Csilingelő harangok

 Fürtös salamonpecsét 

  Fürtös salamonpecsét

 Pelyhes kenderkefű 

Kora délután volt, amikor sétámra indultam. Az égboltot szürke fellegek tartották uralmuk alatt, és csak itt-ott hagytak egy kósza kis rést, melyen elő tudtak kukucskálni a nap kíváncsi sugarai. Az elmúlt napokban többször is eső áztatta a természet ösvényeit, de mégis, amikor az erdő fái között szedtem a lábaimat, ebből szinte semmit sem lehetett látni és érezni. A talaj még mindig száraz volt, és a magán viselt mély ráncok nem tudtak kisimulni. A fák üde zöld levelei egyre jobban beárnyékolják az erdő ösvényeit, így nem csak a napfény, hanem az esőcseppek is nehezebben tudnak átjutni a lombkoronákon. A tisztáson azonban saras volt a föld, melyből mély lila ökörfarkkórók keltek új életre. Napközben ezek a virágok összepödörödött szirmokkal álldogálnak, hosszú nyúlánk szárukon, csak reggel és kora délelőtt láthatjuk őket nyitott szirmokkal.

Az éjszaka leple alatt titokzatos vendégei voltak a tisztásnak, és kisebb nagyobb lyukakat túrtak a puha fölbe. Csigákat, gilisztákat vagy egyéb finom falatok után kutathattak a vaddisznók, melyekkel korgó gyomruk éhségét tudták oltani. De nem csak a földkupacok árulkodtak róluk, hanem az illatuk is, mely jól kivehetően érezhető volt. Aki ismeri a természet lakóit, kiválóan megismeri a vadak által hátrahagyott szagokat, melyek áthatják a levegőt. Ahogy a tisztásról újra az erdőbe léptem, egy szép nagy termetű szarvastehenet zavartam fel, akaratlanul. A fák árnyékában pihent, majd érkezésemre patáira pattant, és pillanatok alatt menekülőre fogta. Az eső, melyre már hosszú hetek óta vártak a természet lakói ilyenkor áprilisban is aranyat ér. Jötte pedig újabb és újabb virágokat csalt elő az erdő vastag avarszőnyege alól. Fürtös salamonpecsétek harang alakú virágai hajladoztak, ahogy a szél időről időre végigsimította őket, pelyhes kenderkefüvek, bújtak meg szégyenlősen a zöldellő fűszálak között, hagymás fogasírek halványlila virágai törtek a magasba, hosszú kecses szárukon, fehér szirmokat viselő hagymaszagú kányazsomborok ontották kellemes hagyma illatukat. Az erdei út mentén pedig, ahol a nap sugarai akadálytalanul melengetik a talajt mezei zsályák, farkas kutyatejek, indás ínfüvek bontogatták szirmaikat.

Számomra mind közül a legszebb virág a fürtös salamonpecsét volt, nem mintha a többi nem lenne kedves a szívemnek, de az ő egyedi szépsége igazán különleges. A hosszú nyúlánk száron levelei két sorba rendeződtek, melyek, mint féltő anyai kezek ölelik körbe az aprócska, zöld szegélyt viselő, harang alakú virágokat. Ezek a kis harangok pedig, ha csend szál az erdőre, és a szél a fák törzsei közé oson, halkan, szinte alig hallhatóan csilingelni kezdenek.

Sétámat ezen a délutánon is a madarak kórusa kísérte, mely elengedhetetlen hozzátartozója a tavaszi napoknak. Kora hajnaltól talpon vannak, és egyik strófájukat küldik a másik után, mely dalok a szerelemtől áthatottan lengik be az erdők, mezők minden szegletét.    

 Hagymaszagú kányazsombor

 Hagymás fogasír

 Lila ökörfarkkóró

A Mátra tavaszi virágai.

Kilátás Mátraalmásról

  

Kilátás Galyatető környékéről

Hagymás fogasír

 Tavaszi lednek

 Kányazsombor

Legyen az egy aprócska tisztás, egy szép nagy mező, vagy egy hatalmas fákkal büszkélkedő erdő, én bárhol jól érzem magam, mert a természet szeretete egyik legfontosabb része az életemnek. Ez az a hely, ahol igazán jól érzem magam, és ahol minden eltöltött pillanatban kedves emlékekkel telik meg a szívem, mely emlékeket Veletek is megosztok.

Kihasználva a hétvége, kellemesen meleg időjárását útra keltünk a Mátrába, ahol a szép nagyra cseperedett bükkfák árnyékában ilyenkor tavasszal, szebbnél szebb virágok bontogatják szirmaikat. Már nem sok idejük maradt ezeknek a színes apróságoknak, mert a szokottnál korábban üde zöld lombruhát öltöttek a tölgyek, a bükkök, és hatalmas koronájukkal szépen lassan elzárják a nap éltető fényét. Szerencsére azonban még idejében érkeztünk, mert a természetnek hála, még bőven akadt látnivaló. 

A fák védelmező ölelésében, sudár termetű Hagymás fogasírek pompáztak halványlila, és fehér színekben. Némelyik akár a 70 cm magasságot is élérheti, így kimagaslanak a többi virág közül. Feltűnő színével, mely virág korától függően változik, szememet csalogatta a Tavaszi lednek. Jól megfigyelhetően, az egy száron nyíló pillangós virágok színezet nem egyforma volt. Ez amiatt van, hogy amikor a virág kifejlődik, azaz míg fiatal, a szirmok ibolyás-piros, és kék színezetűek, ahogy telik az idő, és kezdenek elvirágozni, úgy vált át színük halvány türkiz kékre. Ezzel a színes szirmokkal igazán egyedi szépségűek. Szirmait bontogatták a Foltos árvacsalánok, a Kerek repkények, a Kányazsomborok, és a szolid szépségű Erdei madársóskák. Zöld, szív alakú levelei három tagúak, melyek a fehér alapon pirosan erezett virágokat ölelik körbe. A virágok öt sziromlevélből állnak, és egyesével nyílnak. Az Erdei madársóska igen különleges növény, hiszen a sok virágfaj közül, ők a legárnyékkedvelőbbek, emiatt egészen sötét helyeken is találkozhatunk velük, ahol az erdők mélyébe, szinte alig jut be napfény. Ahogy telt az idő a kirándulásunk alatt, úgy kezdett egyre sötétebb lenni, a nap sugarai alig alig találtak egy is rést a komor fellegek között, szó szerint lógott az eső lába. De bármennyire is komornak tűntek ezek a hatalmas esőfelhők, mégis csodálatos látványt nyújtottak az üde zöld fák felett. De nem csak a felhők sokasodtak meg, hanem a szél is teljes erejéből fújni kezdett. Hazafelé indulva magunk mögött hagytuk a Mátra hegyeit, és újra a nap sugarai szikráztak. Mi szerencsére megúsztuk eső nélkül, de valahol nem is túl messze tőlünk biztosan esett, mert a Salgói várból egy szivárvány kelt életre. Nem volt túl erőteljes, de szépsége mint mindig, most is magával ragadott. Méltó zárása volt ennek az élményekkel teli, szép tavaszi délutánnak.

 Erdei madársóska

 Foltos árvacsalán

Foltos árvacsalán