Szarvasagancsgomba
Szaravasagancsgomba
El sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire szeretem a természetet és annak lakói. Hogy milyen boldogság tölti el a szívemet, amikor az erdők, mezők ösvényeit járhatom, és figyelhetem az ott élő élőlények mindennapjait.
Amikor csak időm engedi, nyakamba akasztom a fényképező
gépemet, és sétára indulok, hogy felfedezzem azt a sok kincset, melyek a
természetben leletek otthonra. Kincsekből pedig nincsen hiány, és minden egyes
sétám után, kedves élményekkel térek haza.
A minap is ilyen számomra kedves és különleges
megfigyelési élményben lehetett részem. Amikor hazaértem, már a naplemente
festette halvány narancssárga színűre a nyugati égbolton úszó felhőpamacsokat.
A levegő kellemesen enyhe volt, mely a közelgő este ellenére is a szabadba
csábított. Az erdő fái között, pár nappal ezelőtt, aprócska
szarvasagancsgombákkal sikerült találkozom, és tervem az volt, hogy újra
meglátogatom, és megörökítem őket. Naplemente után azonban, a sötétség roham
léptekben közeledett, de kis lámpásom a zsebemben lapult, mely tökéletes társam
volt most is, mint mindig, amikor félhomályban vagy sötétben fotózok. Tudtam
jól melyik korhadó fatönkön kell keresnem őket, így hiába csökkent egyre jobban
a fény, nem okozott gondot a megtalálásuk. A téli este mire hozzájuk értem meg is
érkezett, így a kis lámpásom segített, hogy fotóimat el tudjam készíteni.
Miközben az apró, alig fél centiméteres gombákat figyeltem a gépem kijelzőjén, feltűnt,
hogy az egyik kinézte egy róka fejére hasonlított. A vékonyka szürkés színezetű
tönk tetején, mintha egy fej helyezkedett volna el, melyen két fekete pötty a
szem, egy fekete folt pedig az orr lett volna. A fejecske füleket is viselt,
melyeknek a széle vörösesbarna színezete, a róka fülével megtévesztő
hasonlóságot mutatott. Amennyire csak tudtam ráközelítettem, és lefotóztam. Nem
tudom, hogy csak én látom-e a hasonlóságot, vagy Ti is látok rajta valami
különlegeset, mert ha igen, akkor szívesem veszem, ha megosszátok velem.
Hosszú percekig időztem a társaságukban, majd hazafelé
vettem az utam. Az este csendesen ölelte körbe az erdő fáit, melynek sudarai
lassan elvesztek a sötét lepel alatt. Az égen sorra gyúltak ki a csillagok, a hold pedig ragyogó fényével simogatta a tájat.
Szarvasagancsgomba
Szarvasagancsgomba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése