Tavaszi ébredés.

 Tavaszi hérics

 

 Salátaboglárka

 Bogláros szellőrózsa

Reggelente még fázósan didergünk, de a kora tavaszi napsütés hamar átmelegíti a levegőt, melyben minden élőlény boldogan sütkérezik. A tavasz a változás időszaka, napról napra egyre több élőlény ébred fel hosszú téli álmából, a langyos szellő üde virágillatokat repít puha szárnyain, és sorra érkeznek meg vándor madaraink, a hosszú útjukról. Az erdők, mezők, és a rétek ösvényeit járva egyre több látványosság tárul a szemünk elé, az üdén zöldellő fűszálak, a sűrű avartakaróból előbújó erdei galambvirág fehér szirmai, a bogláros szellőrózsa, a tyúktaréj, a tavaszi hérics, és a salátaboglárka élénksárga, tekintetünket csalogató virágai, és ahová a szemünk ellát az orvosi, és a bársonyos tüdőfű lila, és rózsaszín foltjai, mint egy gondosan leterített szőnyeg, úgy takarják az erdőszélek talaját. A természetnek hála, napról napra egyre több virágban gyönyörködhet szemünk. A levegő újra hangokkal telik meg, szerelemtől ittasan dalolnak a madarak, az apró rovarok a virágok körül döngicsélnek, miközben édes pollenjeiket gyűjtögetik. Az egyre melegedő levegőben könnyed táncot lejtenek az áttelelt nappali pávaszemek, és a csinos külsejű, élénksárga színben pompázó citromlepkék. Minden élőlény boldogan hirdeti, hogy a tavasz visszavonhatatlanul megérkezett.

 Erdei galambvirág

 

 Bársonyos tüdőfű

 

 Pöszörlégy

 Citromlepke

Fészekben lapuló tojások.

Hetek óta szemmel követem odúm kedves kis lakóit, a csuszkákat, akik az idei esztendőben, és költési szezonban, az én kertemet, és odúmat választották ki az utódaik felnevelésére. Hetek óta nagy a sürgés-forgás, a tojó építkezik, a párja pedig minden pillanatban védelmezi őt, nehogy bántódása essék. Azonban nem csak a párja szorgos munkáját követi szemmel a hím, hanem a kertem többi lakóját is, ha valaki túl közel merészkedik az otthonukhoz azt rögtön elzavarja, tudtára adva ezzel, hogy ez az ő felségterülete. Amikor időm engedte a mai napon is figyelgettem életüket, de a tojót egész délelőtt nem láttam, csak a társát, aki a fának hol az egyik, hol a másik ágán ácsorgott, és hangos füttyögés közepette zavarta a cinegéket, és egyszer a nagy fakopáncsot is. A harkálytól, méteres termete ellenére sem riadt vissza, semmi mással nem törődött csak azzal, hogy elkergesse őt a fáról, melyen a fészke van. Délután aztán a tojó is előbukkant, az odú rejtekéből, megtört pár szem magot, átvizsgálta az odú minden egyes szegletét, majd visszament az otthonuk védelmébe, a hím pedig egész délután el sem mozdult a fáról csak őrködött és őrködött. Nagyon úgy tűnik, hogy a tojó már a tojásokat melengeti, hiszen pár perctől tovább nem időzik az odún kívül. Néha néha kikukucskál, mi történik odakinn a nagyvilágban, majd visszahúzza fejecskéjét, és testének melegével a tojásit melengeti, hogy körülbelül két hét múlva az utódok megláthassák a napvilágot.

Gondolataim a természetről.

Minden nap ajándékot tartogat, csak nyisd ki a szíved, hogy megkaphasd. Mert csak úgy érhet öröm, és boldogság, ha tiszta szívvel át tudod élni a pillanat varázsát.

Miskolczi Tímea

 

Tavaszi hérics.

Ha szomorú vagy, nyisd ki kedves emlékeid könyvét, melyet most is ott őrzöl szíved mélyén. Lapozd végig, és éld át újra a perceket, melyek régen is boldogsággal töltöttek meg. 

Miskolczi Tímea

 

Gondolataim a természetről.

A hosszú, mély álom egy tavaszi reggelen véget ér, kipihenve magát a természet új életre kél. Madarak dalolnak, virágok pompáznak, és minden élőlény vidáman köszönti a tavaszt. 

Miskolczi Tímea

Erdei galambvirág.

"Ez történt tehát azon a napon a boszorkánnyal. Visszasántikált haragosan az erdő egyik legsötétebb sűrűjébe, az angyal pedig ott maradt a tisztáson a tündérekkel, manókkal., az öreg Csönd bácsival, és az ő vidám, szőke, kék szemű leánykájával, akinek Visszahang a neve. És hozzákezdett, hogy megszépítse az erdőt.
Legelőször ruhája ráncaiból előrázta a Szellőt, és elindította, hogy tanítsa meg beszélni a fákat. Aztán elővette zsebéből a virágokat, s teleszórta velük a tisztás füvét. ( Jó nagy zsebe lehetett az angyalnak, amibe sok virág belefért. Éppen annyi, amennyit ma is meglelsz az erdőszélen, a réteken és azokon a napos kis tisztásokon,
amiket szerteszét láthatsz az erdők között.)
- Így, na - fordult az angyal a tündérekhez, amikor már minden virág a maga halyén állott -, most eridjetek, s költözzetek be mindannyian egy - egy kedvetek szerint való virágba!
Jókedvük lett ettől egyszeribe a tündéreknek. Mindegyik talált is szállást magának, hamar. Egyik a harangvirág kék búrája alá bújt be, másik a margaréta fehér kelyhére heveredett. Harmadik beköltözött a tárnicsvirág illatos tölcsérébe, negyedik a piros lángvirágba, ötödik a kikericsbe, és így tovább. Valamennyien tündérnek jutott egy virág.
- Most pedig - mondotta az angyal, amikor ezzel elkészültek -, tanítsátok meg a madarakat énekelni! Ez a ti munkátok.
A tündérek nyomban szét is rebbentek, hogy megkeressék a madarakat. És hamarosan elkezdett az erdő fütyülni, búgni, csivitelni."

Wass Albert: Erdők könyve részlet

Odúalakítás, csuszka módra.

Pontosan egy hete osztottam meg Veletek, hogy a csuszka tojó, nekikezdett a leendő otthonuk építésnek. Ez a kihelyezett odú B típusú, melynek a röpnyílása 32 mm, azaz pont megfelelő a csuszkának, de a nyár folyamán a harkály vájni kezdte, és egyre szélesebb lett. Azonban, ez nem okozhat gondot, ennek a mindenre odafigyelő, gondos kis madárnak. Sarat fog hegyes csőrébe, és addig addig tapasztja körbe, míg el nem éri a számára megfelelő méretet, melyen ő, és párja éppen, hogy be tud férni, de semmilyen más nagyobb testű madár, vagy mókus, nem férhet hozzá a fészekhez, a nemsokára benne lapuló tojásokhoz, majd pedig az aprócska utódokhoz. Most a napokban, a fészekkészítésnek ez a munkafázisa zajlik. A tojó szorgosan hordja a sarat csőrébe, és a bejáratot szűkíti, de nem csak a bejáratot alakítgatja, hanem minden apró rést betapaszt, amit csak az odún talál, és az összeillesztéseknél megmaradt apró nyílásokat is. Mindeközben a párja, a hím csak dalol, és dalol a közeli diófán, védve társát, és revírjét. 

A csuszkák nagyon gondos, és odafigyelő madarak, minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy utódaikat a legbiztonságosabb, és legotthonosabb fészekkel várják. 

Az odvas keltike születése.

Évek alatt rengetek erdőt, mezőt, rétet fedezetem fel, ahol számomra kedves virágok élnek. A Mátra hegyes, dombos vidéke is egy ilyen, tavaszi virágokban bővelkedő hely. Ilyenkor kora tavasszal, évről évre számos korai virág kezdi itt meg újjászületését, addig amíg a fák nem borulnak zöld lombruhába. Ez az ő időszakuk, amikor a hőmérséklet kellemesen 10 fok körül, vagy nem sokkal afölött alakul, amikor a langyos nap sugarai melengeti őket, mert a fák nem viselnek még lombkoronát, ami elvenné tőlük, az életükhöz szükséges fényt. Ebben a két hónapban márciusban, és áprilisban kivirágzik az erdő talaja, sorra bújnak elő az apró virágok, a sűrű avartakaró alól, ahol eddig pihentek. Ilyen kora tavaszi virág az odvas keltike is, mely a Mátra, ligetes erőrészein, szinte szőnyegként borítja be a talajt. Jelenleg most kezdenek lassan, és biztosan ébredezni, aprócska zöld leveleik még a szárat ölelik körbe, a leendő virágok, pedig még meghajolva bókolnak. Kedvező időjárás esetén bő egy hét, és az első lilás virágok szétbontják aprócska szirmaikat. Április legelejére ez a ligetes erdő tele lesz keltikékkel,  a talaj lila, és fehér színben fog pompázni.  A fehér színű, odvas keltike ritkább, de ezen a helyen belőlük is jó pár tő megtalálható. Magjait a hangyák hordják szét, és nekik köszönhetően, évről évre egyre nagyobb területeken virágoznak, és szőnyegszerűen borítják be az erdő talaját.    

Tél a tavaszban.

 Széncinege

Az első tavaszi hónap közepe van, azaz március idusa. Az időjárás azonban, mintha nem ismerné a naptárt,  tavasz ide, vagy oda, ma reggelre fehér lepel borította be a tájat. A havazás már éjszaka megkezdődött, és kitartott a reggeli, és a délelőtti órákban is. Tegnap még hét ágra sütött a nap, az égboltot egyetlen felhőpamacs sem díszítette, csak a tündöklő kékség tárult a szemünk elé, olyan igazi tavasz elejei időjárás volt, ami mára már csak emlék maradt, mert egyik napról a másikra, mintha újra a télbe cseppentünk volna.

Ahogy a jó idő beköszöntött felébredtek hosszú téli álmukból a rovarok, a föld védelméből újra előbújtak a giliszták, a tollas kis madarak nagy örömére. Érezhetően kevesebben látogatták az etetőimet, de nem csak a táplálékok megjelenése miatt maradtak el, hanem a lassan megkezdődő költési időszak miatt is. Aki figyelemmel követi a természetet az egyre gyakrabban láthatja, hogy a madarak csőrükben mohadarabokkal, szőrcsomókkal, aprócska ágakkal röpködnek, hordva a fészekanyagot, hogy mire elérkezik az idő, készen legyen az otthonuk, az utódok fogadására.

Ma azonban a hideg, és a hó miatt ez a készülődés megszakadni látszott, mert tollas kis barátaim inkább az etetőim körül sürögtek-forogtak, hogy jól tudjanak lakni.

Bízom benne, hogy ez az időjárási helyzet, nem fog sokáig tartani, és hamar visszatér a tavasz, mert ha nem akkor annak súlyos következményei lesznek a természetben. 

 Szajkó

 Meggyvágó

 Feketerigó

 Kékcinege

Gondolataim a természetről.

Amit a szemünkkel látunk, az a természet ezernyi csodája, de önmagunkban adunk igazán értelmet számára. Hisz ezek a csodák mindenkivel megtörténnek, de nem mindenki engedi, hogy elvarázsolja őket.

Miskolczi Tímea

Megkezdődött a fészeképítés.

