Madárotthon a bodzabokor rejtekében.

 Már hetekkel ezelőtt zöld lombruhába öltöztek a bokrok, elzárva ezzel az ágak közt zajló eseményeket a kíváncsi szemek elől. Ha látni nem is lehet, de hallani annál inkább. Eleinte csak a revírvédő énekek tűntek fel, melyet a hím fekete rigó hallatott szinte reggeltől estig. Ahogy teltek a napok, és a hetek arra lettem figyelmes, hogy gilisztákkal megtömött csőrökkel szálldos a bodzabokor védelmező ölelésébe. Amikor pedig ideje engedte hangos énekkel jelezte, hogy ez bizony itt az ő területe, és semmilyen más madárnak nincsen itt keresni valója. Ahogy telt az idő, úgy egyre többször tértek be a szülők bokor sűrűjébe, finomabbnál finomabb falatokkal. Óvatosan széthajtottam az ágakat, és akkor pillantatom meg nagy gondossággal  megépített fészküket, melyből három pihés fejecske kandikált ki. Az elmúlt napokban egyre nagyobb volt a hangzavar a bokorban, folyton könyörgő hangon csipogtak a fiókák, mert ahogy egyre nagyobbra nőttek, az étvágyuk is velük együtt nőtt. Mintha soha nem laknának jól ezek az apróságok, csak csipognak, és csipognak. Ma reggel a hangok már nem egy helyről jöttek, mintha szétszóródtak volna, és így is volt, óvatosan odalopakodtam a fészekhez, és akkor láttam, hogy üresen tátong, lakói eltűntek belőle. Messzire ugyan nem mentek, csak a fészekhez közeli ágakon ücsörögtek, egyik pedig a bokor tövében csipogott. Mára jött el az idő, hogy kirepüljenek a fészekből, jobban mondva kiugráljanak, mert a repülés ilyenkor még nem az erősségük, inkább csak próbálgatják szárnyaikat, és ha közlekedni akarnak akkor azt ugrándozva teszik. A három kis apróságtól talán, most még hangosabb a bokor, folyton jelzik szüleiknek, hogy éppen hol tartózkodnak, hogy hova vigyék nekik a táplálékot. Ők pedig gondos szülők módjára csak azzal vannak elfoglalva, hogy etessék őket, hogy minél előbb megerősödjenek, és repülni tudjanak, mert ezek a napok a legveszélyesebbek a fiókákra nézve. Ez az az időszak amikor a legtöbbjük valamilyen ragadozó martalékává válik. Csupán a szerencsére van bízva, hogy ezt a jó pár napot biztonságban túléljék, mert ha megerősödnek, és szárnyaikat használni tudják a repülésre, sokkal könnyebb lesz a helyzetük. 

Bízom benne, hogy ennek a három kis pelyhes apróságnak szerencséje lesz, és épségben fel tudnak cseperedni.