A meggyvágók fészekanyag gyűjtése.

 Meggyvágó tojó

 

Meggyvágó hím

 

Kiskertemet a téli etetési időszakban nagyon sok, mintegy 22 madárfaj látogatja. Ezeknek a legtöbbje minden áldott nap tiszteletét teszi nálam, és szívesen csemegéznek a kihelyezett táplálékokból, kinek melyik tetszik. Tavasszal aztán vannak, akik szárnyra kapnak, hogy megkezdjék utazásukat északi hazájuk irányába, velük csak ősszel találkozhatom újra. Helyükre azonban új fajok lépnek, azok, akik a nálunk hideg téli időszakot melegebb vidékeken töltötték. Dél felől sorra térnek haza vándormadaraink, hogy utódaiknak a mi kertjeinkben, erdőinkben adjanak életet, és neveljék fel őket. Hiszen évről-évre a tavasz a madarak szerelméről, és családalapításáról szól.

Az én kertemben is nagy a sürgés-forgás, és a készülődés. Azok a madarak, akik a téli hideg időszakban megtiszteltek a jelenlétükkel, mind a mai napig visszatérnek, és azok, akik tavaly ősszel elvándoroltak, de kertem fontos kis lakói voltak, ők is újra vendégszeretetemet élvezik. A kihelyezett odúkban épülnek, szépülnek a takaros kis otthonok, de akik a kertem sűrű bokrosába, vagy az erdő fáik közé építik a fészkeiket, ők is itt keresgélik és gyűjtögetik a fészeknek való anyagokat. Ezeknek a kis tollasoknak, és a természetnek hála, az elmúlt napokban ismét rengeteg szép élményt élhettem át.

Első történetem ezek közül az élmények közül a meggyvágókról fog szólni. A meggyvágók viszonylag nagy testű madarak, melyeknek igen egyedi kinézetet kölcsönöz vaskos, erős csőrük. A téli időszakban a csőr színezete világos csontszínű, nyáron azonban fényes szürke színűre vált, melyen szinte megcsillan a nap fénye. Ha van rá módunk közelebbről szemügyre venni, teljesen olyan benyomást kelt, mintha fényesre lenne csiszolva. A tojó szolidabb, világosabb tollruhát visel, mint a hím, így a nemek között könnyen különbséget tudunk tenni, akár laikus szemmel is. A kialakult párok jellegzetes, egyedi „pix, pix” hangokkal tartják egymás között a kapcsolatot, mely nem téveszthető össze más madár hangjával. A meggyvágók rejtett életet élő madarak, főként tölgy, gyertyán és bükkerdők lakói, és nyáron napjaikat a lombsátor védelme alatt élik, csak ritkán kerülnek szem elé. Ezért is annyira kedvesek az emlék, amit nekik hála átélhetek. A meggyvágók télen és nyáron is kertem gyakori vendégei, és a minket körülölelő hatalmas erdő fáinak a védelmében nevelik fel utódaikat, így a költési időszak végén szüleikkel együtt, ők is nálam töltik napjaik egy részét.

Éppen a napokban történt, hogy a konyhában tevékenykedtem, miközben meghallottam a meggyvágók kedves kis „pix, pix, pix” hangját. Jól ismerem őket, ilyenkor egymásnak kedveskedik, és egymással beszélget a tojó és a hím. Szemeimmel elkezdtem keresni őket, a hangok a sziklakertem virágai közé vezettek, és pillanatok múlva meg is láttam, amint a hím finom falatot helyezett a tojó csőrébe, miközben az, szárnyait bőszen rezegtette. Miután megtörtént a kedves kis gesztus, neki fogtak keresgélni. Sajnos, mint korábban említést tettem róla, a sziklakertem növényzete megsínylette a hideg, fagyos téli hónapokat, így új növények kaptak benne otthont. Azonban itt-ott maradt egy kis kósza szál a régi futó talajtakaróból, bevallom akarattal. Azért, hogy ha a madaraknak megtetszik, akkor fel tudják használni a fészkük építésénél, és így is lett. A meggyvágóknak éppen ezek az elszáradt kis ágacskák kellettek, és szorgalmasan, egyiket a másik után szedegették össze dolgos csőrükkel. Mindketten gyűjtögettek a hím és a tojó is. A meggyvágóknál ez a szokás, a hím is részt vesz a fészek anyag gyűjtésében, és otthonuknak az aljzatát is ő rakja le, mely apró kis ágacskákból áll. Amikor ez elkészült a tojó veszi át a munkálatokat, és a fészek többi részét már ő készíti el, melyhez a hím hordja a növényi anyagokat. Tehát a meggyvágóknál mindkét leendő szülő fontos szerepet vállal abban, hogy kis otthonuk biztonságos, és takaros legyen. A fészekkel mintegy 4 nap alatt készül el a pár, és a tojásokat általában május elején rakja le a tojó. A hím az udvarlási, a fészeképítési, és a költési időszak alatt is követi párja minden mozdulatát, és finom falatokkal kedveskedik neki. Ezeket, a pillanatok nagyon szívhez szólóak, a gondoskodás, a féltés, és a társuk óvása, az igaz madárszeretet bizonyítja.

 Meggyvágó tojó 

 Meggyvágó hím

Madárotthon a bodzabokor rejtekében.

 Már hetekkel ezelőtt zöld lombruhába öltöztek a bokrok, elzárva ezzel az ágak közt zajló eseményeket a kíváncsi szemek elől. Ha látni nem is lehet, de hallani annál inkább. Eleinte csak a revírvédő énekek tűntek fel, melyet a hím fekete rigó hallatott szinte reggeltől estig. Ahogy teltek a napok, és a hetek arra lettem figyelmes, hogy gilisztákkal megtömött csőrökkel szálldos a bodzabokor védelmező ölelésébe. Amikor pedig ideje engedte hangos énekkel jelezte, hogy ez bizony itt az ő területe, és semmilyen más madárnak nincsen itt keresni valója. Ahogy telt az idő, úgy egyre többször tértek be a szülők bokor sűrűjébe, finomabbnál finomabb falatokkal. Óvatosan széthajtottam az ágakat, és akkor pillantatom meg nagy gondossággal  megépített fészküket, melyből három pihés fejecske kandikált ki. Az elmúlt napokban egyre nagyobb volt a hangzavar a bokorban, folyton könyörgő hangon csipogtak a fiókák, mert ahogy egyre nagyobbra nőttek, az étvágyuk is velük együtt nőtt. Mintha soha nem laknának jól ezek az apróságok, csak csipognak, és csipognak. Ma reggel a hangok már nem egy helyről jöttek, mintha szétszóródtak volna, és így is volt, óvatosan odalopakodtam a fészekhez, és akkor láttam, hogy üresen tátong, lakói eltűntek belőle. Messzire ugyan nem mentek, csak a fészekhez közeli ágakon ücsörögtek, egyik pedig a bokor tövében csipogott. Mára jött el az idő, hogy kirepüljenek a fészekből, jobban mondva kiugráljanak, mert a repülés ilyenkor még nem az erősségük, inkább csak próbálgatják szárnyaikat, és ha közlekedni akarnak akkor azt ugrándozva teszik. A három kis apróságtól talán, most még hangosabb a bokor, folyton jelzik szüleiknek, hogy éppen hol tartózkodnak, hogy hova vigyék nekik a táplálékot. Ők pedig gondos szülők módjára csak azzal vannak elfoglalva, hogy etessék őket, hogy minél előbb megerősödjenek, és repülni tudjanak, mert ezek a napok a legveszélyesebbek a fiókákra nézve. Ez az az időszak amikor a legtöbbjük valamilyen ragadozó martalékává válik. Csupán a szerencsére van bízva, hogy ezt a jó pár napot biztonságban túléljék, mert ha megerősödnek, és szárnyaikat használni tudják a repülésre, sokkal könnyebb lesz a helyzetük. 

Bízom benne, hogy ennek a három kis pelyhes apróságnak szerencséje lesz, és épségben fel tudnak cseperedni.

Szűkös madárotthon.

17 nappal ezelőtt öt pelyhes apróság lapult meg a fészek legaljában, akik mostanra szép nagyra cseperedtek, olyannyira, hogy az akkor még tágas otthon, mára már igencsak szűkösnek bizonyul. A hét elején telt le az az idő, ami után már bármikor kirepülhetnek első útjukra a rozsdafarkú apróságok. Azonban amint látom semmi kedvük sincsen elhagyni biztonságos otthonukat, ahol összebújva kellemesen meleg az időjárás. Az idei május nem kedvez a madárvilág fiókáinak, mert szinte egész álló nap erős szél borzolja a fákat, és a hőmérséklet is jóval alacsonyabb az ilyenkor megszokottnál. Kellemetlen idő ide vagy oda, a tojó már második napja az utódait csalja a fészekből, hogy bújjanak elő, és nézzenek szét egy picit a rájuk váró nagyvilágban, de a fiókák nem hallgatnak anyjuk hívó csipogására, és továbbra is összebújva, egymást melengetve a fészekben lapulnak, de meddig azt nem tudni, szerintem már nem sokáig. A tojó jól láthatóan sokkal kevesebbszer etet, inkább azzal van elfoglalva, hogy csalogassa őket. A hím viszont folyamatosan megtömött csőrökkel hordja a táplálékot, a folyton éhes apróságoknak. Sejtésem szerint azért van ez a nagy igyekezete a tojónak, mert már a második költésre szeretne koncentrálni. A rozsdafarkúak évente kettő, de egyes esetekben három fészekaljat is felnevelnek. Amikor fiókák kirepülnek otthonukból még utána is nagy szükségük van a szülői gondoskodásra, de ezt a gondoskodást sok esetben már csak a hím adja meg nekik, mert a tojó, már az újabb utódok fogadására készül. Ha biztonságosnak ítélte meg az addigi otthonát, melyben az első fészekaljat is fel tudta nevelni, akkor hű marad hozzá, és egy kicsi renoválás után le is rakja benne hófehér tojásait. De olyan esetek is vannak, hogy új fészket épít, és abban kezd neki a másodköltésnek. Egy fészek általában három nap alatt készül el, mely száraz fűszálakból, és puha mohadarabokból áll. Ezeket az anyagokat gondosan elhelyezgeti, addig amíg el nem készül a csésze alakú madárotthon. 

Kíváncsian várom, hogy a pici fiókák mikor hagyják el a fészket, mikor jön el az a pillanat, hogy hallgatnak anyjuk hívó szavára, és, hogy a kirepülésük után a tojó nekikezd e egy új fészekalj felnevelésének. Ez azonban még a jövőn titka, melyre szerintem sor kerül. 

Fészekben lapuló tojások.

Hetek óta szemmel követem odúm kedves kis lakóit, a csuszkákat, akik az idei esztendőben, és költési szezonban, az én kertemet, és odúmat választották ki az utódaik felnevelésére. Hetek óta nagy a sürgés-forgás, a tojó építkezik, a párja pedig minden pillanatban védelmezi őt, nehogy bántódása essék. Azonban nem csak a párja szorgos munkáját követi szemmel a hím, hanem a kertem többi lakóját is, ha valaki túl közel merészkedik az otthonukhoz azt rögtön elzavarja, tudtára adva ezzel, hogy ez az ő felségterülete. Amikor időm engedte a mai napon is figyelgettem életüket, de a tojót egész délelőtt nem láttam, csak a társát, aki a fának hol az egyik, hol a másik ágán ácsorgott, és hangos füttyögés közepette zavarta a cinegéket, és egyszer a nagy fakopáncsot is. A harkálytól, méteres termete ellenére sem riadt vissza, semmi mással nem törődött csak azzal, hogy elkergesse őt a fáról, melyen a fészke van. Délután aztán a tojó is előbukkant, az odú rejtekéből, megtört pár szem magot, átvizsgálta az odú minden egyes szegletét, majd visszament az otthonuk védelmébe, a hím pedig egész délután el sem mozdult a fáról csak őrködött és őrködött. Nagyon úgy tűnik, hogy a tojó már a tojásokat melengeti, hiszen pár perctől tovább nem időzik az odún kívül. Néha néha kikukucskál, mi történik odakinn a nagyvilágban, majd visszahúzza fejecskéjét, és testének melegével a tojásit melengeti, hogy körülbelül két hét múlva az utódok megláthassák a napvilágot.

