Amit az erdei fülesbagolyról (Asio otus) tudni kell!

Ismertetőjegyei:

-         a bagolyalakúak rendjébe, ezen belül a bagolyfélék családjába tartozó faj

-         testhossza: 35 – 40 cm

-         szárnyfesztávolsága: 90 – 100 cm

-         testtömege: 220 – 440 gramm

Tollazat:

-         a hím, a tojó és a fiatalok is hasonló színezetűek

-         tollruhájuk a megszólalásig hasonlít a fakéreg mintázatára, melynek köszönhetően kiválóan bele tudnak olvadni a környezetükbe

-         a hátukon barna árnyalatú tollakat viselnek

-         hasi részük rozsdás sárga színezetű, sötétbarna hosszanti mintázattal

-         nagy tollfüleik, melyek hat tollból állnak, a fejtollak meghosszabbodása

-         szemeik élénk narancssárgák, és tágra nyitottak

Csőr:

-         a csőrük feketés színezetű

Hangja:

-         a hím hangját főként a nászidőszakban hallatja, mely egymás után ismételhetett „hu-hu-hu-hu” hangokból áll

Élőhelye:

Nyári időszak:

-         az erdei fülesbaglyok kerülik a zárt erdőségeket

-         élőhelyükül ligetes erdőket, erdőszéleket, folyóártereket, parkokat választ

-         élőhelyük kiválasztásánál fontos, hogy megfelelő fészkelő helyeket tudjanak maguknak találni, hiszen ők elhagyott szarkák, vagy varjak otthonait veszik birtokba, és ezekben nevelik fel utódaikat

Téli időszak:

-         a hideg hónapokban az erdei fülesbaglyok előszeretettel költöznek be emberlakta településekre

-         főként az idős korú fenyőket kedvelik, ahol a nappali pihenő időszakukat töltik, és esténként innen indulnak el az állattartó telepek, mezők, rétek irányába rágcsálók után vadászni, majd hajnalban, visszatérnek nappalozó helyeikre

-         egy-egy ilyen pihenőhelyen akár 15 – 20 egyedet számláló csoport is élheti napjait

Szaporodása:

-         elsőként a hímek foglalják el a revírjeiket, majd ezt követően a tojó választja ki a megfelelő fészket, melybe márciusban rakja le a tojásait

-         a tojásokat csak a tojó melengeti, a hím pedig élelemmel látja el a párját

-         körülbelül 30 nap elteltével bújnak elő a fiókák a tojásokból, ez követően pedig már mindkét szülő gondoskodik róluk, és eteti őket

-         kirepülés után még hetekig folytatódik a fiókák utógondozása, ebben az időszakban jól megfigyelhető a fiatal madarak panaszos, síró hangja, amint élelem után esedeznek

Életmódja:

-         az erdei fülesbaglyok nagyon jól tűrik az emberek közelségét

-         a téli időszakban közvetlen környezetünkben töltik mindennapjaikat, több egyedet számláló csoportjaikkal

-         állandó madár, de a téli időszakban állománya kiegészül az észak felől érkező egyedekkel

Táplálkozása:

-         ragadozó madár

-         étlapjukon főként apró testű rágcsálók szerepelnek, de az ínségesebb téli hónapokban a kisebb énekesmadarakat, főként a verebeket is levadásszák

-         kifinomult hallásuknak köszönhetően a zsákmány neszét már messziről észreveszik, és leshelyéből csapnak le rá

Megfigyelése:

-         a téli időszakban megfigyelése könnyebb, hiszen ilyenkor gyakran találkozhatunk velük emberlakta településeken

-         napközben pihenő, azaz nappalozó helyükön tartózkodnak, magas fenyőfák védelmében

-         szürkületkor pedig, ha lehetőségünk van rá megfigyelhetjük, amint csapatostól vadászni indulnak, a rétek,mezők, állattartó telepek irányába 

Csuszka / Sitta europaea

Ismertető jelei:

• a verébalakúak rendjébe, ezen belül a csuszkafélék családjába tartozó madárfaj
• mérete: 14 cm
• súlya: 21-25 gramm
• szárnyfesztávolsága: 23-28 cm

Megjelenése:

• tollazatának jellemzője a kék hát, a narancsos színezetű begy és has, valamint szembetűnő és jól megfigyelhető a fekete sáv a szeménél
• a csőre és a szeme környékén fehér színű tollazat figyelhető meg
• a hímek, a tojók és a fiatal példányok tollruhája egyforma, különbséget nem mutat

Elterjedése:

• igen széles körben elterjedt madárfaj
• megfigyelhető a hideg mérsékelt égövben, éppúgy, mint a mediterrán övezetben

Táplálkozása:

• a tavaszi és nyári időszakban rovarokkal táplálkoznak, melyeket hegyes, erős csőrükkel a fák kérgei alól szedegetnek ki
• a hideg idő beköszöntével különféle magvakat és száraz gyümölcsöket fogyasztanak

Életmódja:

• a csuszka élete szorosan a fákhoz kötött
• hosszú ujjain, igen erős, kampós karmok találhatóak, melyek segítségével roppant ügyesen tud közlekedni a fák törzsén
• ő az egyetlen madárfaj, mely fejjel lefelé is képes araszolni a fákon

