Ébredező tisztás

Egynyári seprence 

Egynyári seprencék

 Közönséges párlófű vagy apróbojtorján

Parlagi madármályva 

 Orvosi szappanfű

Kora reggel volt amikor utamra indultam. A nyári nap izzó korongja még a hegy orma mögött pihent. Az erdőt csend ülte meg. A madarak eltették hangszerszámaikat, már nem oson daluk a fák törzsei közt, melynek hiányát nehéz megszokni. Az ösvény félhomályba burkolózott, a levelek sokasága alig engedett be  fényt. Nehéz, fülledt volt a levegő, pedig abban bíztam, hogy az éjszaka leple alatt, titokban egy kis felfrissülés belopakodik az erdőbe. De nem így lett.
Sétám a tisztásra vezetett, szerettem volna harmatcseppen fürdő lepkéket, rovarokat megfigyelni, azonban a kora reggeli harmatnak nyoma sem volt. Pedig nagyon fontos lenne, hisz ebből tudnák szomjukat oltani a tisztás lakói. Ez adhatna nekik egy kis felfrissülést a meleg nyári nap előtt.
Az erdő szegélyén fejmagasságig erdő csalánseregen kell minden egyes alkalommal átküzdenem magam, ha erre járok. Csípnek ahol csak érnek, ezért minden testrészemet meg kell védenem, tüskéik elől. De nem csak velük szemben kell védekezni, hanem a szúnyogok hadával is. Ennyi vérszívót még nem láttam, mint az idei esztendőben. Ahol egy kis árnyékot találnak mindenhol ott vannak. A naptól védett erdőszéleken pedig szinte megeszik az embert. Mivel a nap még nem jött fel, a mező is teli volt velük. A fülemben zümmögtek, az arcomon motoszkáltak, én pedig csak hajkurásztam őket. A nyakamon éreztem egy csípést, az egyik szúnyog célba ért. Kedvem azonban még ők sem szeghették.
A tisztás, éppen úgy, mint az erdő, magán viseli a hosszú hetek óta tartó szárazságot, az éltető víz hiányát. A korai órában a mező lakóinak legtöbbje még aludt. A parlagi madármályvák, a kék katangkórók, az egynyári seprencék összezárt szirmokkal pihentek, a nap sugaraira vártak. Nyúlánk testük a derekamig ér, ők a legmagasabb lakók. Védelmükben, köztük megbújva szebbnél - szebb virágok élnek. Orvosi szappanfüvek, közönséges párlófüvek, orvosi somkórók, tarka koronafürtök, kaszanyűgbükkönyök, nagyvirágú lednekek, molyűző ökörfarkkórók, közönséges cickafarkok, mezei gólyaorrok, lómenták, mezei varfüvek, bársonyos szegfűk csalták a tekintetem. A virágok nyári pompája elérte a csúcsát. Ahogy telet az idő, a tisztás körbe ölelő fák sudarai között feltűntek a nap eső sudarai, fényük pedig egyre világosabbá varázsolta a kora reggelt. A fűszálak között ártalmatlan lószúnyogok, verőköltő bodobácsok, és rovarok igazi kis hada pihent. A seprencék virágain, a növények csúcsain fehérpettyes álcsüngőlepkék várták, hogy eleje őket a nap sugarai. A fák között széncinege család tűnt fel. Papa, mama és a gyerekek, akiknek be nem állt a csőrük. Hangos, cingár hangokon könyörögtek szüleiknek, mintha menten éhen akarnának halni. Kedves hangjukat jó volt hallani. Nem sokkal később csilpcsalpfüzike "csilp-csalp, csilp-csalp" strófáit hozta felém az egyre erősebben fújó szél. Fészkében meg fiókák lapulhatnak, azokat védelmezi kedves, könnyen felismerhető előadásával. A csilpcsalpfüzikék évente két fészekalnyi fiókát nevelnek fel. Fészküket a talajra vagy annak közelében, sűrűn benőtt helyre építi meg a tojó. Eközben párja vehemensen védelmezi területét riválisaival szemben. A tojó egyedül neveli, táplálja a kikelt utódokat, a hím csak rossz időjárási helyzetekben segítenek be a társának. Miután a kicsik kirepültek hosszú napokig még a közelben maradnak, és anyjukkal együtt visszatérnek fészkük védelmébe az éjszakai időszakra. Tehát a hím dolga szinte csak a védelem, ezért szinte egész álló nap jellegzetes előadását hallatja.
Lassan a nap sugarai életék a tisztást, és szépen lassan, lépésről lépésre uralmuk alá vették. Nem is kellett ennél több a lepkéknek. A meleg hatására egyre többen és többen kaptak szárnyra, mígnem a tisztás teljesen tele lett bogáncslepkékkel. Ennyit egyszerre még soha nem láttam, amerre néztem mindenütt ott voltak. Pihengetnek a virágokon, nektárjukat szívogatták, vagy a levegőben lejtettek könnyed táncot. Csodálatos látvány volt, mely csak nagyon ritkán adatik meg. Mivel az idő elszaladt haza kellett indulnom, de már akkor elterveztem, hogy egyik reggel, amikor időm is úgy engedi újra kijövök a tisztásra, hogy ismét átélhessem azt a csodát melyet a bogáncslepkék adtak. Idén rég nem látott inváziójuk van, mely csak ritkán fordul elő. A következő történetemben róluk fogok mesélni nektek.

Csilpcsalpfüzike éneke

 Nagyvirágú lednek

 Fehérpettyes álcsüngőlepke a mezei varfűn

Bogáncslepke

Őszi madárdalok - Csilpcsalpfüzike

Csilpcsalpfüzike

Legutóbbi bejegyzésemben a széncinege hím, ilyenkor szeptemberben igen ritkának számító dalolásáról számoltam be nektek. Az énekes madarak kórusa azóta, egy újabb taggal gyarapodott, mégpedig a csilpcsalpfüzikével. A füzike előadása ilyenkor szeptemberben nem mondható ritkaságnak, sőt kellemesen meleg októberi napokon is hallhatjuk nevét ismételgető gyöngyöző énekét. Az erdő csendes ösvényei járva hamar meghallhatjuk kedves előadását, mely így szól „csilp-csalp, csilp, csalp, csilp-csalp”. Semelyik más madár énekével nem téveszthetjük össze, hisz valóban úgy hangzik, mintha nevét ismételgetné, és azt kiáltaná világgá, hogy „Én vagyok, én vagyok, a csilpcsalpfüzike én vagyok!” Kiáltás, pedig a gyenge szél a szárnyaira kapja, és viszi, repíti, hogy az erdő minden szegletébe eljusson ez a kedves, tavaszt idéző strófa.

A csilpcsalpfüzikék költöző madarak. Vonulásuk már augusztus végén megkezdődik. De ha az időjárás számukra kedvezően alakul, melyben bőséggel találnak élemet, akkor még októberben is hazánkban tartózkodnak. A nap sugaraiban fürdő napokon pedig énekükben is gyönyörködhetünk.

A természetnek hála a közeli erdőben is élnek csilpcsalpfüzikék, és évről évre megfigyelhetem őket. Enyhe tavaszokon már márciusban hallom a hím kedves, revírvédő énekét. A hímek általában előbb érkeznek vissza költési területeikre, mint a tojók, mely idő olykor hetekben mérhető. Mihelyst a hím visszatér, egyből el is foglalja területét, melyet csengő dalával védelmez, és adja a többi madár tudtára, hogy bizony ez az ő territóriuma. De előadásával nem csak a területének a jogát hirdeti, hanem ezzel próbálja meg elnyerni a tojók kegyeit is.

