Alma: a madarak kedvelt téli elesége

Feketerigó tojó

Ebben a bejegyzésemben a madarak egyik legjobban kedvelt gyümölcseleségéről fogok Nektek mesélni, mely nem más, mint az alma.

 

Az erdők, mezők kis tollasai odakint a természetben többféle bogyós termést és gyümölcsöt fogyasztanak. Mindegyiküknek megvan a maga kedvence, mellyel szívesen csillapítja éhségét. Azonban van egy gyümölcs, melyet szinte mindannyian nagyon szívesen elcsipegetnek ez pedig, nem más, mint a lédús alma.

 

Az alma fontos tápláléka a rovarevő fajoknak, és azoknak a madaraknak, akik alapjában véve vonuló fajok, de ennek ellenére a hideg, élelemben szegény hónapokat mégis itt hazánkban próbálják átvészelni, és a vonulás helyett, a helyben maradást válasszák. Az ő életüket, és életben maradásukat, ezzel a táplálék kihelyezésével nagyon nagyban segíthetjük.

 

Emellett a gyümölcs mellett szól még valami, mégpedig az, hogy nagy mennyiségben tartalmaz finom édes levet, mellyel nem csak éhségüket, hanem szomjúságukat is csillapítani tudják, a fagyokkal tarkított téli napokon. 

 Szajkó

Az almát többféle módon is felkínálhatjuk kertünk vendégei számára.

EGÉSZBEN:

A legpraktikusabb és a legbiztonságosabb megoldás, ha a fák, bokrok ágaira szúrjuk fel. Hiszen ragadozó itt nem fér hozzájuk, mert az ágak sűrűje védelmet nyújt a számukra. Amikor így egészben kínáljuk fel az almacsemegét fontos, hogy a háját kicsit nyissuk meg, hogy a gyengébb csőrű fajok is könnyedén hozzá tudjanak férni a puha húsához.

CIKKEKRE VÁGVA:

Azonban nem csak egészben szolgálhatjuk fel, hanem cikkekre vágva is. A talajetetőnkön, vagy az egyéb etetőinken kihelyezve. Hiszen több olyan vendégünk is van, akik a talajon táplálkoznak szívesen, így az ő kedvükre is tehetünk. Ebben az esetben még könnyebben hozzá tudnak férni a lédús, puha húsához.

Az almát nagyon sok faj szívesen fogyasztja, egy párat kiemelnék közülük:

   - szajkók

   - széncinegék

   - kék cinegék

   - barátcinegék

   - fekete rigók

   - vörösbegyek

   - csuszkák

   - nagy és közép fakopáncsok

 Kék cinege

Az én madárbarát kertem - Hová tüntek tollas kis barátaink?

 

Őszapók

Az elmúlt időszakban egyre több internetes portálon, madárbarát csoportban olvastam, hogy nagyon sok madárbarát panaszkodik arra, hogy nincsen, vagy alig van tollas az etetőinél. Kevesebb a madár, kisebb a fajgazdagság, napok telnek el, hogy tollas barátaik megjelennének és vendégszeretetüket élveznék. De mi állhat a dolgok hátterében? Most megosztom Veletek a saját tapasztalataimat, próbálva választ adni Nektek, hogy mi okozhatja a madarak távol maradását. 

Hosszú évek óta madárbarát kerttel várom tollas barátaim, miközben figyelem viselkedésüket, szokásaikat, melyekről feljegyzéseket készítek. Ezek mellett szemmel követem a természetben végbemenő változásokat, az időjárás kedvező vagy éppen kedvezőtlen hatásait, és az erdők, mezők táplálék kínálatát. Hiszen ezek mind fontos szempontok kis tollas barátaink életében. Az elmúlt nyáron és őszön, a természet szerteágazó ösvényein rengeteg termést érleltek meg a Nap sugarai. A tölgy, a bükkfák ágai között talán még soha nem látott mennyiségű makk várta a pillanatot, hogy a talajra hulljon. Amik aztán az erdő lakóinak a fontos csemegéjeként szolgáltak és szolgálnak, mind a mai napig. A bokrok ágai között megannyi termés lapult meg, melyek nagy része még jelenleg is várja az éhes vendégeit. Tehát az ősz bőkezűen ellátta az erdők lakóit, biztosítva őket a tél elejei időszakra is. A réteken, mezőkön, a tisztásokon a növények száraz magvai ugyancsak bőségesen a madarak rendelkezésére állnak. Tehát az első legfontosabb, hogy a természetben még bőven akad számukra betevő. Az enyhe decemberi időjárás, sok rovart is ébren talált, akik most is finom csemegét jelentenek tollas barátainknak. Ha pedig a természet ösvényein van betevő, akkor először azzal, azokkal a falatokkal élnek. Ha a tél a fagyokat és a havazás is magával hozná, az időjárás annak rendje és módja szerint alakulna, egyre több tollas keresné fel a kertek etetőit. Az enyhe idő a természet minden szegletében és a kertünkben is érezteti a hatását. 

A másik ok téli vendégeink távol maradása. Mivel ilyenkor télen sok faj az északi tájáról érkezik hozzánk, telelő vendégként, úgy az itthoni, állandó madaraink velük kiegészülve élik a napjaikat. Azonban, mivel a kemény fagyokkal és hóval tarkított  időjárás még ott sem köszöntött be, ezért a süvöltők, a fenyőpintyek, a fenyőrigók, a csízek, a csonttollúak és még sorolhatnám hány fáj a szokottnál jóval kisebb számban van jelen hazánkban. Inváziószerű megjelenésükre, még várnunk kell. Ha, az időjárás alakulása őket is vonulásra bírná, és az ottani táplálék kínálat rohamosan csökkenni kezdene, akkor nagyobb csapatokban állva indulnának útnak Közép-Európa, többek között hazánk felé is. Ha ez megtörténne, a jelenleginél jóval nagyobb számban lennének jelen a madarak nem csak a természet ösvényein, hanem a madárbarát kertekben is. 

Az én madárbarát kertemben is kevesebb a vendég és közel sem olyan nagy a fajgazdagság, mint a fagyos téli napokon, vagy mint akár egy évvel ezelőtt volt. De ezek ellenére még így is akadnak szép számban, és a számukra kihelyezett eleség, ha nem is az utolsó szemig, de napról-napra elfogy. 

A saját tapasztalataim szerint, a madárbarát kertek akkor lehetnek fajokban gazdagok, ha szem előtt tartjuk a madarak igényeit. Ha az alap betevők mellett, gondolok itt a napraforgómagra vagy a cinkegolyóra, színesebb kínálattal várjuk a hozzánk betérő vendégeket. Hiszen minden faj más és más betevőt fogyaszt szívesen, valamint az sem mindegy, hogy hol és milyen módon kínáljuk fel számukra a csemegéket. Azt, hogy melyik madár mit tud elfogyasztani elsősorban, a csőre határozza meg. Ezen túlmenően pedig minden fájnak megvan az etető típusa, ahol biztonságban érzi magát, és amit egyáltalán meg tud közelíteni. Ezek szerintem mind-mind fontos szempontjai annak, hogy kertünk igazán vonzó legyen tollas barátaink számára. Ebben szeretnék Nektek segítséget nyújtani az elkövetkező időszakban. 

Ha időtök engedi és kedvetek tartja, kérlek, írjátok meg nekem kommentben, hogy a Ti etetőiteknél jelenleg mit tapasztalatok.

Elképesztő ügyességű őszapók

 Őszapó

Lábujjai között fogja az elemózsiát

Őszapó

Úgy használja lábacskáját, mint mi a kezeinket

Amikor időm engedi a természet lakóit figyelem. Hallgatom hangjaikat, hátrahagyott neszeiket, szemmel követem viselkedésüket és szokásaikat. Az erdő közelségének hála élőlénybarát keretemet nagyon sok vendég tiszteli meg. Madarak, mókusok, lepkék, különféle rovarok, hüllők, és még sorolhatnám mennyi erdőlakó tér be hozzám a finom falatok, a friss víz, a fészkelő helyek és a biztonság reményében. Hiszen nálam mindent megtalálnak, mert mindannyian fontos és tiszteletbeli tagjai a kertemnek.

Jelen történetem egy égészen aprócska termetű madarakról fog szólni. Ők nem mások, mint az apró gomb szemekkel, feltűnő hosszú farokkal, kedves arccal és hihetetlen ügyességgel megáldott őszapók. Gömbölyded testük, hosszú farkuk olyan egyedi külsőt kölcsönöz nekik, hogy más madarakkal nem igen tudjuk összetéveszteni őket. Gyakran jellegzetes vékonyka „szirr-szirr-szirr” kapcsolattartó hangjuk árulja el jelenlétüket, mely csicsergéssel a csapatba verődött őszapók kommunikálnak egymással. A csapat egyedei miközben az erdők, mezők ösvényeit járják élelem után kutatva, folyamatosan, vékonyka hangjuk segítségével tartják egymás között a kapcsolatot.

Az idei esztendő telén a természetnek hála, nem csak az erdő fáinak a védelmében, hanem a saját kertemben is gyakran meg tudom figyelni őket. Szinte nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy ne tisztelnének meg kedves jelenlétükkel. Amikor meglátom őket hihetetlen boldogság önti el a szívem, hiszen nagyon szeretem őket. Összetartó, szoros társas kapcsolatuk, kedves megjelenésük, apró, folyton csillogó szemecskéik, fehér arcocskájuk könnyedén elvarázsolja a szívem, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ma délelőtt ez a körülbelül 15-20 egyedből álló őszapó csapat ismét nálam járt. Kedvenc csemegéjüket a cinkegolyót, mogyorót, az ipari tepertőt, és a meghántolt napraforgómagot csipegették. Az ablakomból figyeltem őket amint egyik pillanatban itt, a másikban pedig már ott voltak. Nyughatatlan, folyton mozgásban lévő kis gombolyagok.

Az egyik őszapó fél lábbal az ágon csüngött. Először azt hittem, hogy a másik lábának valami baja esett, és azért nem tudja használni. Kamerámmal ráközelítettem, amikor láttam, hogy szerencsére a lábacskájának kutya baja nem volt, hanem abban bizony egy szem hántolt napraforgó magot szorongatott. Fejjel lefelé csüngve, lábujjait teljesen úgy használta, mint mi a kezeinken lévő ujjainkat. Vékonyka ujjait a mag köré fonta, erősen tartva azt, miközben a másik lábával a fa ágába kapaszkodott, aprócska csőrével pedig bőszen csipegette a finom csemegét. Hihetetlen látványt, és megfigyelési élményt nyújtott, hisz ilyet eddig még soha nem láttam. Nem sokkal később ez az eset újra megismétlődött. Egy másik őszapó a beülő ágon ácsorgott, és éppen úgy, mint ahogy azt a nem sokkal előtte megfigyel egyed is tette ugyan úgy falatozott. Testhelyzete ennek más volt, de ő is egyik lábával a fába kapaszkodott, a másik lába ujjacskái között pedig egy szem hántolt magszemet szorongatott, csőrével pedig apró falatokban csipegette az elemózsiát.

A természet lakói mindig meg tudnak lepni kedves pillanatokkal. Ezen a napon az őszapók egy életre szóló élménnyel ajándékoztak meg, hiszen újra bebizonyították elképesztő ügyességüket.   

   

     

Az én madárbarát kertem - A madáretetés szabályai!

 Kék cinege a cinkegolyóval megtöltött etetőn

A madarak etetését az első őszi fagyok beköszöntekkor kell megkezdeni, és azok folyamatos megszűnéséig kell folytatnunk. Ez az időjárástól függően körülbelül októbertől egészen április elejéig is eltarthat. Természetesen a hosszú évek alatt előfordult, hogy a fagyos hideg idő előbb beköszöntött, vagy tovább tartott. Mindig az időjárás alakulása az, ami eldönti, meghatározza, hogy mettől meddig van szüksége a madaraknak a segítségünkre.

Mielőtt az idei esztendőben is elkezdeném megosztani Veletek madárbarát kertem eseményeit, fontos, hogy leírjam a madáretetés legfontosabb szabályait. Hiszen lehet, hogy a megosztott történeteim, fotóim adnak nektek is kedvet, ehhez a nemes cselekedethez, melyet bárhol, akár még panelház ablakában, vagy erkélyén is alkalmazni tudtok.

Az első fontos szabály, mint már említettem az etetés elkezdésének időpontja! Én már hetekkel ezelőtt elkezdtem feltölteni az etetőimet, amikor az első őszi fagyok beköszöntöttek, a kis tollasok pedig örömmel jönnek hozzám látogatóba nap, mint nap. Igaz az elmúlt időszakban nem süllyedt nulla fok alá a hőmérséklet, de a csapadékos, hűvös, ködös, nyirkos idő éppen úgy próbára teszi életüket, és ilyenkor is nagyon fontos nekik a segítségünk. 

A másik nagyon fontos szabály a folyamatosság!!! 

Ha elkezdtük a legfontosabb és leghosszabb ideig tartó madárvédelmi tevékenységet, akkor azt az etetési időszak minden áldott napján folyamatosan, és odafigyelve kell tennünk. A kis tollasok hamar megszokják, hogy etetőinkben hozzá tudnak jutni a számukra szükséges elemózsiához, melyre számítanak is. A környékről vagy akár messzebbről is vonzza a madarakat a biztos élelemforrás, és, ha ez bármilyen oknál fogva megszűnne, pláne a kemény fagyokkal tarkított téli napok alatt, akkor tollas barátaink nagy bajba kerülnének. Kertünk vendégeinek nagy része csupán pár grammos kis apróság, akinek a téli időszak napjainak nagy része arról szól, hogy a szervezetük megfelelő működéséhez, és éltben maradásukhoz szükséges táplálékhoz hozzá tudjanak jutni. A rövid nappali időszakok, a kemény fagyok, és a hótakaró csak tovább nehezítik a helyzetüket. Reggeltől estig mindössze 5-6 órájuk van arra, hogy a betevőjüket meg tudják keresni, és el tudják fogyasztani. A kistestű madarak teste csupán egy-két napra elegendő zsírtartalékot képes felhalmozni. Ha bármilyen okból kifolyólag nem sikerül nekik a megfelelő mennyiségű táplálékihoz hozzájutniuk, akkor az előttük álló, fagyos éjszaka akár végzetes is lehet a számukra.
A kertünket látogató tollas vendégek megszokják, és számítanak a feltöltött etetők kínálatára, hogy minden nap hozzá tudnak jutni a szükséges betevőjükhöz, éppen ezért olyan fontos az etetés folyamatossága.
A harmadik legfontosabb szabály a megfelelő táplálék!!! 
A madarak táplálékáról a későbbiekben részletesen fogok írni nektek, de most fontos megjegyeznem, hogy milyen elemózsiát ne kínáljunk fel tollas kis barátainknak. Nagyon fontos, hogy az etetőkbe kihelyezett élelem mindig natúr legyen. Soha ne töltsük meg a kis madárvendéglőket sós, fűszeres vagy füstölt eleségekkel. Valamint fontos szabály, hogy tilos a madaraknak kenyeret, kiflit valamint egyéb péksüteményt vagy azok morzsáját kihelyezni. Hiszen az erjedésnek induló élelmiszerek súlyos bél és gyomorgyulladást okozhatnak, melyek esetenként a kis tollasok halálához is vezethetnek.

Ahogy Ti is látjátok, tollas barátaink etetése, mely a legfontosabb madárvédelmi tevékenység nagyon nagy odafigyelést, elhivatottságot, és rendszerességet követel. Ezért nagyon fontos, hogy csak akkor kezdjen bele bárki is, ha a madarak élelemmel való ellátását kellően odafigyelve, napi rendszerességgel tudja biztosítani, hosszú hónapokon keresztül!!!

Végezetül elöljáróban szót ejtenék az itatásról is, melyet a nyári hónapok végeztével fontos tovább folytatnunk, így ezt a madárvédelmi tevékenységet az esztendő minden napján alkalmaznunk kell.

A következő „Az én madárbarát kertem” bejegyzésében bővebben fogok írni a madarak számára kihelyezett friss víz fontosságáról.      

 Szajkók a talajetetőn

Madáreleségek - Olajos magvak

 Barátcinege

 Közép fakopáncs

Ebben a bejegyzésemben sok madárfaj kedvenc eleségeiről fogok írni nektek, az olajtartalmú magvakról.

Az első és legfontosabb szabály, hogy etetőinkbe csak NATÚR, NEM SÓZOTT, NEM PIRÍTOTT táplálékot helyezzünk ki!

Ebbe a csoportba többféle csemege is beletartozik, melyet más és más fajok fogyasztanak szívesen. Ezért a legcélszerűbb az, ha vegyesen, azaz keverve kínáljuk fel számukra ezeket a betevőket, így mindegyik kis tollas vendégünk, a maga csőríze szerint tud válogatni belőle. Hiszen az, hogy ki melyiket fogyasztja, attól függ, hogy melyik vendégünknek milyen csőr adatott meg. Vannak fajok, mint a zöldikék, a meggyvágók, a verebek, a pintyfélék, akik a magokat csőrük és nyelvük segítségével ügyesen meghántolják. A cinegefélék, a harkályok, a csuszkák ennél kicsit körülményesebben tudják elfogyasztani, hiszen az ő csőrük hántolásra alkalmatlan, így ők először csőrük segítségével kopogtatva feltörik a mag héját, majd csak ez után férnek a belsejéhez. A cinegék ezt egy ágon, a lábacskáik leszorításával végzik el, míg a harkályok és a csuszkák, egy arra alkalmas résbe helyezik a napraforgót, és ennek a kis satunak a segítségével szabadítják fel a magot a héjtól.