Szaporodása:

• odúban költő madárfaj
• a fészket a tojó egymaga készíti el
• harkályok által elhagyott odut választ fészeknek, melynek nyílását sárral tapasztgatja be, hogy idegen madár ne tudjon a fiókák közelébe férkőzni
• az elkészült fészekbe 6-9 darab tojást rak le, melyeket egyedül költ ki
• a költési idő általában két hét
• a fiókák etetésében és nevelésében mind a két szülő fontos szerepet vállal
• a kismadarakat rovarokkal és megtört magvakkal etetik a szülők
• három hét elteltével a fiókák elhagyják a biztonságot adó fészket, de a csuszkacsalád továbbra is együtt marad és a szülök megtanítják az élelemszerzés fortélyaira a fiatalabbakat

Megfigyelése:

• hazánkban állandó madárfaj, ezért egész évben megfigyelhető
• egyedszámuk azonban függ a csuszkák által benépesített erdők táplálék gazdagságától
• Magyarországon állománya mért adatok szerint mintegy 150000-230000 pár között mozog
• a téli időszakban gyakran látogatják az etetőket, ezzel rengeteg megfigyelési élményt nyújtanak a számunkra

Vörösbegy / Erithacus rubecula

Ismertető jelei:

• a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a rigófélék családjába tartozik
• mérete: 13-14 cm.
• szárnyfesztávolsága : 20-22 cm.
• súlya: 15-20 gramm

Megjelenése:

• apró, kerekded madárka
• hazánkban gyakori énekesmadár

Tollazata:

• hasalja fehéres színezetű
• háta szürkésbarna
• narancsvörös arcocskája és begye igen szembetűnő
• hím és a tojó tollazatának színezete nem különbözik egymástól
• a fiókáknak barna, pettyezett tollazata van

Hangja:

• éneke igen változatos és dallamos
• kora reggeltől késő estig gyönyörködhetünk előadásában
• izgalmi állapotban tompa kiáltásokat hallat

Előfordulása:

• Európa nagy részén megtalálható madárfaj
• Szibériában, Kis-Azsiában és Amerikában is előfordul
• hazánkból a vörösbegyek egy része a Földközi-tenger vidékére vándorol
• hozzánk pedig Európa északi részén költő egyedek érkeznek

Táplálkozása:

• elfogyasztja a bogyókat és a magokat, de elsősorban földön élő rovarokkal, lárvákkal és pókokkal táplálkozik
• egy faágról figyeli a terepet és ha felbukkan a zsákmánya lecsap rá, ezután visszaszáll a faágra és ott fogyasztja el a megszerzett táplálékát

Életmódja:

• ez a kedves kismadár rendkívül bátor és harcias természetű
• a vörösbegy a költési időszakot leszámítva magányosan élő madárfaj
• területét nagy határozottsággal védi fajtársaival szemben

Szaporodása:

• már tél vége felé jól megfigyelhető amint
• a fészküket védett helyre rakják, melyhez száraz füvet, mohát és puha szőrszálakat használnak fel
• évente általában két fészekaljat nevelnek fel
• egy fészekalj 4-6 tojásból áll
• a fiókák 12-15 nap elteltével kelnek ki
• két hetes korukban hagyják el a biztonságot adó fészküket
• a fiókák nevelésében mind a két szülő részt vesz

Megfigyelése:

• akár a saját kertünkben is megfigyelhetjük, hiszen elég jól tolerálja az ember közelségét
• azonban az egészen biztos, hogy egynél több vörösbegy nem fog megjelenni vagy megtelepedni a kertünkben, hiszen a fajtársait nem tűri meg maga körül
• a téli etetésnél megfigyelhetjük, pláne ha kedveskedünk neki egy kis friss sajttal, hántolt napraforgóval vagy zúzott dióbéllel

Hogyan segíthetjük elő a megtelepedését?

Ha kertünkbe megpróbálunk változatos növényeket ültetni, fákat, bokrokat és virágokat.
A különféle növények különféle bokarakat vonzanak melyek remek táplálékforrást jelentenek a vörösbegyek számára. A nyár végére pedig a virágok magvai vagy a bokrok bogyói eleségül szolgál a kis kertlakóknak.
A táplálék mellett egy sűrű bokor remek fészkelőhelyet is biztosít nekik, ahol biztonságban fel tudják neveli a fiókáikat.

Barátcinege / Poecile palustris

Ismertető jelei:

• a verébalakúak rendjébe ezen belül a cinegefélék családjába tartozó aprócska termetű madárfaj
• testtömege 10 - 13 gramm
• szárnyfesztávolsága 18 - 20 cm
• testhossza 10 - 12 cm

Megjelenése:

• egyszerű kinézetű madárfaj, pláne ha közeli rokonaival a kék és a széncinegével hasonlítsuk össze
• háta, farka és szárnya sötétebb színezetű
• begye világos barnás színű
• fehér pofácskáját fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre

 Előfordulása:

• a Kárpát medencében gyakori és rendszeresen fészkelő madárfaj
• Magyarországon az Északi és Dunántúli-középhegységben a leginkább elterjedt

Élőhelye:

