Alma: a madarak kedvelt téli elesége

Feketerigó tojó

Ebben a bejegyzésemben a madarak egyik legjobban kedvelt gyümölcseleségéről fogok Nektek mesélni, mely nem más, mint az alma.

 

Az erdők, mezők kis tollasai odakint a természetben többféle bogyós termést és gyümölcsöt fogyasztanak. Mindegyiküknek megvan a maga kedvence, mellyel szívesen csillapítja éhségét. Azonban van egy gyümölcs, melyet szinte mindannyian nagyon szívesen elcsipegetnek ez pedig, nem más, mint a lédús alma.

 

Az alma fontos tápláléka a rovarevő fajoknak, és azoknak a madaraknak, akik alapjában véve vonuló fajok, de ennek ellenére a hideg, élelemben szegény hónapokat mégis itt hazánkban próbálják átvészelni, és a vonulás helyett, a helyben maradást válasszák. Az ő életüket, és életben maradásukat, ezzel a táplálék kihelyezésével nagyon nagyban segíthetjük.

 

Emellett a gyümölcs mellett szól még valami, mégpedig az, hogy nagy mennyiségben tartalmaz finom édes levet, mellyel nem csak éhségüket, hanem szomjúságukat is csillapítani tudják, a fagyokkal tarkított téli napokon. 

 Szajkó

Az almát többféle módon is felkínálhatjuk kertünk vendégei számára.

EGÉSZBEN:

A legpraktikusabb és a legbiztonságosabb megoldás, ha a fák, bokrok ágaira szúrjuk fel. Hiszen ragadozó itt nem fér hozzájuk, mert az ágak sűrűje védelmet nyújt a számukra. Amikor így egészben kínáljuk fel az almacsemegét fontos, hogy a háját kicsit nyissuk meg, hogy a gyengébb csőrű fajok is könnyedén hozzá tudjanak férni a puha húsához.

CIKKEKRE VÁGVA:

Azonban nem csak egészben szolgálhatjuk fel, hanem cikkekre vágva is. A talajetetőnkön, vagy az egyéb etetőinken kihelyezve. Hiszen több olyan vendégünk is van, akik a talajon táplálkoznak szívesen, így az ő kedvükre is tehetünk. Ebben az esetben még könnyebben hozzá tudnak férni a lédús, puha húsához.

Az almát nagyon sok faj szívesen fogyasztja, egy párat kiemelnék közülük:

   - szajkók

   - széncinegék

   - kék cinegék

   - barátcinegék

   - fekete rigók

   - vörösbegyek

   - csuszkák

   - nagy és közép fakopáncsok

 Kék cinege

Az én madárbarát kertem - A fakuszok kertünkbe csalogatása

Hegyi fakusz 

A fakuszok hazánk legkisebb madaraink a csoportját gazdagítják. Apró termetük, környezetükbe tökéletesen beleolvadó tollruhájuk, és csöndes életük miatt, a nehezen megfigyelhető madarak közé tartoznak. Azonban gyakran előfordul, hogy bizony ott motoznak ők is a kertünkben. A kihelyezett eleségek apró morzsáit csipegetik, vagy éppen a fák kérgét vizsgálják át, tisztogatják. Csak rejtőzködő, minden feltűnést kerülő életmódjuk miatt, nem minden alkalommal vesszük őket észre. 

A természetnek hála, az én madárbarát kertemben gyakori vendégeknek számítanak, az egyébként, az erdők sűrűjében élő fakuszok. Egészen pontosan két egyedet szoktam megfigyelni, de lehet többen is vannak. Napjában többször is tiszteletüket teszik nálam, és a látogatásuk nagy részében, a fák kérgei közt megbújó rovarok után kutatnak. Hosszú heteken keresztül szemléltem szokásaikat. Megfigyeltem melyik az a fa, amelyiket a leggyakrabban látogatják, és elhatároztam, hogy etetőt készítek nekik. Valamiért a szép kort megélt, terebélyes ágakkal büszkélkedő cseresznyefa és az akácfa a kedvencük, valamint a harkálykertem különleges falakói. Általában ezeken látom őket a leggyakrabban. Valamint azt is kifigyeltem, hogy nagyon félénken, óvatosan és bizonytalanul, de előszeretettel csipegetik fel a talajról az ipari tepertő apró, kihullott morzsáit. Összegyűjtve ezeket az apró tudásokat, a cseresznye és az akácfa kérgének, a természet adta repedései közé, valamint azok legaljához, ahonnan a fák átvizsgálását kezdik, puha tepertő darabokat helyeztem. Nem kellett sok idő a kis fakuszoknak, hamar észrevették a finom falatokat, amikre rendszeresen rá is járnak. Mivel életüket a fák törzsein és ágaik között élik, így az oda kihelyezett táplálékot biztonságban és rutinosan el tudják fogyasztani. Ezekkel a kis praktikákkal tudunk nekik kedveskedni.

Az én madárbarát kertem - Hová tüntek tollas kis barátaink?

 

Őszapók

Az elmúlt időszakban egyre több internetes portálon, madárbarát csoportban olvastam, hogy nagyon sok madárbarát panaszkodik arra, hogy nincsen, vagy alig van tollas az etetőinél. Kevesebb a madár, kisebb a fajgazdagság, napok telnek el, hogy tollas barátaik megjelennének és vendégszeretetüket élveznék. De mi állhat a dolgok hátterében? Most megosztom Veletek a saját tapasztalataimat, próbálva választ adni Nektek, hogy mi okozhatja a madarak távol maradását. 

Hosszú évek óta madárbarát kerttel várom tollas barátaim, miközben figyelem viselkedésüket, szokásaikat, melyekről feljegyzéseket készítek. Ezek mellett szemmel követem a természetben végbemenő változásokat, az időjárás kedvező vagy éppen kedvezőtlen hatásait, és az erdők, mezők táplálék kínálatát. Hiszen ezek mind fontos szempontok kis tollas barátaink életében. Az elmúlt nyáron és őszön, a természet szerteágazó ösvényein rengeteg termést érleltek meg a Nap sugarai. A tölgy, a bükkfák ágai között talán még soha nem látott mennyiségű makk várta a pillanatot, hogy a talajra hulljon. Amik aztán az erdő lakóinak a fontos csemegéjeként szolgáltak és szolgálnak, mind a mai napig. A bokrok ágai között megannyi termés lapult meg, melyek nagy része még jelenleg is várja az éhes vendégeit. Tehát az ősz bőkezűen ellátta az erdők lakóit, biztosítva őket a tél elejei időszakra is. A réteken, mezőkön, a tisztásokon a növények száraz magvai ugyancsak bőségesen a madarak rendelkezésére állnak. Tehát az első legfontosabb, hogy a természetben még bőven akad számukra betevő. Az enyhe decemberi időjárás, sok rovart is ébren talált, akik most is finom csemegét jelentenek tollas barátainknak. Ha pedig a természet ösvényein van betevő, akkor először azzal, azokkal a falatokkal élnek. Ha a tél a fagyokat és a havazás is magával hozná, az időjárás annak rendje és módja szerint alakulna, egyre több tollas keresné fel a kertek etetőit. Az enyhe idő a természet minden szegletében és a kertünkben is érezteti a hatását. 

