Őszapó
Lábujjai között fogja az elemózsiát
Őszapó
Úgy használja lábacskáját, mint mi a kezeinket
Amikor időm engedi a természet lakóit figyelem. Hallgatom
hangjaikat, hátrahagyott neszeiket, szemmel követem viselkedésüket és
szokásaikat. Az erdő közelségének hála élőlénybarát keretemet nagyon sok vendég
tiszteli meg. Madarak, mókusok, lepkék, különféle rovarok, hüllők, és még
sorolhatnám mennyi erdőlakó tér be hozzám a finom falatok, a friss víz, a
fészkelő helyek és a biztonság reményében. Hiszen nálam mindent megtalálnak,
mert mindannyian fontos és tiszteletbeli tagjai a kertemnek.
Jelen történetem egy égészen aprócska termetű madarakról fog
szólni. Ők nem mások, mint az apró gomb szemekkel, feltűnő hosszú farokkal, kedves
arccal és hihetetlen ügyességgel megáldott őszapók. Gömbölyded testük, hosszú
farkuk olyan egyedi külsőt kölcsönöz nekik, hogy más madarakkal nem igen tudjuk összetéveszteni őket. Gyakran jellegzetes vékonyka „szirr-szirr-szirr”
kapcsolattartó hangjuk árulja el jelenlétüket, mely csicsergéssel a csapatba
verődött őszapók kommunikálnak egymással. A csapat egyedei miközben az erdők, mezők
ösvényeit járják élelem után kutatva, folyamatosan, vékonyka hangjuk
segítségével tartják egymás között a kapcsolatot.
Az idei esztendő telén a természetnek hála, nem csak az erdő
fáinak a védelmében, hanem a saját kertemben is gyakran meg tudom figyelni
őket. Szinte nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy ne tisztelnének meg kedves
jelenlétükkel. Amikor meglátom őket hihetetlen boldogság önti el a szívem,
hiszen nagyon szeretem őket. Összetartó, szoros társas kapcsolatuk, kedves
megjelenésük, apró, folyton csillogó szemecskéik, fehér arcocskájuk könnyedén
elvarázsolja a szívem, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ma délelőtt ez a
körülbelül 15-20 egyedből álló őszapó csapat ismét nálam járt. Kedvenc
csemegéjüket a cinkegolyót, mogyorót, az ipari tepertőt, és a meghántolt napraforgómagot
csipegették. Az ablakomból figyeltem őket amint egyik pillanatban itt, a
másikban pedig már ott voltak. Nyughatatlan, folyton mozgásban lévő kis
gombolyagok.
Az egyik őszapó fél lábbal az ágon csüngött. Először azt
hittem, hogy a másik lábának valami baja esett, és azért nem tudja használni.
Kamerámmal ráközelítettem, amikor láttam, hogy szerencsére a lábacskájának kutya baja nem volt,
hanem abban bizony egy szem hántolt napraforgó magot szorongatott. Fejjel
lefelé csüngve, lábujjait teljesen úgy használta, mint mi a kezeinken lévő
ujjainkat. Vékonyka ujjait a mag köré fonta, erősen tartva azt, miközben a
másik lábával a fa ágába kapaszkodott, aprócska csőrével pedig bőszen
csipegette a finom csemegét. Hihetetlen látványt, és megfigyelési élményt nyújtott,
hisz ilyet eddig még soha nem láttam. Nem sokkal később ez az eset újra
megismétlődött. Egy másik őszapó a beülő ágon ácsorgott, és éppen úgy, mint
ahogy azt a nem sokkal előtte megfigyel egyed is tette ugyan úgy falatozott.
Testhelyzete ennek más volt, de ő is egyik lábával a fába kapaszkodott, a másik
lába ujjacskái között pedig egy szem hántolt magszemet szorongatott,
csőrével pedig apró falatokban csipegette az elemózsiát.
A természet lakói mindig meg tudnak lepni kedves
pillanatokkal. Ezen a napon az őszapók egy életre szóló élménnyel ajándékoztak
meg, hiszen újra bebizonyították elképesztő ügyességüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése