Tőkés réce vagy vadkacsa / Anas platyrhynchos

Ismertető jelei:

• madarak osztályának lúdalakúak rendjébe és récefélék családjába tartozó faj
• mérete: 50-65 cm. a testhossza
• szárnyfesztávolsága: 81-98 cm.
• testtömege: 750-1450 gramm, a tojó mintegy negyedével könnyebb, mint a hím

Megjelenése:

Gácsér / hím:
Szeptembertől májusig viseli ezt a díszes tollazatot.

• csőre zöldessárga
• feje csillogó zöld színű
• nyakán fehér gallért visel
• mellrésze gesztenyebarna 
• oldala és hasa világosszürke színezetű
• testének felső része a nyak tövétől a hát középső részééig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke színű
• a hát közepétől kezdődően kékesfekete teljesen a farokig, melynek oldalsó szegélyét fehér színű tollak alkotják
• a farok közepén 3-4 szál fekete ún. gácsértoll található
• a szárnyak belső oldala sárgásfehér színűek 
•  vízhártyás lába narancssárga színű 

Nyári tollazata:

• sokkal szolidabb a nyáron viselt tollazata
• szárnya és faroktollai nagyjából megtartják eredeti színüket
• a testük többi része viszont szürkésbarna alapszínt ölt, amelyeket kisebb-nagyobb foltok díszítenek
• fehér gallérja a nyakáról eltűnik
• a fején viszont megjelenik a a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető

Tojó:

• csőre sárgásbarna, lilásfekete foltokkal
• a tojó tollazata tipikus rejtőzködő színezetű, ez azt a célt szolgálja, hogy a fészken ülő madár beleolvadjon a környezetébe és rejtőzködni tudjon az ellenségei elől
• teljes tollazat barnás színezetű, melyet itt-ott fekete pöttyök és foltok tarkítanak
• az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek
• a szem környékén megfigyelhető egy fekete sáv az ún. szemcsík
• szárnya kívülről barnásszürke, belső része pedig sárgásfehér
• a szárny külső részén, középtájon, csillogó kék szárnytükör van, melyet mindkét oldalon fehér vonal szegélyez, ezt a kék szárnytükröt a gácsérok is viselik 
• vízhártyás lába narancssárga színű  

Kiskacsák:

• a csőrük és a lábuk lilásfekete
• alapszínük zöldessárga
• pehelytollazatukat kéthetes korukig őrzik meg, ezt követően fokozatosan alakul ki végső színezetük
• hátuk, fejük teteje fekete
• anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek
• a kiskacsák tollazata anyjuk tollazatának tökéletes mása
• ez a tollazat remekül elrejti őket a nádasban a vízinövények árnyékos sűrűjében
• a tojók tollazata már nem változik sokat 
• a gácsérok nyár végére, ősz elejére érik el végső színezetüket

Előfordulása:

• egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt madárfaj
• a Kárpát-medencében a legelterjedtebb récefaj

Táplálkozása:

• tápláléka igen változatos
• főként magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt

Életmódja:

• vadon élő vízimadár
• a vízhez ragaszkodó életet élnek
• táplálékszerzés közben nem tudnak a víz alá merülni, ezért a hátsó része kiemelkedik a vízből

Élőhelye:

• minden vizes területen megtalálható
• mocsárban, tavaknál, víztározóknál, folyók ártereiben és folyók holtágainál
• sokszor megjelenik víztől távolabb eső részeken is
• kerüli a gyors folyású folyókat

Szaporodása:

• az ivarérettséget egy éves korukban éri el
• március elején kezdenek hozzá a fészkeléshez
• fészkük nádszegélyeken, erdős szigeteken, nedves réteken, nagyobb madarak elhagyott fészkeiben, sőt gabonaföldeken is  megtalálhatóak
• a fészek helyét a gácsér választja ki, viszont a fészek elkészítése a tojó feladata
• a fészket főként növényi részekből készíti el és puha pehelytollakkal béleli ki
• a tojásokat a tojó naponta rakja 
• 9-13 tojásból áll egy fészekalj
• amikor az összes tojást lerakta akkor kezdi meg a kotlást, a kotlás megkezdéséig puha pihetollakkal takarja be a tojásokat
• 28 nap elteltével kelnek ki a fiókák
• a gácsér rendszerint elhagyja a párját a kotlási időszak alatt és más gácsércsapatokhoz csatlakozik
• a tojó a fiókákat a sűrű növényzetbe tereli, csak alkonyatkor merészkednek nyílt vízfelületre
• 50-60 napos korukra válnak röpképessé a fiókák és ezzel egy időre tehető az önállóvá válásuk is

