Szajkó / Garrulus glandarius

Mátyásmadár néven is ismert.

Ismertető jelei: 

• verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik 
• testhossza: 34-36 cm. 
• szárnyfesztávolsága: 52-58 cm. 
• szemének a színe kék 

Tollazata: 

• a tojó és a hím tollazata azonos színű tollazatuk alapján igen nehéz őket megkülönböztetni
• a fejtetőn megfigyelhető fekete fehér tollak e fajra jellemzőek, melyeket fel tud borzolni 
• a fekete színű csőre, fekete bajuszban folytatódik
• a mell részen és a háton vöröses szürke árnyalatú tollak figyelhetőek meg 
• a farktő fehér, farka pedig fekete színű 
• a szárny fekete és fehér, a kék csíkozása különösen repülés közben, kiterjesztett állapotban figyelhető jól meg

Hangja: 

• kitűnő hangutánzó madár 
• képes akár az ölyv hangját a megtévesztésig utánozni 
• alaphangja rövid, erős recsegés tavasszal az éneke dallamosabb, párzási időszakban így csalogatja magához a nőstényt 

Élőhelye:

• hegységek, dombvidékek és a síkságok erdős részein, hazánkban széles körben elterjedt madárfaj 
• leginkább a ligetes és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket válassza élőhelyéül, ahol nagy számban megtalálható a bükk és a tölgy 
• fátlan területeteken nem él meg 
• az utóbbi időkben ügyesen alkalmazkodott a városi és falusi élezhet is, ezeken a helyeken a zöld, fákkal tarkított területeket keresi meg élőhelyéül 

Szaporodása: 

• évente egyszer költenek áprilisban 
• fákra rakják gallyakból és fűszálakból álló lapos fészküket 
• egy fészekalj általában 4-5 tojásból áll
• a nőstény kb. 20 napig kotlik a tojásokon a kikelés után a fiókák 20-21 napos korukban hagyják el a biztonságot adó fészket 
• az utódok teljesen önállóvá csak 7 hetes korukra válnak, addig a szülők gondozzák őket 

 Fiatal szajkó

Életmódja: 

• tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt 
• ősztől tél végéig nyíltabb tájakon szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul 
• bizalmatlan és óvatos madár 
• az erdők őreként emlegetik, hangos riasztása miatt, mellyel felhívja a vadak figyelmét a közeledő veszélyre 

Táplálkozása: 

• a szajkó legkedveltebb tápláléka a makk 
• gondosan átválogatja eledelét, a kukacos terméseket nem fogyasztatja el 
• a csőre alatt található zsákban akár 8-10 darab makktermést is képes elszállítani 
• ősszel szorgos gyűjtögetésbe kezd és különböző rejtekhelyekre moha, száraz levelek, gyökerek alá dugdossa el a terméseket 
• évente akár ezernél is több makkot rejteget el, melyekből csak keveset talál meg újra 
• a földben maradó termések kihajtanak és idővel fává cseperednek, ezzel önkéntelenül hozzájárulva a fák természetes elterjedéséhez, így tudatlanul ugyan, de nagy sikerrel tölti be az erdei munkás szerepét 

Hideg évszakban: 

•  az ősz folyamán begyűjtött táplálékokat éli fel 
• a téli időszakban szívesen látogatja az etetőket és a kihelyezett táplálékokat előszeretettel fogyasztja el 
• kedveli a napraforgómagot, a mogyorót, a diót és az almát 

Meleg évszakban:

• a tavasz beköszöntével étlapjára kerülnek a rovarok, a földigiliszták, a meztelen csigák és a gyümölcsök 
• ezenkívül rabolni is jár, kifosztja más madarak fészkeit és elfogyasztja a bennük található tojásokat, sőt az éppen kibújt fiókákat is, emiatt rossz a híre 

Megfigyelése:

• hazánkban egész évben megfigyelhető, állandó madár 
• főként az ősz beköszöntével találkozhatunk velük, amikor táplálékok után kutatnak 
• télen pedig az etetők környékén is megfigyelhetjük, akár saját kertünkben is