A tavasz és a nyár a virágok pompájáról szól. Az erdők, mezők ösvényeit járva szebbnél-szebb virágok mosolyognak ránk széttárt szirmaikkal. Egyesek magányosan élik életüket, vannak, akik kisebb csoportokba verődnek, de olyanok is akadnak, akik hatalmas területeket vesznek uralmuk alá, és amíg a szemünk ellát, beborítják az egész határt. Kora tavasszal a még csupaszon álló fák árnyékában, keltikék terítettek színes szőnyeget lábaink elé. Június elején piros pipacstengerben úsztak a rétek, most pedig a napraforgók mosolyognak ránk kedves kis arcocskájukkal. Számomra ők képviselik a nyár legüdébb színfoltját.
A napraforgó hazán egyik legkedveltebb haszonnövénye, és
olajának kedvező hatása miatt gyógynövénynek számít. Egyéves növények, akik
szereti a meleg nyári napokat, és a napsugarak szikrázó fényét. Sudár
termetükkel és csinos szirmaikkal, melyek a nap sárgájában játszanak, ügyesen
szívünkbe lopják magukat.
A napraforgók nem csak szépségük és jótékony hatásuk miatt kedveltek,
hanem viselkedésük is ámulatba ejtő, melyre időről-időre rácsodálkozunk. Van
egy olyan tulajdonságuk, melyet a nevük is magában hordoz, hogy képesek az
égbolton haladó nap korongjának a helyzetét követni. Jól megfigyelhetjük mink
is, hogy a növekedésben lévő növény feje, mindig a nap helyzetével megegyező
irányba néz. Amikor a pirkadat első jelei megjelennek az égbolton, apró
fejeikkel már a napkeltét figyelik és várják, hogy az első sugarak
felmelegítsék őket a hűvös éjszaka után. Majd ahogy a nap halad nyugat felé, ők
úgy fordulnak utána, amikor pedig nyugovóra tér, ők az éj leple alatt tovább
folytatják mozgásukat, hogy mire eljön a pirkadat újra, a nap felé fordulva
várják az első melengető sugarakat. Amikor a növény kifejlődik, ez a mozgás
megáll, elnehezült fejeikkel már nem követik a nap állását, hanem kelet felé
beállva élik tovább a napjaikat egészen addig, amíg egy szép őszi napon be nem
takarítják őket.
A napraforgók rejtélyes életére hosszú éveken át nem
találtak magyarázatot, mígnem a tavalyi esztendőben a Kaliforniai Egyetem kutatóinak
sikerült megfejteni, ezeknek a csodálatos növényeknek a titkát. A szemmel
látható megfigyeléseinkre megszületett a magyarázat. A fiatal, még növekedésben
lévő növényeket egy belső óra vezérli, mely a nap fényének a hatására a
napraforgók növekedését szabályozza. Ez a növekedés napszakonként eltérést
mutat, azaz a szár nem egyenletesen növekszik. Napkelte után a világos,
napsütéses időszakban a növény kelet felé eső oldalában lévő sejtek az
aktívabbak, így azon az oldalon figyelhető meg a növekedés, míg éjszaka ennek
éppen az ellenkezője történik, azaz a nyugati felé eső oldalában lévő sejtek
aktivizálódnak, így azon oldala növekszik. Így ez a magyarázata annak, amit mi
szemeinkkel látunk, hogy a napraforgók a nap felé fordulva élik az életüket a
növekedésük szakaszában, melynek köszönhetően sokkal jobban tudnak fejlődni,
növekedni. De most joggal lehetne kérdezni, hogy a kifejlett növények miért
kelet felé néznek, és miért a felkelő nap sugarait várják? Erre pedig igen
egyszerű a magyarázat. A hűvös éjszaka után minden élőlény arra törekszik, hogy
testük minél előbb átmelegedjen, és ezt az átmelegedést a felkelő nap sugarai
biztosítják a számukra. A napraforgók sincsenek ezzel másként, virágba borult
tányérjaikkal minden áldott reggelen arra várnak, hogy a nap melengető sugarai
végigsimítsák őket. Hiszen, ha a virágaik kellemesen át vannak melegedve,
sokkal vonzóbbá teszik őket, a beporzásukat végző méhek és egyéb rovarok
számára, akik a reggeli időszakban a legaktívabbak. Ennek a tulajdonságuknak köszönhetően
ők sokkal nagyobb előnyhöz tudnak jutni, és már kora reggel zümmögő rovarok
serege veszi őket körbe, mely elengedhetetlen a sikeres szaporodásukhoz.
A napraforgók egyik ékes bizonyítékai annak, hogy lássuk,
milyen csodákat is rejt a természet, hogy a benne otthonra lelt élőlényeket
segítse fejlődésük, növekedésük és egész életük alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése