2017. szeptember 12., kedd

Ősszel újra dalra fakadnak.


Házi rozsdafarkú
 
Házi rozsdafarkú hím

 Hantmadár fiatal példány
 


Munkahelyem, és annak környéke egy igazi kis madárparadicsom. Házi rozsdafarkúak, tövisszúró gébicsek, hantmadarak, fekete és énekes rigók, szajkók, cinegefélék, zöldikék, barátposzáták, csilpcsalpfüzikék, vörösbegyek és még sorolhatnám azokat a fajokat, melyek itt, a közelemben élik a mindennapjaikat. Talán a sűrű bokrok védelme, a patak közelsége, mely szépen lassan csörgedezik medrében, teszi olyan vonzóvá számukra, ezt a területet. A bokrok féltő karjaikkal nem csak fészkeiket védelmezik, hanem még egy fontos dolgot is biztosítanak a számukra, mégpedig ilyenkor ősszel a folyamatos és biztos táplálékforrást. A fekete bodza, a csipke, a kökény ilyenkor szeptemberben, bogyóktól roskadozó, terített asztallal várj tollas kis vendégeit.
Az itt előforduló madarak közül többen vonuló fajok, akik tavasztól őszig tisztelnek meg a jelenlétükkel. Ide térnek haza, itt építik meg fészküket, nevelik fel az utódaikat, és ilyenkor ősszel az itt élő bokrok csemegéi biztosítsák számukra a szükséges energiát, hogy teljesíteni tudják a hosszú és viszontagsággal teli vándorútjukat.
Évről évre figyelemmel követem az életüket, tudom, hogy melyik faj hol fészkel, ki mivel táplálkozik, és a nyár végén melyikük kezdi meg elsőként a a nagy utazását. A hantmadarak, a tövisszúró gébicsek, az énekes rigók, már ez évre elhagyták a költési területüket, de a barátposzáták, a csilpcsalpfüzikék és a házi rozsdafarkúak még mind a mai napig jelen vannak. Sőt mi több, nem csak, hogy jelen vannak, de újra és újra dalra fakadnak.
Ma reggel borongós időre ébredtem, az eső sűrű cseppekben hullott alá a talajra. Az égbolton komor szürke fellegek robogtak, egymást követve, és úgy nézett ki, hogy ez a nap így esősen fog eltelni. De előrelátásom nem igazolódott be, mert mire munkába értem az eső elállt, és az egybefüggő felhők közötti apró réseken, kíváncsian, sejtelmesen a kéklő égbolt kezdett kikandikálni, majd megjelent a nap első sugara is. Sok időt azonban nem engedtek neki a felhők, mert újra ők vették át az uralmat. Az egész délelőtt így telt el, hol kiderült, hol beborult, de a levegő kellemesen enyhének, már-már fülledtnek érződött. Az egyik derült, napfényes időszakban, kedves ének törte meg a csendet. Nem is kellet nekem több, gyorsan szedtem a lábaimat, és kimentem az udvarra, hogy tisztán hajam azt a kedves reszelős nótát, melyet a villanyoszlopon álldogáló házi rozsdafarkú hím adott elő. Percekig figyeltem őt, közben pedig boldogság öntötte el a szívemet, hogy részese lehettem andalító előadásának. Ilyenkor ősszel, amikor a madarak már csendesen élik a napjaikat, egy-egy madárdalos pillanat igazi kincsen ér.
Délutánra aztán ideért az újabb égi áldás, és vele együtt a hidegfront, mely véget vetett a madarak dalos kedvének.
A vonulás időszakában, szeptemberben és októberben nem csak a házi rozsdafarkúak énekében, hanem a barátposzáták, a vörösbegyek és a csilpcsalpfüzikék búcsúzó nótájában is gyönyörködhetünk. Kívánom, hogy Nektek is legyen alkalmatok átélni, a hosszú tél előtt még ilyen madárdalos pillanatokat.        


 Tövisszúró gébics hím

Feketerigó tojó

 Barátposzáta hím