Széncinege fióka
Zöldike fióka
Korán ébredtem ma reggel, a felkelő nap sugarai még a
domboldal mögött bujkáltak, de a világosság már bejárta a kertem minden egyes
szegletét. Az elmúlt napokban beköszöntött az igazi nyár, pirkadattól
alkonyatig a nap meleg sugarai simogatták a tájat, és az ágbolton is csak
egy-egy kósza felhőpamacs úszott, esőt nem rejtettek magukban, csak a nap
korongja mellett, ők is a szikrázóan kék ég díszei voltak.
Ilyenkor júniusban hiába kelek korán, a napkeltét egyre
nehezebb megelőzni, a madaraknak azonban ez minden áldott reggelen sikerül. A
kora hajnali sötétségben, amikor még csak az első derengő fény jelenik meg a
keleti égbolton, ők már ébren és dalolva köszöntik az új napot. Ezek a csengő
dalok pedig egész reggel, sőt egész nap, teljesen késő szürkületig átjárják a
természet ösvényeit. Amikor fél hat után felébredtem kertemben nagy volt a
forgalom. Sorra jöttek vendégeim szomjukat és éhségüket oltani. Szajkók, nagy
fakopáncsok, barátcinegék, kékcinegék, zöldikék, meggyvágók, fekete rigók,
énekes rigók és seregélyek keresgéltek a fűszálak között, és a fák üde zöld
lomsátra alatt. Mégis nem csak ő miattuk volt különleges a mai reggel, hanem az
új nemzedék apró kis tollasai miatt, akik első napjaikat töltik a nagyvilágban.
Ahogy a kertemben zajló eseményeket figyeltem a kedvenc kis hintaszékemből
éppen elém, az erkélyre reppent két pihés tollruhát viselő széncinege. Tegnap
este már hallottam vékonyka oly jól ismert, könyörgő hangjukat, és sejtettem,
hogy a vadalmafámon lévő odúból kirepültek az aprócska cinegék. Napok óta nagy
volt a hangzavar a kis lakásban, és sejteni lehetett, hogy egyre szűkebb
számukra az odú, erejük pedig egyre nagyobb az apróságoknak. Szemtanúja nem
voltam a kirepülésüknek, de kárpótlásul itt maradtak a kertemben, így szemmel
tudom követni fejlődésüket. A nap első sugarai lassan áthatoltak a domboldalon
amikor egy nyolc fős kis társaság érkezett. Mezei verebek voltok,
méghozzá egy egész család. Egy pár rendszeresen látogatást tesz nálam, és ma
reggel is betértek hozzám. Azonban nem csak a hím és a tojó, hanem elhozták
magukkal a frissen fészküket hagyott kis fiókáikat is. Pelyhes kis tollruhájuk
nagyon hasonlít a szüleikére, és már arcocskájukon is ott viselik a sötét kis
foltot, ugyanúgy, mint a szüleik. Félősen a japánbirs bokorba szálltak és a
szülők oda hordták nekik a finom reggeli csemegéket. Egyik bátor apróság
szárnyra kapott és keresni-kutatni kezdett a faágon, majd hirtelen valamitől
megriadva visszabújt testvéreihez, a bokor levelekkel fedett rejtekébe.
Percekig figyeltem a verébcsalád kedves kis életét, majd mind minden reggel a
zöldikék is megjelentek. Azonban ők sem voltak egyedül, őket is fiókáik
követték, és figyelték szüleik minden egyes mozdulatát. Sorra hagyják el a
fészkeiket az idei tavasz apró kis jövevényei, akik szüleikkel együtt
megtisztelik kertemet kedves kis jelenlétükkel.
Mezei veréb fióka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése