A kis tisztás élővilága.

 Kockás busalepke / Carterocephalus palaemon

Gyakori ablakosmoly / Thyris fenestrella

Van egy hely ahová minden nap kilátogatok, akár pár percre is, ha időm úgy engedi. Mert ezen a számomra csodás kis helyen, minden dologról megfeledkezve, csak én vagyok és a természet. Ez a szó, hogy természet rengeteget jelent, persze mindenkinek mást és mást, ez attól függ, hogy ki mit vesz észre belőle, mert annyi féle kincset rejt, hogy minden vele töltött pillanatban újabbnál újabb élményekkel ajándékoz meg minket.  Ezeket a kincseket mindenki előtt feltárja, nekünk csak annyit kell tennünk, hogy odafigyelünk rá, minden apró kis lüktetésére.

Az imént említett kis tisztás is ilyen kincsekben és érdekességekben bővelkedő kis hely. Egy olyan aprócska kis pont ebben a hatalmas világunkban, ahol legyen az egy szép napsütéses tavaszi délután vagy egy borús őszi nap, mindig történik valami számomra kedves esemény. Folyton zajlik benne az élet, hol nyugodtabban, csendesebben, hol pedig élénkebben és hangosabban. Ilyenkor május végén szinte minden pillanatban zizeg a tisztás, nem telik úgy el egy röpke perc sem, hogy ne történne valami.

Mint bejegyzéseimből láthatjátok, imádom szemmel és a fényképezőgépemmel követni a füvek népének életét. Számomra ez egy csodálatos és titokzatos világ, melyet fotóimon keresztül Veletek is megosztok. 

A mai napon több időm jutott ezen a szép kis helyen elidőznöm és mint Ti is olvashatjátok a következő soraimat, szép számú élménnyel gazdagodtam.

Mióta feltűntek az aprócska Sáskalárvák szemmel követem őket és napról napra szépen növögetnek. Három hete még annyira kicsik voltak, hogy alig lehetett őket észrevenni a fűszálak között, mára már azonban méretüknek és fürgeségüknek köszönhetően nem maradhattak észrevétlenek a számomra. A Sáskák mellett a másik fürgén ugráló nép a Szöcskék, jó pár egyedéhez volt ma szerencsém, legtöbben az Avarszöcskék képviselték magukat, de Zöld lombszöcskét is sikerült megfigyelnem. Ez a nap több szempontból is különleges volt a számomra. Az idei évben először sikerült megfigyelnem a feltűnő narancssárga színben pompázó Nagy tűzlepkét, a barnás színű Erdei busalepkét, a kockás mintázatú szárnyairól könnyen felismerhető Kockás busalepkét, megjegyzem vele életem első találkozása volt, az élénk vöröses színezetű és feltűnő szemfoltos Vörös szemes lepkét, az ég kék színében tündöklő Közönséges boglárkát és egy aprócska szépen tervezett mintázatú molylepke fajt a Közönséges ablakosmolyt. Ez utóbbi két lepkefajt a természetnek hála az ujjamon pihengetve is sikerült lefotóznom. Ezen a szikrázóan napos délutánon sikerült először találkoznom a Közönséges vagy más néven Lapos hasú acsával is. Az arany színben csillogó szitakötő szinte vonzotta magához a tekintetemet.

Ezeken a fajokon kívül találkoztam még Hétpettyes katicabogárral, Skorpióléggyel, Sávos cincérrel, a Pókhálós lepke tavaszi nemzedékének példányával, Vérfoltos kabócákkal és Közönséges lágybogarakkal.

Ezeknek a sétáimnak örökös kísérői az énekek, melyekkel a madarak kedveskednek a természetszerető embereknek, hogy szívükbe boldogságot lopjanak. Ilyenkor tavasszal a legáthatóbbak és a leggyöngyözőbbek ezek az énekek és dallamok. Hallottam a Barátposzáta, a Csilcscsalp füzike, az Énekes rigó, a Fekete rigó, az Erdei pinty, az aprócska, hihetetlen hangosan éneklő ökörszemet, mely kitűnt a többi dal közül, zsíroztak a Zöldikék, a Széncinegék a tavasszal jól ismert  „nyitnikék, nyitnikék” énekelték és a Fekete harkály is hallható volt. Ilyenkor tavasszal és nyáron sétáim fontos hozzátartozója a Kakukk átható egyszerű éneke és egy elmaradhatatlan hang, mely legyen az tavasz vagy ősz, tél vagy nyár mindig ugyanúgy szól és ez nem más mint a Szajkó riasztása, ami nélkül nem tehetek erdei sétákat. 

Bízom benne, hogy fotóimnak és írásaimnak köszönhetően Ti is egy picit részesei lehettek eme gyönyörű kis hely élővilágának. 

  

Nagy tűzlepke / Lycaena dispar rutila

Közönséges skorpiólégy / Panorpa communis 

  

Hétpettyes katicabogár / Coccinella septempunctata

  

 Laposhasú acsa vagy Közönséges acsa / Libellula depressa

Szombat reggeli séta.

 Harmadik napja annak, hogy szinte egész álló nap esik az eső és mellette igen erősen fúj a szél. Lassan vége a tavasznak, de az időjárást inkább ősziesnek mondanám. Kettős érzésem van az esővel kapcsolatban, egyrészt ajándék a növényeknek, mert neki hála, minden szép nagyra cseperedik és üde zöld ruhát ölt a táj, másrészt viszont annyira szeretek kint lenni a természetben, hogy folyton azt várom, hogy legyen benne egy kis szünet. Ha nagy nehezen eláll akkor magamra kapom a gumicsizmám és a vízálló felszerelésemet és irány az erdő, a tisztás. Lelkes és hűséges társam minden egyes sétámra elkísér, nélküle elképzelhetetlenek lennének a túráim. Ő nem más mint a kutyusom Bogyó. 

Ma reggel arra ébredtem, hogy nem esik, így kihasználva a csapadékmentes időt és azt, hogy itthon lehetek, útnak indultunk egy kis sétára. A fűszálak, a bokrok és a fák a nemrég elállt eső nyomait viselték magukon. Az égboltot komor fellegek takarták és néha egy apró rést megtalálva bennük előkandikált a napocska és sugaraival melengette a tájat. Ezek a napos kis időszakok azonban nem tartottak sokáig, mert a felhők egyre sűrűsödni és sokasodni kezdtek, de az újabb eső előtt volt egy jó órácskám szétnézni, fotózni és sétálni egy jót. 

A kis tisztáson nem csak én örültem ennek a tiszavirág életű jó időnek, hanem szárnyra kéltek a lepkék, ugrándoztak a szöcskék és a sáskák, szárítkoztak a Hétpettyes katicabogarak és könnyed táncot lejtettek a szitakötők is. A madarak éneke annyira tisztán csengett ma reggel, mely énekeknek aláfestése a Kakukk, folyton egy stófát ismételgető "kakukk, kakukk" előadása volt. Most különösen közelről hallottam, ezt az amúgy igen félénk madarat, megpillantani azonban nem tudtam, de számomra kellemes hangja, mely fontos hozzátartozója sétáimnak, kárpótolt érte. 

Miközben az egyre nagyobb fűben gázoltam hirtelen megpillantottam a Fehéröves szénalepkét  (Coenonympha arcania), mely lepkével eddig még csak egyszer volt szerencsém találkozni, tavaly nyáron. Egy fűszálon szárította szárnyait, mely szárnyak még igen gyűröttnek néztek ki, melyből arra következtetek, hogy nem olyan rég hagyhatta el bábburkát. Miközben figyelgettem őt, hirtelen szárnyra kapott és a következő pillanatban már az ujjamon pihengetett, aminek roppant mód megörültem. Az imént említett Fehéröves szénalepkéről készült pár fotó és meg kell hagynom nagyon nyugodt alany volt, olyannyira, hogy el sem akart szállni tőlem. Végül finoman egy fűszálhoz tettem az ujjam, melyről  lassan átsétált és elköszönve tőle magára hagytam őt, hogy tovább folytassa újdonsült lepkeéletét.

Miután elhagytam a tisztást arcomon kezdtem érezni az apró cseppeket, mellyel a sötét felhők kezdték permetezni a tájat, így nem volt más választásom, hazasétáltam Bogyó kíséretében.  

Szemes boglárka / Scolitantides orion

Megjelenése:

•  mindkét nem szárnyainak színe fénylően kékes árnyalatú, melyeket fekete részek tarkítanak
• ezek a fekete díszek a szárnyakon gyakran olyan kiterjedésűek, hogy az egész szár színét betakarják
• a szárnyak fonákjának alapszíne világos krémszínű, melyeken szembetűnők az élénk fekete és narancssárgás rajzolatok
• az élénk narancsszínű rajzolatok a hátulsó szárnyak szegélyétől egy kicsit beljebb figyelhetőek meg
• a nemzedékek között lényegi eltérés a megjelenésükben nem figyelhető meg

Elterjedése:

• Európában és Nyugat Ázsiában elterjedt lepkefaj 
• hazánkban mindenütt előfordulhat, igaz lokálisan

Repülési ideje:

• évente két nemzedéke kell szárnyra 
• az első nemzedéke április – június, a második pedig július – augusztus között figyelhető meg

Megfigyelése:

• áprilistól augusztusig találkozhatunk velük 
• tisztásokon, réteken, erdőszéleken, erdei tisztásokon megfigyelhető 

 

Ékesboglárka / Everes alcetas

Gryllus Vilmos: Pillangó dal

 
Reggeli harmat kelti a lepkét,
virág a réten tárja a kelyhét.
Látja a lepke, billen a szárnya,
virágkehelyben reggeli várja.

Gondolataim a természetről.

Bátran nyisd ki a szívedet a természet előtt, meglásd ő minden kincsét elhelyezi benne, hogy életedet szebbé és boldogabbá varázsolja.

Miskolczi Timi

 

Gondolataim a természetről.

Te tiszta szívű ember vagy, az ilyen embereket szereti a természet. Előtted minden kincsét feltárja, hiszen bízik benned és tudja, hogy semmilyen cselekedeteddel nem ártanál neki. Ezért, ha az ösvényére lépsz, olyan világ nyílik meg előtted, melyben szeretetet és békességet találsz. Ahol távol a város zajától, csak a természet hangjait hallhatod, melytől szívedbe megnyugvás költözik. Ahol a fák biztonságot adó védelemmel ölelnek körbe, madarak éneke kíséri  minden léptedet és színes virágok mosolyognak rád széttárt szirmaikkal. Állj meg néhány percre vagy akár órára és gyönyörködj bennük, engedd, hogy a természet minden egyes lakója elhelyezze aprócska kincsét a szívedben. Ha ezt megtették, akkor fogod érezni a kötődést, azt a kötődést, melytől életed sokkal boldogabb és értékesebb lesz, mely nélkül élni sem tudnál, mert minden egyes  pillanatban azt várod,  hogy ismét a természet ösvényeit járd.

Miskolczi Timi 

Kormos ékesboglárka / Cupido decoloratus

Megjelenése:

•  mérete 22-25 mm

 Hím:

• a szárnyak fonákja fehéres szürke színezetű, melyet fekete foltsor díszít
• a szárnyak színe (felülnézete) kékes szürkés színezetű és fémesen csillogóak
• a szárnyak színén fekete sáv figyelhető meg, melynek szélessége változó lehet 

Nőstény:

• a szárnyak fonákja fehéres szürke színezetű, melyet fekete foltsor díszít
• a szárnyak színe(felülnézete) barnás színezetű

 Elterjedése:

• Közép és Kelet-Európában elterjedt lepkefaj
• hazánkban a hegyvidékeken elterjedt

Repülési idő:

• egy évben két nemzedéke repül
• az első nemzedék példányai május és június között, míg a második nemzedék példányai július és augusztus között repülnek 

 Megfigyelése:

• hazánkban a hegyvidéki területeken találkozhatunk velük 
• réteken, napsütötte erdőszéleken és erdei tisztásokon is megfigyelhetjük 
• májustól augusztusig gyönyörködhetünk bennük 

Gondolataim a természetről.

Ismerjük meg a minket körülölelő természetet. A táj fölé magasodó fákat, a zöldellő bokrokat, a színes virágokat, a döngicsélő rovarokat, a trillázó madarakat és azt a rengeteg kincset, melyet megmutat nekünk. Ha ezeket ismerjük, meg fogjuk érteni a meséket, melyeket minden, a természetben töltött pillanatban megoszt velünk. 

Miskolczi Timi  

 

Fésüscsápú korhadékmoly / Euplocamus anthracinalis

A természetnek hála ma sikerült találkoznom egy Fésűscsápú korhadékmollyal. Elég félénk természetű lepkefaj, nem igazán türelmes alany, de ezt a két képet, melyeket Veletek is megosztok, sikerült róla elkészítenem.

Mókus / Sciurus vulgaris

Mint már korábbi bejegyzéseimben is olvashattátok, a mókusok minden napos vendégeim. Sajnos azonban nem minden nap sikerül őket megfigyelnem, de, hogy délutánra csak dióhéjat találok a fám alatt árulkodó jel és ezek a kirágott héjak arról tanúskodnak, hogy a mókus ismét tiszteletét tette a kiskertemben.

Ma délelőtt a természetnek hála sikerült találkoznunk és lencsevégre is tudtam kapni miközben a tepertőt falatozta.