Szeptember kincsei

Vízi csillaghúr

 Pelyhes kenderkefű

 Enyves zsálya

 Réti peremizs

 Erdei pereszlény

 Júdásfülegombák

Csöndesen ballag útján a szeptember, nyomában sárguló levelek hullnak alá a talajra, és szárazon csörgő szőnyeggel takarják be a földet. A fák koronái még zöldek , de ahogy telnek az ősz napjai úgy válnak egyre színesebbé. Amikor pedig a pajkos szélgyerekek a sudarakba osonnak, és táncra perdítik őket, még kedves susogásuk tölti be a fák rengetegét. A nap reggelente tovább lustálkodik, este pedig hamarabb tér nyugovóra, hogy helyét átvegye az egyre hosszabb éjszaka, mely hajnalra harmatot lehet a fűszálakra. Kerekre hízott hold cammog az égen, a csillagok pedig szúrós szemekkel figyelik az éjszaka örök vándorát. 

Kora reggel indultam sétámra, amikor még az erdei tisztás minden lakója csillogó harmatruhát viselt. A levegő kellemesen hűvös volt, olyan igazán őszies, melybe a száradó fű, a nap melengető simítására váró, szebb időket megélt virágok, és a nedves föld fanyar illata vegyült.

A tisztás nyári pompáját a lassan ballagó ősz magával viszi, és lépései nyomán már csak a legkitartóbbak, a legbátrabb bontogatják szirmaikat. A száradó, szomorúan a talajt kémlelő fűszálak az elmúlást várják, de közöttük még réti peremizsek, macskafarkú veronikák, mezei varfüvek, parlagi madármályvák, közönséges cickafarkok, molyűző ökörfarkkórók, aranyvesszők, gilisztaűző varádicsok, lómenták és lózsályák álldogálnak, fejecskéiket a nap felé fordítják, hogy még egy cseppnyi erőt adjon nekik. 

Sétámat az erdő fái között folytattam, ahol csend lapult, melyben tisztán hallani lehetett az apró sipkás makkgyerekek csöndes neszeit, ahogy halk koppanással földet érték. A makkok zenéjéhez pedig időről - időre becsatlakoztak a cinegék, a csuszkák, és a vörösbegyek, ahogy egymással csacsogtak. Az ösvényt egyre vastagabb avar fedi, mely halk zizegéssel csörgött lábaim nyomán. Az erdei út mentén, az ősz virágain mit sem fogott az idő, gyönyörű pompájuk semmit sem fakult. Enyves zsályák, erdei csillaghúrok, pelyhes kenderkefüvek, erdei pereszlények, erdei peremizsek, nehézszagú gólyaorrok, és vajszínű ördögszemek bontogatták szirmaikat, üde arcocskáikkal kémlelve az őszbe forduló tájat. De nem csak róluk, az ő szépségükről szól ez a hónap, hanem a bokrok ágai között megbújó termesekről, melyek a természet terített asztalát gazdagítják. A vadrózsabokrok egyre sárguló levelei között szemet csalogató élénk piros bogyók pihennek, a kökény zöld levelei között kéklő termések bújnak meg, a galagonya ágain aprócska bogyók izzanak, a vadszeder szúrós rengetegében fényes, mélybordó gyümölcsök várják éhes vendégeiket, a hamvas szeder tüskés karjain hamvasan kék termések, és fehér szirmokat viselő virágok álldogálnak. A fekete bodza szép nagy tányérba sokasodott aprócska fekete bogyói pedig szépen fogynak, mely annak a jele, hogy sok-sok éhes csőr járt vendégségben náluk.

Miközben utamon haladtam a nap még kellemes meleget adó sugarai egyre beljebb osontak az erdőbe, hiszen a ritkuló levelek, már nem álljak úgy útjukat, mint a nyári hónapokban. Ilyenkor szeptember közepén már egyre több fény tud behatolni a fák rengetegébe, és a sugarak már a talajt simogatják. Ahogy pedig fogynak a levelek, úgy lesz egyre több és több a fény, ha a nap korongját nem takarják el az őszi esőt hozó fellegek.

Sétám alatt hiába kerestem az erdő kalapos lakóit, egyedül csak júdásfülegombákkal sikerült találkoznom, egy kidőlt akácfa mohás törzsén. Hiába tartogatott csapadékot a szeptember a gombák eddig még nem keltek életre, de bízom benne, hogy ami késik az nem múlik, és lesz még rá lehetőségem találkozni velük. Hiszen az ősz java még előttünk áll, mely még megannyi élményt tartogat a számunkra.

 Erdei peremizs

 Csipkebogyó

 Egybibés galagonya

 Kökény

A természet terített asztala

 Csertölgy makk

 Közönséges boróka

 Bükkmakk

Tölgymakk

Beköszöntött a nyár utolsó hónapja az augusztus, mely elhozta nekünk a forró, szinte már perzselő nappalokat és a kellemesen meleg éjszakákat. Bevallom Nektek ez a fülledt, kánikulai meleg nem tartozik a kedvencem közé, jobban szeretek fázni, mint izzadni, de nyár van, és ez ezzel jár.

Azonban nyár ide vagy oda, a természet már érzi és jelzi a közelgő változást, hisz szerteágazó ösvényein sorra érnek az ősz finomabbnál-finomabb csemegéi. Erdei sétáim alkalmával egyre több és több termést sikerül megfigyelnem a fák ágai között, a bokrok rejtekeiben vagy éppen a talajon, a fűszálak között meglapulva. A természet nekifogott megteríteni asztalát, az éhes lakói és vendégei számára.

A délcegen álló bükkfákról elkezdetek hullni a csinos kinézetű bükkmakkok, de nem csak ők engedik útnak aprócska gyermekeiket, hanem a tölgyek is, akik a legelevenebb, aprócska sipkás makkocskáikat potyogtatják. A fekete bodza bokrokon, fényes, éjfekete termések szoroskodnak, izgatottan várva éhes csőrű madárvendégeiket. A galagonya apró bogyói olyan szépen pirosodnak, mint a szégyenlős kisgyerekek arcocskája, a vadszedrek pedig lédús, édes gyümölccsel kínálják meg az éppen arra járó erdei vendégeket. A kökénybokrokon kék bogyók várakoznak, az oly távolinak tűnő, első őszi fagyokra, a fagyal sűrű levelei között  meglapuló termések pedig zöldről feketére változnak, ahogy a nap sugarai simogatják őket. A sűrű boróka bokrok ágain zöld és hamvas kék termések bujkálnak, a tavasz egyik legszebb virágával büszkélkedő vadrózsa cserjéken pedig lassan, de biztosan érni kezd a vitaminban gazdag csipke.

Ahogy telnek a nyár utolsó hónapjának  napjai, egyre több és több finom falat kerül majd a természet asztalára, hogy mire beköszönt az ősz, fenséges lakoma várja majd az éhes lakókat.  Akkor már nem csak a jelennek fognak élni, hanem előre gondolnak az ínséges hónapokra, és aki teheti szorgos gyűjtögetésbe kezd.        

 Egybibés galagonya

 Kökény 

Csipke

Vadszeder

Tavaszi ünnep

Ünnep van, a tavaszi feltámadás ünnepe, melyre a természet minden lakója hivatalos. Mindenki a legapróbbaktól a leghatalmasabbakig, és mindannyian a legszebb ünneplőjüket öltik magukra, hogy így tisztelegjenek a csodás természet előtt.

Az erdő üde zöld leveleket viselő fái között fehér virágokkal büszkélkedő vadkörtefák, kökénybokrok tűnnek ki, mintha ők lennének a menyasszonyok. A nap meleg fénye, lágy érintése sorra bontogatja hófehér szirmaikat, hogy ők is teljes pompájukban tudjanak tündökölni eme dicső ünnepen. Amikor pedig mindannyian felöltöztek, édes illatukat kezdik szórni, melyet könnyedén felkap a pajkos szél, és viszi-viszi, repíti szárnyain, el a messzibe, hogy hírt adjon róla, elérkezett a pillanat. A méhek zümmögő hada összesúg, és már indulnak is, hogy andalító muzsikájukkal körbezsongják a fehér sziromruhába öltözött fákat, bokrokat. Ők pedig hálájuk jeléül, mint apró édes cukorkákat úgy szórják a pollenjeiket, minden zümmögő rovarnak, aki megtiszteli őket. Csupa hang az erdő, újra teljes valójában zsong az élet, melyre még az is kitörli az álmot a szeméből, aki ez idáig lusta volt felébredni. Mindenki talpon van, mindenki készülődik, hisz mindenki részese akar lenni a világ legszebb ünnepének.      

Kökény / Prunus spinosa

Kökénybokor a naplementében.

Kökény / Prunus spinosa

• a kökény erdőszélek, napfényes erdők és cserjések növénye
• virágai öt szirmúak és fehér színűek, melyek lombfakadás előtt nyílnak
• termése apró, kékesfekete színű és csonthéjas
• a termések szeptemberben érnek be, de a gyümölcsöt akkor érdemes begyűjteni amikor az első fagy megcsípte, mert ilyenkor az íze édesebb és a húsa pedig puhább