2015. július 24., péntek

Házi rozsdafarkú apróságok.




A tavalyi év májusában a természetnek hála egy Házi rozsdafarkú pár fészkelési időszakának lehettem szemtanúja és sok időt nem kellet várnom, mert június végére a fészekben ismét négy hófehér tojás lapult. Mindkét fészekalj sikeresen felnevelkedett és összesen kilenc kis rozsdafarkúval lett gazdagabb a kertünk. Az idei évben már sajnos úgy tűnt, hogy nem a mi kertünk lesz a kiválasztott a rozsdafarkúak számára, ahol majd utódaiknak életet adnak és felnevelik őket. Azonban június 2-án készülődés vette kezdetét, ugyan ott ahol tavaly két fészekaljnyi fiókát felneveltek. Valami miatt azonban az építkezés amilyen gyorsan elkezdődött olyan gyorsan vége is szakadt. A megkezdett kis otthonukat félbehagyta a tojó. A Házi rozsdafarkúaknál a tojó választja ki a megfelelő helyet a fészke elkészítéséhez, ez azonban nem lehetett neki kellően biztonságos, mert kicsivel odébb újra nekikezdett a munkának és röpke három nap elteltével a fűszálakból, vékony gyökerekből és mohákból álló csésze alakú fészek, melyet puha szőrrel bélel ki készen is állt az utódai fogadására. A tojó teljesen egyedül hordja a fészekanyagot és igazgatja bele a fészekbe, a hím nem segédkezik az építkezésben, hanem egy kimagasló ponton reszelős énekével védi revírjét, azaz a fészkelő területüket. Ezt az éneket már napfelkelte előtt is jól lehet hallani, mert a madarak közül ő az aki a legkorábban ébred és nyomban neki is fog előadásának, melyet tv antenna, kémény vagy valamilyen kimagasló pontról hallat. A tojó miután elkészült újdonsült otthonukkal letojta az első aprócska tiszta fehér tojását, az elkövetkező napokban pedig még négyet, így összesen öt darab tojás laput a puha fészekben és így lett teljes a fészekalj. Most joggal kérdezhetnének honnan tudom mindezt ennyire pontosan? A válaszom igen egyszerű az anyamadár fészkét nem máshová, mint a cirokseprű tetejére, bő egy méteres magasságba építette meg, amibe könnyen belel lehetett látni. Meg is jegyezném, hogy ez a pár hét amíg a fiókák ki nem repültek sok izgalommal telt el, mert annyira védetlen helyet választott a kis jövevényeknek, hogy macska vagy bármilyen ragadozó könnyű prédái lehettek volna, de a természetnek hála nem így történt.
Amint teljes lett a fészekalj és az öt darab tojás mind benne lapult, a tojó nekilátott a melengetésüknek. Mindig csak kis időre szakadt el tőlük és hagyta őket magukra, addig amíg táplálékot keresett magának, mindeközben a hím folyamatosan énekelt és védelmezte újdonsült kis családját. 14 nap elteltével a legelső tojás héja megrepedt és előbukkant belőle lakója csupaszon, hatalmas szemekkel mely ilyenkor még zárva van és nagy, ettől a pillanattól kezdve folyton éhes csőrökkel. A tojó tovább melengette a többi tojást és aprócska fiókáját mindaddig, amíg az összes kis fióka napvilágot nem látott. Amikor az összes kismadár előbújt a tojás rejtekéből, még pár napig az anyukájuk tovább védte őket teste melegével. Ezen idő alatt az