Mint előző bejegyzéseimben olvashattátok, kertemben több odú is megtalálható, melyet tollas kis vendégeim az őszi, és a téli időszakban éjszakázásra, ilyenkor tavasszal pedig fészkelésre használnak. Tavaly előtt ősszel helyeztem fel egy odút a kis akácfámra, melynek a következő tavaszon már aprócska lakói is lettek. A széncinege tojó ebben építette meg fészket, rakta le tojásait, és párjával közösen nevelték fel utódaikat. Az ősszel egy csuszka pár vette birtokba az odút, és ebben töltötték az egyre hidegebb éjszakákat. Decemberben azonban, ismét egy széncinegét láttam reggelente, ahogy elhagyja az odú védelmét, visszafoglalta a csuszkapártól a kis lakást. A napokban figyelmes lettem rá, hogy nagy a sürgés az odú körül, de ismét a csuszka repült ki belőle, és hegyes csőrével igazgatta a bejáratot. Társa a hím a diófán ült, és messzire hangzósan füttyögött védve revírjét. Tavaly tavasszal, a kiserdőben kihelyezett D típusú odút foglalták el, melynek bejáratát, a tojó sárral tapasztotta be, olyan méretűre, hogy ő, és társa beférjen rajta, de nagyobb testű madár, ne veszélyeztethesse az fiókák életét. A csuszka párok egész évben együtt maradnak, és a revírjüktől messzire nem távolodnak el. Idén tavasszal azonban a nagy odúban nem látok mozgást, ebből arra következtetek, hogy az a csuszkapár vette birtokba a B típusú odúmat, akik a tavalyi esztendőben abban fészkeltek. A tojó már február végén, március elején jól láthatóan figyelgette, vizsgálgatta leendő lakásukat, majd megkezdte az alakítását. Eddig sarat még nem tapasztott a bejárat köré, de szerintem mivel ennek a röpnyílása sokkal kisebb, erre nem is lesz szükség, mivel nagyobb testű madár nem fér be rajta. A mai napon már a fészket építette, csőrében több alkalommal apró fakéreg darabokat hozott, majd beejtette az odú belsejébe, és tovaszállt, a következőért. Ez idő alatt a párja, a hím csak dalolt, és dalolt, tudtára adva a többi madárnak, hogy ez az ő felség területe. 

Ezért az odúért szinte harc ment hónapok óta, de ezt nem is csodálom, hiszen a kertemben biztos táplálékot, és friss vizet találnak maguknak. Amint pedig az utódok is napvilágot látnak, a kiserdőmből  rengetek rovar csemegét tudnak nekik felszolgálni gondos szüleik, hogy szép nagyra, és erősre cseperedjenek. 

Ahogy telnek a napok, és a hetek, úgy egyre több madár kezdi meg fészkének építését, felkészülve az újabb nemzedék fogadására. 

 

Újra itthon.

Aki szemmel, és füllel követi az évszakok körforgását, az nagyon jól tudja, hogy tavasszal mennyi változás történik. Ahogy a kikelet megérkezik, nap nem telhet úgy el, hogy ne tartogatna a természet valamilyen kedves élményt. Ez a mai napon is így történt. 

Ilyenkor tavasszal sorra érkeznek vissza hazákba a vonuló madaraink. Vannak fajok, akik már március legelején visszatérnek költőterületeikre, és megérkezésük után hamarosan revírt is foglalnak. Általában a hím egyedek érkeznek meg elsőként, és várják, hogy párjuk is csatlakozzon hozzájuk. Mire a tojók is hazatérnek, addigra a hímek magukra öltik színes nászruhájukat, és csodás előadásokkal kedveskednek szívük választottjának. 

A természetnek hála a mai napon kettő, a költő területére visszatérő fajt sikerült megfigyelnem. Az egyik a hosszú farkáról, és szolid, fekete fehér mintázatú tollruhájáról, könnyen felismerhető barázdabillegető volt, aki a téli időszakot a Földközi-tenger medencéjénél, vagy Dél-Afrikában töltötte. Van amikor már február végén megfigyelhető, az egyike a leghamarabb visszatérő madarainknak. Leggyakrabban a talajon szaladgálva találkozhatunk velük, amint éppen táplálék után kutatnak, közben pedig hosszú farkukat sűrűn billegtetik. 

A másik faj pedig nem más volt, mint a házi rozsdafarkú, akit éppen a munkahelyemen sikerült megfigyelnem, miközben rovarok után kutatott. Tavalyelőtt a tojó ide építette meg fészkét, melyben öt apró fióka látta meg a napvilágot, és cseperedett szép madárrá. A házi rozsdafarkúak, a nálunk hideg hónapokra elvonulnak a Földközi-tengerhez, és kora tavasszal, az elsők között térnek vissza hazánkba. Megfigyelések szerint azonban egyre több madár nem vállalja a vonulás veszélyeit, és itt a költő területeiken próbálják meg a telet átvészelni. Aki figyelemmel követi a bejegyzéseimet, az olvashatta, hogy december 28-án nekem is sikerült egy itthon maradt rozsdafarkúval találkoznom. Az elmúlt évek telei igen enyhék voltak, melyek kedveztek ezeknek a kis madaraknak, hogy könnyebben átvészelhessék, és túléljék ezeket a hónapokat. 

Most, hogy már ők is szerencsésen hazatértek, nyissuk ki fülünket, és hallgassuk mikor kezdik meg tavaszi dalaikat énekelni.

Virágzik az erdő.

 Pettyegetett tüdőfű

Ma délelőtt ismét esett, emiatt a szokásos vasárnap reggeli, erdei sétám meghiúsult. Délutánra azonban az eső cseppek abbahagyták a talaj öntözését, és a komor felhők tovaúsztak az égbolton. A nap sugarai, amint egy aprócska rés volt a felhők között egyből kihasználták, és melengetni kezdték a tájat, de sokáig nem tartott, mert újra, és újra takarásba került. De végre nem esett, és nekem ez volt a lényeg. Nyakamba akasztottam a fényképező gépemet, és útra keltem, bepótolva a reggel elmaradt erdőjárásomat. A levegő kellemesen enyhe volt, és a fák között osonó szél is csak a tájat simogatta, elvesztve a télen megszokott hideg süvítését. Olyan igazi tavasz elejei időjárás. Az erdei ösvény a délelőtt lehullott eső emlékét őrizte, megduzzadt pocsolyákkal, az egyik ilyen pocsolyában fekete rigó vett fürdőt, de mihelyst észre vett felreppent, és nekikezdett átázott tollait igazgatni. Az erdőben igazi madárkoncert fogadott, a kórus tagjai között szerepelek a szén, és kék cinegék, a csuszkák, a fekete rigók, a nemrégiben hazaérkezett, énekes rigók, a zöldikék, a tengelicek, és a csízek. A kórus előadását a fekete harkály színesítette, messzire hallatszó dobolásával. Itt a bükkösben költ évről évre, ilyenkor tavasszal dobolásától, és élesen fütyülő nászhangjától hangos az erdő. Letérve az erő ösvényéről, a hatalmas vízmosásban folytattam utamat. Sokan nem is gondolnák mennyi féle tavaszi virág kezdi meg itt újjászületését. A vastag avarból a  pettyegetett tüdőfű rózsaszín, és lila szirmai mosolyogtak rám, egy hete voltam kint, de ez idő alatt sokkal többen lettek, az akkor még bimbós virágok is szépen elkezdték színes szirmaikat bontogatni. A talajt mint egy üde zöld szőnyeg, úgy borítja a salátaboglárka levelei, de virág még egyiken sem díszlett. A bársonyos tüdőfű sem borult még virágba, a levelek között, félénken bújtak meg a bimbók, melyekből hamarosan rózsaszín virágok fognak napvilágot látni. Egyre beljebb haladva a letört, és gazdagon mohával díszített ágak védelmében, egy ismerős növény leveleire lettem figyelmes, mely nem más volt mint az erdei galambvirág. Az üde zöld levelek a napokban bújhattak elő a vastag avartakaró alól, de már a hófehér virágot hozó apró bimbók jól láthatóak voltak rajta. Tavaly sikerült először ezen a helyen találkoznom velük, de már egy kicsit későn hozta össze  találkozót a természet, mert akkor már hervadozni kezdtek. Most azonban még szinte újszülöttek voltak, így szemmel tudom kísérni fejlődésüket, és növekedésüket. Ha az időjárás kellemesen enyhén alakul, akkor csak napok kérdése, hogy teljes szépségükben pompázzanak. Nem messze tőlük, ismét ismerős virág leveleit csalta elő a kora tavaszi időjárás, ő pedig a sárga virággal büszkélkedő bogláros szellőrózsa volt, azonban élénk sárga szirmait még ő sem bontogatta ki, de a levelek között ott lapult bimbója, mely hamarosan ki fog nyílni. A fák még csontváz ágaikkal meredeznek az ég felé, de a bokrok, itt ott, már kezdenek levelesedni, egyszóval a tavaszi újjászületés már egyre jobban látható, az erdő ösvényein is.  

 Bogláros szellőrózsa

 Erdei galambvirág

A tavaszi hérics korai virágzása.

Hallhatóan, és láthatóan megérkezett a tavasz. Napról napra, egyre több aprócska virág kezdi el szirmait bontogatni, mellyel ők is a tavasz megérkeztét hirdetik. A mai napon, ismét egy érdekes megfigyelési élményben volt részem, mely az élénksárga virágokban pompázó tavaszi héricshez kapcsolódik. Még egyetlen esztendőben sem sikerült ilyen korai időpontban találkoznom velük, mint az idei évben. Általában április legelején kezdik meg virágzásukat, de ha kedvező az időjárás, akkor március vége felé, már egy egy aprócska bimbót láthatnak szemeink, megbújva a fűszálak között. Van egy hatalmas rét, melyen rengetek hérics kezdi meg tavaszi pompáját, minden áldott esztendőben. Volt olyan esztendő, amikor több száz tő díszítette a talajt, de olyan is, amikor csak egy párral sikerült találkoznom. Idén a szokatlanul enyhe februárnak köszönhetően, a napsütötte domboldalon nagyon hamar megkezdték újjászületésüket. Találkoztam olyan tővel, melyen még csak az élénksárga bimbó díszlett, de egyiken, már a szirmok szépen nyiladozni kezdtek. Azonban jól látható volt, hogy aprócska szirmait, a ma reggeli gyenge fagy megcsípte. Nem fagytűrő növények, mivel áprilisban lenne, normális esetben a virágzásuk, amikor már az éjszakai fagyok ritkán fordulnak elő, nem kellene attól tartani, hogy egy hidegebb éjszaka véget vet, amúgy is gyorsan múló pompájuknak. Ma ezzel a három tővel sikerült találkoznom, de ha enyhe marad az időjárás, akkor hamarosan a rét tele lesz, a tavasz egyik legszebb virágával, a tavaszi hériccsel. 

 

Odúkészítés.

Március 3-át írunk, mely naphoz egy fontos megfigyelési élmény tartozik, olyan élmény, mely arra ad okot, hogy kijelentsem megérkezett az igazi tavasz. Kora délután az erdőszélen lettem figyelmes arra, hogy egy aprócska barátcinege, a harkály által kivájt odúnál tevékenykedik. Közelebb merészkedtem hozzá, és jól látható volt, amint pici csőrével az odút renoválja. Általában március végén, április elején kezdenek neki a barátcinegék a leendő otthonuk rendbetételéhez. Hűséges madarak, a párok egész évben együtt maradnak, és a revírjeiktől nem távolodnak el nagyobb távolságokra, hiszen, ha a természet nem szól közbe, akkor az előző évben kiválasztott otthonukban fogják a következő évben is felnevelni utódaikat. A fiatal cinegék, akiknek eddig nem volt kialakított otthonuk, általában egy elhagyott, harkályok által kivájt odút foglalnak el, és aminek a  munkálatait a tojó végzi, a hím pedig a közelben énekel, és védelmezi társát, és revírjüket. Miután rendbe hozta leendő lakásukat, nekikezd a fészek építésének, melyekhez mohát, és apró szőrszálakat hord, amivel a belsejét fogja kibélelni. 

A mai napon én is egy ilyen odú előkészítésnek lehettem szemtanúja. A cinege az odú bejáratát alakítgatta, majd a felesleges faforgácsot, pici csőrének a segítségével kidobálta a talajra. Ügyet sem vetve rám, csak dolgozott, és dolgozott, mintha már késében lenne, pedig egy hónappal előrébb jár. A február, a megszokottnál jóval enyhébb időjárása sajnos nagyon megzavarta az élőlényeket, beleértve a madarakat is, az idén sokkal előbb megkezdődik a költési időszakuk, legalábbis ennek a barátcinege párnak biztosan. Míg a tojó szorgoskodott, párja a közeli ágon ült, de nem dalolt, csak figyelte, ahogyan a párja szorgos kis csőrével, leendő otthonukat készíti elő az utódaiknak, ahol majd napvilágot láthatnak a fiókáik. 

Kíváncsian várom, hogy mi fog történni a következő napokban, hogy nekikezd e a tojó fészekrakásnak, amint elkészült az odújuk.