Megfigyelése:

• a hazánkban fészkelő példányok az enyhe teleken áttelelnek
• így egész évben megfigyelhetőek
• találkozhatunk velük egy-egy tóparti séta alkalmával
• szinte egész közelről megfigyelhetjük őket, hiszen nagyon barátságosak
• kedveskedhetünk nekik egy kis kukoricával vagy kenyérrel 

Széncinege / Parus major

Ismertető jelei:

• a verébalakúak rendjébe és a cinegefélék családjába tartozó madár
• mérete: 14 cm hosszú
• szárnyfesztávolsága: 22 cm
• átlagos tömege 14-22 gramm közötti, a hímek nagyobb tömegűek

Megjelenése:

Tollazata:

• igazi színpompás kismadár
• csőre, feje teteje és torokfoltja fekete
• arcocskája fehér színű
• a torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokrészig folytatódik
• a hímeknél a lábak között ez a fekete sáv jelentősen kiszélesedik
• a hát zöldes színezetű
• sötétebb színű szárnyon fehér sáv fut végig

Hangja:

• akár már februártól megfigyelhetjük trillázó énekét
• "nyitnikék" és "ti-cső" kiáltásairól megismerhetjük

Előfordulása:

• alapvetően eurázsiai madárfaj
• szinte egész Európában megtalálható
• egyedül a különösen hideg és sivatagos övezeteket kerüli

Megtalálható még: a mediterrán Észak- Afrikában, a Közel- Kelet kevésbé száraz területein, Ázsiában Oroszországtól Japánig, Kínától Indiáig hatalmas területeken élnek.


Élőhelye:

• hazánkban az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb az állománya az Alföld délkeleti részén pedig a legritkább
• parkokban, kertekben és erdőszéleken települnek meg

Szaporodása:

• a széncinege erdők, parkok fáiban található odúkban készíti el fészkét, de előszeretettel veszi igénybe a kihelyezett mesterséges fészekodúkat is
• fészke gyökerekből, fűszálakból és mohából áll
• a belsejét fűszálakkal béleli ki és teszi még puhábbá a kis utódoknak
• a fészke környezetét énekével védi a betolakodóktól
• a madárszülők évente két fészekaljat nevelnem fel, egyet tavasszal, egyet pedig nyáron
• egy fészekalj 6 vagy akár 12 tojásból is állhat
• a fiókák két hét alatt kelnek ki a tojásokból
• a költésben és a nevelésben mind a két madárszülő szerepet vállal
• a szülők fáradtságot nem ismerve szinte megállás nélkül hordják a táplálékot a kicsiknek, mely jórészt hernyókból és apró ízeltlábúakból áll
• a kis cinkék 20-22 napos korukban hagyják el a biztonságot adó fészket

Táplálkozása:

• nyáron szinte kizárólag ízeltlábúakkal táplálkoznak
• az ősz beköszöntével inkább gyümölcsöket, magvakat és csonthéjasokat fogyasztanak

Ősz

Kányádi Sándor: November

Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak. 

Sokan azt gondolják így november derekán már csak a kopasz fákat, a talajt eltakaró avart láthatjuk egy erdei séta folyamán, de ez nem így van. Ha nyitott szemmel és füllel  járjuk az erdőt akkor rá kell ébrednünk, hogy ilyenkor sem kopár és kihalt az erdő, sőt számtalan csodát rejt ami csak arra vár, hogy meglássuk és felfedezzük.  

Őszapó

Ilyenkor ősszel nagyobb csoportokat alkotnak, nem lehet őket nem meghallani.

Széncinege

Kék cinege 

Akrobatikus ügyességgel szerzi meg táplálékát.

Gomba

Sűrű avarból előbukkanó gomba.

Harangvirág

Az avar sem állhatja útját, ha tündökölni akar.

Erdei szegfű

A barna falevelek között szemet gyönyörködtető látványt nyújt.

