Napraforgó vendéglő.

Széncinege

Napraforgó vendéglő

Beköszöntött a szeptember, és vele karöltve az színpompás erdei ösvények reményét rejtegető ősz. Az erdők fái között már a csend az úr, hisz véget ért a madarak szerelme, a fészkek üresen tátongnak az óvó karok között, és a bennük napvilágot látott új nemzedék fiókái, már önállóan járják a természet szerteágazó, hatalmas ösvényeit. A szeptember, az éjszaka csendes leple alatt leszakít a fáktól egy-egy sárguló levelet, és sorra, a talajra igazgatja őket. Reggel aztán fény derül az éjszaka titkára, az egyre száradó fűszálakon itt is, ott is levelek hevernek jelezvén, hogy az új évszak megérkezett.

Azonban nem csak az erdőkben és a mezőkön érkezett meg az ősz, a kiskertemben is fejüket lehajtva, beérett magokkal álldogálnak a napraforgók. Tavasz elején ültettem el a kertem több szegletébe az apró magokat. Tollas kis barátaimnak szerettem volna kedveskedni vele, hogy amikor beérnek, ki tudják csipegetni a számukra talán legkedvesebb őszi, téli csemegét. De az ültetésbe ők is besegítettek, talán a folyton rejtegető csuszka lehetett szorgos kis társam, aki folyton folyvást dugdos. Neki az a szokása, hogy egy-egy magot fák repedéseibe, a száraz falevelek közé vagy egy neki tetszetős résbe elrejt, hogy aztán később előszedje és elfogyasztja. Ezeket, a kis raktárakat, a legtöbb estben a leleményes cinegék észreveszik, és annak tartalmát ellopkodják az előre látó csuszkától. De olyan estek is vannak, hogy a kis rejtekhelyek hosszú napokon, heteken vagy akár hónapokon át, érintetlenek maradnak, mert a tulajdonosa megfeledkezik róluk. Tavasszal pedig, amikor a hőmérséklet egyre melegebbre fordul, ezek az apró magok elkezdenek kihajtani. Így kertemben olyan helyeken is nőnek, ahová én nem is ültettem el őket, de ennek én csak örülök. Szépen nevelgettem a nyár egyik legszebb növényeit, hogy mire eljön az ősz, finom csemegéjüket tudják kínálni a kis tollasoknak.

Éppen a napokban érkezett meg az első leleményes és figyelmes cinegevendég a napraforgó vendéglőmbe, majd sorra követték őket a többiek is. Pillanatok alatt olyan sokan lettek, hogy békés kis harc kezdett kialakulni a finom falatokért. A legtöbben fiatal széncinegék voltak, akik talán az én odúimat látták meg a napvilágot, hiszen négy fészekaljnyi cinege kelt ki a kis albérletekben. Voltak vagy három tucatnyian, és mindenki egyet akart, megkóstolni a finom csemegét. Talán most először ettek ilyet, és láthatóan elnyerte a tetszésüket. Nem hiába, hiszen magas olaj, vitamin és ásványi anyag tartalmának köszönhetően a legfontosabb téli madáreleség címének boldog tulajdonosa a napraforgómag. Ahogy figyeltem a kis madársereget feltűnt köztük egy kék cinege és egy csuszka pár is. Lehet éppen azok, akik tudtuk nélkül elültették a magokat, és most eljöttek leszüretelni a csőrük alá való finom termést.

Minden nap tiszteletüket teszik kedves látogatóim, hisz a finom csemege ellenállhatatlan a számukra. Azonban a finom magvak egyre csak fogynak, és napok kérdése, hogy az idei esztendőre bezárjon a napraforgó vendéglőm.

 Csuszka