apamadár kutatott táplálék után, és etette a párját és a folyton éhes apróságokat. Pár nap múlva az anyamadár is csatlakozott hozzá és már mindkét szülő fáradtságot nem ismerve etette utódait, kiknek étlapjukon pókok és különféle rovarok szerepeltek. Áldozatukat általában valamilyen kimagasló lesből kapják el, de nagyon ügyesen vadásznak a levegőben is. Az első napokban főként a reggeli és az esti órákban hordták a legtöbb táplálékot, de ahogy teltek a napok és a fiókák egyre nagyobbra cseperedtek, mellyel étvágyuk is egyre nagyobb  lett, szinte egész áldott nap finom falatokkal a csőrükben repkedtek a szülők a fészek és a vadászterületük között. Vizsgálatok és megfigyelések szerint naponta akár 360 alkalommal is vihetnek táplálékot a szülők fiókáik éhes csőrébe. Szükség is van erre a sok falatra, hiszen a napról napra egyre nagyobb fiókák folyton tátott csőrrel koldulnak és jelzik szüleiknek múlni nem akaró éhségüket. Amikor előbújtak a kicsik olyan nagynak tűnt a fészek, két hét elteltével, pedig szinte egymás hegyén, hátán szoroskodtak. Ezen röpke idő alatt olyan szűkössé vált otthonuk, hogy szinte alig fértek el benne. Ekkor már tudtam, hogy kis idő kérdése, hogy kirepüljenek és azt veszem észre, hogy a kis rozsdafarkú család aprócska tagjai szárnyra kapnak és fészkük üresen fog állni. És így is lett, az első kismadár kirepülésének szemtanúja is lehettem, kicsit sután és bizonytalanul elhagyta addigi otthonát és kilépett, jobban mondva kirepült a nagyvilágba, ahol ezentúl élni fogja a kismadarak életét. Nem telt el sok idő és testvérei is követték szépen sorban, mígnem a fészek teljesen üresen maradt. Amint kirepültek, az öt testvér összetartva, biztonságos helyre húzódott és  várták a szüleiket, hogy tovább táplálják őket. A fiatal madarak jelzőhangjukkal hívják fel a szüleik figyelmét hollétükről, a szülők pedig követve a hangot éhes utódaik csőrébe adják a falatokat. Ahogy teltek a napok úgy erősödtek a fiatalok és egyre bátrabban ismerkedtek környezetükkel és követték szüleiket. A rozsdafarkú tojó gyakran már akkor nekifog a második költésnek, amikor az első fészekalj utódai még nem teljesen önállóak. Ilyenkor addigi családját magára hagyja és nekilát az új fészkének a megépítésének vagy a régi fészkét renoválja ki és pár nap elteltével, már ismét hófehér tojások lapulnak benne. A magára hagyott fiatalokat az apa elcsalja revírjéből és tovább gondoskodik róluk mindaddig, amíg a teljes önállóságukat el nem érik.
A természetnek hála hiába, hogy a tojó nem éppen biztonságos helyre építette meg a fészkét, a kis utódok egytől egyig mind épségben fel tudtak nevelkedni és kis életükbe semmilyen ragadozó nem avatkozott bele. 
A Házi rozsdafarkú példányai késő őszig a költési területükön maradnak, amikor már nem tudnak elegendő rovart zsákmányolni rátérnek a bogyós gyümölcsök fogyasztására. Azonban évről évre egyre többen vannak akik nem vállalják a vándorút veszélyeit és hazánkban telelnek át, dacolva a hidegebb időjárással. 










14 megjegyzés:

  1. Kedvenc madaraim. Évtizedek óta költenek nálam egy gerendán. Miután a szemünk előtt zajlik az életük a költési idő csupa izgalom. Erdei sikló előszeretettel fosztja ki a fészket. Pár éve szemtanúja voltam egy ilyen esetnek. Arra lettem figyelmes, hogy a szülők egy közeli bokorról kétségbeesetten riadóztatnak és sziszegnek. Mondanom se kell vasvillával próbáltam menteni a helyzetet, melynek következménye az lett, hogy a sikló visszaöklendezte az öt fiókát. Tanulság: ne avatkozz a természet rendjébe. Fiókák elpusztultak, a sikló éhes maradt és nézhetett újabb zsákmány után.
    Idén sokasodik a család. Második költés tart, új fészekanyaggal. Siklót idén még nem láttam, talán beérik egerekkel.

    VálaszTörlés
  2. Igen a természetnek megvan a maga rendje! Tudom, tapasztalatból írom, hogy nagyon szívszorító végignézni, amikor kertünk vendégeit, lakóit éri támadás. Nehéz pillanatok ezek, pláne, ha a szemünk láttára történik, de ez a természet rendje, ami olykor kegyetlen. Egy aprócska élet vége, másnak az éltben maradást jelenti.
    Bízom benne, és tiszta szívemből kívánom, hogy sikeres legyen a másodköltés is, és a kis rozsdafarkú fiókák szép hosszú életet tudjanak megélni épségben és egészségben. Köszönöm a történetét, hogy megosztotta velem! Üdvözlettel Timi

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a nagyon kedvesen megfogalmazott tapasztalataidat! És most végre a teraszomon nézegetem a függöny takarásából a kis rozsdafarkú tojót!

    VálaszTörlés
  4. Én köszönöm a megtisztelő figyelmét! Boldogság őket figyelni, örülök, hogy Önnek is része lehet bennük! További szép vasárnapot kívánok!

    VálaszTörlés
  5. Balatoni nyaralas alkalmaval talalkoztunk a hotel kertjeben.rozsdafarkuakkal..feltuno volt,nem feltek 30 cm.re is megkozeliteni a vendegeket.a reggeli fogyasztasa kozben..a kert mogott..szeles savban huzodott a suru bozotos terulet,ami mogott mar a nadas latszott..hol kolthettek? Szemmel lathatoan a tipikus hazivereb helyet vettek at az emberi kozegben..nagyszeru repulo zsonglorok,es batrak..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tiszteletem!
      Hálásan köszönöm, hogy megosztotta velem kedves történetét.
      A házi rozsdafarkú madarak az évek folyamán kiválóan alkalmazkodtak az emberek közelségéhez. Régen főként sziklás hegyoldalak lakói voltak, addig mára, nagy egyedszámban az ember lakta településeken élik az életüket. Előszeretettel költenek a közelünkben és egészen biztos vagyok, hogy az Ön által látott egyedek is a hotel közvetlen környezetében készítették el otthonukat. Gerendázatára, fali lyukakba, párkányok kövei közé, szárazalja tetőszerkezete alá, használaton kívüli virágcserépbe, és még sok más számukra megfelelő helyre, amit biztonságosnak tálálnak építik meg csésze alakú fészküket. Leleményességük határtalan. Ha a fészek helye biztonságot adó a számukra, akkor általában a második fészekalj fiókái is ott láthatják meg a napvilágot. Mivel a környezetünkben élnek, az emberek közelségét egyáltalán nem bánják, az évek alatt megszokták, alkalmazkodtak hozzá. Nekem is sok szép élményem van velük. Az idei esztendőben a szerszámos bódéban és egy üres virágcserépbe is költöttek. Olykor egészen közelre bevártak, nem zavarta őket a jelenlétem. De próbáltam is őket nem háborgatni, nem zavarni, hogy nyugodtan tudják fiókáikat nevelni.
      Üdvözlettel Timi!

      Törlés
  6. Kedves Timi! Bő egy hete elkezdődött a mi erkélyunkon is a nagy építkezés, még sosem láttam ilyen közelről madarat fészket építeni, minden nap csodájára jártam, ahogy szorgosan repkedtek és építkeztek a rozsdafarkúak. Pár nap után egy létráról meg is lestük a kész fészket (a madár nem volt benne). Alig vártuk, hogy elkezdődjön a költés, de a húsvéti hosszú hétvégéből visszatérve úgy vettük észre, mintha elhagyták volna a fészket, már 2 napja semmi mozgolódás, és a fészek is üres, legalább is amennyire belelátunk, az alapján annak tűnik. Mi történhetett, elmarad a várva várt fióka nevelés az erkélyünkön?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anett!
      Örömmel olvastam a kedves beszámolód, de sajnos mire a végére értem én is elszomordtam. Hogy mi lehet az oka pontosan nem tudni.
      Sajnos szomorú dolog is történhetett, hiszen gyarokiak a ragadozó támadások. De lehetséges ok lehet, hogy valamiért nem érezték biztonságosnak a hajlékot, az lehet zavarás vagy épp ragadozó jelenléte. De még az sem kizárt, hogy a tojó még nem kezdte el a tojások lerakását. A szeszélyes időjárás sajnos megzavarja őket is. Azonban, ha figyeled őket és nem lesznek jelen akkor az első opció valamelyike lesz az ok. Általában naponként rák le egy tojást a tojó, és általában öt fiókát nevelnek fel egy fészekaljban.
      Nagyon szurkolok, hogy minden rendben legyen és a kedves történetnek szép vége legyen. Ha bármi változás lenne, kérlek szépen írd meg, kíváncsian várom.
      Üdvözlettel Timi!

      Törlés
    2. Szia Timi! Képzeld, minden jóra fordult! Eddig nem mertem írni, mert nem voltunk benne biztosak, hogy mi történik éppen, de egyre többet visszajártak a madárkák és tegnap belesve a fészekbe végre megláttuk a kis pelyhes fiókákat is! Furcsa, hogy alig van hangjuk, azt hittük, majd biztos feltűnik a folyamatos csipogás, de semmi, már-már reményvesztve néztünk be a fészekbe, de ott vannak! :))

      Törlés
  7. Nálunk sajnos a nagy építkezés után az anya magára hagyta fiókáit,elpusztultak.Nem értjük miért.Leszedtem a fészket.Nincs cica,kutya,semmi nem változott az udvarban.Eddig minden ok. volt.,mi történhetett??

    VálaszTörlés
  8. Kedves Mindenki! Soha nem gondoltam volna hogy mi is ilyen izgalommal vàrjuk vègig a kis rozsdafarkùak èletùtjàt. Most tartunk a 2. fèszekaljnàl, a 4 tojàsbòl egy hete keltek ki. Az elsô fèszek jobb helyen volt - szerintünk-😀, mert a mostani nagyon keskeny helyre sikeredett. A cirokseprû tetejèhez kèpest bàrmi biztonsàgosabb ès komfortosabb.😀. Most egy kicsit aggòdom, mert òràk òta egyedül vannak a kicsik, ilyen mèg nem volt idàig. Remèlem elôkerûl vmelyik szülô hamarosan. Eddig csak azon izgutunk, hogy a fejünkre ne zuhanjanak mindenestôl a konyha ajtò melletti polcròl, ma este màr azon is, hogy hovà lettek a szülôk.,Szegènykèk meg mocorognak.

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok! Azzal kezdeném,hogy tavaly májusban töbszöri nekifutásra fészket rakott egy rozsdafarkú,pont a bejárati ajtónk fölé, a tető keresztgerendájára. Egy ideig etették őket,aztán már nem láttam a szülőket, csak az ajtónyitásra hangosan csivitelő kicsiket.Mivel elég magasan voltak, le akartam venni a fészket,de a férjem lebeszélt róla,hogy minden rendben lesz,ne nyúljak hozzá. Aztán következő nap csönd lett. Levettem a fészket.Mind az öt fióka elpusztult, pedig már a kis szárnyaik tollasak voltak.Nagyon megviselt.Elhatároztam,hogy nem engedek többé fészket rakni itt semmilyen madárnak. Idén elutaztam, arra jöttem haza,hogy ugyanoda újabb fészek került tele pici fiókákkal....Holnap megyek az állatkereskedésbe lisztkukacért,meg miegymásért. Remélem,hogy most szerencsésen alakul és éppségben látom felcseperedni ezeket a picúrokat,a szülők melett! Ha meg nem jön össze, megpróbálom én etetni,de nem hagyom mégegyszer éhenpusztulni őket.

    VálaszTörlés