A másik ok téli vendégeink távol maradása. Mivel ilyenkor télen sok faj az északi tájáról érkezik hozzánk, telelő vendégként, úgy az itthoni, állandó madaraink velük kiegészülve élik a napjaikat. Azonban, mivel a kemény fagyokkal és hóval tarkított  időjárás még ott sem köszöntött be, ezért a süvöltők, a fenyőpintyek, a fenyőrigók, a csízek, a csonttollúak és még sorolhatnám hány fáj a szokottnál jóval kisebb számban van jelen hazánkban. Inváziószerű megjelenésükre, még várnunk kell. Ha, az időjárás alakulása őket is vonulásra bírná, és az ottani táplálék kínálat rohamosan csökkenni kezdene, akkor nagyobb csapatokban állva indulnának útnak Közép-Európa, többek között hazánk felé is. Ha ez megtörténne, a jelenleginél jóval nagyobb számban lennének jelen a madarak nem csak a természet ösvényein, hanem a madárbarát kertekben is. 

Az én madárbarát kertemben is kevesebb a vendég és közel sem olyan nagy a fajgazdagság, mint a fagyos téli napokon, vagy mint akár egy évvel ezelőtt volt. De ezek ellenére még így is akadnak szép számban, és a számukra kihelyezett eleség, ha nem is az utolsó szemig, de napról-napra elfogy. 

A saját tapasztalataim szerint, a madárbarát kertek akkor lehetnek fajokban gazdagok, ha szem előtt tartjuk a madarak igényeit. Ha az alap betevők mellett, gondolok itt a napraforgómagra vagy a cinkegolyóra, színesebb kínálattal várjuk a hozzánk betérő vendégeket. Hiszen minden faj más és más betevőt fogyaszt szívesen, valamint az sem mindegy, hogy hol és milyen módon kínáljuk fel számukra a csemegéket. Azt, hogy melyik madár mit tud elfogyasztani elsősorban, a csőre határozza meg. Ezen túlmenően pedig minden fájnak megvan az etető típusa, ahol biztonságban érzi magát, és amit egyáltalán meg tud közelíteni. Ezek szerintem mind-mind fontos szempontjai annak, hogy kertünk igazán vonzó legyen tollas barátaink számára. Ebben szeretnék Nektek segítséget nyújtani az elkövetkező időszakban. 

Ha időtök engedi és kedvetek tartja, kérlek, írjátok meg nekem kommentben, hogy a Ti etetőiteknél jelenleg mit tapasztalatok.

Az én madárbarát kertem - Ritka látogatóm

 

 

Madárbarát kertem már nagyon sok madárfaj megtisztelte. Vannak gyakori, mindennapos vendégeim, vannak, akik nem minden áldott nap, de hetente pár alkalommal betérnek hozzám, és olyanok is vannak, akiknek a látogatása igazi ritka ajándék. Ezek közé a fajok közé tartoznak a fekete harkályok, a hollók vagy éppen az egerészölyvek. Mindhárom faj közvetlen közelemben, az erdő ölelésében éli az életét, akikkel erdei sétáim során, gyakran találkozok. Ezek a számomra ámulatba ejtő tollasok pedig olykor-olykor a kertembe is betérnek. Azonban az imént említett mindhárom faj nagyon óvatos és éber, az ő figyelmüket semmi nem kerülheti el. Éppen emiatt nem könnyű őket lencsevégre kapni. 

Tegnap délelőtt hosszú idő óta az egerészölyv tisztelt meg a jelenlétével, akit kétszer is sikerült megfigyelnem. Hatalmas termete ellenére, a szó szoros értelmében beleolvad a környezetébe, hiszen barnás színezetű tollazata remek álcázást biztosít a számára. 

Különös őt a madárbarát kertemben látni, hiszen fő táplálékai a kisemlősök. Elsősorban a pockokat és az egereket zsákmányol. Azonban élőhelyétől és az évszaktól függően hüllőkre, kétéltűekre és kisebb testű madarakra is vadászhat. Ilyenkor a hideg idő beköszöntekkor, amikor a természet ösvényein a táplálék kínálat jelentősen csökken, a kisemlősök után a madarak is az étlapjára kerülnek. Kiváló az alkalmazkodó képessége, és törekszik a legkönnyebben lezsákmányolható táplálékokat megragadni. 

Már jó párszor láttam őt a kertemben, megörökíteni azonban mindig kicsi az esélyem. Hiszen még a házon belüli mozgást is kiválóan érzékeli, mihelyst az ablakhoz közelítek, ő hatalmas szárnyait széttárja, és abban a pillanatban elrepül az erdő fáinak sűrű védelmébe.  

A mókusok téli hajlékai

 

 

 Mókusfészek anyagai

 

A természetnek hála, a vörös bundás mókusok kertem mindennapos, gyakori vendégei. Sőt ilyenkor a téli hónapokban, nem csak látogatóba érkeznek hozzám, hanem a szép sudárra nőtt fenyőfáimon alakítják ki meleg otthonukat, immár harmadik esztendeje. 

A mókusok élőhelyükön több fészket is készítenek, melyek között nappali pihenő fészkek, éjszakázó szállások és szerelmük bölcsői is meglapulnak. Ilyenkor a téli, fagyokkal és hóval tarkított hónapokban, az első és legfontosabb persze a biztonságon túl, hogy otthonuk az időjárás viszontagságaitól védett helyen legyen. Maga a fészek pedig úgy legyen kialakítva, hogy melengesse őket a legfagyosabb éjszakákon, védje őket az égi áldásoktól, és, ha legnagyobb ellenségük a nyuszt közeleg, az ágak mozgása jelezze rosszakarójuk jelenlétét. 