Ha viszont dióval, mogyoróval töltjük fel az etetőinket, akkor azt célszerű apró darabkákra törni a kihelyezés előtt, mert a pici darabokat könnyebben el tudják fogyasztani, és olyan fajok is felbukkanhatnak, mint a magtörésre teljesen alkalmatlan csőrrel megáldott vörösbegyek, őszapók, akik szívesen csipegetik fel az egészen picike élelemtörmelékeket is. Miattuk megéri a napraforgómag egy részét is kis kalapáccsal összezúzni, így az ő kedvükre is tehetünk.

Megjegyezném azt, hogy az olajtartalmú magvak között szerepel a mandula, melyet a madarak biztonsággal el tudnak fogyasztani, felaprítva. Azonban én soha nem teszek ki az etetőimbe, mert egyszer olvastam Alfred Brehm: Az állatok világa című könyvében, hogy a keserű magvak, mint a mandula, méregként hat a mókusokra, és pár szem elfogyasztása végzetes lehet a számukra. Mivel az én kertemben a mókusok rendszeres vendégek, így az ő biztonságuk érdekében kerülöm ennek a tápláléknak a kihelyezését.     

OLAJTARTALMÚ MAGVAK:

- napraforgó
- dió
- mogyoró
- mandula

EGYÉB MAGVAK:

- köles, muhar, kendermag, zab, búza

Az imént felsorolt táplálékokat fogyasztó madárfajok: 

- széncinege

- barátcinege

- kék cinege

- fenyvescinege

- zöldike

- tengelic

- erdei pinty

- fenyőpinty

- süvöltő

- csuszka

- csíz

- meggyvágó

- mezei, házi veréb

- balkáni gerle 

- szajkó

- nagy fakopáncs

- közép fakopáncs

- feketerigó

(őszapó, vörösbegy) 

Fekete rigó tojó és szajkó a talajetetőn

Segítsük a madarakat!

 Nagy fakopáncs hím

 Szajkó

A mi vidékünkön igazai téli időjárás tombolt. Éjszakánként -10 fok alá kúszik a hőmérő higanyszála, és hiába bújnak elő napközben a nap fényes sugarai, ők sem törik meg a fagyos levegőt. A fogakat csikorgató hideg mellé, pedig a hó is társul, melynek vastagsága eléri a majd 20 centimétert. Gyönyörű ez a téli idő, ahogy a nap sugarai a hókristályokon csillognak, és fehér ünneplőbe álldogálnak a fák, a bokrok, de ami nekünk szép, azaz élővilág tagjainak komoly kihívást és harcot jelent a túlélésért. A vastag hó mindent elfedett, melyben minden apró falat betevőért meg kell küzdeniük. Éppen ezért arra kérlek Titeket, ha lehetőségetek van rá, gondoljatok a kis tollasokra, akinek nagyon nagy könnyebbséget jelent a madárbarát kertek kínálta élelem. Hiszen a rövid nappalokon, elegendő táplálékkal kell szervezetüket feltölteniük ahhoz, hogy a következő hosszú és fagyos éjszakát túl tudják élni.

Az előrejelzések szerint holnap reggelre akár -17 fokig is süllyedhet a levegő, melyben a kistestű énekesmadarainknak nagy kihívás a túlélés, melyhez elengedhetetlen a jó erőnlét, és a napközben elfogyasztott elegendő táplálék. És valóban, valamit érezhetnek a kis tollasok, mert két napja réges-régen nem látott tumultus van a kertemben. Annyi sok vendég érkezik, hogy az etetőket folyamatosan tölteni kell, még napközben is, mert kora délutánra elfogy az este kihelyezett élelem. Én mindig késő délután töltöm meg az etetőimet, és pótolom a hiányzó elemózsiákat, hogy amikor reggel pirkadni kezd, és az első vendégeim megérkeznek, nehogy üres etetőtőket találjanak. Fontos, hogy mindig legyen neki élelem, soha ne kelljen nekik üres csőrrel távozniuk a kertünkből. Ez a madáretetés egyik fontos szabálya és a folytonosság! Ha, ősszel elkezdtük őket megvendégelni, azt egészen tavaszig folytassuk, mert a kis tollasok számítanak ránk, és ha ilyen fagyos, havas téli időben nem tálának élelmet ott ahol addig megszokták, az, nagyon nagy bajba sodorhatja őket. Ezért mielőtt az első etetőtöket feltöltenétek élelemmel, azt mindenképpen mérlegeljétek, hogy tudjátok-e számukra a tél folyamán biztosítani az ellátást, ha igen, akkor a következő bejegyzéseimben minden segítséget megadok Nektek ahhoz, hogy melyik madárfaj, melyik élelmet részesíti előnyben.

Elsőként, a szinte minden madár által kedvelt NAPRAFORGÓMAGOT emelném ki, mely a kis tollasok egyik legfontosabb csemegéje. Ennek a közkedvelt eleségnek nagyon magas az energia és a zsírtartalma, valamint ezen kívül tartalmaz még fehérjét, szénhidrátot, B és E vitaminokat. Fontos, hogy csak natúr formában kínáljuk fel nekik. A legcélszerűbb, ha etetőinket a mezőgazdasági boltokban kapható, nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgómaggal töltjük fel.