Amit az őzről tudni kell

Hímje: bak
Nőstény: suta

Elterjedése: 

• hazánk teljes területén előfordul 
• a magasabban fekvő, hegyvidéki területeket nem kedveli 

Élőhelye: 

• erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek szarvasféléje 
• kedveli a magas, füves bozótosokat, a táplálékban gazdag nyitottabb erdős részeket 
• fontos, hogy elegendő búvóhely álljon a rendelkezésére 

Táplálkozása: 

• táplálkozására a nagyfokú válogatás a jellemző 
• legjobban a nagy energiatartalmú, magas víztartalmú és könnyen emészthető táplálékokat kedveli 
• szívesen fogyasztja a gyümölcsöket, a fák, bokrok leveleit, fűféléket, gombákat, magvakat, terméseket és a fák hajtásait 
• a nap 24 órája során 5-7 alkalommal táplálkoznak 
• legaktívabbak az esti szürkületkor és a hajnali pirkadatkor 

Életmódja: 

• a nyári időszakban magányos életet él, esetleg kis családi csoportokban, például a suta az őzgidával 
• ősztől tavaszig viszont kisebb nagyobb csoportokat alkotva fordulnak elő 
• erdős területeken 4-8 egyedből, míg nyíltabb mezőgazdasági területeken akár 40-60 tagból álló csoportok is összeverődhetnek 
• a téli időszakban a táplálékban gazdagabb részeken fordulnak elő nagyobb számban 

Szaporodása: 

• az őzbakok nagy része három éves kora előtt nem vesz részt a szaporodásban 
• ennek oka, hogy az őzbakok territoriálisak és kevés bak tud három éves kora előtt territóriumot foglalni 
• a suták többsége 14 hónapos korukra érik el az ivarérettséget 
• az őz az egyetlen szarvasféle, amelynek embrionális fejlődése nem folyamatos 
• emiatt a vemhesség 264-318 nap között változhat 
• az őzgidák április és július között születnek meg 
• a kifejlett őz suta általában két gidát ellik 
• az újszülött gidák 1-2 kilogrammosak teljesen kifejletten, pettyes szőrzettel és látással jönnek a világra 
• a születés utáni néhány napban szinte tejesen védtelenek, ilyenkor éri őket a legtöbb ragadozók okozta veszteség 
• az őz suta kicsinyeit néhány hónapig szoptatja 
• kora őszre viszont teljes egészében növényi táplálékot fogyasztanak a kicsinyek 

Megfigyelése: 

•  hazánkban egész évben megfigyelhető
• találkozhatunk velük utak mentén található mezőgazdasági területeken, erdőszéleken,

Szajkó / Garrulus glandarius

Mátyásmadár néven is ismert.

Ismertető jelei: 

• verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik 
• testhossza: 34-36 cm. 
• szárnyfesztávolsága: 52-58 cm. 
• szemének a színe kék 

Tollazata: 

• a tojó és a hím tollazata azonos színű tollazatuk alapján igen nehéz őket megkülönböztetni
• a fejtetőn megfigyelhető fekete fehér tollak e fajra jellemzőek, melyeket fel tud borzolni 
• a fekete színű csőre, fekete bajuszban folytatódik
• a mell részen és a háton vöröses szürke árnyalatú tollak figyelhetőek meg 
• a farktő fehér, farka pedig fekete színű 
• a szárny fekete és fehér, a kék csíkozása különösen repülés közben, kiterjesztett állapotban figyelhető jól meg

Hangja: 

• kitűnő hangutánzó madár 
• képes akár az ölyv hangját a megtévesztésig utánozni 
• alaphangja rövid, erős recsegés tavasszal az éneke dallamosabb, párzási időszakban így csalogatja magához a nőstényt 

Élőhelye:

• hegységek, dombvidékek és a síkságok erdős részein, hazánkban széles körben elterjedt madárfaj 
• leginkább a ligetes és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket válassza élőhelyéül, ahol nagy számban megtalálható a bükk és a tölgy 
• fátlan területeteken nem él meg 
• az utóbbi időkben ügyesen alkalmazkodott a városi és falusi élezhet is, ezeken a helyeken a zöld, fákkal tarkított területeket keresi meg élőhelyéül 

Szaporodása: 

• évente egyszer költenek áprilisban 
• fákra rakják gallyakból és fűszálakból álló lapos fészküket 
• egy fészekalj általában 4-5 tojásból áll
• a nőstény kb. 20 napig kotlik a tojásokon a kikelés után a fiókák 20-21 napos korukban hagyják el a biztonságot adó fészket 
• az utódok teljesen önállóvá csak 7 hetes korukra válnak, addig a szülők gondozzák őket 

 Fiatal szajkó

Életmódja: 

• tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt 
• ősztől tél végéig nyíltabb tájakon szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul 
• bizalmatlan és óvatos madár 
• az erdők őreként emlegetik, hangos riasztása miatt, mellyel felhívja a vadak figyelmét a közeledő veszélyre 

Táplálkozása: 

• a szajkó legkedveltebb tápláléka a makk 
• gondosan átválogatja eledelét, a kukacos terméseket nem fogyasztatja el 
• a csőre alatt található zsákban akár 8-10 darab makktermést is képes elszállítani 
• ősszel szorgos gyűjtögetésbe kezd és különböző rejtekhelyekre moha, száraz levelek, gyökerek alá dugdossa el a terméseket 
• évente akár ezernél is több makkot rejteget el, melyekből csak keveset talál meg újra 
• a földben maradó termések kihajtanak és idővel fává cseperednek, ezzel önkéntelenül hozzájárulva a fák természetes elterjedéséhez, így tudatlanul ugyan, de nagy sikerrel tölti be az erdei munkás szerepét 

Hideg évszakban: 

•  az ősz folyamán begyűjtött táplálékokat éli fel 
• a téli időszakban szívesen látogatja az etetőket és a kihelyezett táplálékokat előszeretettel fogyasztja el 
• kedveli a napraforgómagot, a mogyorót, a diót és az almát 

Meleg évszakban:

• a tavasz beköszöntével étlapjára kerülnek a rovarok, a földigiliszták, a meztelen csigák és a gyümölcsök 
• ezenkívül rabolni is jár, kifosztja más madarak fészkeit és elfogyasztja a bennük található tojásokat, sőt az éppen kibújt fiókákat is, emiatt rossz a híre 

Megfigyelése:

• hazánkban egész évben megfigyelhető, állandó madár 
• főként az ősz beköszöntével találkozhatunk velük, amikor táplálékok után kutatnak 
• télen pedig az etetők környékén is megfigyelhetjük, akár saját kertünkben is

Madáritató

 Rozsdafarkú az itató szélén.

Mint már előző bejegyzésemben említést tettem róla, nagyon fontos az egész éven át tartó itatás. Az etetők legfontosabb kiegészítője, tehát az itató. Míg a madarak etetése csak a a hideg hónapokban szükséges, addig az itatásukról egész évben gondoskodnunk kell. A meleg időszakban fontos, hogy az itatóba minden nap friss vizet öntsünk és tisztítsuk ki a tálkát, mert a víz hamar bealgásodik benne. A hideg időszakban legfőképpen a fagyok beköszöntével fontos, hogy az itatót minden nap lehetőleg mindig ugyanabban az időszakban töltsük fel friss vízzel a jég eltávolítása után, hiszen télen is fontos számukra a folyadék pótlása. A kihelyezett itatókat nem csak szomjuk oltására, hanem fürdőzésre is előszeretettel használják. A legegyszerűbb megoldás a virágalátét, de mindenkinek saját fantáziájára van bízva milyen itatót helyez ki a kertjébe. Fontos, hogy tegyünk nehezéket a tálkába egy kődarab is megfelelő, hogy fel ne boruljon.

A nyári melegben szívesen vesznek frissítő fürdőt.

Rozsdafarkú

 Az kihelyezett itatót nem csak szomjuk oltására használják, hanem fürdőzésre is.

Rozsdafarkú

 Rozsdafarkú

Rozsdafarkú

A forró, száraz, nyári napokon minden pici vizet kihasználnak a fürdésre, a kihelyezett itatóval segíthetünk nekik a forróságot átvészelni.

Hantmadár pár

Madáretetők fajtái

Etetőtípusok:

 Kicsit szűkösen, de mindkét gerle elfér egymás mellett

Ha lehetőségünk van rá a legjobb, ha a madaraknak a táplálékot több szinten is felkínáljuk. Ugyanis a táplálkozási szokásaik alapján is különbséget tudunk tenni egyes madárfajok között. Például a vörösbegyek, a rigók és a pintyfélék a talajon szeretnek táplálkozni. Vannak akik az ágak között fogyasztják el eledelüket ilyenek az őszapók, a királykák. Sokféle faj pedig a dúcetetőkben vagy függő etetőkben táplálkozik.


Talajetető:
A megtisztított talajra szórjuk ki a madaraknak szánt eleséget. A hó elleni védelem érdekében érdemes féltetőt építeni az etető fölé. Előnye: nem csak táplálkozó helyet biztosíthatunk kis kerti vendégeinknek, hanem olyan közösségi teret is ahol a különböző fajok viselkedését is megszemlélhetjük, így rengeteg megfigyelési élményben lehet részünk.

 Megérkezett a gerle az etetőbe

2., Tálcás etető: 
Az egyszerű etető típusok közé tartozik.
Alacsony falú láda vagy egy nagyobb méretű virágalátét is megfelel erre a célra. Fontos, hogy a tálca aljára fúrjunk pár darab lyukat, hogy az eső vagy hólé ki tudjon folyni belőle. A tálcába tegyünk nehezéket egy nagyobb kődarab is megfelelő lehet, hogy az etetőnk fel ne boruljon.
Nagyon fontos, hogy a talaj vagy tálcás etetőt csak akkor alkalmazzunk, ha biztosak vagyunk benne macska nem veszélyezteti a madaraink épségét.

 Kis kedvencem a kékcinege, az etetőben töri meg a napraforgómagot

3., Dúcetetők: 
A rögzített etetők közé tartoznak.
A magtartóval felszerelt dúcetetők nagy előnye, hogy egyszerre több kiló mag is elfér bennük, ezért olyan helyekre is ideális ezt a fajta etető típust kihelyezni, ahol nem tudjuk gyakran feltölteni, így a madarak folyamatosan táplálékhoz tudnak jutni.

 Zöldike az etető Ura

4., Függő etetők: 
Nagyon sokféle típusból tudunk választani, ha az ilyen fajta etetőtípus kihelyezése mellett döntenénk. A kis faházikótól kezdve, a fémből vagy műanyagból készült önetetők is megvásárolhatóak mezőgazdasági boltokban vagy kertészetekben. De akár saját magunk is barkácsolhatunk, ha rendelkezünk egy kis kreativitással.
Melyik háztartásban ne lenne ásványvizes flakon és két darab fakanál, ezekből a hozzávalókból is elkészíthetjük saját kezűleg a madáretetőnket.

 Meggyvágó az etetőmben

Én már nyáron előre gondolva a téli etetési időszakra, nekifogtam az újabb etetőm megtervezéséhez és elkészítéséhez. Igaz időigényes munka, de minden fáradtságért kárpótol amikor birtokba veszik énekes kis barátaim az elkészült etetőjüket. Aki szeret barkácsolni ajánlom, hogy saját maga készítse el etetőjét, így saját kedve szerint alakíthatja ki és egyedivé is varázsolhatja.

 A tengelic kedveli a napraforgómagot

Fejjel lefelé is tud csipegetni

Kerti madaraink őszi, téli etetése

Egy kis virágalátét is megteszi etetőként és már figyelhetjük a látogató madárfajokat.

Csuszka, Barátcinege, Széncinege és Kék cinege a videóm szereplői :-)

Az ősz beköszöntével nem minden madárfajunk vonul melegebb tájakra, számos faj hazánkban tölti a téli időszakot is. A tőlünk északabbra fekvő országok madarai számára pedig hazánk jeleneti a telelő területet.
A hideg téli hónapokat nálunk töltő madarak emberi segítség nélkül is képesek átvészelni ezt az időszakot. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a madarak számára, nekünk pedig rengetek megfigyelési élményt.

A TÉLI MADÁRETETÉS , AMI AKÁR HAT HÓNAPON ÁT IS TARTHAT, AZ EGYIK LEGÖSSZETETTEBB MADÁRVÉDELMI TEVÉKENYSÉG.

Kicsit szűkösen, de mindketten elférnek az etetőben és jól is laknak.

Mikor etessük a madarainkat?