Mivel a téli hónapokban a fák ágai csupaszon állnak, levelek sokasága nem takarja gondosan be őket, a mókusok helyzete is sokkal nehezebb. Éppen emiatt, ha tehetik, és lehetőségük van rá, örökzöld fák ágai közé készítik el téli hajlékukat. 

A kertemben élő mókusok, évről-évre újra építik a fenyőfa védelmező ágai között lapuló fészkeiket. A tavalyi otthont, vagy a talált, más mókusok által épített lakást a mélybe taszítják, aminek a darabjai, az abba beépített anyagok, a földön pihennek meg. De nem sokáig. Hiszen ezeket a növényi anyagokat újra felhasználják, ismét visszahordják a fa magas ágai közé, valamint új anyagokat is hordanak bele. Már többször, többek között az idei esztendőben is sikerült megfigyelnem, miből is áll vörös bundás kis barátaim téli otthonai. Száraz fenyőágak, vékonyabb vastagabb gallyak, melyek a fészek stabil oldalát adják, faháncs hosszú darabkái, ami kiváló hőszigetelő, száraz levelek, és sok-sok puha moha, ez pedig otthonuk melegségét biztosítja. A fészek teteje is sűrűn fedett. A bejárat rendszerint a lakás alsó részén helyezkedik el, általában kelet felé néz. A mókusok előre látó is teremtmények, éppen emiatt, egy vészkijárattal is ellátják szállásukat, amin menekülni tudnak, ha fenyegetve érzik magukat, ha ellenség tör életükre. 

Miután kész lett a mókusok téli rezidenciája, kora reggel már nem az erdő rengetege felől érkeznek korgó gyomruk éhségét csillapítani, hanem egészen közelről, kertem sudár fenyőfáiról.

 

Készül a téli rezidencia

Éjszakánként csöndesen, sűrű köd paplant terít a természet ösvényeire az öregesen ballagó november. Tegnap reggelre azonban a köd sűrű fátyla alatt fehér zúzmara ruhába bújtak a fák, a bokrok csupasz ágai, a sápadt fűszálak, és még a talajon pihenő színes leveleken is megpihentek az apró kristályok. Egész álló nap a ködös levegő, és a fogakat vacogtató fagyos hideg uralta a tájat. 

Kiskertemben nagy volt a forgalom. Tollas kis vendégeim egymásnak adtak át helyüket az etetőknél, hogy mire beköszönt a korai este, szervezetüket kellő energiává tudják feltölteni. Hiszen a fagyos éjszakák egyre nagyobb kihívás elé állítják őket. 

Ma is, mint minden áldott nap, a mókusok is meglátogattak, de a mai nap, mást volt, mint a többi. Az egyik mókuska építkezésbe kezdett a fenyőfám ágai között. Immár harmadik esztendeje, hogy a szép sudárra nőtt, sűrű ágakat magán viselő fenyő, dús rengetegében mókusok téli rezidenciája lapul. A hideg évszak beköszöntét, a mókusok is a testükön érzik. Ők nem ismerik a naptárt, nem tudják a hónapokat, azt viszont nagyon jól tudják és érzik, hogy bizony a változás megkezdődött. Amikor pedig a tél fagyos szorítása eléri az erdők ösvényeit, ők is alkalmazkodnak hozzá. Olyan helyet keresnek maguknak, ahol táplálékban nem szenvednek hiányt, és ezeken a helyeken téli lakást építenek maguknak, ami meleget ad testüknek, ami védelmezi őket az időjárás olykor kegyetlen viszontagságaitól. Az én kertem és a benne otthonra lelt fenyőfák pedig egy ilyen, számukra alkalmas hely. 

Nemsokára elmesélem és megmutatom Nektek, hogyan is néz ki a mókusok téli otthona. Milyen anyagokból készül a meleg fészkük, és hogyan készítik el. Megosztom Veletek milyen betevőkkel kedveskedek nekik, mely falatok a kedvenceik, és, hogyan fogyasztják el a számukra kínált elemózsiákat. 

Elképesztő ügyességű őszapók

 Őszapó

Lábujjai között fogja az elemózsiát

Őszapó

Úgy használja lábacskáját, mint mi a kezeinket

Amikor időm engedi a természet lakóit figyelem. Hallgatom hangjaikat, hátrahagyott neszeiket, szemmel követem viselkedésüket és szokásaikat. Az erdő közelségének hála élőlénybarát keretemet nagyon sok vendég tiszteli meg. Madarak, mókusok, lepkék, különféle rovarok, hüllők, és még sorolhatnám mennyi erdőlakó tér be hozzám a finom falatok, a friss víz, a fészkelő helyek és a biztonság reményében. Hiszen nálam mindent megtalálnak, mert mindannyian fontos és tiszteletbeli tagjai a kertemnek.

Jelen történetem egy égészen aprócska termetű madarakról fog szólni. Ők nem mások, mint az apró gomb szemekkel, feltűnő hosszú farokkal, kedves arccal és hihetetlen ügyességgel megáldott őszapók. Gömbölyded testük, hosszú farkuk olyan egyedi külsőt kölcsönöz nekik, hogy más madarakkal nem igen tudjuk összetéveszteni őket. Gyakran jellegzetes vékonyka „szirr-szirr-szirr” kapcsolattartó hangjuk árulja el jelenlétüket, mely csicsergéssel a csapatba verődött őszapók kommunikálnak egymással. A csapat egyedei miközben az erdők, mezők ösvényeit járják élelem után kutatva, folyamatosan, vékonyka hangjuk segítségével tartják egymás között a kapcsolatot.

Az idei esztendő telén a természetnek hála, nem csak az erdő fáinak a védelmében, hanem a saját kertemben is gyakran meg tudom figyelni őket. Szinte nem telik el úgy egyetlen nap sem, hogy ne tisztelnének meg kedves jelenlétükkel. Amikor meglátom őket hihetetlen boldogság önti el a szívem, hiszen nagyon szeretem őket. Összetartó, szoros társas kapcsolatuk, kedves megjelenésük, apró, folyton csillogó szemecskéik, fehér arcocskájuk könnyedén elvarázsolja a szívem, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ma délelőtt ez a körülbelül 15-20 egyedből álló őszapó csapat ismét nálam járt. Kedvenc csemegéjüket a cinkegolyót, mogyorót, az ipari tepertőt, és a meghántolt napraforgómagot csipegették. Az ablakomból figyeltem őket amint egyik pillanatban itt, a másikban pedig már ott voltak. Nyughatatlan, folyton mozgásban lévő kis gombolyagok.

Az egyik őszapó fél lábbal az ágon csüngött. Először azt hittem, hogy a másik lábának valami baja esett, és azért nem tudja használni. Kamerámmal ráközelítettem, amikor láttam, hogy szerencsére a lábacskájának kutya baja nem volt, hanem abban bizony egy szem hántolt napraforgó magot szorongatott. Fejjel lefelé csüngve, lábujjait teljesen úgy használta, mint mi a kezeinken lévő ujjainkat. Vékonyka ujjait a mag köré fonta, erősen tartva azt, miközben a másik lábával a fa ágába kapaszkodott, aprócska csőrével pedig bőszen csipegette a finom csemegét. Hihetetlen látványt, és megfigyelési élményt nyújtott, hisz ilyet eddig még soha nem láttam. Nem sokkal később ez az eset újra megismétlődött. Egy másik őszapó a beülő ágon ácsorgott, és éppen úgy, mint ahogy azt a nem sokkal előtte megfigyel egyed is tette ugyan úgy falatozott. Testhelyzete ennek más volt, de ő is egyik lábával a fába kapaszkodott, a másik lába ujjacskái között pedig egy szem hántolt magszemet szorongatott, csőrével pedig apró falatokban csipegette az elemózsiát.

A természet lakói mindig meg tudnak lepni kedves pillanatokkal. Ezen a napon az őszapók egy életre szóló élménnyel ajándékoztak meg, hiszen újra bebizonyították elképesztő ügyességüket.   

   

     

Az én madárbarát kertem - A friss víz fontossága!

Balkáni gerle az itatóban vesz frissítő fürdőt

A madarak friss vízzel való ellátása alap madárvédelmi tevékenység, melyet az év minden egyes napján célszerű alkalmaznunk. 

Gondoljunk csak bele, a mi szervezetünk egészséges működéséhez milyen fontos a víz, hogy minden nap, többször is hozzájussunk, és többek között szomjunkat tudjuk oltani vele. Nos, a madarak ugyan így vannak ezzel. A friss víz számukra is elengedhetetlen fontosságú, hiszen fontos a szervezetük működéséhez, szomjuk oltásához, és egészséges tollazatuk megóvásához. A madarak napjában többször is kis mennyiségű, általában csak pár korty vizet fogyasztanak, valamint az itatókat napi rendszerességgel tollaik ápolása miatt is felkeresik. Hiszen csak egészséges, tiszta és ápolt tollakkal tudnak biztonságosan repülni. Tehát a kihelyezte itatókat több célra is használják tollas kis barátaink, mely az esztendő minden egyes napján elengedhetetlen a számukra. Éppen ezért ne csak a nyári időszakban gondoskodjunk vízzel való ellátásukról, hanem az őszi és a téli hónapokban is. 

A kertünket látogató kis tollasok nagy része napraforgómaggal táplálkozik, melyre hamar megszomjaznak, így a kiszáradás veszélye a téli időszakban is rájuk leselkedik, és, ha csapadékmentes, száraz időszakokat tartogatnak a hideg hónapok, esélyük sincsen vízhez jutniuk, vagy nagy távolságokat kell megtenniük érte, mely az étkezéstől veszi el, amúgy is rövidke idejüket. 

A kemény fagyokkal tarkított hosszú hetek alatt tudom, hogy nem könnyű feladat a friss víz folyékony halmazállapotának a megőrzése. Amikor időnk engedi próbáljuk ki azonos időszakokban kihelyezni a friss vizet, melyet a madarak hamar megszoknak, de halottam már egyéb praktikákat is. Fontos, hogy langyos vizet öntsünk az itatóba. Az itató bármilyen anyagból készülhet, de a fagyban a műanyag, kb. 5 cm-es magasságú és 50 cm-es átmérőjű virágalátét a legideálisabb. Nagysága miatt, akár a méretesebb szajkók, balkáni gerlék is könnyedén tudnak benne fürödni is. Nagyon fontos azonban, hogy 3 centiméternél mélyebb vizet ne töltsünk bele, és tegyünk vagy egy darabka követ, vagy vastagabb ágat, hogy a kistestű madarak is biztonságban érezzék magukat. Az én kertemben két itató is van, egy kisebb és egy nagyobb, így a kis tollasok kedvük, és testalkatuk szerint tudják használni.

Én az itatómat olyan helyre tettem ki, ahol a téli hónapokban is érik a nap sugarai, hiszen az a kis meleg melyet ilyenkor adni tudnak éppen elég arra, hogy a víz nehezebben fagyjon be. Valamint fontosnak tartom, hogy az itatóm közelében ott álldogál a cseresznyefám, és a japánbirs bokrom, mely védelmet nyújt a madaraknak. Fürdés után csapzottan, víztől átitatott tollakkal nehéz a repülés, így jobban ki vannak téve a ragadozók támadásának, de az ágak sűrűjében nyugodtan tudnak tollászkodni, és szárítkozni.

Ha a víz napközben mégis befagy akkor van még egy jó megoldás, melyet én is folyamatosan alkalmazok, mégpedig az alma kihelyezése, melynek lédús húsával bármikor enyhíteni tudják szomjúságukat.   

A következő "Az én madárbarát kertem" bejegyzésében az almáról fogok írni Nektek, mely több okból is fontos táplálék a madaraknak a téli hónapokban.

Szajkó az itatóban

Az én madárbarát kertem - A madáretetés szabályai!

 Kék cinege a cinkegolyóval megtöltött etetőn

A madarak etetését az első őszi fagyok beköszöntekkor kell megkezdeni, és azok folyamatos megszűnéséig kell folytatnunk. Ez az időjárástól függően körülbelül októbertől egészen április elejéig is eltarthat. Természetesen a hosszú évek alatt előfordult, hogy a fagyos hideg idő előbb beköszöntött, vagy tovább tartott. Mindig az időjárás alakulása az, ami eldönti, meghatározza, hogy mettől meddig van szüksége a madaraknak a segítségünkre.

Mielőtt az idei esztendőben is elkezdeném megosztani Veletek madárbarát kertem eseményeit, fontos, hogy leírjam a madáretetés legfontosabb szabályait. Hiszen lehet, hogy a megosztott történeteim, fotóim adnak nektek is kedvet, ehhez a nemes cselekedethez, melyet bárhol, akár még panelház ablakában, vagy erkélyén is alkalmazni tudtok.

Az első fontos szabály, mint már említettem az etetés elkezdésének időpontja! Én már hetekkel ezelőtt elkezdtem feltölteni az etetőimet, amikor az első őszi fagyok beköszöntöttek, a kis tollasok pedig örömmel jönnek hozzám látogatóba nap, mint nap. Igaz az elmúlt időszakban nem süllyedt nulla fok alá a hőmérséklet, de a csapadékos, hűvös, ködös, nyirkos idő éppen úgy próbára teszi életüket, és ilyenkor is nagyon fontos nekik a segítségünk. 

A másik nagyon fontos szabály a folyamatosság!!! 

Ha elkezdtük a legfontosabb és leghosszabb ideig tartó madárvédelmi tevékenységet, akkor azt az etetési időszak minden áldott napján folyamatosan, és odafigyelve kell tennünk. A kis tollasok hamar megszokják, hogy etetőinkben hozzá tudnak jutni a számukra szükséges elemózsiához, melyre számítanak is. A környékről vagy akár messzebbről is vonzza a madarakat a biztos élelemforrás, és, ha ez bármilyen oknál fogva megszűnne, pláne a kemény fagyokkal tarkított téli napok alatt, akkor tollas barátaink nagy bajba kerülnének. Kertünk vendégeinek nagy része csupán pár grammos kis apróság, akinek a téli időszak napjainak nagy része arról szól, hogy a szervezetük megfelelő működéséhez, és éltben maradásukhoz szükséges táplálékhoz hozzá tudjanak jutni. A rövid nappali időszakok, a kemény fagyok, és a hótakaró csak tovább nehezítik a helyzetüket. Reggeltől estig mindössze 5-6 órájuk van arra, hogy a betevőjüket meg tudják keresni, és el tudják fogyasztani. A kistestű madarak teste csupán egy-két napra elegendő zsírtartalékot képes felhalmozni. Ha bármilyen okból kifolyólag nem sikerül nekik a megfelelő mennyiségű táplálékihoz hozzájutniuk, akkor az előttük álló, fagyos éjszaka akár végzetes is lehet a számukra.
A kertünket látogató tollas vendégek megszokják, és számítanak a feltöltött etetők kínálatára, hogy minden nap hozzá tudnak jutni a szükséges betevőjükhöz, éppen ezért olyan fontos az etetés folyamatossága.
A harmadik legfontosabb szabály a megfelelő táplálék!!! 
A madarak táplálékáról a későbbiekben részletesen fogok írni nektek, de most fontos megjegyeznem, hogy milyen elemózsiát ne kínáljunk fel tollas kis barátainknak. Nagyon fontos, hogy az etetőkbe kihelyezett élelem mindig natúr legyen. Soha ne töltsük meg a kis madárvendéglőket sós, fűszeres vagy füstölt eleségekkel. Valamint fontos szabály, hogy tilos a madaraknak kenyeret, kiflit valamint egyéb péksüteményt vagy azok morzsáját kihelyezni. Hiszen az erjedésnek induló élelmiszerek súlyos bél és gyomorgyulladást okozhatnak, melyek esetenként a kis tollasok halálához is vezethetnek.

Ahogy Ti is látjátok, tollas barátaink etetése, mely a legfontosabb madárvédelmi tevékenység nagyon nagy odafigyelést, elhivatottságot, és rendszerességet követel. Ezért nagyon fontos, hogy csak akkor kezdjen bele bárki is, ha a madarak élelemmel való ellátását kellően odafigyelve, napi rendszerességgel tudja biztosítani, hosszú hónapokon keresztül!!!

Végezetül elöljáróban szót ejtenék az itatásról is, melyet a nyári hónapok végeztével fontos tovább folytatnunk, így ezt a madárvédelmi tevékenységet az esztendő minden napján alkalmaznunk kell.

A következő „Az én madárbarát kertem” bejegyzésében bővebben fogok írni a madarak számára kihelyezett friss víz fontosságáról.      

 Szajkók a talajetetőn

Mókus nász

 Barnika az udvarló

Bojtika a mókuslány

Az erdő lakói hosszú hetek óta érzik a tavasz közeledtét. A puha, vörös bundás mókusok már januártól egymást kergetve tudatták egymással szimpátiájukat.

Kiskertem fenyőfa lakójának Bojtikának is, szerelemre lobbant a szíve. A tavalyi esztendőben is voltak aprócska kölykei, melyeket a nyár végén el is hozott hozzám. Ha a természet is úgy akarja, és védelmébe veszi ezt a kis mókuskát, akkor ez idén sem lesz másként, hiszen hosszú hetek óta egy szép szál mókuslegény követi minden egyes mozdulatát. Kora reggel, amikor még alig szűrődik be fény a kertembe és a kis erdőbe, ők már talpon vannak. Bőszen és boldogan kergetőznek a sudár bükkfák törzsei körül, mintha macska egér fogócskát játszanának. Bojtika szalad elől, dús szőrrel borított farkát, mint könnyed zászlót mozgatja, ezzel jelezve szimpátiáját a barna bundás legénynek, aki szorosan mögötte szedi a lábacskáit, le ne maradjon a kiszemelt mókuslány mögül. Fára fel-fáról le, ügyesen ugrálva a talajon, majd ismét vissza a csupasz ágak közé, fel egészen magasra a sudarakba, majd nagy ugrásokkal át a szomszédos fára és annak a törzsén körbe-körbe. Így zajlik a szerelmi fogócska Bojtika és szerelme Barnika között.

Miután elfáradtak betérnek a kis kertembe, felkeresik a rejtekeket, ahol a diócsemege lapul és nagy egyetértésben egyik az egyik, míg másik a másik ágon megreggelizik. Nincsen civakodás, nincsen szőrbekapás, szépen békében megvannak egymás társaságában. Amikor pedig korgó gyomrukat jóllakatták, Bojtika elkezdi rejtegetni a kert minden zugába a kitett maradék diót. A sziklakertembe, a bokrok tövébe, vagy csak éppen a hódunna alá. Barnika pedig nyomában szaladva mindenhova követi, hogy egy pillanatra se veszítse szem elől. Őt ilyenkor nem igazán érdekli a rejtegetés, a spájzolás, minden percét leköti a csinos mókuslány.

A mókusok párzási időszak főként januárban kezdődik meg, de az idősebb egyedek szíve, már december vége felé szerelemre lobbanhat. Ebben az időszakban a legaktívabbak, és főként a reggeli és kora délelőtti időszakban figyelhetjük meg elevenen, fáradtságot nem ismerő udvarlási rituáléjukat. Az egyébként magányosan élő kis bundások, ilyenkor folyton folyvást egymás társaságát keresik. Ha pedig egy idegen, nem kívánatos hím mókus tűnne fel a közelben, akkor azt nagy veszekedés közepette zavarná el a környékről, védelmezve szerelmét a konkurencia elől.

A természetnek hála, már hetek óta szemtanúja lehetek Bojtika és Barnika nászidőszakának, mely be kell, hogy valljam nagyon sok megfigyelési élményt és mókás pillanatokat ad a számomra. Bízom benne, hogy a szerelmük gyümölcseit, a megszületendő kis apróságokat és mamájukat, a természet oltalma alá veszi, és egy szép nyári napon újra megadatik, ami a tavalyi esztendőben is, hogy láthatom kedves kis kölykeiket.      

   Őrszem, egy szép téli reggelen 

 Barni keresi Bojtit

Fuvolázó strófák

Fekete rigó hím

Február közepén járunk, és a tavasz első hónapja napról-napra egyre elérhetőbbnek tűnik. A természet rejtett, árnyékos szegleteiben még hófoltok tanúskodnak a téli dunna szépségéről, annak ellenére, hogy már nem abban az üde pompában tündököl, mint hetekkel ezelőtt. De ez a dunna is lassan, biztosan olvadásnak indul, amikor a reggeli fagy enyhülni kezd, a nap melengető sugarai pedig gyengéd kezükkel végigsimogatják az erdők, mezők ösvényeit. Ilyenkor még alacsonyan oson a nap korongja az égen, de ahogy telnek a hetek, egyre feljebb és feljebb merészkedik, tündöklő sugarai pedig oda is elérnek, oda is be tudnak lopakodni, ahová a téli hónapok alatt nem érhettek el. 

Ha nyitott szemmel és füllel járjuk a természetet, akkor ebben a hónapban, már hallhatjuk a madarak kedves előadásait. Ahogy pedig telnek a napok, egyre több és több tollas veszi elő hangszerszámát, és fütyüli világgá a tavasz közeledtét. Hiszen ők érzik és tudják, hogy az új évszak már a természet ajtaján kopogtat, hogy már nem sok idő, és búcsút inthetünk a télnek.

Reggelente a nap már érezhetően előbb ébred, mintha már neki sem lenne kedve annyit lustálkodnia, mint hetekkel ezelőtt. Fényes sugarat ezen a reggelen is akadály nélkül tudta szórni, hiszen egyetlen kósza felhő sem pihent az égen, mely kéklőn tárult elé.

A csillagfényes éjszaka leple alatt ismét alacsonyra kúszott a hőmérő higanyszála, és a kertem minden szegletét fehér dérruhába öltöztette a fagy. Ahogy a napsugarak bebocsátást kértek, a fűszálakon pihenő kristályok úgy tündököltek, mint a fényesre csiszolt gyémántok, és ezt az idilli számomra kedves pillanatokt még szebbé varázsolta egy hosszú hónapok óta nem hallott gyöngyöző hang.

A fenyő sűrű tűlevelekkel borított ágai közül tisztán csengő, hangos strófák szűrődtek ki. Olyan átéléssel, olyan üdén fuvolázta szét egyik trilláját a másik után a fekete rigó, mint akinek már nem ez az idei első fellépése. Az ágak takarásából alig látszódott ki, de én lelki szemeim előtt egészen tisztán láttam, ahogy éjfekete tollruháján megcsillannak a nap sugarai, élénk sárga csőrét nagyra tárja, testét hetykén kihúzza, és teli torokból csicsergi a tavaszt váró énekét.

Boldogságom határtalan volt, hiszen ezen a reggelen szívemnek legkedvesebb muzsikában volt szerencsém gyönyörködni, mely pár percnél nem tartott tovább, de ez a kis idő is bearanyozta az egész napomat.    

 Feketerigó éneke

Fészek a fenyő ágai között

Bojtika

 Mókusfészek

Bojtika otthona, a szép sudár fenyőfa

Amióta itt élünk az erdőszéli kis házunkban, kertünk fontos és tiszteletbeli vendégei a mókusok. A szép terebélyesre nőtt, évről-évre kiadós termést érlelő diófák, a ropogós eleséget rejtő mogyoró bokrok, rendszeresen kis kertembe csalogatják kedvenc kis teremtényeimet, a folyton sürgő-forgó mókusokat. Az erdő közelsége nagyban megkönnyíti a dolgukat, hiszen a fák koronájának védelméből le sem kell merészkedniük a talajra ahhoz, hogy időről-időre meglátogassanak. Az ágak rengetege, melyek egymásmellet összefonódva állnak, mint egy úthálózat vezeti őket élőre. Ez biztonságot nyújt a számukra és védelmet, hisz rájuk is leselkednek veszélyek, melyet ők is jól tudnak, így azokat a helyeket keresik, ahol biztonságban érezhetik magukat. Itt nálam ezt is megtalálják, a biztonságot, és a másik fontos dolgot, az élelmet, mely az év minden egyes napján megadatik nekik.

Szinte majdnem pontosan egy évvel ezelőtt arról számoltam be Nektek, hogy Szotyika a mókuslány a szép sudárra nőtt fenyőfám ágai közé kezdett építkezni. Elhagyva erdei kis lakását, úgy döntött, hogy életét az én kertemben fogja élni, melyhez először takaros kis otthont épített. Szotyika egészen nyár közepéig itt lakott családjával, és a szemeim előtt cseperedtek fel aprócska gyermekei is, akikben napról napra gyönyörködni tudtam. Majd egy napon az egész családnak nyoma veszett, és nagy bánatomra hosszú ideig nem láttam őket. Hetek teltek el mókusvendégek nélkül, majd egy szép őszi napon Bojtoska a másik kedves vendégem visszatért, gyermekei kíséretében. A dió érése visszacsalta őket, és egész álló nap annak finom termését rejtegették, hogy mire eljön a tél, aprócska spájzaik rendesen meg legyenek pakolva. A kicsik figyelték anyjuk minden mozdulatát, és próbáltak tőle minden fortélyt, minden praktikát ellesni.

Most tél közepe van, a kis raktárak pontos helyei kezdenek megkopni a mókusok buksijában, és a hó dunna is nehezíti a helyzetüket, de etetőimben finom csemegék várják őket, így nélkülözniük nem kell egy napon sem. Így minden nap velük ébredezek, és őket figyelem, ahogy a szürkület első jeleire megjelennek, és reggelizni kezdenek.

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt kezdett neki Szotyika a fenyőfán álló fészkének az építésének, most pedig szinte napra pontosan ugyanazok az események zajlottak le. Egyik reggel a földön hevert a szép gondosan elkészített fészke. Alaposan szemügyre vettem a kis építményt, hogy pontosan miből is áll, milyen anyagokat rejt a kuckó. Benne lapult a tavaly télen elcsent fekete meleg zoknim, és még egy másik zokni is bele volt építve, melynek szintén nyoma veszett. Arcom mosolyra húzódott, hogy milyen kis okos volt drága Szotyika, milyen jól tudta, hogy szerzeménye védelmező meleggel borítja majd be aprócska testét, és, hogy milyen gondossággal építette meg hajlékát. Ezt a hajlékot most Bojtoska taszította le a mélybe, de csak azért, hogy szépen apránként, az ő kedvére építhesse újra, ugyan oda, ahová egy évvel ezelőtt akkori kis barátja is. Ahogy teltek a napok, az otthon alkotórészei, a zoknik, a száraz levelek, a mohadarabok, a fenyő száraz ágai szépen lassan eltűntek, és visszakerültek újjáépítve a fenyő védelmező sudarába. Azóta Bojtoska már nem az erdő felől érkezik, hanem a fa örökzöld ágai közül, mely védi őt fagytól, hótól, és a hideg szelektől is. Így neki hála újra mókuslakó költözött a kis kertembe, aki napról-napra velem éli az életét.      

 Mókusfészek és a benne lapuló zoknik

 Mókusfészek és a benne lapuló zoknik

Madáreleségek - Olajos magvak

 Barátcinege

 Közép fakopáncs

Ebben a bejegyzésemben sok madárfaj kedvenc eleségeiről fogok írni nektek, az olajtartalmú magvakról.

Az első és legfontosabb szabály, hogy etetőinkbe csak NATÚR, NEM SÓZOTT, NEM PIRÍTOTT táplálékot helyezzünk ki!

Ebbe a csoportba többféle csemege is beletartozik, melyet más és más fajok fogyasztanak szívesen. Ezért a legcélszerűbb az, ha vegyesen, azaz keverve kínáljuk fel számukra ezeket a betevőket, így mindegyik kis tollas vendégünk, a maga csőríze szerint tud válogatni belőle. Hiszen az, hogy ki melyiket fogyasztja, attól függ, hogy melyik vendégünknek milyen csőr adatott meg. Vannak fajok, mint a zöldikék, a meggyvágók, a verebek, a pintyfélék, akik a magokat csőrük és nyelvük segítségével ügyesen meghántolják. A cinegefélék, a harkályok, a csuszkák ennél kicsit körülményesebben tudják elfogyasztani, hiszen az ő csőrük hántolásra alkalmatlan, így ők először csőrük segítségével kopogtatva feltörik a mag héját, majd csak ez után férnek a belsejéhez. A cinegék ezt egy ágon, a lábacskáik leszorításával végzik el, míg a harkályok és a csuszkák, egy arra alkalmas résbe helyezik a napraforgót, és ennek a kis satunak a segítségével szabadítják fel a magot a héjtól.

Ha viszont dióval, mogyoróval töltjük fel az etetőinket, akkor azt célszerű apró darabkákra törni a kihelyezés előtt, mert a pici darabokat könnyebben el tudják fogyasztani, és olyan fajok is felbukkanhatnak, mint a magtörésre teljesen alkalmatlan csőrrel megáldott vörösbegyek, őszapók, akik szívesen csipegetik fel az egészen picike élelemtörmelékeket is. Miattuk megéri a napraforgómag egy részét is kis kalapáccsal összezúzni, így az ő kedvükre is tehetünk.

Megjegyezném azt, hogy az olajtartalmú magvak között szerepel a mandula, melyet a madarak biztonsággal el tudnak fogyasztani, felaprítva. Azonban én soha nem teszek ki az etetőimbe, mert egyszer olvastam Alfred Brehm: Az állatok világa című könyvében, hogy a keserű magvak, mint a mandula, méregként hat a mókusokra, és pár szem elfogyasztása végzetes lehet a számukra. Mivel az én kertemben a mókusok rendszeres vendégek, így az ő biztonságuk érdekében kerülöm ennek a tápláléknak a kihelyezését.     

OLAJTARTALMÚ MAGVAK:

- napraforgó
- dió
- mogyoró
- mandula

EGYÉB MAGVAK:

- köles, muhar, kendermag, zab, búza

Az imént felsorolt táplálékokat fogyasztó madárfajok: 

- széncinege

- barátcinege

- kék cinege

- fenyvescinege

- zöldike

- tengelic

- erdei pinty

- fenyőpinty

- süvöltő

- csuszka

- csíz

- meggyvágó

- mezei, házi veréb

- balkáni gerle 

- szajkó

- nagy fakopáncs

- közép fakopáncs

- feketerigó

(őszapó, vörösbegy) 

Fekete rigó tojó és szajkó a talajetetőn

Segítsük a madarakat!

 Nagy fakopáncs hím

 Szajkó

A mi vidékünkön igazai téli időjárás tombolt. Éjszakánként -10 fok alá kúszik a hőmérő higanyszála, és hiába bújnak elő napközben a nap fényes sugarai, ők sem törik meg a fagyos levegőt. A fogakat csikorgató hideg mellé, pedig a hó is társul, melynek vastagsága eléri a majd 20 centimétert. Gyönyörű ez a téli idő, ahogy a nap sugarai a hókristályokon csillognak, és fehér ünneplőbe álldogálnak a fák, a bokrok, de ami nekünk szép, azaz élővilág tagjainak komoly kihívást és harcot jelent a túlélésért. A vastag hó mindent elfedett, melyben minden apró falat betevőért meg kell küzdeniük. Éppen ezért arra kérlek Titeket, ha lehetőségetek van rá, gondoljatok a kis tollasokra, akinek nagyon nagy könnyebbséget jelent a madárbarát kertek kínálta élelem. Hiszen a rövid nappalokon, elegendő táplálékkal kell szervezetüket feltölteniük ahhoz, hogy a következő hosszú és fagyos éjszakát túl tudják élni.

Az előrejelzések szerint holnap reggelre akár -17 fokig is süllyedhet a levegő, melyben a kistestű énekesmadarainknak nagy kihívás a túlélés, melyhez elengedhetetlen a jó erőnlét, és a napközben elfogyasztott elegendő táplálék. És valóban, valamit érezhetnek a kis tollasok, mert két napja réges-régen nem látott tumultus van a kertemben. Annyi sok vendég érkezik, hogy az etetőket folyamatosan tölteni kell, még napközben is, mert kora délutánra elfogy az este kihelyezett élelem. Én mindig késő délután töltöm meg az etetőimet, és pótolom a hiányzó elemózsiákat, hogy amikor reggel pirkadni kezd, és az első vendégeim megérkeznek, nehogy üres etetőtőket találjanak. Fontos, hogy mindig legyen neki élelem, soha ne kelljen nekik üres csőrrel távozniuk a kertünkből. Ez a madáretetés egyik fontos szabálya és a folytonosság! Ha, ősszel elkezdtük őket megvendégelni, azt egészen tavaszig folytassuk, mert a kis tollasok számítanak ránk, és ha ilyen fagyos, havas téli időben nem tálának élelmet ott ahol addig megszokták, az, nagyon nagy bajba sodorhatja őket. Ezért mielőtt az első etetőtöket feltöltenétek élelemmel, azt mindenképpen mérlegeljétek, hogy tudjátok-e számukra a tél folyamán biztosítani az ellátást, ha igen, akkor a következő bejegyzéseimben minden segítséget megadok Nektek ahhoz, hogy melyik madárfaj, melyik élelmet részesíti előnyben.

Elsőként, a szinte minden madár által kedvelt NAPRAFORGÓMAGOT emelném ki, mely a kis tollasok egyik legfontosabb csemegéje. Ennek a közkedvelt eleségnek nagyon magas az energia és a zsírtartalma, valamint ezen kívül tartalmaz még fehérjét, szénhidrátot, B és E vitaminokat. Fontos, hogy csak natúr formában kínáljuk fel nekik. A legcélszerűbb, ha etetőinket a mezőgazdasági boltokban kapható, nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgómaggal töltjük fel.

Nagy fakopáncs tojó

Hirtelen jött havazás

Balkáni gerle

Balkáni gerle

Szajkó

Szajkó

Egy karácsony előtti, havas délelőttön született történettel és fotókkal szeretném az idei esztendőt elbúcsúztatni. Fogadjátok sok szeretettel.
A karácsony előtti napokban kemény, -15 fokos hideg és vastag, több mint 20 centiméteres hótakaró vette uralma alá az erdők, mezők ösvényeit. Az éjszakák a csillagok és az egyre növekvő hold fényében ragyogtak. Hiába terítette le az este sötét fátylát az erdőre, az éjszakai égbolt lakói és a vastag, mindent beborító hódunna olyan világossá varázsolta a kiserdőt, hogy az ablakomból tisztán látni lehetett a fák között, élelem után kutató őzeket. Szeretem ezeket, a téli éjszakákat, figyelni az erdő titkos, sötétbe burkolózó életét, mert egészen különleges érzéssel és hangulattal tud eltölteni.

A derült napok után csütörtök reggel hirtelen jött havazás vette kezdetét. Az égboltot nehéz, szürke fellegek borították be, majd alig, hogy kivirradt, elindultak útjukra az első, egészen aprócska hópihék. Most nem táncoltak, nem időztek sokáig a levegőben, hanem egészen gyorsan, mint akiknek sietős dolguk akadt szaladtak lefelé a talaj irányába, ahol már a nemrégiben aláhullott társaik várták őket. Ahogy teltek a percek úgy jelent meg egyre több és több pihe a levegőben, majd kisvártatva olyan sokan lettek, hogy alig lehetett az erdőig ellátni. A szép nagy, hízott pelyhek pedig egyre csak vastagították, az amúgy is méretes hódunnát.

A hirtelen jött égi áldás a szokottnál is több vendéget terelt be a kertem etetőihez, melyekben bőséggel megpakolt, finom falatok várják napról-napra az éhes csőrű és szájú látogatóimat. Szajkók igazi kis hada érkezett az erdő felől, és láttak neki a reggelijüknek. Mellettük még nagyon sok széncinege, barátcinege, kékcinege, nagy és közép fakopáncsok, csuszkák, eredi pintyek, mezei verebek, egy félénk vörösbegy és a soha nem hiányozható gerlepár is tiszteletét tette. Miután a mátyások és a gerlék jóllaktak, a fák ágain, felborzolt tollaikba burkolózva tűrték a fagyos hideget és a szűnni nem akaró sűrű havazást. A cinegék nem pihentek, egy pillanatra sem álltak meg, egyik magot a másik után hordták a bokrok védelmébe, és hegyes kis csőrükkel ügyesen törték meg azokat. A nagy fakopáncsok ezen a reggelen is az etetők urai szerettek volna lenni, mindenkit csak űzték, hajtották és zavarták, fajtársaikat és a többi tollas vendéget is. De a többi madár szemfülessége határtalan volt, így időről-időre ügyesen cselezték ki az uralkodni vágyó harkályokat.

Kisvártatva kedvenc kis mókusvendégem is megjelent. Az erdő irányából érkezett, lábait gyorsan egymás után szedte, miközben a fák ágain megpihent havat a mélybe taszította. Amikor a diófám törzséhez ért tanácstalanul álldogált, láthatóan semmi kedve nem volt a nyakig érő hóba belegázolnia, de nem volt más választása. Így gyors, szinte szemmel alig követhető mozdulatokkal viharzott a havon, miközben hatalmas ugrásokkal próbálta elérni, hogy minél kevesebbet tartózkodjon a hideg, fagyos égi áldásban. Gyorsan a rejtekhez ért, egy szem diót a szájába vett, és ugyanolyan gyorsasággal, mint ahogy jött, újra a diófa ágai között termett. Miután jóllakott elindult az erdő felé, hogy meleg fészkébe megpihenjen és megbújjon a zord idő elől. 

A vastag hó, a kemény fagyok minden kis erdőlakó életét kemény próbatétel elé állítja. A természetben egyre nehezebben tudnak hozzájutni az élelemhez, ezért nagyon nagy könnyebbséget és biztonságot jelentenek nekik az egész télen át, folyamatosan megtöltött madárbarát kertek etetői. Mely etetők minden áldott napon, az etetési szezon kezdetétől a végéig kiadós lakomával várják az éhes és didergő kis tollasokat. Ha lehetőségetek adatik, Ti is gondoljatok a természet ösvényein élő kedves madarakra, és helyezzetek ki nekik egy kis elemózsiát. A segítségetekért cserébe pedig meglássátok, mennyi kedves megfigyelési élményben és boldog pillanatban lesz részetek, ezeken a borús téli napokon is.  

Széncinege

Mókuska

Téli erdő, imádom ezt a kilátást