2019. december 13., péntek

Az én madárbarát kertem - A friss víz fontossága!


Balkáni gerle az itatóban vesz frissítő fürdőt

A madarak friss vízzel való ellátása alap madárvédelmi tevékenység, melyet az év minden egyes napján célszerű alkalmaznunk. 
Gondoljunk csak bele, a mi szervezetünk egészséges működéséhez milyen fontos a víz, hogy minden nap, többször is hozzájussunk, és többek között szomjunkat tudjuk oltani vele. Nos, a madarak ugyan így vannak ezzel. A friss víz számukra is elengedhetetlen fontosságú, hiszen fontos a szervezetük működéséhez, szomjuk oltásához, és egészséges tollazatuk megóvásához. A madarak napjában többször is kis mennyiségű, általában csak pár korty vizet fogyasztanak, valamint az itatókat napi rendszerességgel tollaik ápolása miatt is felkeresik. Hiszen csak egészséges, tiszta és ápolt tollakkal tudnak biztonságosan repülni. Tehát a kihelyezte itatókat több célra is használják tollas kis barátaink, mely az esztendő minden egyes napján elengedhetetlen a számukra. Éppen ezért ne csak a nyári időszakban gondoskodjunk vízzel való ellátásukról, hanem az őszi és a téli hónapokban is. 
A kertünket látogató kis tollasok nagy része napraforgómaggal táplálkozik, melyre hamar megszomjaznak, így a kiszáradás veszélye a téli időszakban is rájuk leselkedik, és, ha csapadékmentes, száraz időszakokat tartogatnak a hideg hónapok, esélyük sincsen vízhez jutniuk, vagy nagy távolságokat kell megtenniük érte, mely az étkezéstől veszi el, amúgy is rövidke idejüket. 
A kemény fagyokkal tarkított hosszú hetek alatt tudom, hogy nem könnyű feladat a friss víz folyékony halmazállapotának a megőrzése. Amikor időnk engedi próbáljuk ki azonos időszakokban kihelyezni a friss vizet, melyet a madarak hamar megszoknak, de halottam már egyéb praktikákat is. Fontos, hogy langyos vizet öntsünk az itatóba. Az itató bármilyen anyagból készülhet, de a fagyban a műanyag, kb. 5 cm-es magasságú és 50 cm-es átmérőjű virágalátét a legideálisabb. Nagysága miatt, akár a méretesebb szajkók, balkáni gerlék is könnyedén tudnak benne fürödni is. Nagyon fontos azonban, hogy 3 centiméternél mélyebb vizet ne töltsünk bele, és tegyünk vagy egy darabka követ, vagy vastagabb ágat, hogy a kistestű madarak is biztonságban érezzék magukat. Az én kertemben két itató is van, egy kisebb és egy nagyobb, így a kis tollasok kedvük, és testalkatuk szerint tudják használni.
Én az itatómat olyan helyre tettem ki, ahol a téli hónapokban is érik a nap sugarai, hiszen az a kis meleg melyet ilyenkor adni tudnak éppen elég arra, hogy a víz nehezebben fagyjon be. Valamint fontosnak tartom, hogy az itatóm közelében ott álldogál a cseresznyefám, és a japánbirs bokrom, mely védelmet nyújt a madaraknak. Fürdés után csapzottan, víztől átitatott tollakkal nehéz a repülés, így jobban ki vannak téve a ragadozók támadásának, de az ágak sűrűjében nyugodtan tudnak tollászkodni, és szárítkozni.
Ha a víz napközben mégis befagy akkor van még egy jó megoldás, melyet én is folyamatosan alkalmazok, mégpedig az alma kihelyezése, melynek lédús húsával bármikor enyhíteni tudják szomjúságukat.   
A következő "Az én madárbarát kertem" bejegyzésében az almáról fogok írni Nektek, mely több okból is fontos táplálék a madaraknak a téli hónapokban.

Szajkó az itatóban





2019. december 4., szerda

Jégkristályok csillogása


 Csillogó jégkristályok 

 Mezei varfű

 Pelyhes kenderkefű

Egynyári seprence

Egynyári seprence

Az öreg december nehézkes léptekkel megérkezett. Hosszú deres szakállából az éjszaka csöndes, csillagoktól fényes leple alatt apró jégkristályokat pergetett az álmodozó tájra. Hajnalra fagy, dermesztő hideg vette uralmába a természet ösvényeit, melynek lakó dideregve ébredtek ezen a reggelen. Minden növényt, minden fát és bokrok, a talajon pihenő elszáradt leveleket csillogó dérruhába öltöztetett.
Reggel, amikor sétámra indultam még a fagy uralta az ösvényeket. Minden lakója megdermedve álldogált. Az erdőszélén szirmait bontogató pelyhes kenderkefű virágain, levelein aprócska jégkristályok pihentek, ahogy pedig az álmosan ébredező nap végigsimította őket csillogni kezdtek, hogy fényükkel beragyogják az ösvényt. A madarak is dideregve dörgölték ki az álmot a szemeikből, csöndes mozgásuk halk, szinte alig hallható nesze osont az ég felé nyújtózó fák ágai között.
Amikor az erdei tisztásra értem a nap már magasabban ballagott az égen, és hol itt, hol ott szűrődtek be sugarai. A látvány, amikor végig cirógatták a dér ruhába öltözött elszáradt növényeket az maga volt a csoda. Minden szikrázott, szó szerint csillogott, mintha aprócska fényesre csiszolt gyémántok szóródtak volna szerte szét. Egyik másik lassan olvadozó cseppben pedig a szivárvány színei látszódtak.
Ahogy lábaimat szedtem virágokat kerestem, olyan aprócska szépségeket akik dacolva a téli fagyos idővel még szirmaikat szétbontogatva élik életüket. A száraz növények rengetege közt egy lila színben tündöklő mezei varfüvet, és egy egynyári seprencét is találtam. Szirmaikon a az öreg december szakállából kihullott jégkristályok csillogtak. A tisztás legszélén pedig egy közönséges cickafark is kitartóan virított. Mindhárom virág teste jégbe fagyva, mint törékeny vékony üveg várta a levegő lassú melegedését.
Ahogy a nap korongja egyre magasabbra kúszott az égen egészen lassan kezdett a fagy is engedi kemény szorításából. A fák ágai között cinegék csacsogtak, a magas sudarakba tengelicek és csízek diskuráltak, hangjuk pedig úgy csengtek mint az aprócska csengettyűk.


 Csillogó jégkristályok

 Közönséges cickafark