Hamvas küllő
Hamvas küllő
Az én kiskertem kapuja minden élőlény előtt nyitva áll, minden látogatót, aki hozzám betér, szívesen és örömmel fogadok. Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy biztonságban és jól érezzék magukat, valamint, hogy élelembe ne szenvedjenek hiányt.
Ilyenkor télen a hamar beköszöntő esték miatt sajnos kevés
időm jut arra, hogy látogatóimat szemmel kövessem. Hiszen, mikorra a
munkahelyemről hazaérek, már az erdőt és a kertemet is a sötétség uralja, és az
itt élő lakók nagy része ilyenkor már az igazak álmát alussza. Reggelente van
egy kis időm készülődés közben, és a hétvégéken, hogy gyönyörködhessek a
vendégseregletem tagjaiban. Szabad perceimben figyeltem, hogy kik térnek be hozzám, milyen
vendégek tisztelnek meg a jelenlétükkel.
Korán reggel volt, amikor a talajetetőn egy rég nem látott kedves vendégen akadt meg a tekintetem, aki nem más volt, mint az olajzöld tollruhát viselő zöld küllő, legalábbis és annak gondoltam. De ahogy jobban szemügyre vettem őt valami hibádzott, a piros folt a feje tetején, nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Gondolkodóba estem, hogy mi lehet, és segítségül hívtam a fényképezőgépemet. Igaz a fények nem a legjobbak voltak, de a pontos azonosításhoz tökéletesen megfeleltek az így készült fotók. A képen közelről szemlélve, vizsgálva hamar fény derült rá, hogy ki is volt a titkos kis látogatóm.
Korán reggel volt, amikor a talajetetőn egy rég nem látott kedves vendégen akadt meg a tekintetem, aki nem más volt, mint az olajzöld tollruhát viselő zöld küllő, legalábbis és annak gondoltam. De ahogy jobban szemügyre vettem őt valami hibádzott, a piros folt a feje tetején, nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Gondolkodóba estem, hogy mi lehet, és segítségül hívtam a fényképezőgépemet. Igaz a fények nem a legjobbak voltak, de a pontos azonosításhoz tökéletesen megfeleltek az így készült fotók. A képen közelről szemlélve, vizsgálva hamar fény derült rá, hogy ki is volt a titkos kis látogatóm.
Becsületes neve hamvas küllő, de szürke küllő néven is
illetik őt, melyet a kinézetének köszönhet. Nagyságra kisebb, mint a zöld
küllő, de messziről nehezen lehet őket megkülönböztetni. Azonban ha közelről
sikerül megfigyelnünk, akkor az imént említett piros fejtetőfolt hamar elárulja,
hogy melyik fajt sikerült megcsodálnunk. A hamvas küllő hímje, a homlokától
egészen a feje teteje közepéig élénkpiros foltot visel, nyaki része és a feje
hamuszürke színezetű, ezért is hívják, szürke küllőnek is. Csőrétől kiindulva
fekete bajusz sáv díszíti az arcocskáját. Háta és szárnyfedői olajzöld, míg a
hasi része zöldesszürke színezetű.
A hamvas küllő erdei madár, fő táplálékát a fák kérgei alatt
meghúzódott lárvák, rovarok képezik, de legkedvesebb csemegéje a hangyák,
melyeket akár ilyenkor télen is felkutat, és mély almukban fogyasztja el őket.
Mivel fő eledelét a hangyák képezik, gyakran tartózkodik a talajon, ahol a
bolyok után kutat.
Ha sikerül őt megfigyelnünk becsüljük meg a pillanatot, mert
hazánkban előfordulása jóval kisebb, mint a zöld rokonáé. El sem tudom Nektek
mondani mennyire boldog voltam, amikor megláttam, hogy éppen nálam, az én
kiskertemben tette tiszteletét. A reggeli látogatását napközben még újabbak
követtek, melyeknek hála sikerült róla több fotót és videót is készítenem. Éhes
csőre, becsalta őt a kis vendéglőmbe, ahol a legszívesebben a talajetetőre
kiszórt ipari tepertő darabkákat csipegeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése