Macskabagoly

 A macskabagoly hangja

Az első erdőszéli telkemen töltött nyaramon rengeteg megfigyelési élménnyel gazdagodtam. Az erdő ölelő közelségének köszönhetően még jobban részese lehettem a különféle madárfajok és állatok életének.

A természetnek hála olyan élményeket is átélhettem amikben eddig nem volt részem. Az egyik ilyen élmény a macskabagoly megfigyelése volt.

A nyári estéket szívesen töltöttem a szabadban és szemléltem az erdőben vagy akár a kertemben zajló eseményeket, hallgattam a madarak énekét, a tücskök muzsikáját. Ahogy a tájra egyre inkább sötétség borult a madarak éneke lassan elcsendesedett és az éjszaka nyugalmát csak a tücskök zenéje járta át. Az élet azonban éj leple alatt sem állt meg, sőt előmerészkedtek az éjszakai életet élő állatok, melyeket csak ilyenkor tudunk megfigyelni.

Egy langyos nyári éjszakán furcsa csipogó hang ütötte meg a fülemet és ez a hang nem mástól, mint a macskabagolytól származott, jobban mondva baglyoktól, hiszen ketten voltak. Egy tojó és egy hím példány bőszen beszélgetett egymással az éj leple alatt. A hangokat egyre közelebbről hallottam és hirtelen szinte nesztelen szárnycsapással a kerteben álló akácfára repült az egyik példány. Szerencsére közelségemet elég jól tűrte és így alaposan szemügyre vehettem és le is fotózhattam. A nyár folyamán a sötétedés utáni időszakban nagyon sokszor hallhatóak voltak, amint egymással beszélgettek, ebből arra következtetek, hogy ez a macskabagoly pár a közelben fészkel és a telket körülölelő erdő a vadászterületéhez tartozik.

Ennek a közepes termetű bagolynak nagy kerek feje és igen rövid farka van. Tollazata igen tarka, melynek köszönhetően kitűnően álcázza magát. Széles szárnyai végén fűrészes evezőtollaknak köszönhetően az éj leple alatt szinte nesztelenül tud repülni és elejteni áldozatát. A macskabagoly állandó madarunk, így egész évben megfigyelhető a vadászterületén, ezért nem csak a nyári időszakban, hanem télen is nálunk tartózkodik. 

A cseresznyefám története.

 

Most sokan a cím olvasásán azt gondoljátok, milyen érdekesség lehet egy csereszenyefán. Higgyétek el nagyon sok érdekes élményt tartogat egy cseresznye vagy bármilyen gyümölcsfa érés idején. Az én kertemben a barack, a dió, az alma és a cseresznye azért terem, hogy az állatok is jól lakjanak belőle.

Az enyhe és fagymentes tavasznak köszönhetően áprilisban már gyönyörű virágpompában tündökölt. Igaz ilyenkor a pirosló, édes szemek még olyan távolinak tűnnek, de már a virága is eleségül szolgált rengeteg rovarnak.

A még olykor hűvös tavaszi levegőt a napról-napra egyre melegebb napsugarak ügyesen átmelegítették, ezzel előcsalva a lepkéket, méheket, dongókat és a különféle rovarokat. Virágzás idején a gyümölcsfák döngicsélésektől hangosak, amint a rovarseregek nektárjaikat szívogatják és gyűjtögetik. 

Az idei tavaszon az atalanta lepkének és a nappali pávaszemnek tözshelyéül szolgált a fám. Olykor csak széttárt szárnyakkal pihengettek, napfürdőztek, ha pedig megéheztek édes nektárjukat szívogatták.

Már ekkor virágzás idején számítottam rá, ha a természet nem szól közbe és hirtelen fagy nem hűti le a langyos tavaszi levegőt, akkor nyár elejére gyönyörű piros cseresznye szemektől fog roskadozni a fám, és így is lett, június közepére beérett a termés. A finom édes gyümölcs számos madárfajt és állatot vonzott a kertembe, mivel igen sokan tiszteletüket tették két nap alatt lezajlott a teljes szüret, amit én egyáltalán nem bántam. Az élelemé cserébe rengeteg megfigyelési élményt kaptam viszonzásul.

Éjjel-nappal zajlottak az események a fán, szinte szünet nélkül érkeztek az éhes vendégeim.

Pirkadat után már megkezdték napi rutinjukat a madarak, amibe beletartozik az egyik legfőbb feladatuk a táplálék szerzés. A nap folyamán többször tiszteletüket tették a szajkók, olykor hat példányt is megszámoltam. Az élelemszerzés közben gyakran veszekedésüktől volt hangos a kertem, mintha az utolsó szem gyümölcsért harcolnának, pedig ekkor még roskadozott a fám a pirosló gyümölcsöktől. Szép számmal érkeztek még csuszkák,  ők a lepotyogott és a szajkók által levert szemeket csipogatták.

Mint köztudott a nagy fakopáncs nem korán kelő madárfaj, ő az a madár aki szeret lustálkodni, így csak a délelőtti órákban bukkant fel a fámon, de szürkületig többször megfigyelhetőek volt.Az érett termést falatonként csipegette, de ha nagy volt a forgalom, akkor csőrében fogva egy közeli fára repült vele és egy fakéreg repedésébe betéve fogyasztotta el. A nagy fakopáncs közeli rokona a középfakopáncs, is több alkalommal látható volt, amint az érett gyümölcsöt a csőrébe szállította egy közeli szinte vízszintesen növő faághoz és ott csipegette el.

Azonban nem csak madarak, hanem egyéb állatok is megtömték a hasukat az érett terméssel. Többek között a mókus, aki hol magányosan , hol pedig párban szinte minden nap megjelent a kertemben, de gyümölcsérés idején több alkalommal is láthatóak voltak.

A naplementével és a sötét este beköszöntével lassan elcsendesedett a kertem, a madarak is nyugovóra tértek, de a nyugodt éjszaka leple alatt a szüret tovább folytatódott, nesztelenül megkezdte napját a nagy pele és a nyestkutya. Éhes gyomruk őket is gyümölcshöz vonzotta, hogy jól lakjanak belőle. A nagy pele a fa ágain egyensúlyozva szedegette a termést, míg a nyestkutya a talajon maradt szemeket gyűjtögette össze, amit az orra segítségével kutatott fel.

Ez a szüretelés így ment két álló napig míg teljesen el nem fogyott a gyümölcs, de ezt követően sem maradtak élelem nélkül az állatok, hiszen szépen sorban érésnek indult a barack, az alma és nyár végére a dió is.

Visszatekintés a nyár eseményeire

Kedves olvasóim és látogatóim, mint ti is észrevettétek a nyári időszakban kicsit elhanyagoltam a blogom írását, ezért elnézéseteket kérem. Ennek oka az volt, hogy a nyarat egy erdőszéli kis házban töltöttem és internet hiányában nem tudtam vele  naprakészen foglalkozni. Viszont a kis víkendháznak hála rengeteg megfigyelési élménnyel és fotóval gazdagodtam amit így utólag szeretnék veletek megosztani. 

Ezen a csodálatos, természetközeli kis telken, ahol karnyújtásnyira van az erdő, a lepkékben bővelkedő tisztás és a közelben kis patak csörgedezik rengeteg, olyan élőlényt sikerült lefotóznom vagy csak megfigyelnem amelyekkel eddig még nem sikerült találkoznom. Ilyen volt a macskabagoly, a nagy pele, a nyestkutya, a különféle éjjeli lepkék és még sorolhatnám. Ezeket az élményeket szeretném veletek is megosztani a közeljövőben, mint egy visszatekintést a nyár eseményeire.