A Medves-fennsík tavaszi virágai

 Festő rekettye

 Réti margaréta

 Repcsényretek

 Terebélyes harangvirág

 Réti kakukkszegfű

Réti boglárka

Kora délután indultunk el a Medves-fennsíkra egy könnyed tavaszi sétát tenni. Szerettem volna egy kicsit bolyongani az illatos zöld fűben, melyet szebbnél-szebb színes virágokkal tarkít a természet.

Sajnos már több mint egy hónapja nem esett felénk az eső, valahogy mindig elkerültek minket, az éltető csapadékot adó fellegek, és ennek a hatását a fennsíkon is érezni lehetett. A nyárias melegben és a vele társuló szárazságban a hatalmas rétet, mely mintha vég nélkül terülne el, megkókadt, vízért sóvárgó fűszálak és növények takarták be. A talaj porzott a lábaink alatt, mely már mély, súlyos ráncokat viselt magán, a komoly szárazság jeleit. A friss zöld fűnek, a tavaszi üdeségnek nyoma sem volt, pedig most kellene a legzsengébbnek lennie a növényeknek, hisz nem is olyan régen csalta elő őket a természet téli álmukból. Az időjárás azonban ezen a tavaszon, nem áldotta meg itt a tájat, aranyat érő esőkkel, mely a legszebb pompájukban éltetné őket.

Azért a szárazság és meleg ellenére voltak a fűszálak között megbújva virágok. Sőt voltak akik, sudár szárakat növesztve, túlnőtték a többi növényt, és úgy kémleltek szét a hatalmas rónán. Réti margitvirágok, mezi boglárkák felfelé ütött fejeikkel nézelődtek, mintha a mennyboltot kémlelték volna, nem e közelítenek valahonnan a távolból, az eső cseppjeit rejtegető fellegek. Harangvirágok arcocskáikat lehajtva búslakodtak, mert a margaréták, a boglárkák nem hozták meg számukra a jó hírt, hiába fürkészték az eget, csak fehér felhőpamacsokat láttak, akik nem tudtak nekik éltető vizet adni. Élénk rózsaszín réti kakukkszegfűk gyenge szirmait borzolta a szél, mely minta percről-percre egyre erősebben süvített volna. Miközben szaladt, szárnyaira kapta és repítette tova a mezei pacsirták kedves énekét, a mezei tücskök muzsikáját és a virágzó akácok édes illatát. Láthatatlan kezeivel pedig hol jobbra, hol balra simította a fűszálakat, akik minden ellenvetés nélkül hagyták magukat kellemesen ringatni, mint amikor a tenger hullámain himbálódznak a hajók. Fenn a magasban egerész ölyv keringett, csapott kettőt-hármat a szárnyaival, majd könnyedén úszott, lebegett a hatalmas puszta felett, árgus szemeivel a talajt kémlelte, nincs e valami, a csőre alá való finom falatra kilátás. Mi csendesen haladtunk előre az utunkon miközben hallgattuk a rét lakóinak oly kellemes és andalító duruzsolását.

A talajt hosszú hetekkel ezelőtt, amikor még volt némi nedvesség a földben vaddisznók túrták fel. Patáik nyomai szinte kővé keményedve díszlettek a rögökön, melyeket orrukkal turkáltak fel, és ezekből a kisebb nagyobb tömör kupacokból repcsényretkek törtek maguknak utat. Pár centis száraikon, melyek a vízhiánya miatt nem tudtak szép nagyra nőni, halványsárga szirmokat viseltek. Nem messze tőlük, a fű sűrűjében apró, élénksárga színű festőrekettyék csoportosultak, mint akik összebújva titkos megbeszélést tartottak volna. Talán ők már éreztek valamit, és a közelgő vihar hírét suttogták egymás fülébe, mert észak felől egyre komorabb fellegek kezdtek tornyosulni az égen. Ekkor a szél már nem csak a fennsík lakóinak előadásai repítette, hanem a messzi távolból elhozta mennybolt robaját is, az egyre közelítő égi áldás reményét. Egyre hevesebben-egyre dühösebben szalad, mint akit kergetnek, és sűrű száraz porral telítette a levegőt, mely, mint egy könnyed fátyol szűrte meg a nap sugarait. Pár perc nem telt bele, az égbolton a sötét felhők teljesen átvették a hatalmat. A villámok fényes csóvái cikáztak, majd újra és újra megdörrent a menny. Lépteinket egyre gyorsabban szedtük, miközben az első, félénk esőcseppek halkan, egymást követve koppant a vízért sóvárgó talajon. 

Megvárt miket a vihar, míg a parkolóban álldogáló autóhoz értünk, de sajnos a fekete felhők nem sok esőcseppel áldották meg a földet, és a bennük élő szomjazó növényeket. Még annyi csapadék sem hullott alá, hogy a víz apró tócsákká sokasodjon. Így a természet lakóinak tovább kell várniuk az aranyat érő májusi esőre.        
    

 Nyújtózkodó róna

A közelgő vihar komor, de mégis oly szép fellegei

A Medves-fennsík kora nyári kincsei.

Réti margitvirág

 Kétlevelű sarkvirág

 Kétlevelű sarkvirág

 Terebélyes harangvirág

 Réti szegfű

 A Medves -fennsík réti keresztje

 

Kora délután indultunk útnak a Medves–fennsíkra. A nap melengető sugaraival cirógatta a tájat, a szél pedig gyengéden, alig észrevehetően hintáztatta a fennsíkot körbeölelő hatalmas fák üde zöld leveleit. A nyár a legszebb arcát mutatta, az égbolton szebbnél-szebb, fehér színen tündöklő habos felhők kergették egymást, melyek időről időre búvóhelyként szolgáltak a nap izzó korongjának. Az elmúlt napokban egy-egy szelíd nyári zápor robogott végig a vidékünkön, de a talaj már egy cseppnyi emlékét sem tudta megőrizni, a földút porzott a lábaink alatt. Az esős tavasznak és a meleg június elejének köszönhetően a növények olyan nagyra nőttek, mintha valaki láthatatlan kezeivel húzta volna őket fel az ég felé. A fűszálak sok helyen a derekamat súrolták, melyek között csodálatos szépségű, színes szirmokban pompázó mezei virágok húzódtak meg. Ezeknek, a virágoknak a szépségében, egészen a nyár második feléig gyönyörködhetünk, hiszen a hatalmas fennsík kaszálását csak akkor kezdik meg, amikor a talajon, a fűszálak rejtett védelmében fészkelő madarak fiókái mind elhagyták az otthonukat.

Ha a magasból pillantanánk le a nap fényében fürdő hatalmas mezőre, az üde zöld fűtengerből a nyár első vadvirágainak színes foltjai tárulnának a szemeinek elé. Fehér foltokat rajzolnának a mezei margitvirág és a közönséges cickafark szolid virágai, lila foltokkal csalná a tekintetet a terebélyes harangvirág bókoló fejecskéi, élénk rózsaszín színükkel hívnák fel magukra a figyelmet a réti szegfűk, és félősen szinte alig láthatóan halványlila színével egészítené ki ezt a csodaszép összhangot a mezei kakukkfű picike, de annál szebb virágai. A nyár vadvirágainak pompáját az ő szépségük vezeti be, és ahogy telnek a hetek, úgy változik a fennsík színes virágtengerré. A virágok, melyek édes nektárt termelnek, sorra csalják magukhoz a rovarvilág képviselőit, azonban valami oknál fogva most sokkal kevesebben voltak, mint a tavalyi esztendőben. Nagy ökörszemlepkék, barna busalepkék, nagy tűzlepkék, közönséges boglárkák, sötétaljú karcsúbagoly lepkék,  pihengettek a fűszálak között, és látogatták a virágok kelyheit. De nem csak itt vettem észre a lepkék hiányát, a kis tisztáson is kevesebben járják könnyed táncaikat a levegőben, és kirándulásaink alatt is észrevehetően kevesebb lepkén akad meg a tekintetem. Aprócska sáskalárvákból és hosszú csápokkal ékeskedő szöcskékből azonban nem volt hiány. Ahogy a fűszálak között szedtem a lábaimat ők sorra, hatalmas ugrásokkal tértek ki előlem. Amikor pedig újra földet értek tovább folytatták békés pihenésüket. Miközben az egyik sziesztázó sáskát szemléltem nem messze tőle egy fehér virág tűnt fel. Sudárra nőtt termetével megpróbálta a lehetetlent, túlnőni a fűszálakat, de próbálkozását nem koronázta siker, bármennyire is magas volt, nem tudott szomszédai fölé emelkedni. Soha eddig még nem sikerült ilyen fajjal találkoznom, így a neve is ismeretlen volt a számomra, mindaddig, míg odahaza a határozó könyvem meg nem fejtette a rejtélyt. A becsületes neve kétlevelű sarkvirág, mely az orchideafélék családjának fontos és egyedi szépségű tagja. Aki mint később kiderült nem volt egyedül, pár méterrel odébb még egy sudár sarkvirág álldogált, aki ugyanolyan varázslatosan nézett ki, mint a rokona.

A természetnek hála ezen a kiránduláson is újabb virágfajt ismerhettem meg, méghozzá nem is akármilyet, egy védett és egy igazán csinos, egyedi kinézetű növényt.  

 Nagy ökörszemlepke

 Nagy tűzlepke

 Erdei busalepke

 Sötétaljú karcsúbagoly

Közönséges boglárka

Nyár a Medves-fennsíkon.

 Őzbak

 Barna busalepke

Fehéröves szemeslepke 

Sakktáblalepke 

Nyaranta a rétek hatalmas fűtengerré változnak, melyekbe színes foltokat varázsolnak a szebbnél-szebb vadvirágok. Kék színekben pompázik a katáng és a délcegen álló terjőke kígyószisz, tövükben félénken lapulnak meg a rózsaszín színekben virító szegfűk, szolid fehér színekben pompáznak a cickafark és a margaréta kedves virágai, élénkpiros színével pedig szinte tekintetünket csalja a pipacs. Amikor pedig a langyos szél láthatatlan kezével végigsimítja a tájat, a növények olyan egyszerre dőlnek meg, mintha betanult közös koreográfiát adnának elő.
A Medves-fennsík is ilyen hatalmas virágtengerré változik és ezek a virágok, mint a mágnes úgy vonzzák magukhoz a nektárra éhes rovarokat. Kirándulásunkat Salgóbánya felől kezdtük meg, ahol a rét még érintetlen volt, a növény és az állatvilág nagy örömére. A méteresre növő fűszálak szinte áthatolhatatlan tengerében egy gyönyörű aganccsal megáldott őzbak fogadott minket. Kíváncsi szemeivel figyelni kezdett, majd lassú megfontolt léptekkel eltűnt a növényzet sűrűjében. A természet ösvényei minden évszakban rengeteg csodát rejtenek, de ilyenkor nyáron a szokásosnál is több a látnivaló, olyannyira, hogy szinte azt sem tudtam hová kapjam a fejemet, mert annyi, számomra kedves élőlény volt látható ezen a kellemesen meleg délutánon. Sétánkat színes virágok, könnyed röptű lepkék és pillangók kísérték, az utat pedig az előttünk szaladgáló mezei pacsirták mutatták. Vékonyka lábaikat úgy szedték , mintha tényleg minket vezettek volna, néha-néha felreppentek, majd pillanatok múlva ismét visszatértek és tovább folytatták gyalogútjukat. A földutat sudárra nőtt terjőke kígyósziszek szegélyezték, melyek éppen lepkéket és rovarokat láttak vendégül. A piros bimbóból kinyíló virágok először rózsaszín színezetűek és ilyenkor termelik a legtöbb nektárt, amikor a szirmok teljesen szétnyílnak a színük kékre vált. Ez a színátmenet a sejtek savtartalmának változása miatt megy végbe. Mind közül jól láthatóan ez a virág büszkélkedhetett a legtöbb rovarvendéggel. A kígyósziszek mellett virítottak a kék katángkórók, az élénk piros, nektárban dús pipacsok, a rózsaszín szegfűfélék, a réti margaréták, a közönséges cickafarkak és a számomra egyik legszebb virág a rózsaszín szirmokat viselő kis ezerjófű. Kedves színével és sok apró virágával csodaszép látványt nyújt. A sok virág, melyek mind egytől egyig édes nektárban bővelkednek rengeteg rovart vonzottak magukhoz. Fekete fehér mintázatú sakktáblalepkéket, barna alapon szolid fekete mintázatot viselő busalepkéket, fehéröves szemeslepkéket, az ég kékjében tündöklő közönséges boglárkákat, csillogó barna fonákú barna tűzlepkéket, élénk narancssárga nagy tűzlepkéket és még sorolhatnám mennyi meg mennyi lepke lejtette könnyed táncát a fennsík felett. A lepkék mellett megjelentek a fenséges kinézetű és szép nagyra növő kardos lepke, mely valójában a pillangók családjába tartozik. Ez a délután a lepkéknek nem a pihenésről és a napfürdőzésről szólt, hanem csak repültek, hol erre, hol arra a virágra. A választék bőséges ebben a nyári időszakban , melyet ki is használnak. Amikor pár pillanatra megpihentek egy egy növényen, jó látható volt, amint kieresztették hosszú pödör nyelvüket és táplálkozni kezdtek, majd pár röpke pillanat múlva ismét szárnyra kaptak, hogy egy másik virágnál tegyék tiszteletüket. Némelyiknél igazi kis tumultus alakult ki, annyi látogatót vonzott magához. Azonban a rovarvilág nem csak lepkékkel és pillangókkal képviseltette magát, szöcskék, sáskák ugráltak és muzsikáltak a fűszálak között és olykor egy-egy szép nagyra nőtt zöld lombszöcske kapott szárnyra. Nagy távolságot ugyan nem tudnak így repülve megtenni, de az a kis idő míg a levegőben vannak nagyon szép és különleges pillanatot okoz a szemlélőjének. Amint a földre ereszkednek elrejtőznek a fűszálak védelmében. Amikor a réti kereszthez értünk, éjfekete tollruhát viselő hollópár fogadott minket, de amint észrevették közeledésünket, méltatlan "korr-korr" kiáltással lustán a levegőbe repültek és eltűntek a messzeségbe. A kereszt környékét már lekaszálták, a színes vadvirágok itt már csak a múlt emlékei, lepkékből sem volt sok, egy-egy kósza példány szelte át a rét meleg levegőjét. Az elszáradt fűszálak között szöcskék és sáskák süttették magukat és ciripelő muzsikájukkal kedveskedtek az éppen arra járó túrázóknak.

Lépjetek rá Ti is a rétek és a mezők ösvényeire, mert ebben a hónapban bontogatja a legtöbb vadvirág a szirmait, melyeket különleges szépségű lepkék és rovarok látogatnak.

 Réti margaréta

 Terjőke kígyószisz

 Kis ezerjófű

A tél legszebb arca.

A hétvégére ideért az igazi téli időjárás, minden szépségével. Napközben napütéses, igaz kicsit csípős és szeles időjárást élhettünk át, de megérte a természet ösvényeire lépni, mert gyönyörű tájakban és egy igazán ritka jelenségben gyönyörködhettünk. Ez a ritka égi jelenség nem más más volt, mint a Haló-jelenség. Észrevettem amikor a tájat fotóztam, hogy mintha egy szivárvány ölelné körbe a lassan lemenő nap korongját, félkörívben, és nem csalt a szemem, mert tényleg az volt. 

Ezt a számomra gyönyörű  jelenséget, a 10-12 kilométer magasan képző fátyol vagy pehelyfelhők jégkristályain megtörő fény alakítja. Mivel a fény megtörik rajtuk, így szivárvány színűnek látjuk.  

A Medves-fennsík élővilága

A Medves-fennsík igen gazdag állatvilággal büszkélkedhet.

Először ismerkedjünk meg a madárvilágával.
Vannak átvonuló és itt megtelepült fajok. Míg a régebbi időkben itt fészkelt a bíbic, napjainkban már csak a tavaszi átvonuláskor találkozhatunk néhány példánnyal. Felbukkannak még egyéb parti madár fajok mint például a sárszalonka és a billegető cankó. A ragadozó madarak skálája igen széleskörű találkozhatunk egerészölyvekkel, kabasólyommal , vörös vércsével és tavasszal megfigyelhető a törpe sas, mely hazánkban már igen ritka ragadozómadár. Éjszaka vadászik a legnagyobb termetű baglyunk az uhu.
Bokros területen fészkel a citromsármány mely a fennsíkon igen elterjedt madár.

 Citromsármány

Szintén a bokros területeket részesíti előnyben a tövisszúró gébics, mely szintén igen elterjedt madárfaj a Medves-fennsíkon.

 Tövisszúró gébics

A füves területek rendszeresen itt fészkelő madara az erdei pityer, mely a talajra építi fészkét.

 

 Erdei pityer

Az emlősök közül igen gyakori a vörös róka, az őz és az egyre jobban elszaporodó vaddisznó.

 Őz

 Róka
 

A fennsík igen gazdag rovarvilággal is büszkélkedhet megfigyelhető többek között a kardos lepke, a fecskefarkú lepke, a róka lepke és a kis színjátszó lepke. Találkozhatunk  szarvasbogárral, havasi cincérrel és nagy hőscincérrel.

Fecskefarkú lepke

Kardos lepke

Erdei busalepke

Medves-fennsík

Túra a Medves-fennsíkon

 Medves-fennsík

•  Magyarország és Európa legnagyobb területű bazaltfennsíkja
• Medves magosa nevű részén eléri a 671 méteres tengerszint feletti magasságot
• 12,8 km² a teljes területe ebből 7,8 km² esik magyar területre, többi része az országhatáron túlnyúlva Szlovákiában található 

Réti kereszt

 Medves-fennsík, háttérben a Salgói várral