• leginkább bükk és tölgyerdőket választ élőhelyéül
• telente feltűnik a lakott területeken is és a madáretetők gyakori kis vendége

 Szaporodása:

• bükk és tölgyesek fáinak odvaiban készíti el a fészkét, de mesterséges fészekodúkban is megtelepszik
• évente egyszer költ
• a odúkat puha növényi részekkel béleli ki, amibe a tojó 7-10 tojást rak le
• a tojásokból a fiókák 14-16 nap elteltével kelnek ki
• 15-20 napig tartó szülői gondoskodás után hagyják el a biztonságot adó fészküket

Táplálkozása:

• elsősorban ízeltlábú rovarokkal táplálkozik
• a téli időszakban szívesen fogyasztja a magvakat és a bogyókat

Megfigyelése:

• tölgyes és bükkös erdőkben találkozhatunk velük
• télen az etetőket is látogatja, de jóval kisebb számban fordul elő, mint rokonai a kék és a széncinege és sokkal félénkebb is

Süvöltő / Pyrrhula pyrrhula

 Süvöltő hím

Ismertető jelei:

• a madarak osztályának, a verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó faj
• mérete: 14-17 cm.
• súlya: 20-26 gramm
• szárfesztávolsága: 26-28 cm.

Megjelenése:

Tollazata:

Hímek:

• farktöve fehér
• farka fekete színű
• hátának színe kékesszürke színezetű
• szárnyain fehér sáv figyelhető meg, melyet röptében lehet jobban szemügyre venni
• feje fekete
• nyaka, begye és hasa pirosas színezetű, mely szinte rikít

Tojó és a fiatal példányok:

• a tojók tollazata csak abban különbözik a hímekétől, hogy a nyakuk, hasuk és begyük színezete sokkal tompább, melyben inkább a barna szín dominál

 Csőr:

• mindkét nemnek a csőre fekete színű
• lekerekített és éles élű
• ez a csőr alkalmas magvak és rügyek elfogyasztásához

 Hangja:

• halk, fuvolázó csicsergés 

 Süvöltő tojó

Előfordulása:

• Európában és Ázsiában általánosan elterjedt madárfaj
• az északon élő egyedei, télen délebbre vonulnak

Élőhelye:

•  élőhelyéül parkokat és erdőket választ
• kedveli a sövényekkel tarkított kerteket is

Szaporodása:

•  évente két fészekaljat nevelnek fel
• egy éves korában éri el az ivarérettséget
• a fészket a tojó madár készíti el
• sűrű bokorban építi meg a fészket, mintegy 1,5-2 méter magasságban
• egy fészekalj 4-5 darab tojásból áll
• a költési idő 15-17 nap
• a fiókák nevelésében mind a két szülő fontos szerepet vállal
• a madárszülők a fiókákat rovarokkal táplálják
• miután a fiókák elhagyták a biztonságot adó fészket, a szülőm még két hétig gondoskodnak róluk

Táplálkozása:

• a süvöltő magvakkal és különféle termésekkel táplálkozik, melyeket erős csőrével képes megtörni
• kedveli a gyümölcsöket főként az almát,a körtét és a cseresznyét
• télen elfogyasztja a csipkebogyót és a galagonyát is
• a tavasz beköszöntével rendszeresen fogyasztja a bokrok és a fák rügyeit

 Süvöltő hím

Megfigyelése:

• hazánkban állandó vagy részben vonuló madárfaj
• igen félénk és rejtőzködő madár
• a bokrok és a fák sűrű ágainak rejtekében figyelhetőek meg
• ez a megfigyelés a téli időszakban könnyebb, hiszen ilyenkor a fákat és a bokrokat nem borítja lombkorona és jobban szem elé kerülhetnek
• megfigyelését könnyítheti a hímek pirosas élénk színe, mely szinte rikít a barna színű ágak között

Egy kis érdekesség:
A süvöltő párok nem csak a párzási és költési időszakot töltik együtt, hanem egész évben együtt maradnak.

Meggyvágó / Coccothraustes coccothraustes

Ismertető jelei:

• a madarak osztályának, verébalakúak rendjébe, ezen belül a pintyfélék családjába tartozó madárfaj

Megjelenése:

• hossza: 18-19 cm.
• szárnyfesztávolsága: 30-34 cm.
• testtömege: 48- 80 gramm

Tollazata:

Hím példányok:

• háta és a feje barnás színezetű
• tarkója szürke
• torokfoltja fekete
• hasi része barna színű
• szárnya kékesfekete, melyet fehér szalag díszít
• farka rövid, melynek vége fehér színű

Tojó példányok:

• a tojók abban különböznek a hímektől, hogy a tollazatuk színezete halványabb árnyalatú

Csőr:

• nevét erős és nagyméretű csőréről kapta, mellyel akár a meggy magját is képes feltörni

Hangja:

• sok esetben hangjára figyelhetünk fel,  mely "cink-cink" hangokból áll

 Előfordulása:

• Európa és Ázsia országaiban előforduló madárfaj

Élőhelye:

•  élőhelyéül lombos erdőket és parkokat választ
• fontos számára, hogy élőhelyén magas fák legyenek

Szaporodása:

