Első találkozás az agárkosborral.

Május van, az a hónap, amikor többek között az ernyős sármák is elkezdik szirmaikat bontogatni. A tavalyi esztendőben a Lucfalva határában álldogáló domboldalon találkoztam velük először. Csodaszép virágok, melyeknek szirmai olyan fehérek, mint a hó. A naptáram szerint már április végén elérkezett az idő a virágzásukra, de a hűvös idő miatt, gondoltam, hogy az idei esztendőben később fognak téli álmukból felébredni. Pár napja ki is látogattunk, hogy szemügyre vegyük ezeket az apró fehér szépségeket, de hiába kerestük, kutattuk végig a domboldalt, egy kósza virágot sem sikerült találnunk. Talán még később fog eljönni az ő idejük. Ahogy az üde zöld fűben szedtük a lábainkat, egy élénk lila foltra lettünk figyelmesek. Kíváncsian dobbant egyet a szívem, és mélyen titkon reméltem, hogy kedvenc virágfajom egyik képviselője rejtőzködik a fűszálak védő ölelésében. Ahogy közeledtünk úgy kezdett egyre jobban kirajzolódni a körvonala, és akkor még nagyobbat és erősebbet dobbant a szívem, hiszen ő volt az, egy lila színben pompázó orchideaféle, egészen pontosan egy agárkosbor. Évek óta vágytam már arra, hogy kosborokat láthassak, ez idáig a madárfészek kosborral és az ugyancsak az orchideafélékhez tartozó kislevelű nőszőfűvel, fehér és kardos madársisakkal hozott össze találkozót a természet. Ezen a borús délutánon nagy örömömre egy újabb első találkozásban lehetett részem, és fotógyűjteményem immáron öt egyedi szépségű kosborfélével büszkélkedhet.