2017. május 22., hétfő

Tavaszutó a Mátrában.


 Madárfészek kosbor


 Olocsáncsillaghúr

 Szagos müge
Veronika féle
 Nehézszagú gólyaorr
Hagymás fogasír
Réti kakukkszegfű

 Réti kakukktorma


Az elmúlt napok, kellemesen meleg időjárással kedveskedtek mindenkinek, aki a természet ösvényeit járta. A nap szinte zavartalanul onthatta fényét, és egyre perzselőbb sugarait. Azonban szombat délutántól a meteorológusok heves zivatarok eljövetelét jósolták. Napok óta terveztük, hogy kilátogatunk a Mátrába, mert ilyenkor május végén sorra kezdik bontogatni szirmaikat a tavaszutó szebbnél-szebb virágai. Délutánra terveztük a túránkat, de reggel ébredés után mégis úgy döntöttünk, hogy inkább előrehozzuk a kirándulást, mert talán így megúszhatjuk a jósolt viharokat. Kora délelőtt indultunk útra, a nap hét ágra sütve szórta fényét, a levegő pedig kellemes melegen cirógatta bőrünket. Csodás napnak néztünk elébe. Amikor megérkeztünk a hegyek ölelésébe, üde zöld levélpompa fogadott minket. Legutóbbi látogatásunkkor még csak éppen, hogy zöldülni kezdett a táj, akkor az avarból előbújó színpompás virágoké volt a főszerep. Mostanra azonban sokat változott az erdő, a zöld levelek hatalmas lomkoronává sokasodtak, és szinte teljesen elzárták a fényt a talajtól. Ennek ellenére azonban, azok a növények melyek kevesebb fénnyel is beérik, szebbnél szebb színekben pompáztak. Kékeslila virágszőnyeget terített lábaink elé a indás ínfű, ugyancsak kék színével csalta a tekintetünket a veronika kedves kis virágai, rózsaszín színével törte meg a kék összhangját a nehézszagú gólyaorr, és mintha hintve lettek volna, mindenhol ott virítottak a szagos mügék fehér kis fürtjei és az olocsáncsillaghúrok csillagvirágai. A patakparton sétáltunk végig, amikor a párom tekintete megakadt azon a virágon, mely miatt elsősorban kilátogattunk ebbe a hatalmas erdőbe. Barnás sárga színével, szinte láthatatlanul húzódott meg az avarban, és alig lehetett észrevenni. Az egyedi szépségű madárfészek kosbor, mely az orchideák egyik kedves képviselője nem tartalmaz klorofillt, így színével nem csalja a tekintetet, de virágfürtjei viszont minden színhiányát kárpótolják. Nem messze tőle halványlila színű, sudár termetű hagymás fogasír és sárga árvacsalán és gumós nadálytő csoportok álldogált. Az erdei réteken réti kakukkszegfűk, enyves szegfűk, réti kakukktormák, és réti boglárkák szépítették az amúgy is csodásan festő zöld fűszőnyeget. Túránk alatt a madarak kedves dalai szegődtek mellénk, és kísérték végig utunkat. Kakukkok, erdei pintyek, cinegék, fekete harkályok, és még sorolhatnám, mennyi kis tollas dalát repítette az egyre erősebben fújó szél. Kora délutánra egyre csak sokasodtak a felhők, és a messziből egy-egy halk dörgés moraja szűrődött be a fák közé. Közeledett az előre jósolt vihar, de szerencsére megvárta míg hazaértünk, és nem sokkal utána meg is érkezett nagy villámlás, és mennydörgés közepette.      

 Gumós nadálytő
 Kardos madársisak
 Indás ínfű
 Kerek repkény
 Réti boglárka
 Sárga árvacsalán