Napraforgó vendéglő.

Széncinege

Napraforgó vendéglő

Beköszöntött a szeptember, és vele karöltve az színpompás erdei ösvények reményét rejtegető ősz. Az erdők fái között már a csend az úr, hisz véget ért a madarak szerelme, a fészkek üresen tátongnak az óvó karok között, és a bennük napvilágot látott új nemzedék fiókái, már önállóan járják a természet szerteágazó, hatalmas ösvényeit. A szeptember, az éjszaka csendes leple alatt leszakít a fáktól egy-egy sárguló levelet, és sorra, a talajra igazgatja őket. Reggel aztán fény derül az éjszaka titkára, az egyre száradó fűszálakon itt is, ott is levelek hevernek jelezvén, hogy az új évszak megérkezett.

Azonban nem csak az erdőkben és a mezőkön érkezett meg az ősz, a kiskertemben is fejüket lehajtva, beérett magokkal álldogálnak a napraforgók. Tavasz elején ültettem el a kertem több szegletébe az apró magokat. Tollas kis barátaimnak szerettem volna kedveskedni vele, hogy amikor beérnek, ki tudják csipegetni a számukra talán legkedvesebb őszi, téli csemegét. De az ültetésbe ők is besegítettek, talán a folyton rejtegető csuszka lehetett szorgos kis társam, aki folyton folyvást dugdos. Neki az a szokása, hogy egy-egy magot fák repedéseibe, a száraz falevelek közé vagy egy neki tetszetős résbe elrejt, hogy aztán később előszedje és elfogyasztja. Ezeket, a kis raktárakat, a legtöbb estben a leleményes cinegék észreveszik, és annak tartalmát ellopkodják az előre látó csuszkától. De olyan estek is vannak, hogy a kis rejtekhelyek hosszú napokon, heteken vagy akár hónapokon át, érintetlenek maradnak, mert a tulajdonosa megfeledkezik róluk. Tavasszal pedig, amikor a hőmérséklet egyre melegebbre fordul, ezek az apró magok elkezdenek kihajtani. Így kertemben olyan helyeken is nőnek, ahová én nem is ültettem el őket, de ennek én csak örülök. Szépen nevelgettem a nyár egyik legszebb növényeit, hogy mire eljön az ősz, finom csemegéjüket tudják kínálni a kis tollasoknak.

Éppen a napokban érkezett meg az első leleményes és figyelmes cinegevendég a napraforgó vendéglőmbe, majd sorra követték őket a többiek is. Pillanatok alatt olyan sokan lettek, hogy békés kis harc kezdett kialakulni a finom falatokért. A legtöbben fiatal széncinegék voltak, akik talán az én odúimat látták meg a napvilágot, hiszen négy fészekaljnyi cinege kelt ki a kis albérletekben. Voltak vagy három tucatnyian, és mindenki egyet akart, megkóstolni a finom csemegét. Talán most először ettek ilyet, és láthatóan elnyerte a tetszésüket. Nem hiába, hiszen magas olaj, vitamin és ásványi anyag tartalmának köszönhetően a legfontosabb téli madáreleség címének boldog tulajdonosa a napraforgómag. Ahogy figyeltem a kis madársereget feltűnt köztük egy kék cinege és egy csuszka pár is. Lehet éppen azok, akik tudtuk nélkül elültették a magokat, és most eljöttek leszüretelni a csőrük alá való finom termést.

Minden nap tiszteletüket teszik kedves látogatóim, hisz a finom csemege ellenállhatatlan a számukra. Azonban a finom magvak egyre csak fogynak, és napok kérdése, hogy az idei esztendőre bezárjon a napraforgó vendéglőm.

 Csuszka

A napraforgók titkos élete.

A tavasz és a nyár a virágok pompájáról szól. Az erdők, mezők ösvényeit járva szebbnél-szebb virágok mosolyognak ránk széttárt szirmaikkal. Egyesek magányosan élik életüket, vannak, akik kisebb csoportokba verődnek, de olyanok is akadnak, akik hatalmas területeket vesznek uralmuk alá, és amíg a szemünk ellát, beborítják az egész határt. Kora tavasszal a még csupaszon álló fák árnyékában, keltikék terítettek színes szőnyeget lábaink elé. Június elején piros pipacstengerben úsztak a rétek, most pedig a napraforgók mosolyognak ránk kedves kis arcocskájukkal. Számomra ők képviselik a nyár legüdébb színfoltját.

A napraforgó hazán egyik legkedveltebb haszonnövénye, és olajának kedvező hatása miatt gyógynövénynek számít. Egyéves növények, akik szereti a meleg nyári napokat, és a napsugarak szikrázó fényét. Sudár termetükkel és csinos szirmaikkal, melyek a nap sárgájában játszanak, ügyesen szívünkbe lopják magukat.

A napraforgók nem csak szépségük és jótékony hatásuk miatt kedveltek, hanem viselkedésük is ámulatba ejtő, melyre időről-időre rácsodálkozunk. Van egy olyan tulajdonságuk, melyet a nevük is magában hordoz, hogy képesek az égbolton haladó nap korongjának a helyzetét követni. Jól megfigyelhetjük mink is, hogy a növekedésben lévő növény feje, mindig a nap helyzetével megegyező irányba néz. Amikor a pirkadat első jelei megjelennek az égbolton, apró fejeikkel már a napkeltét figyelik és várják, hogy az első sugarak felmelegítsék őket a hűvös éjszaka után. Majd ahogy a nap halad nyugat felé, ők úgy fordulnak utána, amikor pedig nyugovóra tér, ők az éj leple alatt tovább folytatják mozgásukat, hogy mire eljön a pirkadat újra, a nap felé fordulva várják az első melengető sugarakat. Amikor a növény kifejlődik, ez a mozgás megáll, elnehezült fejeikkel már nem követik a nap állását, hanem kelet felé beállva élik tovább a napjaikat egészen addig, amíg egy szép őszi napon be nem takarítják őket.  

A napraforgók rejtélyes életére hosszú éveken át nem találtak magyarázatot, mígnem a tavalyi esztendőben a Kaliforniai Egyetem kutatóinak sikerült megfejteni, ezeknek a csodálatos növényeknek a titkát. A szemmel látható megfigyeléseinkre megszületett a magyarázat. A fiatal, még növekedésben lévő növényeket egy belső óra vezérli, mely a nap fényének a hatására a napraforgók növekedését szabályozza. Ez a növekedés napszakonként eltérést mutat, azaz a szár nem egyenletesen növekszik. Napkelte után a világos, napsütéses időszakban a növény kelet felé eső oldalában lévő sejtek az aktívabbak, így azon az oldalon figyelhető meg a növekedés, míg éjszaka ennek éppen az ellenkezője történik, azaz a nyugati felé eső oldalában lévő sejtek aktivizálódnak, így azon oldala növekszik. Így ez a magyarázata annak, amit mi szemeinkkel látunk, hogy a napraforgók a nap felé fordulva élik az életüket a növekedésük szakaszában, melynek köszönhetően sokkal jobban tudnak fejlődni, növekedni. De most joggal lehetne kérdezni, hogy a kifejlett növények miért kelet felé néznek, és miért a felkelő nap sugarait várják? Erre pedig igen egyszerű a magyarázat. A hűvös éjszaka után minden élőlény arra törekszik, hogy testük minél előbb átmelegedjen, és ezt az átmelegedést a felkelő nap sugarai biztosítják a számukra. A napraforgók sincsenek ezzel másként, virágba borult tányérjaikkal minden áldott reggelen arra várnak, hogy a nap melengető sugarai végigsimítsák őket. Hiszen, ha a virágaik kellemesen át vannak melegedve, sokkal vonzóbbá teszik őket, a beporzásukat végző méhek és egyéb rovarok számára, akik a reggeli időszakban a legaktívabbak. Ennek a tulajdonságuknak köszönhetően ők sokkal nagyobb előnyhöz tudnak jutni, és már kora reggel zümmögő rovarok serege veszi őket körbe, mely elengedhetetlen a sikeres szaporodásukhoz.

A napraforgók egyik ékes bizonyítékai annak, hogy lássuk, milyen csodákat is rejt a természet, hogy a benne otthonra lelt élőlényeket segítse fejlődésük, növekedésük és egész életük alatt.

                                                  

Mosolygós napraforgók.

Napról napra egyre sárgább színben tündökölnek a földek, éppen úgy, mint tavasszal a repce virágzásakor. Ilyenkor július vége felé, már a napraforgó tányérok mosolyognak sárga szirmaikkal a nap felé, hogy meleg sugarai megérleljék terméseiket.