Tavasszal amilyen korán megjelennek, ősszel olyan sokáig itt maradnak, hisz, ha az időjárás enyhén alakul, és még elegendő táplálékhoz tudnak jutni, akkor nem sietnek vissza a telelő területeikre. A füzikék főként rovarokkal, pókokkal táplálkoznak, de ősszel, ha Ti is megfigyeltek gyakran felbukkannak a fekete bodzabokrok ágai között, hisz ilyenkor szívesen fogyasztják tápláló és energiában dús terméseit. Ez a gyümölcs a vonuló madarak egyik legfontosabb tápláléka, mely felkészíti szervezetüket, hogy a hosszú vándorutat teljesíteni tudják.

Járjátok Ti is nyitott szemmel és füllel a természet ösvényeit, és gyönyörködjetek az őszi erdők és mezők szépségeiben.  

 Csilpcsalpfüzike éneke

Erdei madáróvoda

 Szajkó 

 Nagy fakopáncs fiatal példány

 Erdei pinty fiatal példány

Csilpcsalpfüzike fiatal példány

Az erdők végeláthatatlan ösvényei az elmúlt hetekben igazi madáróvodává változtak. A madarak gyöngyöző énekei elhalkultak és helyüket, cingár, egészen vékonyka csipogások vették át. Az új nemzedék kis tollasai elhagyták eddigi lakásaikat, és életüket új otthonukban folytatják, a természetben.

Sétáimat kedves könyörgések, hol halk, hol hangosabb csipogások kísérik, melyeket a fészek hagyott fiókák hallatnak, jelezvén szüleiknek, hogy bizony ők nagyon éhesek.

A tavaszi és nyár elejei hónapokban a fák között vörösbegyek, erdei pintyek, énekes és fekete rigók, csilpcsalpfüzikék, zöldikék, cinegék, csuszkák, tengelicek, barátposzáták gyöngyöző dalai osontak, doboltak a harkályok, csacsogtak a meggyvágók, kacagtak a küllők, búgtak a galambok, nevét ismételgette a kakukk és a szajkók is újra, és újra megpróbálták valamelyik madár hangját utánozni, hogy ők se maradjanak ki a hatalmas madárkórus fellépéséből. Ezek a dalok mára már elcsendesedtek, a fészkek, az odúk már üresen állnak, hisz az új nemzedék fiókái, akik szerencsésen kikeltek a tojásokból, és túl élték a veszélyekkel teli időszakot, mára már kirepültek, és az erdő fái, bokrai védelmében ismerkednek a nagyvilággal.

Vannak, akiket még a szüleik táplálnak, hisz amíg el nem érik a fiókák a teljes önállóságot, addig a hím és a tojó gondoskodik róluk, még ilyenkor a fészkük elhagyása után is. Ezekben az első napokba hetekben a kicsik még nem vagy csak nagyon gyengén repülnek, így a sűrűbe rejtőzve várják szüleiket, hogy megérkezzenek hozzájuk a finom és tápláló falatokkal. Hollétüket vékonyka hangjukkal jelzik, így könnyedén rájuk tudnak találni a szülők, és sajnos az ellenségeik is. Ebben az időszakban veszíti el aprócska életét a legtöbb kis tollas, hisz nagyon könnyű prédát jelentenek az ugyancsak utódaikat nevelgető ragadozóknak.

Ha a szerencse melléjük szegődik, és sikeresen túlélik a veszélyekkel teli első napokat, akkor következik az ismerkedéssel és tanulással teli gyermekkor, amikor is a szülők még mindig gondoskodnak róluk, de már kezdenek önállósodni, és megismerkedni a természet nyújtotta élelmekkel, azok elejtésével.

Ha természet ösvényeit járjátok, hallgassátok ti is a madárgyerekek kedves hangjait, és, ha szerencsétek van, akár meg is tudjátok őket pillantani a fák vagy bokrok védelmező sűrűjében, melyek ezekben a hetekben madáróvodáknak adnak otthonokat.

 Széncinege fiatal példány

 Meggyvágó fiatal példány

 Csuszka fiatal példány