Nagy fakopáncs tojó

Ritka vendég az etetőmön

Hamvas küllő

Hamvas küllő

Az én kiskertem kapuja minden élőlény előtt nyitva áll, minden látogatót, aki hozzám betér, szívesen és örömmel fogadok. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy biztonságban és jól érezzék magukat, valamint, hogy élelembe ne szenvedjenek hiányt.

Ilyenkor télen a hamar beköszöntő esték miatt sajnos kevés időm jut arra, hogy látogatóimat szemmel kövessem. Hiszen, mikorra a munkahelyemről hazaérek, már az erdőt és a kertemet is a sötétség uralja, és az itt élő lakók nagy része ilyenkor már az igazak álmát alussza. Reggelente van egy kis időm készülődés közben, és a hétvégéken, hogy gyönyörködhessek a vendégseregletem tagjaiban. Szabad perceimben figyeltem, hogy kik térnek be hozzám, milyen vendégek tisztelnek meg a jelenlétükkel.
Korán reggel volt, amikor a talajetetőn egy rég nem látott kedves vendégen akadt meg a tekintetem, aki nem más volt, mint az olajzöld tollruhát viselő zöld küllő, legalábbis és annak gondoltam. De ahogy jobban szemügyre vettem őt valami hibádzott, a piros folt a feje tetején, nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Gondolkodóba estem, hogy mi lehet, és segítségül hívtam a fényképezőgépemet. Igaz a fények nem a legjobbak voltak, de a pontos azonosításhoz tökéletesen megfeleltek az így készült fotók. A képen közelről szemlélve, vizsgálva hamar fény derült rá, hogy ki is volt a titkos kis látogatóm.

Becsületes neve hamvas küllő, de szürke küllő néven is illetik őt, melyet a kinézetének köszönhet. Nagyságra kisebb, mint a zöld küllő, de messziről nehezen lehet őket megkülönböztetni. Azonban ha közelről sikerül megfigyelnünk, akkor az imént említett piros fejtetőfolt hamar elárulja, hogy melyik fajt sikerült megcsodálnunk. A hamvas küllő hímje, a homlokától egészen a feje teteje közepéig élénkpiros foltot visel, nyaki része és a feje hamuszürke színezetű, ezért is hívják, szürke küllőnek is. Csőrétől kiindulva fekete bajusz sáv díszíti az arcocskáját. Háta és szárnyfedői olajzöld, míg a hasi része zöldesszürke színezetű.

A hamvas küllő erdei madár, fő táplálékát a fák kérgei alatt meghúzódott lárvák, rovarok képezik, de legkedvesebb csemegéje a hangyák, melyeket akár ilyenkor télen is felkutat, és mély almukban fogyasztja el őket. Mivel fő eledelét a hangyák képezik, gyakran tartózkodik a talajon, ahol a bolyok után kutat. 

Ha sikerül őt megfigyelnünk becsüljük meg a pillanatot, mert hazánkban előfordulása jóval kisebb, mint a zöld rokonáé. El sem tudom Nektek mondani mennyire boldog voltam, amikor megláttam, hogy éppen nálam, az én kiskertemben tette tiszteletét. A reggeli látogatását napközben még újabbak követtek, melyeknek hála sikerült róla több fotót és videót is készítenem. Éhes csőre, becsalta őt a kis vendéglőmbe, ahol a legszívesebben a talajetetőre kiszórt ipari tepertő darabkákat csipegeti.

Hamvas küllő

Az én madárbarát kertem - Az első lépéseim

 Nagy fakopáncs

 Csuszka

Az első bejegyzésem arról fog szólni, hogy hosszú évekkel ezelőtt, hogyan tettem meg az első lépeseket, és, hogy hogyan csalogattam kiskertembe a madarakat.

Családunkban a madarak életének a segítése, több évtizedre nyúlik vissza. Szerencsésnek érzem magam, mert születésem óta családi házban élhettem, és élhetem a mai napig is az életemet, egészen közel a természethez. Emlékeimben elevenen élnek gyermekkorom kedves pillanatai, amikor a nagyszüleimnél kedvenc téli elfoglaltságom a madarak megfigyelése volt. Drága nagypapám saját maga készítette el dolgos kezével a madarak kis éttermét, és a kert fáin álldogáló odúkat. A madarak iránt érzett szeretete egész életét végigkísérte, éppen úgy, mint a nagymamámét is. Sokat tanultam tőlük, sok mesét és kedves történetet osztottak meg velem, melyeket mélyen elzárva őrzök mind a napig a szívemben. De nem csak a nagyszüleim, hanem a szüleim is mindig a természet szeretetére, és tiszteletére tanítottak, és náluk is igazi kis madárparadicsom várja évről évre a kis tollasokat. Így amikor én is saját utamra léptem el sem tudtam volna képzelni napjaimat a madarak nélkül. Hiszen számomra az, az igazi boldogság, amikor a tavaszi reggeleken az ő kedves énekükre ébredezhetek, amikor szemmel követhetem az új nemzedék cseperedését, vagy amikor a csendes téli napok élettel töltik meg a kertemet. Azonban, hogy ezeket, a pillanatokat át tudjam élni, tudatosan is odafigyeltem a kertem kialakítására.