• a fészket a tojó készíti el áprilisban, magas fák lombkoronájába
• 4-5 tojást rak le melyeken 12-13 napig kotlik
• a fiókákat a kikelés után mind a két szülő gondozza
• miután elhagyták a fészket a kismadarak, a család még jó ideig együtt marad

Táplálkozása:

• magevő madár, elsősorban különféle magvakkal táplálkozik
• szívesen fogyasztja még a gyertyán és a juhar termését is
• a kertekben a meggyet és a cseresznyét különösen kedveli

Megfigyelése:

• hazánkban márciustól októberig az itt költő példányok figyelhetőek meg
• télen az északi országokból elvándorolt fajokkal találkozhatunk
• a nyári időszakban a fák lombjaiban vannak elrejtőzve, így megfigyelésük igen nehéz, általában a hangjukra figyelhetünk fel, mely  "cink-cink" hangokból áll
• télen megfigyelése sokkal egyszerűbb, hiszen a téli etetők gyakori vendége

Énekesrigó / Turdus philomelos

Ismertető jelei:

• a verébalakúak rendjébe és a rigófélék családjába tartozó madárfaj
• testhossza: 23 cm.
• szárnyfesztávolsága:33-36 cm.
• testtömege : 65-100 cm.

Megjelenése:

Tollazata:

• csőre és lába sárgásbarna színű
• a háta sötétes barna színezetű
• a hasa és a torka fehér, melyet rozsda sárga szív és csepp alakú foltok díszítenek
• szárnyának tollazata belűről rozsda sárga színű
• a szeme felett világos szemöldökvonás figyelhető meg

Hangja:

• hangos, gyönyörű, fülbemászó énekét szinte lehetetlen nem meghallani
• trillázó énekében két-három strófát ismételget

Előfordulása:

• egész Európában megfigyelhető madárfaj
• Ázsia egyes részein, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is megtalálható

Élőhelye:

• rejtőzködő életet élő madárfaj
• fenyőerdőket, lombhullató erdőket és bokros területeket választ élőhelyéül

Szaporodása:

• fészkét jól elrejtve, lombos fák, tűlevelű fák vagy sűrű bokrok ágai közé rakja
• fűszálakból megépített fészkét belűről sárral béleli ki
• fészekalja 4-5 tojásból áll
• a tojó 12-13 napig kotlik a tojásokon
• a fiókák a kirepülés után míg nem vállnak teljesen önállóvá
• az aljnövényzetbe vagy bokrok ágai közözött megbújva várják a táplálékot melyet a szülők hordanak nekik

Táplálkozása:

• étlapján hernyók, csigák és giliszták szerepelnek
• az ősz beköszöntével elfogyasztják a bogyókat és a gyümölcsök is
• az énekesrigó szokása, hogy a házas csigákat egy kőhöz ütögetik addig amíg meg nem törik a háza, ezután pedig kieszi belőle a csiga testét

Megfigyelése:

• igen rejtőzködő életet él
• sokszor az avar zörgéséből figyelhetünk fel rá, mert még a táplálékszerzés közben is a sűrű aljnövényzetben tartózkodik
• viszont trillázása közben lehetetlen nem észrevenni őket
• énekszámait általában valamilyen kiemelkedő helyen adják elő

Csíz / Carduelis spinus

 Csíz hím

 Ismertető jelei:

• a madarak osztályának, verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó madárfaj

Megjelenése:

• testhossza: 11-12 cm.
• szárnyfesztávolsága: 20-24 cm.
• testtömege: 11-18 gramm

Tollazata:
Hím példányok:

• tollazata élénk sárgászöld színezetű
• szárnyán és farkán sárgászöld és fekete mintázat figyelhető meg
• feje teteje fekete színezetű

Tojó és a fiatal példányok:

• tollazatuknak színezete sokkal tompább mint a hímeké
• hasi részükön szürkés tolltakaró figyelhető meg
• szárnyukon és farkukon sárgászöld és fekete mintázat látható

Csőre:

• csőrük vékony, magevő csőr

Csíz tojó

Előfordulása:

• szinte egész Európában megtalálható madárfaj

Élőhelye:

• élőhelyéül fenyveserdőket vagy telepített fenyveseket választ

Csíz tojó

Szaporodása:

• a fészket a tojó készíti el, főként lucfenyőre, magasan az ágak közé
• évente általában két fészekaljat nevelnek fel
• egy fészekalj 4-5 tojásból áll
• a tojásokon a tojó kotlik, ez idő alatt pedig a hím látja el őt táplálékkal
• kikelés után a fiókák nevelésében mind a két szülő fontos szerepet vállal

Életmódja:

• a költési időszakban étlapján főként rovarok szerepelnek
• az őszi és téli időszakban magvakkal táplálkozik
• a költési időszak kivételével szeret csapatokban mozogni, főként fajtársaival, vagy más pintyfélékkel összeverődve

Csíz hím

Megfigyelése:

• hazánkban átvonuló, vagy téli vendégként figyelhető meg
• van azonban néhány pár példány, melyek a költési időszakot is nálunk töltik
• megfigyelésük inkább az őszi és téli időszakban lehetséges
• felbukkanhatnak kisebb-nagyobb csapatokban akár a saját kertünkben kihelyezett etetőknél is
• találkozhatunk még velük mezőgazdasági területeken, mezőkön vagy réteken csapatba verődve, miközben élelem után kutatnak

Zöldike / Carduelis chloris

Ismertető jelei:

• a verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó madárfaj
• mérete: 15 cm. hosszú
• szárnyfesztávolsága: 24-28 cm.
• testtömege: 80-100 gramm

Megjelenése:

Tollazata:

•  a magevőkre jellemző kúpos csőre halvány színű

Hím:

• a kifejlett hím színe élénkzöld - nevét is a színéről kapta
• szárnytükre és a faroktő élénksárga színű

Tojó:

• a tojók színezete tompább mint a hímeké, szürkés színezetű
• szárnytükre és a faroktő élénksárga színű

Hangja:

• hívó hangja "jíkk-gyíkk"
• éneke elnyújtott "gyürrürürü-gürrürrü" csicsergés
• fa tetején adja elő énekszámait vagy röptében dalol
• a költési időszakban éneke "dzöii", ezt a madarászok zsírozásnak nevezik

Előfordulása:

• a hideg északi részeket leszámítva egész Európában, Ázsia egy részén és Észak-Afrikában is fészkel

Élőhelye:

• hazánk egész területén gyakori madárfaj
• a Duna és a déli országhatár mentén a legsűrűbb az állománya
• kertekben, parkokban, lombos és tűlevelű erdőkben, ligetes erdőkben a leggyakoribb
• az ember közelségét jól viseli

Pihengető fiatal zöldike

Szaporodása:

• fészkét tűlevelű fákon, bokrokon vagy gömbkoronájú parkfákon építi meg, a lombkorona sűrű, zárt belsejében
• a fűből, finom gyökerekből és mohából készített fészkét apró tollakkal és pihékkel béleli ki
• évente általában két fészekaljat nevelnek fel
• fészekalja 5-6 tojásból áll
• a tojó egymást követő napokon rakja le a tojásait és a teljes fészekaljon kezd el kotlani
• a hím nem vesz részt a kotlásban , de eteti a tojót a kotlásideje alatt
• míg a tojó a tojásokon ül addig a hím a közelében énekel
• a fiókák 13-14 nap elteltével kelnek ki és 11-14 napos korukban hagyják el a biztonságot adó fészket
• az első időszakban még nem tudnak tökéletesen repülni, a madárszülők ez idő alatt a bokrokban és a talajon táplálják őket bogarakkal és hernyókkal

Táplálkozása:

• elsősorban gyommagvakkal táplálkozik, de szívesen fogyasztja az olajban gazdag terméseket is
• a nyári időszakban étlapján szerepelnek a a hernyók és az ormányos bogarak

Megfigyelése:

• nem tipikusan vonuló, inkább kóborló fajnak tekinthető
• a hazai egyedeink főleg a Balkán-félszigetre húzódnak
• hozzánk pedig a Cseh és Lengyelországból érkeznek egyedek
• a költési időszakban gyakran megfigyelhetjük fák tetején, miközben énekszámukat adják elő
• télen gyakori vendég az etetők környékén

Tengelic / Carduelis carduelis

Ismertetőjelei: 

• a verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó madár 
• mérete: 11-13 cm

Hangja:

• a tengelic kitűnő énekes madár
• éneke dallamos, gyors egymást követő trillázó hangokból áll 

 Megjelenése:

Tollazata:

• egzotikus madarakéra emlékeztető színes tollazata révén az egyik legszínesebb madarunk 
• a hím és a tojó színezete szinte alapján szinte megkülönböztethetetlen egymástól 
• háta világos barna hasa és begye világos drapp színezetű 
• világos színű csőrét vörös kör fogja körbe
• orcái fehérek 
• a fejtető és a nyak fekete színű 
• a fekete szárnyat széles élénksárga sáv díszíti 
• röptében a dekoratív szárny mellett, a fekete fehér villás farok is igen szembetűnő
• a fiatal madarak tollazata sokkal halványabb színezetű
• végső kinézetük az első éves kor végére alakul ki 

Élőhelye:

• ligetek, erdőszélek, bokros rétek, parlagon maradt földterületek, ahol sokféle vadon élő növény megtalálható, ott biztosan a tengelic is megtelepszik 
• szívesen élnek nagyobb vasúti területeken és a városokat sem kerülik el, ha elegendő táplálékhoz tudnak jutni 

Szaporodása:

• a tavasz beköszöntével, amikor a fészeképítés megkezdődik, tengelic hím folyamatosan őrző szemeivel figyeli szíve választottját, ebben az időszakban mindig együtt lehet látni a párokat  
• magas fák tetején nagy gondossággal készíti el fészkét 
• a fészket fűcsomókból, gyökerekből állítja össze, mely szinte tökéletes csésze alakra van formázva 
• a fészket a tojó építi, a hím pedig csengő dalával a revírjét védelmezi 
• évente két - három fészekaljat is felnevelnek 
• a tojó 4-6 tojást rak, amit 12 nap alatt költ ki 
• a kikelés után a fiókák három hetes korukban repülnek ki a biztonságot adó fészekből 

Táplálkozása:

• legfőbb tápláléka a magvak szinte 152 fajta növény magját fogyasztja el, nem igen válogatva közöttük 
• nagy kedvence a kóró 
• a költési időszakban a rovarokat is elfogyasztja, a fiókáit is ezzel táplálja 

Életmódja:

• társaság kedvelő madár a költési idő kivételével szeret nagyobb csapatokba verődni 
• gyakran rokon fajaival, a pintyfélékkel is lehet együtt látni 

Megfigyelése:

• hazánkban állandó madár, az egész évet nálunk költi 
• nagy esélyünk inkább télen van rá, hogy megfigyeljük 
• a téli etetőknél igen gyakori vendégnek számítanak, olykor nagyobb csapatba verődve megszállva a kihelyezett eleséget

Kékcinege / Cyanistes caeruleus

Ismertető jelei:

• verébalakúak rendjébe és a cinegefélék családjába tartozó madár 
• mérete: 11-12 cm.  
• szárnyfesztávolsága: 15-20 cm. 

Hangja:

•  trillázó énekét már akár februártól hallhatjuk és megfigyelhetjük 
• csattogó hanggal figyelmezteti fajtársait, ha ellenség közeledik vagy ha más madarakat akar elűzni 

Megjelenése:

Tollazata:

• a kék cinegét könnyű megismerni kék fejfedőjéről 
• fehér pofácskáját fekete keret szegélyezi 
• világossárga mellényét fekete folt díszíti 
• háta szürkészöld 
• szárnya és farka kék színű 
• kék szárnyában fehér szárnyfoltok figyelhetőek meg 
• a hímek és a tojók tollazata nagyon hasonló, az eltérés csak annyi, hogy a tojók és a fiatal madarak színe halványabb 

Élőhelye:

• parkokban, kertekben és erdőszéleken telepszik meg 
• kedveli a bokros területeket 

Szaporodása:

• kora tavasszal kezdenek neki fészkük megépítésének, melyet általában faodúban vagy mesterséges odúban készítenek el 
• csésze alakú fészkük száraz fűből, mohából, levelekből, szőrszálakból és tollakból áll 
• gyakran két fészekaljat is felnevelnek 
• a hím madár a két hetes költési idő alatt eteti a párját 
• a fiókák két hét alatt kelnek ki a tojásokból,  a kikelt kismadarak nevelésében mind a két szülő részt vesz 
• szinte megállás nélkül hordják a táplálékot a fiókáknak, mely ízeltlábúakból áll  

Táplálkozása:

• a meleg időszakban táplálékának nagy része rovarokból áll 
• az ősz beköszöntével inkább gyümölcsök, bogyók, rügyek és magvak kerülnek az étlapjára 
• télen gyakori vendég az etetőknél, ahol előszeretettel elfogyasztja a napraforgót, az összetört földimogyorót, a magkeveréket, az almát a faggyút, de kedveli csipegetni a cinkegolyót is 

Életmódja:

• vidám lényével és csinos kis külsejével igen közkedvelt madárfaj 
• kertbarátok körében közkedveltségét még annak is köszönheti, hogy lelkes rovarfogyasztó és a kertünkben található hívatlan kártevőket jelentősen megtizedeli 
• a kékcinege élénk eszével és ügyességével a többi madárfajnak nehéz felvennie a versenyt 
• bár apró termetű és könnyű kismadár mégis a nála nagyobb madarakkal, pintyekkel vagy széncinegékkel is felveszi a harcot egy-egy jobb falatért 

Megfigyelése:

• a kék cinege szinte mindenütt jelen van és fennmaradása sehol sem veszélyeztetett 
• hazánkban egész évben megfigyelhető - ha mesterséges odúkat helyezünk ki a költési és nevelési időszakot is végig tudjuk kísérni, sőt ezzel elősegíthetjük a faj további terjedését - télen az etetőket szívesen látogatja és a tápláléka elfogyasztása közben is megfigyelhetjük

Tőkés réce vagy vadkacsa / Anas platyrhynchos

Ismertető jelei:

• madarak osztályának lúdalakúak rendjébe és récefélék családjába tartozó faj
• mérete: 50-65 cm. a testhossza
• szárnyfesztávolsága: 81-98 cm.
• testtömege: 750-1450 gramm, a tojó mintegy negyedével könnyebb, mint a hím

Megjelenése:

Gácsér / hím:
Szeptembertől májusig viseli ezt a díszes tollazatot.

• csőre zöldessárga
• feje csillogó zöld színű
• nyakán fehér gallért visel
• mellrésze gesztenyebarna 
• oldala és hasa világosszürke színezetű
• testének felső része a nyak tövétől a hát középső részééig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke színű
• a hát közepétől kezdődően kékesfekete teljesen a farokig, melynek oldalsó szegélyét fehér színű tollak alkotják
• a farok közepén 3-4 szál fekete ún. gácsértoll található
• a szárnyak belső oldala sárgásfehér színűek 
•  vízhártyás lába narancssárga színű 

Nyári tollazata:

• sokkal szolidabb a nyáron viselt tollazata
• szárnya és faroktollai nagyjából megtartják eredeti színüket
• a testük többi része viszont szürkésbarna alapszínt ölt, amelyeket kisebb-nagyobb foltok díszítenek
• fehér gallérja a nyakáról eltűnik
• a fején viszont megjelenik a a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető

Tojó:

• csőre sárgásbarna, lilásfekete foltokkal
• a tojó tollazata tipikus rejtőzködő színezetű, ez azt a célt szolgálja, hogy a fészken ülő madár beleolvadjon a környezetébe és rejtőzködni tudjon az ellenségei elől
• teljes tollazat barnás színezetű, melyet itt-ott fekete pöttyök és foltok tarkítanak
• az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek
• a szem környékén megfigyelhető egy fekete sáv az ún. szemcsík
• szárnya kívülről barnásszürke, belső része pedig sárgásfehér
• a szárny külső részén, középtájon, csillogó kék szárnytükör van, melyet mindkét oldalon fehér vonal szegélyez, ezt a kék szárnytükröt a gácsérok is viselik 
• vízhártyás lába narancssárga színű  

Kiskacsák:

• a csőrük és a lábuk lilásfekete
• alapszínük zöldessárga
• pehelytollazatukat kéthetes korukig őrzik meg, ezt követően fokozatosan alakul ki végső színezetük
• hátuk, fejük teteje fekete
• anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek
• a kiskacsák tollazata anyjuk tollazatának tökéletes mása
• ez a tollazat remekül elrejti őket a nádasban a vízinövények árnyékos sűrűjében
• a tojók tollazata már nem változik sokat 
• a gácsérok nyár végére, ősz elejére érik el végső színezetüket

Előfordulása:

• egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt madárfaj
• a Kárpát-medencében a legelterjedtebb récefaj

Táplálkozása:

• tápláléka igen változatos
• főként magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt

Életmódja:

• vadon élő vízimadár
• a vízhez ragaszkodó életet élnek
• táplálékszerzés közben nem tudnak a víz alá merülni, ezért a hátsó része kiemelkedik a vízből

Élőhelye:

• minden vizes területen megtalálható
• mocsárban, tavaknál, víztározóknál, folyók ártereiben és folyók holtágainál
• sokszor megjelenik víztől távolabb eső részeken is
• kerüli a gyors folyású folyókat

Szaporodása:

• az ivarérettséget egy éves korukban éri el
• március elején kezdenek hozzá a fészkeléshez
• fészkük nádszegélyeken, erdős szigeteken, nedves réteken, nagyobb madarak elhagyott fészkeiben, sőt gabonaföldeken is  megtalálhatóak
• a fészek helyét a gácsér választja ki, viszont a fészek elkészítése a tojó feladata
• a fészket főként növényi részekből készíti el és puha pehelytollakkal béleli ki
• a tojásokat a tojó naponta rakja 
• 9-13 tojásból áll egy fészekalj
• amikor az összes tojást lerakta akkor kezdi meg a kotlást, a kotlás megkezdéséig puha pihetollakkal takarja be a tojásokat
• 28 nap elteltével kelnek ki a fiókák
• a gácsér rendszerint elhagyja a párját a kotlási időszak alatt és más gácsércsapatokhoz csatlakozik
• a tojó a fiókákat a sűrű növényzetbe tereli, csak alkonyatkor merészkednek nyílt vízfelületre
• 50-60 napos korukra válnak röpképessé a fiókák és ezzel egy időre tehető az önállóvá válásuk is

Megfigyelése:

• a hazánkban fészkelő példányok az enyhe teleken áttelelnek
• így egész évben megfigyelhetőek
• találkozhatunk velük egy-egy tóparti séta alkalmával
• szinte egész közelről megfigyelhetjük őket, hiszen nagyon barátságosak
• kedveskedhetünk nekik egy kis kukoricával vagy kenyérrel 

Széncinege / Parus major

Ismertető jelei:

• a verébalakúak rendjébe és a cinegefélék családjába tartozó madár
• mérete: 14 cm hosszú
• szárnyfesztávolsága: 22 cm
• átlagos tömege 14-22 gramm közötti, a hímek nagyobb tömegűek

Megjelenése:

Tollazata:

• igazi színpompás kismadár
• csőre, feje teteje és torokfoltja fekete
• arcocskája fehér színű
• a torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokrészig folytatódik
• a hímeknél a lábak között ez a fekete sáv jelentősen kiszélesedik
• a hát zöldes színezetű
• sötétebb színű szárnyon fehér sáv fut végig

Hangja:

• akár már februártól megfigyelhetjük trillázó énekét
• "nyitnikék" és "ti-cső" kiáltásairól megismerhetjük

Előfordulása:

• alapvetően eurázsiai madárfaj
• szinte egész Európában megtalálható
• egyedül a különösen hideg és sivatagos övezeteket kerüli

Megtalálható még: a mediterrán Észak- Afrikában, a Közel- Kelet kevésbé száraz területein, Ázsiában Oroszországtól Japánig, Kínától Indiáig hatalmas területeken élnek.


Élőhelye:

• hazánkban az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb az állománya az Alföld délkeleti részén pedig a legritkább
• parkokban, kertekben és erdőszéleken települnek meg

Szaporodása:

• a széncinege erdők, parkok fáiban található odúkban készíti el fészkét, de előszeretettel veszi igénybe a kihelyezett mesterséges fészekodúkat is
• fészke gyökerekből, fűszálakból és mohából áll
• a belsejét fűszálakkal béleli ki és teszi még puhábbá a kis utódoknak
• a fészke környezetét énekével védi a betolakodóktól
• a madárszülők évente két fészekaljat nevelnem fel, egyet tavasszal, egyet pedig nyáron
• egy fészekalj 6 vagy akár 12 tojásból is állhat
• a fiókák két hét alatt kelnek ki a tojásokból
• a költésben és a nevelésben mind a két madárszülő szerepet vállal
• a szülők fáradtságot nem ismerve szinte megállás nélkül hordják a táplálékot a kicsiknek, mely jórészt hernyókból és apró ízeltlábúakból áll
• a kis cinkék 20-22 napos korukban hagyják el a biztonságot adó fészket

Táplálkozása:

• nyáron szinte kizárólag ízeltlábúakkal táplálkoznak
• az ősz beköszöntével inkább gyümölcsöket, magvakat és csonthéjasokat fogyasztanak

Szajkó / Garrulus glandarius

Mátyásmadár néven is ismert.

Ismertető jelei: 

• verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik 
• testhossza: 34-36 cm. 
• szárnyfesztávolsága: 52-58 cm. 
• szemének a színe kék 

Tollazata: 

• a tojó és a hím tollazata azonos színű tollazatuk alapján igen nehéz őket megkülönböztetni
• a fejtetőn megfigyelhető fekete fehér tollak e fajra jellemzőek, melyeket fel tud borzolni 
• a fekete színű csőre, fekete bajuszban folytatódik
• a mell részen és a háton vöröses szürke árnyalatú tollak figyelhetőek meg 
• a farktő fehér, farka pedig fekete színű 
• a szárny fekete és fehér, a kék csíkozása különösen repülés közben, kiterjesztett állapotban figyelhető jól meg

Hangja: 

• kitűnő hangutánzó madár 
• képes akár az ölyv hangját a megtévesztésig utánozni 
• alaphangja rövid, erős recsegés tavasszal az éneke dallamosabb, párzási időszakban így csalogatja magához a nőstényt 

Élőhelye:

• hegységek, dombvidékek és a síkságok erdős részein, hazánkban széles körben elterjedt madárfaj 
• leginkább a ligetes és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket válassza élőhelyéül, ahol nagy számban megtalálható a bükk és a tölgy 
• fátlan területeteken nem él meg 
• az utóbbi időkben ügyesen alkalmazkodott a városi és falusi élezhet is, ezeken a helyeken a zöld, fákkal tarkított területeket keresi meg élőhelyéül 

Szaporodása: 

• évente egyszer költenek áprilisban 
• fákra rakják gallyakból és fűszálakból álló lapos fészküket 
• egy fészekalj általában 4-5 tojásból áll
• a nőstény kb. 20 napig kotlik a tojásokon a kikelés után a fiókák 20-21 napos korukban hagyják el a biztonságot adó fészket 
• az utódok teljesen önállóvá csak 7 hetes korukra válnak, addig a szülők gondozzák őket 

 Fiatal szajkó

Életmódja: 

• tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt 
• ősztől tél végéig nyíltabb tájakon szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul 
• bizalmatlan és óvatos madár 
• az erdők őreként emlegetik, hangos riasztása miatt, mellyel felhívja a vadak figyelmét a közeledő veszélyre 

Táplálkozása: 

• a szajkó legkedveltebb tápláléka a makk 
• gondosan átválogatja eledelét, a kukacos terméseket nem fogyasztatja el 
• a csőre alatt található zsákban akár 8-10 darab makktermést is képes elszállítani 
• ősszel szorgos gyűjtögetésbe kezd és különböző rejtekhelyekre moha, száraz levelek, gyökerek alá dugdossa el a terméseket 
• évente akár ezernél is több makkot rejteget el, melyekből csak keveset talál meg újra 
• a földben maradó termések kihajtanak és idővel fává cseperednek, ezzel önkéntelenül hozzájárulva a fák természetes elterjedéséhez, így tudatlanul ugyan, de nagy sikerrel tölti be az erdei munkás szerepét 

Hideg évszakban: 

•  az ősz folyamán begyűjtött táplálékokat éli fel 
• a téli időszakban szívesen látogatja az etetőket és a kihelyezett táplálékokat előszeretettel fogyasztja el 
• kedveli a napraforgómagot, a mogyorót, a diót és az almát 

Meleg évszakban:

• a tavasz beköszöntével étlapjára kerülnek a rovarok, a földigiliszták, a meztelen csigák és a gyümölcsök 
• ezenkívül rabolni is jár, kifosztja más madarak fészkeit és elfogyasztja a bennük található tojásokat, sőt az éppen kibújt fiókákat is, emiatt rossz a híre 

Megfigyelése:

• hazánkban egész évben megfigyelhető, állandó madár 
• főként az ősz beköszöntével találkozhatunk velük, amikor táplálékok után kutatnak 
• télen pedig az etetők környékén is megfigyelhetjük, akár saját kertünkben is