Erdei galambvirágok ébredése

A mögöttünk álló hetek jórészt hűvös nappalokat és didergően hideg éjszakákat tartogattak. Az idei tavasszal a szokottnál nehezebben ébredeznek az erdők, mezők lakói. 

A hatalmas fákkal büszkélkedő erdőben, ahol szép kort megélt bükkök sorakoznak egymás mellett katonás sorban lassan, de biztosan új életek látják meg a napvilágot. Az szárazon csörgő avar dunnája alól félősen dugják elő törékeny testüket az erdei galambvirágok. Sápadt kis arcukat felfelé emelik, csillogó szemekkel pedig az égbolt kékjét kémlelik, amin fehér fellegek andalognak ráérősen. Ők még látják az égboltot, az ő testüket még simogatják a Napocska melengető sugarai, hiszen a fák még csupaszon állnak. Karjaikon a levelek, még a rügyek vékony takarója alatt pihen, de már izgatottan várják a pillanatot, hogy félénken elő tudjanak bújni, üde zöld ruhába öltöztetve az erdő rengetegét. 

Az erdei galambvirágok szirmaikat szétnyitva süttetik magukat a Nap fényében. Amikor pedig kíváncsi tekintetükkel szétnéznek, rózsaszín és kéklő szirmokkal büszkélkedő bársonyos tüdőfűveket, élénk sárga színű bogláros szellőrózsákat, ugyancsak sárga színben pompázó tyúktaréjokat, üde zöld erdei szélfüveket, bordós leveleket magukon viselő erdei kutyatejeket látnak maguk körül. Szépen kezd kiteljesedni a tavasz a bükk erdő rengetegében is, ahol virágok kedves kacagása, madarak csilingelő strófái, rovarok döngicsélő hangja járja át az ösvényeket.

Az erdő kora tavaszi virágai

 Erdei galambvirág

 Erdei galambvirág

 Erdei galambvirág

 Erdei galambvirág

Az idei esztendőben hosszabbra nyúlt a tél, és vele együtt a hideg fagyos idő, ennek a hatását pedig a természet is érzi. Növénylakói a szokottnál később kezdenek el ébredezni, hisz a hideg időben semmi kedvük nem volt téli álmukat megszakítani. 

Április azonban elhozta a tavaszt, és szépen fokozatosan melegedni kezd a levegő. A nap sugarai egyre több esélyt kapnak, hogy a felhők mögül ki tudjanak kukucskálni, és rég várt szerető kezeikkel az erdők mezők ösvényeit simogatják.

Ilyenkor áprilisban a fák ágai még csupaszon állnak, rügyeik azonban napról-napra egyre csak duzzadnak, és ha nap kellő mennyiségű meleget ad nekik, sorra elkezdenek kifakadni. Azonban addig, míg a szép sudárra nőtt fák nem nyitják ki lombsátraikat, a talajon élő virágok élvezhetik a tavaszi nap éltető és testüket melengető fényét. A tavaszi virágok nagy része geofita növény, melyek a föld alatt nyugvó hajtásainkban őrzik azokat a fontos tápanyagokat melyeknek köszönhetően, a nap gyengéd simítására szirmaikat tudják bontogatni. Ezek a növények sűrű erdők mélyén leltek otthonra, ott ahová csak ilyenkor tavasszal a lombfakadás előtt tud a fény behatolni. Ők pedig ezekben, a tavaszi hónapokban csodálatosan szép színes virágszőnyegbe öltöztetik az erdők talaját, sorra dugva elő kedves kis arcocskájukat a puha, testüket óvó és melengető avarból.

Számomra az egyik legkedvesebb erdőben is, ahol hatalmas bükkfák állnak egymás mellett egyenes törzsekkel, mint a katonák, ébredezni kezdtek a virágok. Nincsenek még sokan, de az első legmerészebb lakók már elődugták fejecskéiket. Erdei galambvirágok ártatlanul fehér szirmaikkal, tyúktaréjok, bogláros szellőrózsák, salátaboglárkák csillogóan sárga virágaikkal, bársonyos és pettyegetett tüdőfüvek rózsaszín és lila fejecskéikkel varázsolnak igazi tavaszt, a madarak gyöngyöző dalaitól hangos erdőbe.  

 

 Bogláros szellőrózsa

 

Tyúktaréj faj

Gondolataim a természetről.

Éljétek át Ti is a természet meséit, halljátok meg suttogó hangjait, hagyjátok, hogy szívetekbe kedves emlékeket lopjon, és szeretete Titeket is magával ragadjon!

Miskolczi Tímea 

Erdei galambvirág.

"Ez történt tehát azon a napon a boszorkánnyal. Visszasántikált haragosan az erdő egyik legsötétebb sűrűjébe, az angyal pedig ott maradt a tisztáson a tündérekkel, manókkal., az öreg Csönd bácsival, és az ő vidám, szőke, kék szemű leánykájával, akinek Visszahang a neve. És hozzákezdett, hogy megszépítse az erdőt.
Legelőször ruhája ráncaiból előrázta a Szellőt, és elindította, hogy tanítsa meg beszélni a fákat. Aztán elővette zsebéből a virágokat, s teleszórta velük a tisztás füvét. ( Jó nagy zsebe lehetett az angyalnak, amibe sok virág belefért. Éppen annyi, amennyit ma is meglelsz az erdőszélen, a réteken és azokon a napos kis tisztásokon,
amiket szerteszét láthatsz az erdők között.)
- Így, na - fordult az angyal a tündérekhez, amikor már minden virág a maga halyén állott -, most eridjetek, s költözzetek be mindannyian egy - egy kedvetek szerint való virágba!
Jókedvük lett ettől egyszeribe a tündéreknek. Mindegyik talált is szállást magának, hamar. Egyik a harangvirág kék búrája alá bújt be, másik a margaréta fehér kelyhére heveredett. Harmadik beköltözött a tárnicsvirág illatos tölcsérébe, negyedik a piros lángvirágba, ötödik a kikericsbe, és így tovább. Valamennyien tündérnek jutott egy virág.
- Most pedig - mondotta az angyal, amikor ezzel elkészültek -, tanítsátok meg a madarakat énekelni! Ez a ti munkátok.
A tündérek nyomban szét is rebbentek, hogy megkeressék a madarakat. És hamarosan elkezdett az erdő fütyülni, búgni, csivitelni."

Wass Albert: Erdők könyve részlet

Erdei galambvirág / Isopyrum thalictroides

"Sűrű avarszőnyeg borítja a talajt. A fák szépségét vesztett őszi ruhái, melyek csak úgy tündököltek ezernyi színben, mára már azonban megfakultak, de biztonságos védelmet adnak az alóluk újjászülető számtalan apró virágnak, melyek mindennel dacolva élni akarnak és megmutatni nekünk szépségüket. Minden a természetben végbemenő folyamat értünk van, hogy szívünket boldogsággal töltse meg és, hogy szemünket gyönyörködtesse minden apró kincse!"

Miskolczi Tímea