Emlékszem, amikor egy szép őszi napon az édesapám által elkészített első etetőmet kihelyeztem a kertembe. Olyan izgatottan vártam az első vendégemet, mint a gyerekek, amikor a Jézuska ajándékát várják. Elevenen él emlékezetemben a pillanat, amikor a kék cinege a vérszilva fára reppent, nézett jobbra, nézett balra, miközben kedvesen csipogott, majd szárnyra kapva az etetőmbe repült. Csőrével kiemelte az első szem napraforgómagot, és már vitte is tova. Hosszú perceken keresztül figyeltem, de nem jött más madár, csak a kék cinege térült fordult a finom csemegével. Másnap újra az ablakba állva figyeltem az etetőt, és lássatok csodát, sorra követték egymást a kék, és a széncinegék, majd megjelent az első csuszka is. Innentől kezdve aztán nem volt megállás, a kis étteremnek hamar híre ment, és sorra érkeztek az éhes csőrű vendégek. Barátcinegék, csízek, erdei pintyek, szajkók, nagy és közép fakopáncsok. Mire beköszöntött a hideg, és nagy hóval tarkított tél olyan nagy volt az etetőm forgalma, hogy még egy tálcás etetőt is kihelyeztem, hogy aki hozzám betér, csak jóllakottan távozhasson. Az hosszú évek alatt sok minden megváltozott, elköltöztük az erdő ölelésébe, még közelebb a természethez, az apró kertem sokkal-sokkal nagyobb lett, ahol a még több etető várja az éhes vendégeket, és odúk, melyek a fészkelésüket segítik. Az elmúlt években még fontosabb lett számomra a természet, az a hely ahol igazán jól érzem magam, és a lakói, akiket annyira szeretek, hogy szavakba sem tudnám foglalni. Igyekszem minden cselekedetemmel segíteni és védelmezni őket, és minden tőlem telhetőt megadni nekik.

Az imént leírt soraimban az én első lépéseimet osztottam meg Veletek, mely lépéseket egyre-egyre több követett és követ mind a mai napig, mert ötletekben kifogyhatatlan vagyok, ha a természetről van szó.

 Kékcinege

 Balkáni gerlék

Az én madárbarát kertem - bevezetés

Akinek kertje van, még ha csak egészen kicsi is, és szereti a természetet és annak lakóit, egészen biztosan szívesen fogadja kis birodalmában a tollas vendégeket. Hisz ki ne örülne a tavaszi reggeleken a madarak kórusának szívünket melengető előadásának, és kedves, arcunkra mosolyt csaló jelenlétüknek. Bízom benne, hogy sokan éreznek hasonlóan, mint én, mert ha igen, akkor együtt, együttes erővel, nagyon nagy segítséget tudunk adni tollas kis barátainknak, akinek napról nagyra egyre csak szűkülnek az élettereik. Védjük és segítsük együtt a madarakat, hogy tavaszról tavaszra, ők tudják hirdetni a kikelet eljövetelét.

Ezt az írásomat, melynek szavait most Ti is olvassátok, mintegy bevezetésnek szeretném szánni, egy nagyon fontos témának a bevezetőjének, mely nem más, mint a téli madáretetés. Szeretném veletek megosztani minden élményemet, tapasztalatomat, minden olyan kedves pillanatot, melyeket csakis nekik, a madaraknak köszönhetek. Titkon pedig reménykedem benne, hogy akik eddig nem kezdetek neki ennek a nagyon fontos madárvédelmi tevékenységnek azok is kedvet kapnak hozzá, akik pedig már a madárbarát kert lelkes tagjai ők is fognak találni bejegyzéseimben egy kis újdonságot.

Kezdjük el együtt, közösen ezt az előttünk álló téli időszakot, és tudatosan, egy kis odafigyeléssel segítsük kertünk tollas látogatóit. Szeretném, ha Ti is részei lennétek a történeteimnek, és megosztanátok Velem és a többi olvasóval, madárbaráttal, az átélt kedves élményeiteket, hogy a lehető legtöbbet tudjunk adni azoknak, akik nélkül sokkal, de sokkal szegényebbek lennének a természet szerteágazó ösvényei, és a saját kertünk is. Védjük tehát együtt a madarakat közösen, közös erővel, mert csak így érhetjük el a legjobb eredményeket. 

   

Vasánapi vendégeim.

 Feketerigó tojó

 Vörösbegy

Feketerigó hím

Az elmúlt napok meghozták az igaz téli időjárást, az éjszaka leple alatt a hőmérő higanyszála -23, -24 fokig süllyedt, és a nappalok sem hoztak nagy enyhülést, -13 foknál nem kúszott feljebb a levegő hőmérséklete hiába sütött a nap. A felhőtlen égbolton egyetlen kósza felhőfoszlány sem zavarta meg tündöklésében, de mindhiába, mintha minden ereje elfogyott volna. 

Alig kezdett virradni a vörösbegy, és a fekete rigók már talpon voltak, a hidegtől felborzolt tollakkal védték apró testüket. Picike lábaikat pedig folyamatosan emelgették, hol egyiken álltak a talajon, hol a másikon, amelyik éppen pihent, az a testükkel melengették amennyire tudták. Ahogy egyre világosabb lett a kiskertemben úgy jelentek egymás után reggeliző vendégeim. Jöttek a szajkók, a nagy, a közép fakopáncsok, a széncinegék, a barátcinegék, a kék cinegék, a verebek, a csuszkák, a fakuszok, és a balkáni gerlék. Mindegyiken jól lehetett látni, hogy megviselő őket ez a szokatlanul hideg, téli idő. Hiszen évek teltek el ilyen kemény mínuszok nélkül, és azok a madarak melyek az elmúlt évek alatt hozzászoktak az enyhébb telekhez, azoknak most nagyon nagy kihívást jelent ez a zord idő. Egész nap jöttek mentek a madarak, ettek, ittak, tovarepültek, majd ismét visszatértek. Mégis jóval kevesebben vannak, mint az elmúlt esztendőkben, hiányoznak a csízek, a tengelicek, a meggyvágók, a zöldikék. Nem tudom merre járnak, de a kertemben idén nem teszik tiszteletük legalábbis eddig nem tették, pedig hó is van, hideg is, én pedig finomabbnál finomabb falatokkal várom őket, de mindhiába valamiért nem jönnek. De nem csak nálam kevesebb a madár, hanem ahogy üzeneteiteket olvasom, Nálatok is hasonló a helyzet. Gondolom, ha éhesek lennének akkor bejönnének a kertjeinkbe, és falatoznának a kihelyezett csemegékből. Így csak arra tudok gondolni, hogy a természet még tartogat annyi élelmet a számukra, ami elegendő nekik, így kint az erdők, mezők ösvényein jól tudnak lakni.  

Szajkó

 Nagy fakopáncs

Segítsük a madarakat!

Ma reggelre, csillagfényes éjszaka leple alatt, a hőmérőm higanyszála -22 fokig süllyedt, és napközben sem sokat enyhült a levegő, annak ellenére, hogy a felhőtlen égbolton hét ágra sütöttek a nap sugarai. Ebben a fogcsikorgató hidegben, még jobban oda kell figyelnünk a környezetünkben élő élőlényekre, főként a mindössze pár grammos testsúlyú apró kis tollasokra, akiknek nagyon nagy kihívást jelent ez a kemény hideg. Reggel, amikor a pirkadat előcsalja őket éjszaki vackukból, neki is látnak a falatozásnak, hogy azt a kalóriát, amit a szervezetük az éjszakai időszakban felhasznált minél előbb pótolni tudják, és egész nap azon tüsténkednek, hogy újra fel tudják tölteni tartalékaikat, hogy azzal másnap reggelig gazdálkodni tudjon aprócska testük. Ilyenkor, amikor ennyire nagy éjszakai, és nappali fagyok tombolnak, ők szinte napról napra élnek, ezért nekünk minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, segíteni kell őket, hogy sikeresen át tudják vészelni ezt a kihívásokkal teli időszakot. Így megadhatjuk nekik az esélyt a sikeres túlérésre. Ezért kérek titeket, hogy gondoljatok ezekre, a kis tollasokra, és lehetőségetekhez mérten segítsétek őket, hisz ami nekünk egy apró cselekedett, nekik az életet jelenti. 

A madáretetéshez, a következő linken http://varazslatostermeszet.blogspot.hu/search/label/A%20madarak%20t%C3%A9li%20eles%C3%A9gei  találtok egy kis segítséget, hogy milyen csemegékkel kedveskedhettek vendégeiteknek, és mik azok a táplálékok, melyek magas kalória tartalmuk miatt, növelik az életben maradási esélyüket, hogy szerencsésen, és épségben meg tudják élni a következő nap reggelét.  

Téli madáretetés.

Széncinege

Az előző, madarakról szóló bejegyzésemben arról írtam nektek, hogy a madáretetés egyik legfontosabb szabálya, a rendszeresség, és a folyamatosság. Ha ezt vállalni tudjátok, akkor igazi kis madárparadicsomot alakíthattok ki ti is a kertetekben, ahol ősztől tavaszig sok madárfaj lakhat jól a kihelyezett táplálékokból. Ezek a kis tollasok pedig, ha biztonságosnak ítélik meg a kerteteket, akkor tavasszal is a környéken, vagy éppen a ti kiskertetekben maradhatnak, itt építhetik meg fészkeiket, és nevelhetik fel utódaikat. Így akár egész évben segíthetitek életüket, és gyönyörködhettek kedves jelenlétükben, csengő dalaikban, és megfigyelhetitek titkos kis életüket. 

Szerintem aki rendszeresen eteti a madarakat, az nagyon jól tudja, hogy mennyi kedves megfigyelési élményt tudnak nyújtani ezek a kis tollas vendégek. A madáretetésnek számos módja, és lehetősége van, mindenki a számára a legmegfelelőbbet válassza, melyet biztonságosan tud majd alkalmazni. A biztonság alatt a madarak biztonságát értem, hiszen csak ott kezdjünk neki az etetésnek, ahol semmilyen külső veszélynek nincsenek kitéve a kertünket látogató madarak, gondolok itt, a macskákra, vagy egyéb más ragadozókra. Vannak olyan madarak, melyek ragadozó életmódot folytatnak, ilyen például az egerészölyv, a héja, vagy a karvaly, melyek előszeretettel zsákmányolnak apró testű fajokat, nekik ezek a kis apróságok jelentik az élelmet, és a túlélés lehetőségét. Ezt, még ha nehéz is, de el kell fogadnunk, hiszen ezeknek a madaraknak egy ilyen, apró tollasokkal teli kert a természet terített asztalát jelenti, és szinte biztosra veszem, hogy ha ti is etetőket működtettek, előbb utóbb nálatok is fel fog bukkanni egy-egy ilyen szép termetes példány, és az esetek nagy részében kismadárral a karmai között fog távozik. Ez ellen mi nem tehetünk, ez a természet rendje. Amikor a széncinegék, és társaik megérzik a rájuk leselkedő veszélyt védett helyre húzódnak, és csak akkor merészkednek elő, amikor ők azt biztonságosnak ítélik. Azonban az estek nagy részében a ragadozó madarak hirtelen, és meglepetésszerűen csapnak le az áldozataikra, akik ilyenkor csak az éberségüknek, és a puszta szerencsének köszönhetik életüket. 

A következő bejegyzéseimben egy kis segítséget szeretnék majd nektek nyújtani abban, hogy milyen etetőtípusokat tudtok kihelyezni, azokat, milyen finom falatokkal tudjátok feltölteni, és, hogy milyen fajok megjelenésére számíthattok, a kis madárparadicsomotokban. 

 Karvaly

Beköszöntött az igazi tél.

December első hetében járunk, és az igazi tél megérkezni látszik. Naplemente után a hőmérő higanyszála rohamosan süllyedni kezd, és kora reggelre -11 fokon torpan meg. Napok óta napközben verőfényesen süt a nap, melyet még egy kóbor felhőpamacs sem zavar a ragyogásában, éjszakánként pedig, a kristálytiszta égbolt az ezernyi csillag fényében tündököl. Ennek a derült időnek a következménye, hogy reggelre a tájat hófehér dérruhába öltözteti a természet. Délelőtt, amikor a nap sugarai álmosan előbújnak hosszú éjszakai álmukból, ezeket a fagyott cseppeket, csillogó gyémántokká varázsolják, csodálatosan szép látványt nyújtva az erők, mezők vándorainak. Azonban ez a fogcsikorgató hideg igazi próbatétel elé állítja a természet lakóit. A legnehezebb időszakot talán az apró testű madarak élik át, hiszen nekik nincsenek tartalékaik, melyeket a szervezetük hasznosíthat. Pár grammos testsúlyuk, szinte csak a napról-napra való életre van tervezve. Ha nem tudnak kellő mennyiségű élelemhez jutni, mely elegendő kalóriával látja el a szervezetüket, akár egy kemény fagyos éjszak is végzetes lehet a számukra. Bejegyzéseimben már több alkalommal felhívtam a figyelmeteket a téli madáretetés fontosságára, melynek egyik legfontosabb szabálya az etetés rendszeressége. Csak abban az esetben kezdjetek neki, ennek, az egyik legfontosabb madárvédelmi tevékenységnek, ha napról napra, egészen tavaszig, amíg az időjárás is megköveteli, folytatni tudjátok. Amikor kikerülnek a finom falatokkal feltöltött etetők, először a cinegék, a legleleményesebb, és leggyakoribb etetőlátogatók fogják észrevenni azt, majd szépen sorban a többi faj is megjelenik, és tudomásukra jut, hogy élelemmel kedveskedtek nekik. A madaraknak, mint nekünk embereknek is megvan a napirendjük, ilyenkor télen egyik legfontosabb feladatuk, a kellő mennyiségű táplálék bevitele, hogy a fagyos éjszakát túl tudják élni. Amikor megszokják, hogy a ti kertetekben is üzemel egy kis madárvendéglő, minden nap tiszteletüket fogják tenni, és számítanak rátok, hogy feltöltött etetőkkel várjátok őket, azonban ha egyik napról a másikra megszakadna az etetés, pláne ilyen fagyos téli időben, akkor az akár végzetes is lehetne a számukra. Hiszen a megszokott napirendjük felborulna, és abban a pár órában, amíg világos van, nem biztos, hogy a közelben találnak olyan helyet, ahol elegendő élelemhez tudnának jutni. Ugyanis nem csak a hideg jelent veszélyt, hanem a rövid nappalok is. Ezért mielőtt bárki kihelyezi a kis etetőjét, mindenképpen gondolja át, hogy a téli időszak alatt, végig tudja e biztosítani a megfelelő mennyiségű élelmet kis barátainak. Ha erre a fontos kérdésre a válaszotok igen, akkor tegyétek ki, és töltsétek fel élelemmel, hogy minél több madárbarát kert várja, ezeket, az aprócska tollasokat, mellyel megkönnyíthetjük az életüket, és esélyt adhatunk nekik, hogy jövő tavaszra újra csengő dalaikkal teljenek meg a természet ösvényei.   

Kertem madárvendégei.

Csuszka

 Szajkó

Barátcinege

Novemberben, mindenki, aki szívén viseli a madarak életét, megkezdi a téli etetési időszakot. Hazánkban egyre többen vannak olyan madárbarátok, akiknek szívügye a kis tollas vendégek segítése, és akik madárbarát kerttel várják az esztendő minden áldott napján a szomjukat, éhségüket oltani vágyó, vagy éppen a fészkelő, és búvóhelyet kereső aprócska vendégeket. A vendégek pedig érkeznek is szép számmal, hiszen nagyon nagy könnyebbséget jelent nekik egy-egy ilyen kerti madárparadicsom, ahol mindent, ami napi életükhöz szükséges megtalálnak.

Hazánkban az önkéntes madárvédelem, ezen belül az ősz végétől tavaszig tartó madáretetés nagyon szép kort megélt, egészen pontosan, az idei esztendőben lett 127 éves. Régen is fontos volt, napjainkban pedig talán még fontosabb ez a madárvédelmi tevékenység, hiszen egyre fogyatkozó madarainknak, nagyon nagy könnyebbséget jelent a hideg hónapokban a folyamatos etetés, mellyel megnövelhetjük a túlélési esélyeket, hogy tavaszra ezek a kis tollasok, újra dalolhassanak, és életet tudjanak adni aprócska utódaiknak.

Október végére vonuló madárfajaink már a déli országokban vadásznak zsákmányaikra, az északi országokból pedig sorra érkeznek a hazánkban telelő madarak. Az etetőket látogató vendégeinknek a létszáma elsősorban a téli időjárástól függ. Az enyhébb időszakokban jóval kevesebben vannak, mint a hideg, és havas napokon. A természet is rengeteg, finomabbnál finomabb falatot kínál fel, de amikor beköszöntenek a kemény fagyok, és a tájat vastag fehér hó borítja be, ezekhez a táplálékokhoz nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet hozzáférni. Az ilyen időszakban nagyon nagy a forgalom az etetőinknél. Sorra érkeznek az éhes csőrű vendégek, akinek legfontosabb feladata, hogy kellő mennyiségű táplálékhoz tudjanak jutni, mellyel biztonságosan át tudják vészelni a hideg, és fagyos éjszakákat.

Az én kertemben, már az első fagyoktól üzemel a madárétterem, és minden nap, az utolsó szemig elfogyasztják a kihelyezett élelmet. Jelenleg még nem olyan nagy a fajgazdagság, mint a hideg téli időszakban, de a csuszkák, a szajkók, a nagy fakopáncsok, a közép fakopáncsok, az erdei pintyek, a feketerigók, a szén, a kék, a barát, és a fenyves cinegék, sorra érkeztek éhségüket oltani.

 Nagy fakopáncs

Középfakopáncs és csuszka