"Hallgass
meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a
szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az
emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az
emberek szívét!
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
Próbáld meg, lelkecském, - mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket. "
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
Próbáld meg, lelkecském, - mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket. "
Wass Albert: Mese az erdőről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése