Mint arról már korábban beszámoltam Nektek, az akácfámra
kihelyezett odú, az idei esztendőben egy széncinege párnak ad otthont. A tojó
annak rendje és módja szerint, áprilisban el is készítette a mohából és a puha
kutyaszőrből álló, kényelmes, meleg fészkét. A lerakott tojásokból, a tojó
gondos melengetésének hála, május 2-án ki is keltek a jövő nemzedék aprócska
kis fiókái. Ettől a pillanattól kezdve mindkét szülő pirkadattól alkonyatig
csak hordta és hordta a finom falatokat, hogy jóllakassák a folyton éhes kis
apróságokat. Az etetés a mai napig is tart, de tegnap egy különös eseményre
lettem figyelmes. A hím napközben apró falatokkal kedveskedett a tojónak, aki a
kora esti órákban, szőrcsomókkal a csőrében neki kezdett, a közös otthonuk
renoválásának. A picik tegnap voltak 14 naposak, mely azt jelenti, hogy pár nap
és elhagyják a fészküket és kirepülnek, a még számukra ismeretlen világba.
Viszont a tojó már most serényen készül, a következő nemzedék fogadására.
Olvastam már olyan esetről, hogy a kis cinegék még a fészekben lapultak, amikor
az anyuka már elkezdte letojni a következő fészekalj tojásait. Amikor pedig a
fiókák elhagyták az otthonukat, ő neki is kezdett a tojások melengetésének. A
frissen fészek hagyott fiókákat pedig az apuka etette és gondozta tovább,
mígnem teljesen önállóvá nem váltak. Lehet az én kertemben is ez a folyamat fog
lejátszódni, legalábbis minden jel erre mutat. Kíváncsian várom az elkövetkező
napokat, hogy a pihés kis apróságok mikor jelennek meg az odú bejáratában, és
mikor jön el az a pillanat, amikor megteszik az első szárnycsapásaikat a
kertemben. Ez idáig sajnos lemaradtam erről a kedves eseményről, de talán az
idei esztendőben részese lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése