Bármerre is visz az
utam a természet ösvényein, mindig nyitott szemmel és füllel haladok,
odafigyelve minden neszre, hangra és minden apró lüktetésre. Egyetlen
kirándulás sem telhet úgy el, hogy valamilyen élménnyel ne gazdagodnék. Az
átélt pillanatok között vannak olyanok, melyek meghatározó mumentumai
életemnek. Ezek legtöbbször egy első találkozáshoz vagy egy különös eseményhez
köthetőek, melyek emlékezetemben annyira intenzíven élnek, hogy akárhányszor
felidézem ezen kedves élményeimet olyan mintha, újra átélném őket.
A természet gyakran
meglep minket olyan élőlényekkel, melyekkel azelőtt még nem találkoztunk és
ezek számomra nagyon nagy kincsek. Jelen történetem is egy ilyen első
találkozásról fog szólni, egy különleges és rejtett életet élő madárról, akinek
az elterjedése főként a Zempléni hegységre korlátozódott. Pár egyedét megfigyelték
már az Északi középhegységben és a Börzsönyben, ahol a költése is
bizonyított.
Ezen a nyári estén,
amikor a nap már kezdett nyugovóra térni, hazafelé tartottunk a ceredi tónál
tett kirándulásunkból. Már majdnem elértük Rónabánya határát, amikor egy madár, óriásinak tűnő szárnycsapásokkal éppen az autónk előtt repült át. Gyorsan megálltunk
és kiszállva az autóból óvatosan visszafelé kezdtem sétálni. Nem sok esélyt
adtam rá, hogy szerencsém lesz megpillantanom, de titkon azért bíztam és hittem
benne. Az út szélétől nem messze egy fa ágát gyönyörűen megsütötte a lemenő nap
sugara és ott ült, a pillanatokkal ezelőtt látott hatalmas madár. Aki nem más
volt, mint egy világos szürke alapon, sötét mintázattal tarkított tollruhát
viselő bagoly. Egy olyan bagoly, akit ezelőtt még soha nem láttam, jóval nagyobb teremtés volt az általam jól ismert
és már többször megfigyelt macskabagolytól és tollazata is teljesen más színű
volt. Hatalmas fekete szemeivel érdeklődően engem nézet, világosszürke arcocskájával
pedig olyan volt, mintha mosolyogna. Percek teltek el amíg egymást figyeltük,
meg sem próbált elrepülni, szerencsére ezt a kis időt nem zavarta meg a
forgalom, mert mihelyt az első autó elment mellettem ő gondolva egyet elszállt
a tisztás irányába. Ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy milyen baglyot is
láttam. Egy ismerősöm segítségét kértem az azonosításhoz, aki nem akart hinni a
szemének, hogy felénk milyen ritka madarat sikerült megfigyelnem és fotókkal
bizonyítanom a találkozásunkat. Az azonosításunk alapján derült kis, hogy a
látott madaram egy gyönyörű Uráli bagoly volt, mely ezen a vidéken ritkaság
számban megy. Azt viszont jó tudni róla,
hogy ez a bájos kis arcocska igen agresszív belsőt takar, ha a költési
időszakában megzavarják a fészke közelében, képes gondolkodás nélkül az emberre
támadni, és az a támadás veszélyes is lehet, mert hatalmas karmaival igen nagy
sérüléseket tud okozni. Ez a viselkedése azért van, mert ő így védi utódait a revírjébe tévedt betolakodóktól.
Azóta is rendszeresen kijárok erre a helyre,
hátha még egyszer szerencsém lesz hozzá, de azóta nem sikerült újra
megfigyelnem. Azonban ezt a pár perces találkozást gyakran felidézem magam,
újra és újra átélve ezt a különös és szerencsés találkozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése