézelődött, mintha megmutatta volna magát, hogy újra itt van, és tova is szállt, mint az előző években. Mégis most újra reményekkel telve nézek előre, hogy talán itt marad, ha nem is az én odúmban, de egy közeli kiadó kis lakást talál magának és a társának, és újra láthatom őt. Hogy ez így lesz e, nem tudom, csak bizakodni, reménykedni tudok benne. 

Az örvös légykapók a téli hónapokat a meleg Afrikában töltik. Költési területeikre általában április második felében érkeznek meg. Először a hímek térnek vissza, majd pár nap eltéréssel a tojók is megjelennek. A hímek csengő énekükkel és takaros othonokkal várják őket. Több nekik tetsző, lehetséges odút mutatnak a párjuknak revírjük területén, amelyik megtetszik a tojóknak abba beszállnak és hosszabban elidőznek, ezzel mutatják meg, szerelmük fészkének a helyét. 

A természetnek hála szeretett erdőségemben rengeteg kiadó odú várja a lakóit. A szép kort megélt fák törzsein harkályok által készített takaros otthonok álldogálnak, melyek valamelyike bízom benne a légykapó tojóknak is megtetszehet, amiben elkészítheti fészkét. Ha ez így lenne, akkor talán újra láthatnám őket. 

Az Örvös légykapó látogatása.

A napokban kiskertemet egy eddig még nem látott madár tisztelte meg, aki nem más volt, mint a Örvös légykapó. A reggeli órákban arra lettem figyelmes, hogy az akácfámon kihelyezett odúmnál nagy a sürgés-forgás és a csipogás, mely hangok idegesnek és veszekedősnek tűntek. Gyorsan az ablakhoz siettem, hogy megnézzem ki és miért csap ekkora patáliát. Egy fekete fehér tollazatú madárka veszekedett a Széncinege tojóval az odújuk előtt. Azért írom, hogy az odújuk, mert tavasz elején az említett Széncinege tojó, párjával együtt birtokba vette az odút és benne alakították ki az utódok fogadására a fészküket. Azóta már az aprócska tojásokból kikeltek a fiókák és a madárszülők fáradtságot nem ismerve szorgosan táplálják őket. Szerintem napok kérdése, hogy elhagyják az eddigi otthonukat és kirepüljenek ebbe a hatalmas világba, ahol megkezdhetik újdonsült madáréletüket. Szóval a Széncinegék számára a Örvös légykapó egy betolakodó madár volt, aki elől hangosan és félelmet nem ismerve védelmezzék a fészküket és benne az utódaikat. A légykapó azonban nem tágított, neki is megtetszett az odú és ebben képzelte el párjával a költési időszakuk eltöltését. Hosszú percekig addig-addig repkedett egyik ágról a másikra, mígnem kihasználva a cinege szülők pillanatnyi figyelmetlenségét, az odújuk nyílásához szállt és bekukucskált rajta. Amint ezt megtette, a cinegék éktelen haragra gerjedtek és a légykapó feladva az odúharcot elrepült, talán másik költőhelyet keresve, ami nem foglalt és amiben párjával fel tudják majd nevelni fiókáikat. A cinegék amit elrepült a betolakodó, lassan megnyugodtak és elcsendesedtek, a tojó beszállt a fiókáihoz és jó ideig benn időzött, a hím pedig elreppent, majd néhány pillanat múlva csőrében egy jókora zöld hernyóval tért vissza, mellyel ő is eltűnt az otthonukban. Szép lassan visszatért minden a régi kerékvágásba, folytatva a szülők a keresést, a kutatást a táplálék után, hogy az utódaikat táplálni tudják, hogy azok szép nagyra és erősre cseperedjenek.