Réti margitvirág
Kétlevelű sarkvirág
Kétlevelű sarkvirág
Terebélyes harangvirág
Réti szegfű
A Medves -fennsík réti keresztje
Kora délután indultunk útnak a Medves–fennsíkra. A nap
melengető sugaraival cirógatta a tájat, a szél pedig gyengéden, alig
észrevehetően hintáztatta a fennsíkot körbeölelő hatalmas fák üde zöld leveleit. A nyár a legszebb arcát mutatta, az égbolton szebbnél-szebb, fehér
színen tündöklő habos felhők kergették egymást, melyek időről időre
búvóhelyként szolgáltak a nap izzó korongjának. Az elmúlt napokban egy-egy
szelíd nyári zápor robogott végig a vidékünkön, de a talaj már egy cseppnyi
emlékét sem tudta megőrizni, a földút porzott a lábaink alatt. Az esős
tavasznak és a meleg június elejének köszönhetően a növények olyan nagyra
nőttek, mintha valaki láthatatlan kezeivel húzta volna őket fel az ég felé. A
fűszálak sok helyen a derekamat súrolták, melyek között csodálatos szépségű,
színes szirmokban pompázó mezei virágok húzódtak meg. Ezeknek, a virágoknak a
szépségében, egészen a nyár második feléig gyönyörködhetünk, hiszen a hatalmas
fennsík kaszálását csak akkor kezdik meg, amikor a talajon, a fűszálak rejtett
védelmében fészkelő madarak fiókái mind elhagyták az otthonukat.
Ha a magasból pillantanánk le a nap fényében fürdő hatalmas
mezőre, az üde zöld fűtengerből a nyár első vadvirágainak színes foltjai
tárulnának a szemeinek elé. Fehér foltokat rajzolnának a mezei margitvirág és a
közönséges cickafark szolid virágai, lila foltokkal csalná a tekintetet a
terebélyes harangvirág bókoló fejecskéi, élénk rózsaszín színükkel hívnák fel
magukra a figyelmet a réti szegfűk, és félősen szinte alig láthatóan halványlila
színével egészítené ki ezt a csodaszép összhangot a mezei kakukkfű picike, de
annál szebb virágai. A nyár vadvirágainak pompáját az ő szépségük vezeti be, és
ahogy telnek a hetek, úgy változik a fennsík színes virágtengerré. A virágok, melyek
édes nektárt termelnek, sorra csalják magukhoz a rovarvilág képviselőit,
azonban valami oknál fogva most sokkal kevesebben voltak, mint a tavalyi
esztendőben. Nagy ökörszemlepkék, barna busalepkék, nagy tűzlepkék, közönséges boglárkák, sötétaljú karcsúbagoly lepkék, pihengettek a fűszálak között, és látogatták a virágok kelyheit. De nem csak
itt vettem észre a lepkék hiányát, a kis tisztáson is kevesebben járják könnyed
táncaikat a levegőben, és kirándulásaink alatt is észrevehetően kevesebb lepkén
akad meg a tekintetem. Aprócska sáskalárvákból és hosszú csápokkal ékeskedő
szöcskékből azonban nem volt hiány. Ahogy a fűszálak között szedtem a lábaimat
ők sorra, hatalmas ugrásokkal tértek ki előlem. Amikor pedig újra földet értek
tovább folytatták békés pihenésüket. Miközben az egyik sziesztázó sáskát
szemléltem nem messze tőle egy fehér virág tűnt fel. Sudárra nőtt termetével
megpróbálta a lehetetlent, túlnőni a fűszálakat, de próbálkozását nem koronázta
siker, bármennyire is magas volt, nem tudott szomszédai fölé emelkedni. Soha
eddig még nem sikerült ilyen fajjal találkoznom, így a neve is ismeretlen volt
a számomra, mindaddig, míg odahaza a határozó könyvem meg nem fejtette a
rejtélyt. A becsületes neve kétlevelű sarkvirág, mely az orchideafélék
családjának fontos és egyedi szépségű tagja. Aki mint később kiderült nem volt
egyedül, pár méterrel odébb még egy sudár sarkvirág álldogált, aki ugyanolyan
varázslatosan nézett ki, mint a rokona.
A természetnek hála ezen a kiránduláson is újabb virágfajt
ismerhettem meg, méghozzá nem is akármilyet, egy védett és egy igazán csinos,
egyedi kinézetű növényt.
Nagy ökörszemlepke
Nagy tűzlepke
Erdei busalepke
Sötétaljú karcsúbagoly
Közönséges boglárka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése