Ruhaváltás szöcske módra

Úgy érzem, a természet lakói mindig a kedvemben járnak, hisz egyetlen kirándulásom sem telhet el anélkül, hogy ne lenne számomra kedves élményekben részem. Utamat mindig nyitott szemmel és füllel járom, és gyakran megesik velem, hogy hosszú perceken keresztül vizsgálom a mező növényeit, vagy épp lekuporodok közéjük, hogy egészen közelről szemlélhessem az ott élő lakók titkos kis életét. Annyi érdekességet rejtenek a fűszálak, a sudár szárakkal büszkélkedő növények sokasága, hogy talán el sem hinnétek. Órákig el lehet bolyongani a réteken, a mezőkön úgy, hogy közben egy pillanata sem unatkozunk, hisz látványban, érdekességekben az erre fogékonyaknak nincsen hiány. A természet, legyen az, napsütötte nyári nap, kellemesen meleg éjszaka, vagy fogakat csikorgató hideg mindig meglepetéseket tartogat a számunkra, de, hogy ezeket észre tudjuk e venni, az már csakis rajtunk múlik. 

A minap egyik kedvenc időtöltésemnek hódoltam, mégpedig a mezőjárásnak. Szeretek a fűvel és az illatos virágokkal hintet réten sétálni, melyek sűrűjében szebbnél-szebb élőlények élik, rejtet és titkos kis életüket. Színpompás lepkék reppennek virágról virágra, hosszú csápú cincérek pihengetnek a növények védelmében, sáskák, szöcskék sokasága ugrándozik a lábaim előtt, vagy éppen napoztatják magukat a fűszálakon, pöszörlegyek, méhek, ormányos bogarak, skorpiólegyek és még hosszú időn át sorolhatnám mennyi kedves lakója van a napsütötte tisztásoknak.

Ezen történetem, egy üde zöld színben pompázó szöcskéről fog szólni, akinek a becsületes neve Közönséges virágszöcske. Mint neve is utal rá kifejlett életének nagy részét virágokon, növényeken éli. Jelen találkozásunk egészen különlegesre sikerült, hiszen olyat láthattam neki köszönhetően, mint eddig még sosem. Többször találtam már fűszálakon elhagyott lárvabőröket, melyeket szöcske vagy sáskalárvák hagytak hátra, és melyből kiolvashattam, hogy egy új lépést tettek a teljes kifejlődésük felé. Ezek a rovarok kifejléssel fejlődnek. A petéből kiket aprócska kis szöcske kinézete, élőhelye, életmódja szinte teljesen megegyezik a teljesen kifejlődött rovaréval. Testfelépítésük között csak egészen kicsi eltérések vannak, melyek a fejlődésük során fokozatosan alakulnak ki. Növekedésük és fejlődésük során többször vedlenek, és a kinőtt lárvabőrüket növényeken hagyják hátra. A vedlések sorozata akkor ér véget, amikor elérik a teljes kifejlettségüket és az ivarérettségüket. Én pedig ennek a csodálatos vedlési folyamatnak lehettem a szemtanúja, ahogy a közönséges virágszöcske a sperence szárába kapaszkodva, szépen lassan levetette magáról a lárvabőrét, hogy megkezdje fejlődésének a következő szakaszát. Amikor megpillantottam őt, a feje, a csápja már ki volt szabadítva régi ruhájából, a lábait pedig éppen akkor kezdte kihúzni a kinőtt lárvabőréből. Számomra nem mindennapi percek voltak ezek, hosszú időn át ott kuporogtam a fűszálak között, és szinte mozdulatlanul figyeltem őt. Amikor az utolsó lábát is kiszabadította, kinyújtóztatta végtagjait, mint aki már teljesen elgémberedett, és a hátrahagyott bőre mellé telepedett, majd pihengetni kezdett miközben a nap sugarai simogatták újdonsült ruháját, mely szó szerint csillogott, ahogy a fény megérintette.

Füvek népe: sáska vagy szöcske

Ugráló rovarsereglet a fűben, de sáskát vagy szöcskét látunk?

Ha végigsétálunk egy mezőn, egy réten vagy akár a saját kertünkben rengeteg ugráló, a füvek között élő rovarsereget figyelhetünk meg.
Sokan azt gondoljuk, minden rovar ami lábunk elől elugrik az szöcske, pedig nagy az esélye, hogy inkább sáskát láttunk. Ezeket az ugráló aprónépeket nem olyan egyszerű megkülönböztetni, de van egy pár ismertetőjelük ami alapján könnyebben tudjuk azonosítani őket.
Az első szembetűnő ismertető jelük a csápjuk. A szöcskék csápja igen hosszú, gyakran hosszabb mint a testük, a sáskáké viszont sokkal rövidebb, általában a testük feléig ér.
Ha ezt sikerül megfigyelnünk egy lépéssel már közelebb vagyunk az azonosításhoz.
Második szabad szemmel is jól látható ismertető jelük a nőstények tojócsöve. A szöcskék nőstényeinek a tojócsöve hosszú, hiszen petéiket talajba vagy növények közé rakják. A sáskák nőstényeinek tojócsöve viszont rövid, ha ezt is sikerül megfigyelnünk akkor még egy nagy lépést tettünk a pontos azonosítás felé.
Ha van szerencsénk egy ciripelő egyedet megfigyelnünk akkor ez még egy támpont lehet, a szöcskék az első két szárnyuk összedörzsölésével adják ki a ciripelő hangot, míg a sáskák többsége az első szárnyon található ciripelőérhez dörzsölik az ugrólábukon elhelyezkedő kitinkiemelkedéseiket és ezekkel a mozdulatokkal érik el, hogy gyönyörködhetünk ciripelő muzsikájukban. Ez alapján a három jellemző alapján szerintem pontosan be tudjuk azonosítani, hogy milyen ugráló rovart is volt szerencsénk megpillantanunk.
E két rovarnak vannak azonban közös jellemzőik is ilyen a színezetük amely a zöldön kívül lehet barnás színezetű is , de általában világos. Testfelépítésük karcsú, rendelkeznek ugrólábakkal és repülni is tudnak.

Íme a szöcske. Én sokkal többet bukkanok sáskákra, mint szöcskékre, így sajnos szöcskékről nem sok fotóm van.

Szemölcsevő szöcske

Most pedig lássuk a sáskákat. Sokkal gyakoribbak, mint a szöcskék, ezért a megfigyelésük is egyszerűbb.