A Mátra tavaszi virágai.

Erdei madársóska

 Tavaszi lednek

Bogláros szellőrózsa

 Mocsári gólyahír

 Odvas keltike

 Odvas keltike

 Ujjas keltike

 Piros árvacsalán

 Mocsári gólyíhír

 Kónya vicsorgó

 Fehér acsalapu

 

Minden esztendő tavaszán izgatottan várom az erdők mélyén élő, színes virágok újjászületését. Kedvező időjárás estén már február végén elkezdik szirmaikat bontogatni a téltemetők, a kikeleti hóvirágok, melyeket sorra követnek a többi, korán életre kelő fajok.

Három héttel ezelőtt, amikor legutóbb a Mátrában kirándultunk erdei szélfüvek, kikeleti hóvirágok kezdték meg még igencsak szégyenlős kora tavaszi pompájukat, mára azonban bárhova ahova a szem ellátott virágszőnyeg borította a hatalmas bükk és tölgyerdők talaját. Délután indultunk útnak, az égbolton a nap, félősen bújt meg a sötét vastag felhők mögött, és csak remélni tudtuk, hogy nem fog eleredni az eső. Bíztam benne, hogy az előrejelzés szerint ígért napsütéses, kellemes hőmérsékletű idő a délután folyamán meg fog érkezni, de sajnos nem így lett. A borús, és igencsak hűvös időjárás kitartott az egész túránk alatt, de a virágok színes pompája sok örömteli pillanattal kárpótolt. A lombfakadás előtt nyíló virágok már mind ébren és teljes szépségükben álldogáltak a sudár fák óvó védelmében. Odvas és ujjas keltikék, erdei ibolyák, erdei madársóskák, erdei kutyatejek, erdei szélfüvek, foltos kontyvirágok, különleges szépségű tavaszi lednekek, piros árvacsalán, kerek repkények, fehér acsalapuk, üde sárga színű salátaboglárkák, bogláros szellőrózsák és egyedi megjelenésű kónya vicsorgók színesítették a megfakult avart. Az erdő mélyén halkan csörgedező kis patak mentén pedig, élénk sárga színű a mocsári gólyahírek álldogáltak csodaszép tavaszi virágcsokorba sokasodva.  

A fák ágai már nem csupaszon álldogálnak, apró üde zöld levelek díszlenek rajtuk, a vadkörte, a vadalmafák és a kökénybokrok pedig hófehér virágba öltözve csalják a nektárjukra éhes rovarokat, és a turisták tekintetét. Gyönyörű ilyenkor a táj, a tavasz és a természet újjászületése valami csoda, mely szebbnél-szebb kincseket tartogat mindenki számára, aki az ösvényeit járja.

 Kerek repkény

Erdei galambvirág

Ibolya

 Bársonyos tüdőfű

Foltos kontyvirág

Erdei kutyatej

Látogatás a Nemzeti Botanikus Kertben.

Hetek óta tervezzük, hogy ellátogatunk a vácrátóti arborétumba, mely terv a hétvégén valóra is vált. Reggel indultunk útra, és már akkor érezni lehetett, hogy gyönyörű tavaszi nap elé nézünk. A nap meleg sugaraival simogatta a tájat, az égbolton pedig egyetlen kósza felhőpamacs sem díszlett. Útközben elmélyülten figyeltem az egyre jobban kibontakozó tavasz üde zöld jeleit a fák és a bokrok ágain, és meg kellett, hogy állapítsam, a tavasz nálunk fenn északon pár hát lemaradásban van. Katalin puszta határában a fák védő ölelésében, melyet az útról is jól lehetett látni, odvas keltike ligetek ébredeztek, és szinte orromban éreztem kellemes édes illatukat. Itt a fákon a rügyek már felhasadtak, és az apró levelek a hosszú tél után sorra látják meg a napvilágot. Mire Vácrátótra értünk a nap sugarai nyáriasan melegé varázsolták a levegőt. Az arborétum bejárata előtt, és a mellette lévő utcában álldogáló magányos autók jelezték, hogy sokan töltik itt az április első napját. A belépő mellé kapott kis térkép alapján pillanatok alatt elterveztük, hogy minden egyes apró ösvényt be fogunk járni. A kijelölt utakról a letérés tilos, de az ösvények olyan sűrűn vannak kialakítva, hogy minden érdekességet meg lehet szemlélni. Érdekesség pedig van bőséggel, azt sem tudtam, hogy hova kapjam a tekintetemet, és persze, hogy éppen melyik objektívemet használjam. A kert fái, virágai lenyűgözőek, és nekem ez a bőség zavarát jelentette. Hiszen nagy vágyaim a nemes májvirágok, a berki szellőrózsák, a pirosló és illatos hunyorok mind ott hívogattak szépségükkel. A szép kort megélt százados fák, melyek teljesen el tudnak varázsolni, utunkat vigyázták, én pedig azon gondolkodtam, mennyit tudnának meséli az elmúlt évek viszontagságairól, amikor szegények oly nehéz időket éltek meg, de kitartottak, és most védve, óvva vannak, és csodálva, mely biztos vagyok benne, hogy kedves nekik. De nem csak a növényekben bővelkedik az arborétum, hanem állatokban is. A fák ágai között, vagy éppen a bokrok sűrűjében madarak énekeltek, és apró mohadarabokat hurcoltak csőrükben jelezvén, hogy a kihelyezett odúkban, mely bőséggel megtalálható a kertben, építkezés zajlik. Vörösbegyek, énekes és fekete rigók, cinegefélék, fakuszok, csuszkák, nagy fakopáncsok, erdei pintyek, zöld küllők jelenlétében gyönyörködhettünk. A kihelyezett táblán a sárgarigón akadt meg a tekintetem, mely azt jelölte, hogy a kert rendszeres fészkelője, egész végig őt kerestem, de sajnos nem láttam, és a „huncut a bíró” strófáit sem sikerült meghallanom. Helyette viszont egy kedves és barátságos mókussal hozott össze a szerencse, aki éppen diót rágcsált nagy igyekezettel. Szemei kíváncsian csillogtak, és időről időre találkozott a tekintetünk. Percekig figyeltem őt, majd nehezen búcsút vettem tőle, hisz hosszú ösvények álltak még előttünk, melyek még rengeteg érdekes megfigyelési élményt tartogattak. Egyik ilyen volt a vízimalom, mely hangulatával rabul ejti az ember szívét. De nem csak a malom nyújt különleges látványt, hanem a Sződ-Rákos patak, és a tavak vize is, melyek úgy tükröződnek, hogy élesen viszontlátni bennük az őket körül ölelő táj minden apró részletét. Tényleg olyan érzés kerített hatalmába, mintha az idő a szárnyaira kapott volna, és egy mesebeli kert fái közé tett volna le, ahol olyan tökéletesen szép minden. Az üde zöld színek, a fák közé beszűrődő fények, a virágok kellemes illata, és a dallamok, melyeket a lágy szellő repít, hogy mind eljusson hozzám. Ha, van tökéletes pillanat akkor ez az volt, és minden szépség fölött állt. Talán az érzés, talán a megmagyarázhatatlan látvány ejtett rabul, nem tudom, de nem is ez a fontos, hanem, hogy átélhettem. A kert minden részlete gyönyörű volt, voltak növények, akiket még nem ébresztett fel a tavasz, de akiket látni szerettem volna, ők teljes pompájukban álltak. Hosszú utat tettünk meg a kertben, minden apró ösvényt bejártunk, és minden egyes pillanat, melyet eltölthettem ezen a gyönyörű helyen, kedves emlékként marad meg a szívemben.           

 Pirosló hunyor

 Illatos hunyor

 Nemes májvirág

 Berki szellőrózsa

 Kék csillagvirág

 Tavaszi kankalin

 Sudár kanlakin 

 Kökörcsin