Odúalakítás, csuszka módra.

Pontosan egy hete osztottam meg Veletek, hogy a csuszka tojó, nekikezdett a leendő otthonuk építésnek. Ez a kihelyezett odú B típusú, melynek a röpnyílása 32 mm, azaz pont megfelelő a csuszkának, de a nyár folyamán a harkály vájni kezdte, és egyre szélesebb lett. Azonban, ez nem okozhat gondot, ennek a mindenre odafigyelő, gondos kis madárnak. Sarat fog hegyes csőrébe, és addig addig tapasztja körbe, míg el nem éri a számára megfelelő méretet, melyen ő, és párja éppen, hogy be tud férni, de semmilyen más nagyobb testű madár, vagy mókus, nem férhet hozzá a fészekhez, a nemsokára benne lapuló tojásokhoz, majd pedig az aprócska utódokhoz. Most a napokban, a fészekkészítésnek ez a munkafázisa zajlik. A tojó szorgosan hordja a sarat csőrébe, és a bejáratot szűkíti, de nem csak a bejáratot alakítgatja, hanem minden apró rést betapaszt, amit csak az odún talál, és az összeillesztéseknél megmaradt apró nyílásokat is. Mindeközben a párja, a hím csak dalol, és dalol a közeli diófán, védve társát, és revírjét. 

A csuszkák nagyon gondos, és odafigyelő madarak, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy utódaikat a legbiztonságosabb, és legotthonosabb fészekkel várják. 

Megkezdődött a fészeképítés.

Mint előző bejegyzéseimben olvashattátok, kertemben több odú is megtalálható, melyet tollas kis vendégeim az őszi, és a téli időszakban éjszakázásra, ilyenkor tavasszal pedig fészkelésre használnak. Tavaly előtt ősszel helyeztem fel egy odút a kis akácfámra, melynek a következő tavaszon már aprócska lakói is lettek. A széncinege tojó ebben építette meg fészket, rakta le tojásait, és párjával közösen nevelték fel utódaikat. Az ősszel egy csuszka pár vette birtokba az odút, és ebben töltötték az egyre hidegebb éjszakákat. Decemberben azonban, ismét egy széncinegét láttam reggelente, ahogy elhagyja az odú védelmét, visszafoglalta a csuszkapártól a kis lakást. A napokban figyelmes lettem rá, hogy nagy a sürgés az odú körül, de ismét a csuszka repült ki belőle, és hegyes csőrével igazgatta a bejáratot. Társa a hím a diófán ült, és messzire hangzósan füttyögött védve revírjét. Tavaly tavasszal, a kiserdőben kihelyezett D típusú odút foglalták el, melynek bejáratát, a tojó sárral tapasztotta be, olyan méretűre, hogy ő, és társa beférjen rajta, de nagyobb testű madár, ne veszélyeztethesse az fiókák életét. A csuszka párok egész évben együtt maradnak, és a revírjüktől messzire nem távolodnak el. Idén tavasszal azonban a nagy odúban nem látok mozgást, ebből arra következtetek, hogy az a csuszkapár vette birtokba a B típusú odúmat, akik a tavalyi esztendőben abban fészkeltek. A tojó már február végén, március elején jól láthatóan figyelgette, vizsgálgatta leendő lakásukat, majd megkezdte az alakítását. Eddig sarat még nem tapasztott a bejárat köré, de szerintem mivel ennek a röpnyílása sokkal kisebb, erre nem is lesz szükség, mivel nagyobb testű madár nem fér be rajta. A mai napon már a fészket építette, csőrében több alkalommal apró fakéreg darabokat hozott, majd beejtette az odú belsejébe, és tovaszállt, a következőért. Ez idő alatt a párja, a hím csak dalolt, és dalolt, tudtára adva a többi madárnak, hogy ez az ő felség területe. 

Ezért az odúért szinte harc ment hónapok óta, de ezt nem is csodálom, hiszen a kertemben biztos táplálékot, és friss vizet találnak maguknak. Amint pedig az utódok is napvilágot látnak, a kiserdőmből  rengetek rovar csemegét tudnak nekik felszolgálni gondos szüleik, hogy szép nagyra, és erősre cseperedjenek. 

Ahogy telnek a napok, és a hetek, úgy egyre több madár kezdi meg fészkének építését, felkészülve az újabb nemzedék fogadására. 

 

Fészekrakás.

Ízig vérig tavasz van és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy tollas kis barátaink nekiláttak a fészkük megépítésének, melyben az utódaik biztonságos felnevelésről gondoskodni tudnak.

Tavaly ősszel, a régi mesterséges odúim mellé egy ujjat is kihelyeztem, hogy minél több madár, lakó és fészkelőhelyet találhasson magának a kiskertemben. 

A mögöttem álló téli etetési időszak nagyon sok madárfajt vonzott az etetőimhez és megfigyelésem szerint a táplálékukat itt elfogyasztó madárkák éjszakázásra is a kihelyezett odúimat választották. Mire beköszöntött a tavaszi fészekrakás ideje addigra megszokták a kihelyezett kis fészkelő helyeket és így, ha megfelelőnek és biztonságosnak ítélik, akkor leendő utódaikat is itt nevelik majd fel. Amennyire csak tőlem telhet próbálom minél madárbaráttá alakítani a kertemet és a szükségleteiket biztosítani, hogy a költési idő végén minél több boldogan csicsergő, felcseperedett fióka hagyja majd el a biztonságot adó fészküket.

Fontos, hogy a tiszta friss víz folyamatosan rendelkezésükre álljon, az odú biztonságos helyen legyen, hogy semmilyen ragadozó, mely az utódok és a szülők életét veszélyeztetné ne férhessen hozzájuk és legyen kellő táplálék rovarok, bogarak, melyekkel majd az fiókákat táplálni fogják, hogy szép nagyra és erősre cseperedjenek. Ha ezek biztosítottak akkor már egy nagyon nagy lépéssel közelebb kerültek a sikeres költéshez, mi pedig ahhoz, hogy a mi odúnkat válasszák ehhez a csodálatos, életüket meghatározó eseményhez. 

Persze még vannak apró praktikák melyekkel, akár a fészekrakásukat is segíteni tudjuk. Ilyen például a fészekanyag kihelyezése. Én száraz füvet, puha mohát és kutyaszőrt gyűjtögettem, mellyel még puhábbá tudják varázsolni a fészekalját. A madarak ügyesen észrevették és éltek a segítségemmel, mert a kihelyezett anyag gyorsan el is fogyott. Ezen tettünkkel, mely nekünk nem jelent szerintem nagy fáradtságot, sokat segíthetünk, hiszen ők energiát spórolhatnak vele és testi épségüket sem kell veszélyeztetniük, miközben a talajon kutatnak megfelelő anyag után, mert ilyenkor könnyebb prédát jelentenek a ragadozóknak. Persze ettől függetlenül megteszik, de a mi segítségünkkel biztonságosabb helyről gyűjthetik össze a számukra megfelelő anyagot, hogy fészkük otthonos és alkalmas legyen az utódaik fogadására.

Ha a természet is velem és ki tollas barátaimmal van akkor sok szép pillanatot tudok majd Veletek megosztani, hiszen eddigi megfigyeléseim szerint, két odúmnak is lesznek lakói, de még akkor is marad három kiadó kislakás, melybe még költözhetnek fészekrakók, remélem így lesz. 

Az új odúmban egy Széncinegepár kezdte meg közös életét, melyről a következő bejegyzésemben mesélek Nektek.