Ősszel újra dalra fakadnak.

Házi rozsdafarkú

 

Házi rozsdafarkú hím

 Hantmadár fiatal példány

 

Munkahelyem, és annak környéke egy igazi kis madárparadicsom. Házi rozsdafarkúak, tövisszúró gébicsek, hantmadarak, fekete és énekes rigók, szajkók, cinegefélék, zöldikék, barátposzáták, csilpcsalpfüzikék, vörösbegyek és még sorolhatnám azokat a fajokat, melyek itt, a közelemben élik a mindennapjaikat. Talán a sűrű bokrok védelme, a patak közelsége, mely szépen lassan csörgedezik medrében, teszi olyan vonzóvá számukra, ezt a területet. A bokrok féltő karjaikkal nem csak fészkeiket védelmezik, hanem még egy fontos dolgot is biztosítanak a számukra, mégpedig ilyenkor ősszel a folyamatos és biztos táplálékforrást. A fekete bodza, a csipke, a kökény ilyenkor szeptemberben, bogyóktól roskadozó, terített asztallal várj tollas kis vendégeit.

Az itt előforduló madarak közül többen vonuló fajok, akik tavasztól őszig tisztelnek meg a jelenlétükkel. Ide térnek haza, itt építik meg fészküket, nevelik fel az utódaikat, és ilyenkor ősszel az itt élő bokrok csemegéi biztosítsák számukra a szükséges energiát, hogy teljesíteni tudják a hosszú és viszontagsággal teli vándorútjukat.

Évről évre figyelemmel követem az életüket, tudom, hogy melyik faj hol fészkel, ki mivel táplálkozik, és a nyár végén melyikük kezdi meg elsőként a a nagy utazását. A hantmadarak, a tövisszúró gébicsek, az énekes rigók, már ez évre elhagyták a költési területüket, de a barátposzáták, a csilpcsalpfüzikék és a házi rozsdafarkúak még mind a mai napig jelen vannak. Sőt mi több, nem csak, hogy jelen vannak, de újra és újra dalra fakadnak.

Ma reggel borongós időre ébredtem, az eső sűrű cseppekben hullott alá a talajra. Az égbolton komor szürke fellegek robogtak, egymást követve, és úgy nézett ki, hogy ez a nap így esősen fog eltelni. De előrelátásom nem igazolódott be, mert mire munkába értem az eső elállt, és az egybefüggő felhők közötti apró réseken, kíváncsian, sejtelmesen a kéklő égbolt kezdett kikandikálni, majd megjelent a nap első sugara is. Sok időt azonban nem engedtek neki a felhők, mert újra ők vették át az uralmat. Az egész délelőtt így telt el, hol kiderült, hol beborult, de a levegő kellemesen enyhének, már-már fülledtnek érződött. Az egyik derült, napfényes időszakban, kedves ének törte meg a csendet. Nem is kellet nekem több, gyorsan szedtem a lábaimat, és kimentem az udvarra, hogy tisztán hajam azt a kedves reszelős nótát, melyet a villanyoszlopon álldogáló házi rozsdafarkú hím adott elő. Percekig figyeltem őt, közben pedig boldogság öntötte el a szívemet, hogy részese lehettem andalító előadásának. Ilyenkor ősszel, amikor a madarak már csendesen élik a napjaikat, egy-egy madárdalos pillanat igazi kincsen ér.
Délutánra aztán ideért az újabb égi áldás, és vele együtt a hidegfront, mely véget vetett a madarak dalos kedvének.

A vonulás időszakában, szeptemberben és októberben nem csak a házi rozsdafarkúak énekében, hanem a barátposzáták, a vörösbegyek és a csilpcsalpfüzikék búcsúzó nótájában is gyönyörködhetünk. Kívánom, hogy Nektek is legyen alkalmatok átélni, a hosszú tél előtt még ilyen madárdalos pillanatokat.        

 Tövisszúró gébics hím

Feketerigó tojó

 Barátposzáta hím

A tövisszúró gébics család élete.

A természetnek hála, immár harmadik éve figyelemmel  tudom követni egy Tövisszúró gébics pár udvarlási, költési és fióka nevelési időszakát.

Május második hetében sikerült idén először megpillantanom a kúpos csőréről és fekete szemsávjáról könnyen felismerhető hímet. Ezekben a napokban foglalta el megszokott revírjét, melyet változatos, gyakran más fajokat utánzó énekével, a többi madár tudtára is adta. A Tövisszúró gébicsek hűek költési helyükhöz és párjukhoz egyaránt. Rendszerint ugyanazon a bozótos területen készítik el fészküket, mint az előző években. Főként a kökény és a vadrózsa bokor sűrű, tüskés védelmében. A hím madarat egy jó hét múlva már a tojó oldalán sikerült megfigyelnem, amint odaadó énekével próbálta elkápráztatni párját. Mint több fajnak is, a gébicsnek is udvarlási szokása, hogy finom falatokkal kedveskedjen választottjának, aki sűrű szárnyrezegtetések közepette veszi el párjától a finom rovarcsemegét. Amikor megpillantottam ezt a mozzanatukat hirtelen azt hittem, hogy fiókáját eteti a hím, mert a tojó ezen szokása megszólalásig hasonlít  fiatal madarak viselkedéséhez. Azonban május végén ez még lehetetlen, mert a tojó június első hetében kezdi el melengetni 4-6 tojásból álló fészkét. A fészekhez főként a hím hordja a mohákat, apró ágakat, fűszálakat és gyökereket, mely anyagokat a tojó rendezgeti el aprólékos precizitással. Az elkészült fészket gyanúm szerint a csipkebokor sűrűjébe rejtették el a gondos madárszülők, melyet a fiókák folyton kunyeráló csipogása és a hím fészekvédelme árulta el. Amikor a vadrózsa felé vettem az irányt az apamadár hangos csipogással próbált elcsalni onnan védve a fészekalját, melyben a fiókák lapulnak ilyenkor síri csendben. Egészen aprócskák még, de azt már nagyon jól tudják és ösztönösen felismerik, ha szüleik veszélyt jelző hangjukon szólalnak meg, ők ilyenkor nem könyörögnek élelem után, hanem csendben, a védelmező fészkükbe húzódva várják a veszély elmúlását. Én gyorsan el is távolodtam a fészkük környékéről, hogy ne varjam a kis család életét.

Július közepére a fiatal madarak szépen sorban elhagyták a biztonságot adó fészküket, de az első napokban csak a környező ágakig merészkedtek és folytonos csipogással a szüleiket hívták a finom falatok reményében. Ahogy teltek a napok úgy lettek egyre bátrabbak, erősebbek és fészküktől egyre-egyre messzebb merészkedtek. Pár nap múlva már a bodzabokor ágai között voltak láthatóak és ez volt az a nap, amikor először szemügyre tudtam venni őket. Négy testvért figyeltem meg ugyan úgy ,mint a tavalyi esztendőben. A gondos szülők folyamatosan hordták nekik az élelmet, hogy mire eljön az augusztus az őszi vonulásuk ideje erős madarakká cseperedjenek. És így is lett, ahogy teltek a napok úgy lettek egyre nagyobbak, erősebbek és magabiztosabbak, olyannyira, hogy július végére már teljesen önállóan vadásztak zsákmányaik után, azonban még ilyenkor is hallható volt jellegzetes hangjuk, melyek szüleiknek jeleztek hollétükről.

 Ma augusztus 16-át írunk és már negyedik napja nem hallom sem a fiatalok, sem pedig a szüleik hangját és nem is látom őket. Ilyenkor augusztus második felében szokták megkezdeni az ősz i vonulásukat a meleg Afrika irányába, ahol a téli időszakot fogják tölteni.

Ez a vándorlás nagyon sok veszélyt rejt magában és én minden tavasszal bizakodva várom, hogy a megfigyelt madaraim épségben vissza tudjanak térni, ide a költőterületükre.         

Tövisszúró gébics / Lanius collurio

Tövisszúró gébics tojó

Tövisszúró gébics hím

és a fiókák

Tövisszúró gébics / Lanius collurio

Tövisszúró gébics

• nyílt területek cserjéseiben találkozhatunk velük 
• költési időszaka májustól júniusig tart
• a madárszülők fészküket maximum két méteres magasságba rakják bokrok vagy fák ágaira
• kikelés után az utódok 16 nap elteltével hagyják el a fészküket
• táplálékuk igen széleskörű ízeltlábúakból, pókokból és esetenként kisebb hüllőkből áll
• hazánkban májustól szeptemberig figyelhetőek meg

Egy kis érdekesség: a tövisszúró gébics neve arra utal, hogy az elejtett zsákmányokat a cserjék töviseire húzza, tartalékolva az ínségesebb időkre.

Tövisszúró gébics

Tövisszúró gébics

 Tövisszúró gébics nőstény

 Tövisszúró gébics hím

A madárszülők a csipkebogyó bokorban készítették el  a fészküket az utódok számára.

Előmerészkedtek a fiókák, ismerkednek a nagyvilággal.

A madárszülők szorgosan hordják a táplálékot fiókáik számára.

A finom falatoknak hála a fiókák szép nagyra nőttek.