Hazánkban nincsen szükség az egész éven át tartó etetésre, ugyanis a madarak a melegebb hónapokban elegendő táplálékhoz tudnak jutni, viszont a hideg idő beköszöntével nagy könnyebbséget és biztonságot oda a madaraink számára.
Az etetési időszak az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós magszűnéséig tart (ami akár április közepe is lehet). Naptári napra pontosan nem lehet ezt az időszakot behatárolni, mindig az aktuális időjárás határozza meg.
Ha új helyen szeretnénk elkezdeni az etetést, akkor a madarak az etetőhöz való szoktatását már az ősz beköszöntével megkezdhetjük. Mire beköszönt a zord, hideg, téli idő addigra a madarak hozzászoknak az újonnan kihelyezett etetőhöz. Ilyen szoktató etetésnél elegendő egy kis magot kiszórnunk az etetőbe vagy faágakra egy-két almát kiszúrnunk. Ezeknek a kihelyezett gyümölcsöknek a vonulóban lévő madarak is hasznukat veszik és szívesen elfogyasztják.


 KÜLÖNÖSEN FONTOS AZ ETETÉS FOLYAMATOSSÁGA!!!

A madarak hamar megszokják és számítanak az etetőbe kihelyezett táplálékra. A stabil etetők közelébe, amik folyamatosan fel vannak töltve táplálékkal, a madarak évről évre visszajárnak telelni. Ezért ha hirtelen abbahagyjuk az eleség pótlását rengeteg madarat roppant nehéz helyzetbe hozhatunk, ugyanis a madarak számítanak a kihelyezett élelemre. Az etetőbe járó kistestű madaraknak alig néhány gramm a testtömegük, ezért a hideg, zord téli időjárás (ami -10°C vagy az alatti hőmérsékletet jelent) nagy kihívás jelent a számukra. Tartalékaik szinte csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a hideg, fagyos éjszakát. Ha másnap nem tudnak elegendő táplálékhoz jutni az alig hat órás nappali időszakban, például mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg, fagyos éjszakán. Tehát nagyon fontos dolog, ha elkezdtük az élelem kihelyezését, ne hagyjuk abba időközben, folyamatosan gondoskodjunk a madaraink tápanyag ellátásáról az etetési időszak folyamán. Alkalomszerűen ne etessünk!!!


Mivel etessük a madarainkat?

 A tengelicek ősszel ügyesen kiszedegetik a magokat lábon álló napraforgó tányérjából.

A téli etetőbe kihelyezhető madáreleségeket három nagy csoportba sorolhatjuk. Ezeket az elségeket célszerű egyszerre alkalmazni.

1., Olajos magvak:
A napraforgó a legfontosabb téli madáreleség.
Magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó a legmegfelelőbb táplálék kis téli vendégeink részére. Nagyon fontos, hogy ne legyen sózott, se pedig pirított.
A napforgómagba érdemes apró szemű magvakat is belekeverni pl. kölest, muhart vagy vásárolhatunk magkeveréket amivel a vörösbegynek, az ökörszemnek és olyan kis madaraknak kedveskedhetünk akiknek nem elég erős a csőre a napraforgó mag feltöréséhez.
Kiegészítő táplálékként adhatunk még összetört diót, mogyorót, pisztáciát, földimogyorót, kesudiót is. Itt is fontos, hogy ne legyen se sózott, se pedig pörkölt a kihelyezett táplálék.

2., Állati zsiradék:
Az olajos magvak mellett igen fontos téli etetőanyag az állati zsiradék.
Ilyen például a natúr vaj, a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú és a cinkegolyó. A natúr vaj előnye, hogy a gyengébb csőrű madarak is tudnak belőle csipegetni.
 

3., Gyümölcsök:
A gyümölcsök között a legfontosabb madáreleség az alma.
Gyakorlatilag minden, rovarokat is elfogyasztó madár kedveli és szívesen fogyasztja az almát is. Kiemelném azonban a BARÁTPOSZÁTÁT, mint már előbbi bejegyzésemben említettem (lásd. Barátposzáta) igaz, hogy a költöző madarak között tartjuk számon, de van egy pár egyede, akik hazánkban tölti a téli időszakot, nálunk telel át. Nekik nagyon nagy segítséget nyújthatunk, ha almát helyezünk az etetőnkbe (fontos azonban, hogy az almán vágjunk ún. kis ablakot, hogy a húsához tudjon férni).
Van még egy faj melynek a téli túléléshez nélkülözhetetlen ez a gyümölcs, ő pedig a feketerigó és a rigófélék.
Nem csak az etetőben kínálhatjuk az almát a téli kertünket látogató csicsergő kis barátainknak, hanem felszúrhatjuk fák vagy bokrok ágaira vagy néhány szemet a talajra is szórhatunk, ezt azonban csak akkor tegyük ha macska nem veszélyezteti a madaraink épségét.

Egy kis ínyencséget jelenet a vörösbegy számára, ha egy kis lágy sajttal kedveskedünk neki.

Vörösbegy

Mivel ne etessük a madarainkat?

Nagyon fontos, hogy az énekesmadarainknak ne adjunk kenyeret vagy kenyérmorzsát, mert a ködös, nyirkos téli időben hamar erjedésnek indul és gyomor vagy bélgyulladást is okozhat kis barátainknak, ami akár végzetes lehet a számukra és elpusztulásukhoz is vezethet.

Tövisszúró gébics / Lanius collurio

Tövisszúró gébics tojó

Tövisszúró gébics hím

és a fiókák

Madarak azonosítása

Vonuló és állandó madarak

Nyaktekercs 

Vonuló madár, az április és szeptember közötti időszakot tölti hazánkban

Az előző bejegyzésemben már említést tettem a vonuló és az állandó madarainkról, de egy kicsit ismerkedjünk meg vele, hogy miért is van az, hogy egyes madárfajok az ősz beköszöntével elvándorolnak, míg vannak akik hazánkban töltik a téli, hideg időszakot is.

Fehér gólya

Költöző madár, augusztus közepén már csapatokba verődnek, de csak szeptemberben kezdik meg vonulásukat.

Vonuló madarak: 

Egyes madárfajok populációinak évente ismétlődő vonulását nevezzük madárvonulásnak. A vonulás kezdete, időtartama és útvonala fajonként változik, sőt egyes fajok populációi között is eltérő lehet. A vonulás okai az időjárási tényezők, az öröklött tényezők és a táplálékhiány.
A vonuló madarak nagy része a rovarevő fajok közé tartozik, az ősztől tavaszig terjedő időszakban azonban nem találnak elegendő táplálékot, így útra kelnek és kihasználják Afrika és a mediterrán országok táplálékgazdagságát. Március és május között azonban visszatérnek a költési területükre. A madarak számára óriási kihívást jelent, hogy az akár több ezer kilométeres utat túléljék. Azonban számos vonatkozásban alkalmazkodtak ehhez a kihíváshoz. Tájékozódásukat a nap állása, a csillagok és a Föld mágneses mezeje segíti, emellett elsősorban az a képességük teszik alkalmassá őket a hosszú repülésre, hogy az út előtt kellőképpen fel tudnak "tankolni". Ez azt jelenti, hogy a számukra kedvező táplálékokból a napi szükségletüknél többet fogyasztanak, ezt a plusz energiát a bőrük alatti zsírrétegben raktározzák el. Ez a készlet nélkülözhetetlen a túlélésükhöz, hiszen amikor a tengerek vagy sivatagok felett repülnek nem tudnak táplálékhoz jutni, ekkor az elraktározott energiát használja fel a szervezetük.

Füsti fecske 

A vonuló madárfajok csoportjába tartozik.

Állandó madarak: 

Az állandó madárfajok populációi az egész évet nálunk töltik, beleértve a hideg, téli időszakot is. Ezekhez a madarakhoz az ősz beköszöntével olyan madárfajok is csatlakoznak akik Észak vagy Kelet-Európában költenek, de az ottani zordabb téli időjárás miatt hazánkban telelnek át. Ezek a madarak főként magvakkal, bogyókkal vagy gyümölcsökkel táplálkoznak. Vannak közöttük olyan fajok is akik étlapján a rovarok is szerepelnek, de az ősz beköszöntével áttérnek a növényi táplálékokra, hiszen ezek az élelmek a hideg, fagyos téli időben is elérhetőek a számukra.
Nagy segítséget nyújthatunk a hazánkban telelő madaraknak a téli madáretetéssel, viszonzásul az egész nyáron át tartó szorgos kis munkájukért, mivel az énekesmadarak hasznos és kedves kis segítőtársaink. Védeni és gondozni kell őket.
Hogy miben segítenek nekünk az énekesmadarak? Rengeteg hernyót, kukacot és rovart pusztítanak el és ezzel a lehető legtermészetesebb módon védve kertünket a kártevők pusztításaitól.
A téli etetési időszak kitűnő alkalmat nyújt a madárvilág megfigyelésére és megismerésére.

 Szajkó

 Egész évben megfigyelhető, állandó madár.